A Trump-korszakban az amerikai politika olyan irányvonalat vett, amely egyre inkább illiberális jelleget öltött, tükrözve a hatalom és a gazdasági érdekek egyre szorosabb összefonódását. A korrupció, amely mindig is része volt az amerikai történelmi politikai tájnak, most egy olyan formát öltött, amely már nem csupán a politikai vagy gazdasági szférában történt visszaélésekről szólt, hanem a társadalom egészére kiható, strukturális jelenséggé vált. A korrupció, mint fogalom, nem csupán a politikai hatalom megverését vagy pénzügyi nyereséget jelent, hanem az egész társadalom működésére és az egyéni lehetőségekre gyakorolt hatását is magában foglalja.

Bár az Egyesült Államok történelmét végigkísérte a gazdagok és hatalmasok, a "robbancsárok" és az elit családok által irányított korrupció, a Trump-korszak új színt hozott ebbe a folyamatba. A gazdasági egyenlőtlenség már évtizedek óta növekvő tendenciát mutatott, különösen a 2008-as pénzügyi válság után. Azonban az azóta eltelt években a hatalom tovább koncentrálódott, és a szegényebbek, a középosztály tagjai, illetve a munkavállalók nagy része még inkább marginalizálódott. Az alacsonyabb jövedelmű csoportok jövedelme stagnált, míg a gazdagok számára a politika lehetőséget biztosított arra, hogy még több pénzt halmozzanak fel, sokszor közvetlenül a politikai és gazdasági döntéshozatalon keresztül.

A Trump-adminisztráció alatt a nagyvállalatok, a pénzügyi szektor, és az úgynevezett "sötét pénz" szereplői egyre nagyobb befolyást szereztek az amerikai politikában. A 2017-es adóreform például számos előnyt biztosított a gazdagok számára, miközben a középosztály és az alacsony jövedelműek még inkább a társadalom peremére szorultak. Az adócsökkentések és a gazdasági reformok hatására egyre több pénz áramlott a gazdagok zsebébe, miközben a közszolgáltatások, a munkavállalói jogok védelme és a társadalmi egyenlőség egyre inkább háttérbe szorultak. Az egyenlőtlenség növekedése nem csupán gazdasági szempontból, hanem politikai szempontból is megfigyelhető volt, hiszen a gazdagok és a fehér férfiak nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is dominálták a döntéshozatalt.

A korrupció ezen formája nem csupán az egyéni bűnökről, hanem egy olyan struktúráról is szól, amely rendszeresen és folyamatosan fenntartja az elitet és aláássa a társadalmi igazságosságot. A politikai döntések, a választási manipulációk, a választási törvények módosítása, valamint a bírói kinevezések mind hozzájárultak ahhoz, hogy a politikai hatalom egyre inkább a gazdagok és a fehérek kezébe kerüljön. A "sötét pénz" és a lobbisták szerepe a politikai döntéshozatalban azt eredményezte, hogy a legnagyobb gazdasági érdekek érvényesültek, míg a köz érdekeit figyelmen kívül hagyták.

Ez a fajta illiberális politika, amely a Trump-adminisztráció alatt teljesedett ki, egy régebbi folyamat része, amely már Nixon idején is jelen volt, de igazán a 21. században kapott új lendületet. A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a politikai hatalom koncentrálódása olyan problémákat hozott felszínre, amelyek nem csupán az amerikai társadalom működését befolyásolták, hanem az egész politikai rendszert is alapjaiban kérdőjelezték meg.

A Trump-adminisztráció alatt a legnagyobb károkat nemcsak a gazdasági rendszerek szenvedték el, hanem a társadalom általános bizalma is megingott. A politikai tisztesség, az átláthatóság és az igazságosság értékei egyre inkább háttérbe szorultak, miközben a gazdagok és a politikai elitek még nagyobb hatalmat nyertek. Az amerikai demokrácia számára tehát egy új kihívás előtt állunk: hogyan lehet visszaállítani az egyenlőség, az átláthatóság és a politikai felelősségvállalás alapelveit egy olyan világban, ahol a korrupció és az illiberális politikai gyakorlatok egyre inkább meghatározó szerepet játszanak.

Miért vonzó egyes nők számára a Trump-jelenség, és hogyan alakult Hillary Clintonból „bűnös” nőalak?

A szexizmus elméleti, a nőgyűlölet harcias. A szexizmus önelégült, a nőgyűlölet szorongó. A szexizmusnak van elmélete, a nőgyűlölet ütleggel él. A nőgyűlölet nem a rendszer peremén, hanem annak rendfenntartó mechanizmusában helyezkedik el, és különösen akkor válik aktívvá, amikor egy nő nem hajlandó csendben maradni vagy az előírt társadalmi szerep keretei között viselkedni. Donald Trump személyes környezete és szavazóbázisa esetében ez a mechanizmus új nyelvet és új rendet teremtett: a nők láthatóvá válása egyben megsértése is lett a közrendnek, amit látható módon és agresszívan kellett „megbüntetni”.

A „Lock her up!” skandálása nem pusztán zaklatás volt, hanem egyfajta szimbolikus törvénykezés, amelyben a nő nem csak vétkes, hanem önmagában a nyilvános létezésével bűnt testesít meg. Az amerikai hanyatlás történetét Trump hívei és a média egyre inkább női alakokhoz kapcsolták: a válságért felelős bűnbakok női arcot kaptak. Ez nem igényelt konkrét bűncselekményeket – elég volt a korrupció vádját női testhez, női jelenléthez, női ambícióhoz kötni. Ebben az értelmezési keretben a bűnösség látványos, esztétikai tapasztalattá vált.

Hillary Clinton esete különösen jól példázza ezt a jelenséget. Vesztesége után is dominánsan jelen volt a médiában, arca 2018 első hat hónapjában több mint kétezer alkalommal jelent meg a Fox News képernyőjén. A Clintonról kialakított képet egymásnak ellentmondó jelentésrétegek formálták: egyszerre tűnt mindenható hatalmi bábmesternek és gyenge, elnyomott nőnek. A „Crooked Hillary” becenév ebben a komplex szemiotikai térben nyert értelmet, mivel összekötötte a nőiességet a megvesztegethetőséggel és a morális hanyatlással.

Ez a név nem a semmiből született. Clinton több évtizedes közéleti szereplése során már korábban is kialakultak róla bizonyos negatív toposzok: az arkansasi ingatlanügyek, a közeli barát öngyilkossága, az egészségügyi reformban betöltött szerepe, a Bengháziban történt amerikai halálesetek, valamint a Clinton Alapítvány körüli pénzügyi spekulációk mind hozzájárultak ahhoz a képhez, hogy Clinton – férjével együtt – gyanús, arrogáns, és a törvény fölé helyezi magát. Azonban míg egy férfi politikus esetében ezek a vádak gyorsabban halványodnak, Clinton esetében a vádak újra és újra előkerültek – új kontextusban, új narratívákkal, de ugyanazt az archetípust táplálva: a hatalomra éhes, erkölcstelen, „férfias” nőt.

A médiában való ábrázolása is a nőiség és az elutasítás határán mozgott. A társadalmi média és a televízió egyaránt kedvét lelte abban, hogy Clinton megjelenését elemzi: nadrágkosztümjei, hajviselete, egészségi állapota mind az „eltévedt nő” testi bizonyítékává váltak. Egyik oldalon álltak azok a képek, amelyek szerint Clinton keményebb és szorgalmasabb volt, mint Obama; a másikon pedig azok, amelyek szerint külseje bizonyította, hogy a nőiesség elutasításával a hatalmat „rosszul” gyakorolja. Ez a kettősség azonban mindvégig egy közös szálon futott: Clinton nem volt „hiteles” nő. Még azok is, akik feminista alapon támogatták, gyakran érezték úgy, hogy Clinton személyisége álarc mögött rejtőzik.

Trump ezt a szimbolikus struktúrát képes volt egységes üzenetté alakítani, amely egyszerre volt támadás egyéni női szereplők ellen és a női hatalom lehetősége ellen általában. Clinton nevét gúnynévvé silányítva, külsejét és hanghordozását gúnyolva, Trump olyan univerzális

Mikroheatek tervezése és megvalósítása MEMS technológiával: milyen szerepet játszik a szubsztrátum és a csomagolás a teljesítményben?
Hogyan formálta Trump a vírusválság kommunikációját, és miért volt ez fontos?
Miért fontos megérteni a Kerr-metrikus pályák viselkedését és a negatív energiájú orbiták létezését?
A gyermekek közlekedésbiztonságának megelőzési terve a 2018–2019-es tanévre Makarjev város 2. számú középiskolája, Kosztroma megye
Ciklikus menü 1-4. osztályosok számára
A "Harmadik negyed" szindróma
Intellektuális játékok és matematikai versenyek: Program 2023. január 15-21. között
Internetes óra a drogmegelőzésről az oktatási intézményekben – magyar diákok is csatlakoztak az országos kezdeményezéshez