Milyen kihívásokkal szembesül a Biden-adminisztráció a konszenzus és átalakulás megvalósítása közben?

Joe Biden elnöksége alatt a kompromisszum és a közös nevező megtalálásának reménye visszatért az amerikai politikába, legalábbis a bipartisan infrastruktúra törvény elfogadása révén. Ez a törvény egy olyan ritka pillanatot jelentett, amikor a megosztott ország számára sikerült közös célt találni. Biden büszkén mutatta meg, hogy az elnöki vezetésének elmélete, amely a pártokon átívelő együttműködésre és a konszenzusra épült, nem csupán illúzió. Az egyeztetések nehezek voltak, de megvalósíthatók. Az Egyesült Államok megosztott, de léteznek még közös pontok, ha megfelelő vezetők keresik azokat.

Azonban a győzelem öröme ellenére az elnök számára ez nem volt teljes igazolás. Biden nem csupán az ország infrastruktúrájának helyreállítását ígérte, hanem annak megerősítését, egy igazságosabb és erősebb nemzetté alakítását, amely képes megbirkózni a klímaváltozással és a faji igazságtalanságokkal is. Egy egész generációs programot hirdetett, a "Build Back Better" (Építsük újjá jobban) kezdeményezést, amely azonban még várat magára. A politikai középen való hosszú évtizedekig tartó munkáját követően Biden elnöksége azt célozta, hogy ne csak apróbb változtatások történjenek, hanem valódi átalakulás.

Az elnök támogatói közül sokan még nem alkottak tartós szövetséget, és a törvényhozási tervei, mint a "Build Back Better" vagy a választójogi reform, nem jutottak előre a Szenátusban. Schumer, aki kezdetben nagy tervekkel állt elő, képtelen volt egyetértést teremteni a párton belül, különösen Bernie Sanders és Joe Manchin között lavírozva. Ez a helyzet azt mutatja, hogy az amerikai politika stabilitása törékeny, és a vezetők számára folyamatos kihívást jelent a konszenzus megtalálása egy mélyen megosztott társadalomban.

Biden elnök ambíciói óriásiak, és az első év eredményei, mint a gazdasági növekedés felgyorsulása vagy a sikeres oltási kampány, biztatóak. Mégis, a politikai rendszer kihívásai azt jelzik, hogy az átalakulás nem egyszerű. A vezetőknek nem csak egymással, hanem a párton belüli különböző irányzatokkal is meg kell birkózniuk, miközben a társadalom széttagoltsága sem csökken.

Miért tekinthető kétségesnek az emberi tevékenység szerepe a klímaváltozásban?

A modern klímadiskurzus egyik legnagyobb problémája, hogy a hőmérsékleti rekordokat gyakran úgy kommunikálják, mintha azok összehasonlíthatóak lennének minden korábbi méréssel, miközben a mérések kezdete egy olyan időszakra esett, amikor a Föld szokatlanul hűvös volt. Ez az úgynevezett Kis Jégkorszak egybeesett a Napfolttevékenység legalacsonyabb szintjével, amikor a Nap energiakibocsátása minimális volt. Ezt a kapcsolatot a valódi tudósok nem tekintik meglepőnek, hiszen a Föld hőmérséklete nyilvánvalóan összefügg a Nap aktivitásával és sugárzásának erejével. Mégis, a közbeszédben alig hallani, hogy a Nap lenne a hőmérsékletváltozások forrása; ehelyett minden a szén-dioxid köré épül, amely az úgynevezett üvegházhatású gázoknak mindössze 0,117 százalékát teszi ki, és ebből is csak töredék származik emberi tevékenységből. A több mint 90 százalékot vízpára és felhők adják. Ha valóban tilos lenne a nedvesség, akkor talán eljutnánk a logika végpontjához.

A klímakatasztrófa-hirdetők már a jegesmedvéket sem használják emblémaként, mivel ezek populációi stabilak vagy növekednek. Joe Bastardi amerikai meteorológus és időjárás-előrejelző könyvében, The Climate Chronicles részletesen bemutatja, hogy az iparosodás előtti korszakokban is előfordultak ugyanazok az időjárási minták és események, amelyeket ma a klímaváltozás bizonyítékának tartanak. Ahogyan ő írja: „Ami régen természetesen megtörtént, az újra megtörténik, ahogy az várható a bolygó kialakítása miatt ciklikusan működő éghajlatban.”

A klímát – a közvéleménnyel ellentétben – nem minden esetben a természet alakítja. Az időjárás módosítása mára előrehaladott szinten áll, és nem minden nagy időjárási esemény természetes eredetű. Kína nyíltan tervezi, hogy hatalmas területen terjessze ki az időjárás-módosító programját, amely már az indiai szubkontinens méretének másfélszeresét fedi le. A pekingi 2008-as olimpia idején is alkalmaztak ilyen beavatkozásokat a derült égbolt biztosítása érdekében. Az amerikai hadsereg dokumentumai részletezik, hogyan használták az időjárás manipulációját fegyverként, például az 1960-as és 1970-es évek vietnámi konfliktusában az Operation Popeye során a monszunesők irányításával. Ha mindez lehetetlen lenne, miért léteznének nemzetközi egyezmények az időjárás-módosításról?

Az információ feletti kontroll az, ami végső soron meghatározza az emberek percepcióját, viselkedését és végül az egész társadalmat. A globális média és a technológiai platformok birtoklása ennek a kontrollnak az alapfeltétele. Bármely eszköz, amely a „Kultusz” napirendjét segíti, szabadon terjedhet, míg minden, ami szembemegy vele, cenzúrára kerül. A történelem tanulsága, hogy a „parancsra cselekedtem” érvelés nem ment fel senkit a felelősség alól. Az emberiség pszichológiai és gazdasági pusztításáért felelős személyeket felelősségre kell vonni, különben ugyanaz a mintázat ismétlődik.

Milyen erők alakítják át az emberi testet és tudatot a modern világban?

Ezzel párhuzamosan egyre több adat és vélemény kerül napvilágra az új típusú mRNS-alapú oltások termékenységre gyakorolt hatásáról. 2020 decemberében Dr. Michael Yeadon, a Pfizer korábbi alelnöke és vezető tudományos tanácsadója, valamint Dr. Wolfgang Wodarg Németországból petíciót nyújtottak be az Európai Gyógyszerügynökséghez, sürgetve az mRNS-vizsgálatok felfüggesztését, amíg nem tisztázzák a lehetséges mellékhatásokat. Különösen az aggodalom középpontjában állt a Syncytin-1 fehérje elleni antitestek megjelenése, amely kulcsszerepet játszik a méhlepény kialakulásában. Az oltások protokolljai már kezdetben is tiltották a terhesség alatti alkalmazást, sőt a férfiak számára is előírták a szexuális önmegtartóztatást és a spermadonáció tilalmát. Mégis, a kormányzati kommunikáció előbb bizonytalanságot, majd ellentmondásos ajánlásokat közvetített, miközben spontán vetélések és menstruációs rendellenességek sokasága került a hivatalos jelentésekbe.

Különösen aggasztóvá vált az a jelenség, amikor be nem oltott nők és férfiak hasonló tünetekről számoltak be pusztán az oltottakkal való érintkezés után. Az orvosok és kutatók egy része a „shedding” fogalmától eltérve inkább „átvitelről” beszél, hiszen a szintetikus mRNS-oltások nem élő vírusokat tartalmaznak, hanem mesterséges nanorészecskéket, amelyek – egyes feltételezések szerint – antenna-szerűen képesek hatni másokra. Ez a jelenség újabb réteget ad a vakcinák szaporodási funkciókra gyakorolt hatásának eddig is vitatott történetéhez, amelyben már a WHO-t is megvádolták tömeges sterilizációs programokkal Kenyától Mexikóig.

Ami igazán fontos a témát megértő olvasónak, hogy a bemutatott folyamatok nem csupán egészségügyi kérdések, hanem mélyen beavatkoznak az identitásba, a családba, a társadalmi nemi szerepekbe és végső soron az emberi szabadságba. Az ilyen jelenségek elemzésekor nélkülözhetetlen az ok-okozati összefüggések vizsgálata, a független tudományos kutatás követése és a források hitelességének kritikus értékelése. Csak így érthető meg, miként kapcsolódik össze a környezetszennyezés, a biotechnológia, a vakcinapolitika és a globális társadalmi narratívák alakulása egyetlen átfogó folyamattá, amely az emberi testet, a tudatot és a közösségeket egyszerre formálja át.