Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский
A trópusi városok közterületeinek és közlekedési rendszereinek tervezése különleges kihívások elé állítja a várostervezőket. Az ilyen környezetekben kiemelten fontos figyelembe venni a hőkomfort biztosítását, mivel a magas hőmérséklet és páratartalom hatással van az emberek mindennapi életére. Ennek érdekében az olyan alapvető elemek, mint a megfelelő ülőhelyek, világítás, szellőzés, interaktív elemek és a zöld területek kulcsszerepet játszanak. Az alkalmazkodás célja, hogy a zöld területek segítenek csökkenteni a környezeti hatásokat és javítják az élhetőséget azáltal, hogy komfortos mikroklimatikus környezetet biztosítanak.
A közlekedési hálózatok fejlesztése szintén létfontosságú a fenntarthatóság szempontjából. A tranzit-orientált fejlesztések (TOD) esetében a kerékpáros közlekedési infrastruktúra kiemelt szerepet kap. A fejlett kerékpáros hálózatok és a lassú közlekedési formák, mint például a gyaloglás vagy a kerékpározás, támogatása nemcsak a környezetvédelmi célokat segíti, hanem hozzájárul az emberek egészségére gyakorolt kedvező hatásokhoz is. Az ilyen típusú közlekedési rendszerek segíthetnek abban, hogy a városok a lehető legfenntarthatóbb módon fejlődjenek.
A TOD fejlesztéseknél a zöld terek integrálása, különösen a vertikális városi zöldfelületek, kiemelt fontossággal bír. A városi zöld terek háromdimenziós hálózata, amely különböző jellemzőkkel és léptékekkel rendelkezik, nemcsak az emberek számára biztosít pihenő- és rekreációs lehetőségeket, hanem hozzájárul a városi biodiverzitás növekedéséhez is. A zöldterületek – legyenek azok az épületek tetején elhelyezett kertek, az erkélyeken elhelyezett kisebb zöld területek, vagy az épületek közötti összekapcsolt zöld folyosók – mind hozzájárulnak a városi ökoszisztéma javításához, miközben a környező területek biológiai sokféleségét is támogatják.
A vertikális városok esetében fontos, hogy a zöld felületek és a közterek ne csupán esztétikai célokat szolgáljanak, hanem a közlekedési rendszerek és a közszolgáltatások szerves részévé váljanak. Ha a zöld és közterületi hálózatokat a városkapuként tekintjük, amelyek összekapcsolják az embereket az épületekkel és az infrastruktúrával, akkor az építkezési modellek alapvető változásokon mehetnek keresztül. Az ilyen integrált megoldások gazdasági előnyöket kínálnak, mivel a tetők, mint értékes ingatlanok, a fenntartható építkezési technológiák révén hasznosíthatók. A tetőkertek és zöldterületek nemcsak a környezeti hatások mérséklésében játszanak szerepet, hanem az épületek gazdasági értékének növelésében is fontos szerepet töltenek be.
A városfejlesztési stratégiák során a közlekedési hálózatok és zöldterületek integrációja különösen fontos a magas sűrűségű városi formákban. Az ilyen típusú fejlesztések hozzájárulhatnak a városok térbeli és funkcionális átmenetéhez, miközben fenntartják a természet és az infrastruktúra közötti egyensúlyt. Az ilyen integrált városi terek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a közlekedési és zöld infrastruktúra hatékonyan támogassa a fenntartható városfejlesztést és az emberek mindennapi életét.
A közterületek és zöldhálózatok további fejlesztése és optimalizálása segíthet abban, hogy a városok valóban élhetőbbé váljanak, miközben a természeti erőforrásokat is hatékonyan kihasználják. A fenntartható városfejlesztés érdekében elengedhetetlen, hogy a közlekedési, zöld és közszolgáltatási hálózatokat szorosabban integrálják egymással, biztosítva ezzel a városok valódi élhetőségét és hosszú távú fenntarthatóságát.
Miért válik egyre nagyobb kihívássá a tengerparti fejlődés és hogyan kell reagálni a klímaváltozás hatásaira?
A tengerparti viharok és hasonló természeti veszélyek gyakorisága és intenzitása növekvő kockázatot jelent a tengerparti területeken. Ezen kívül a globális tengerszint-emelkedés fokozza a károk kockázatát és a tengerparti területeken tapasztalt tényleges károkat. Például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) meghatározta, hogy jelenleg 25 millió ember és 2,2 billió USD értékű vagyont veszélyeztetnek a legnagyobb sérülékenységű 20 globális kikötővárosban, amelyek a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés következtében különösen veszélyeztetettek. Azt jósolják, hogy ez a szám 2070-re több mint 88 millió emberre és 27 billió USD-ra emelkedik. Az Egyesült Államokban a floridai Miami, amelynek jelenleg 416 milliárd USD értékű veszélyeztetett vagyona van, várhatóan 2070-re több mint 3,5 billió USD veszélyeztetett vagyont fog jelenteni. Míg a kockázatok folyamatosan növekednek ezeken a tengerparti városokban, úgy az ezekbe történő beruházás és újrabefektetés is egyre erőteljesebbé válik.
E fejezet célja, hogy kontextusba helyezze azt a dinamikát, amely a világ számos tengerparti területén kialakul, ahol egyoldalúan megjelenik a tengerparti területek fejlesztésének és fenntartásának vágya, miközben a másik oldalon ott van az egyre növekvő kockázat belső értelmezésének szükségessége. Ehhez a célhoz a fejezet a tengerparti fejlődés fejlődését vizsgálja az Egyesült Államokban, figyelembe véve azokat a kulcsfontosságú nemzeti politikákat, amelyek a fejlődés támogatását eredményezik. Az aktív veszély- és passzív erőforrás politikai keretek áttekintésével a fejezet az éghajlatváltozás hatásait az Egyesült Államok és a világ tengerparti területein fókuszálja, majd összefonja a meglévő amerikai nemzeti politikákat a veszélykeretek és az éghajlatváltozás tudománya dinamikájával.
A tengerparti fejlesztési politikák alapjainak meghatározása elengedhetetlen ahhoz, hogy az aktív veszély- és passzív erőforrás politikai keretek közé illesszük a meglévő tengerparti fejlesztési politikákat. A tengerparti területek fejlesztését két kategóriás keretrendszerben kell szemlélnünk: aktív veszély és passzív erőforrás keretek. Elliott és Clement (2017) alapvető elemzést nyújtanak a természeti veszélyek és az azok hatásaival kapcsolatos tengerparti fejlődés összefüggéseiről az Egyesült Államokban. A fejlesztés megértésében fontos szerepet játszanak a különböző tudományágak, amelyek különböző „lencséken” keresztül vizsgálják, hogy a földet hogyan alakítják át a természetes állapotából emberi használatra. Az urbanisztikai ökológia, a politikai gazdaságtan, és a politikai ökológia mind hozzájárulnak a földhasználat változásainak megértéséhez, figyelembe véve az erőforrásokkal való társadalmi kapcsolatokat.
A fejlesztés középpontjában az a feltételezés áll, hogy a föld passzív természettel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a föld maga alapvetően stabil, és az emberi tevékenység az, amely változást hoz. A fejlesztés tehát az emberi beavatkozás révén történik, míg a természetes tényezők szerepe háttérbe szorul. A valóság azonban azt mutatja, hogy a föld nem csupán passzív, hanem aktív módon reagál, különösen a természeti katasztrófák következtében. A tengerpartok, amelyek a tengeri kereskedelem és a vízi erőforrások központjai, ki vannak téve a part menti viharoknak, hurrikánoknak és az erózió dinamikus hatásainak is. Ebből adódóan a föld nem csupán passzív, hanem aktív veszélyként is funkcionál.
Ezek a dinamikák alapvetően megváltoztatták a tengerpartokkal kapcsolatos emberi megértést. A történelem során, mikor a gleccserek visszahúzódtak, és a tengerszint emelkedésével stabilabbá váltak a tengerpartok, az emberek a partokat olyan helyeknek tekintették, ahol biztonságos letelepedni. Azonban az ilyen típusú feltételezés, miszerint a tengerpartok stabilak, és időszakos viharok, szökőárak és egyéb veszélyek érik őket, most már fenntarthatatlanná válik a klímaváltozás következtében. A klímaváltozás hatásai révén a tengerpartok ismét dinamikus veszélyforrássá válnak, amelyek sokkal inkább hajlamosak a katasztrófákra, mint valaha.
A tengerparti fejlődés politikai keretei, amelyek eddig inkább a passzív erőforrások mellett foglaltak állást, most már nem elégségesek. A klímaváltozás folyamatosan olyan új kihívásokat hoz, amelyek nem csupán az elméletben, hanem a gyakorlatban is új politikai megoldásokat követelnek. A klímaváltozás miatt a tengerpartokkal kapcsolatos kockázatok és fejlesztési politikák figyelmen kívül hagyják a természeti veszélyeket, amelyek most már szorosabb összefüggésben állnak a közvetlen emberi beavatkozásokkal. A jövő politikai döntéshozatalában alapvető fontosságú, hogy jobban integráljuk az aktív veszélyek felismerését a tengerparti fejlesztési folyamatokba.
A tengerparti fejlődés és a klímaváltozás hatásai közötti kapcsolat nem csupán az Egyesült Államokban jelentkezik, hanem világszerte minden olyan országban, ahol tengerparti területek fejlődnek. Az ilyen országok számára elengedhetetlen, hogy felismerjék a klímaváltozás következményeit, és hogy képesek legyenek olyan politikákat kialakítani, amelyek a jövőben biztosítják a tengerpartok fenntartható fejlődését. Az eddigi tapasztalatok és tudományos eredmények azt mutatják, hogy a tengerparti fejlődéshez való hozzáállásunkat újra kell gondolnunk, és egy olyan aktív veszélyre épülő politikai keretet kell kialakítanunk, amely képes reagálni a globális klímaváltozásra és a helyi, illetve globális hatásokra.
Miért olyan különleges a két lábon járó főemlősök?
Hogyan készíthetünk egészséges és ízletes növényi alapú fogásokat a mindennapokban?
Melyek azok a tényezők, amelyek csökkenthetik a poszttranszplantációs túlélést májátültetés után?