Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok politikai tája jelentős változásokon ment keresztül. A republikánusok sikeresen átvitték a nagyarányú adócsökkentést, amely elsősorban a nagyvállalatokat és a gazdagokat támogatta. Trump ezen kívül számos szabályozást visszavont, köztük több környezetvédelmi előírást, amelyeket az ipari szektor és a bankok számára kedvező módon módosított. Az adóterhek csökkentése ellenére a kormányzati kiadások nem csökkentek, így a deficit növekedett, amit a nemzeti adósság emelkedése követett. Trump infrastruktúra-fejlesztési ígérete sem valósult meg teljes mértékben, és azokat az amerikai munkásosztályt sem támogatta úgy, ahogy azt sokan várták tőle.

A politikai helyzetet tovább bonyolította, hogy Trump számára nemcsak a republikánus párt hagyományos támaszai, hanem egy új, fehér munkásosztályi réteg is egyre fontosabbá vált. Ebben az időszakban a Trump által képviselt populista politika számos olyan választót vonzott, akik egyre inkább a politikai elit ellen fordultak. Ahhoz, hogy biztosítani tudja támogatását, Trump folyamatosan az identitáspolitikai kérdéseket használta eszközként. A határkerítés építésének ígérete és a bevándorlóellenes retorika voltak azok, amelyek erősítették a politikai bázisát.

Hasonlóan a 1920-as évekbeli republikánus politikusokhoz, Trump is sikeresen egyesítette a pro-business erőket és a nemzeti populistákat, ugyanakkor olyan feszültségeket is generált, amelyek megosztották a politikai tájat. A republikánus párt számára fontos volt, hogy megőrizzék támogatásukat a nagyvállalatok és a gazdagok között, miközben a középosztály és a munkásosztály problémáit csak látszólag kezelték.

Az ilyen típusú populista politikai stratégiák egyik alapvető jellemzője a hazugságok és dezinformációk alkalmazása. Egy 2017-es szociológiai kutatás arra kereste a választ, hogyan lehetséges, hogy a Trump-rajongók még akkor is hitelesnek tekintik őt, amikor nyilvánvaló hazugságokat terjeszt. A kutatás egy hipotetikus választási helyzetet modellezett, amelyben a demagóg jelölt hazudott egy jól ismert témában. A vizsgálat szerint, ha az ellenfele olyan politikai környezetet képviselt, amelyet a választók nem tartottak tisztességesnek, akkor hajlamosak voltak hitelesnek tekinteni a hazudó jelöltet. Még akkor is, ha tudták, hogy az állításai hamisak, a demagógiát egyfajta lázadási formaként értékelték az elit ellen.

Trump támogatói számára tehát a hazugságok nem csupán a politikai manipuláció eszközei voltak, hanem egyfajta szimbolikus lázadás az elit intézményekkel szemben. Az, hogy Trump gyakran nem tartotta be a politikai és társadalmi normákat, nemcsak hogy nem csökkentette népszerűségét, hanem erősítette a "valódi vezető" képét, aki nem fél a politikai korrektségtől.

Ez a jelenség hasonló mechanizmusokkal magyarázható, mint amit a 20. század eleji amerikai politikai és társadalmi mozgalmak, például a Ku Klux Klan alkalmaztak. Abban az időben a Klan is egy olyan csoport volt, amely a populista nacionalizmusra alapozva próbált politikai hatalmat szerezni, miközben figyelmen kívül hagyta a társadalmi normákat és igazságokat. A Klan és a Trump-féle politikai mozgalmak közötti párhuzamok világossá teszik, hogy a populizmus nemcsak egy politikai irányvonal, hanem egyfajta identitáspolitika is, amely a társadalom elnyomott csoportjaitól való félelmet használja fel a hatalom megszerzésére.

Fontos megérteni, hogy bár Trump politikai pályafutása a hagyományos politikai normáktól való eltéréseket hozott, a támogatói számára mégis a hitelességét erősítette az, hogy folyamatosan szembeszállt az elittel és a rendszerrel, amelyet sokan igazságtalannak és elnyomónak tartottak. A politikai környezetben tapasztalt válságok, az elittel szembeni bizalmatlanság és a valóságtól való elrugaszkodás mind hozzájárultak ahhoz, hogy Trump egy olyan politikai vezetővé vált, aki képes volt megnyerni a társadalom széles rétegeinek támogatását, még akkor is, ha sokan mások számára ez elfogadhatatlan volt.

Miért alakult meg a Ku Klux Klan, és milyen hatása volt a Délre?

A Ku Klux Klan története szoros kapcsolatban áll a Dél történelmi és társadalmi struktúrájával, valamint az amerikai polgárháború utáni időszak zűrzavaraival. A Klan kialakulásának egyik közvetlen oka a volt rabszolgák és a politikai forradalom félelme volt, amely elvehette volna a földeket a fehér déliek kezéből. Mielőtt a Klan megalakult volna, a fehér déli lakosok már előre megélték a fekete közösségek által jelentett fenyegetéseket a fehér felsőbbrendűség intézményei ellen, és ezt erőszakkal próbálták megoldani. Az ilyen típusú erőszakos cselekmények nem voltak újkeletűek; azok a gyakorlatok, amelyek a polgárháború előtt is léteztek, továbbra is jelen voltak. A "éjszakai lovasok", akik az elmenekült rabszolgák elfogására és a szökésre készülőket fenyegetésére szerveződtek, jól ismert jelenség volt.

A rabszolgák földrajzi elhelyezkedése is meghatározó szerepet játszott ebben a dinamikában. A déli államok viszonylag kis számú rabszolgatartója birtokolta a rabszolgák túlnyomó többségét, akik elsősorban a mély déli államok gyapottermesztő vidékein dolgoztak. A rabszolgákkal való kapcsolat a rabszolgatartókat arra késztette, hogy félelmeiket gyakran a fehér öltözetekbe burkolózva, kísértetekként jelenítsék meg, hogy megfélemlítsék őket. A déli társadalom leginkább attól félt, hogy a rabszolgák bármikor felkelhetnek, és így alapvetően fenyegethetik a fehér uralmat.

1865-ben Pulaski városában, Tennessee-ben hat konföderált veterán megalapította a Ku Klux Klan nevű titkos társaságot. Az elnevezés eredete nem teljesen tisztázott, ám két alapító később azt állította, hogy a név nem jelentett semmit, csupán titokzatosnak tűnt. A kezdeti Klan tagjai relatíve jómódúak voltak, és sokuk intellektuálisnak számított a maga korában. A megalakulásuk idején a társaság valójában inkább egy szórakoztató klub volt, amely színdarabokat és koncerteket szervezett, de figyelembe kell venni, hogy a Klan első tagjai érzékelték a politikai és társadalmi feszültségeket, amelyek az egykori rabszolgák emancipációja után keletkeztek.

A Klan megalakulásával együtt egy új társadalmi félelem és düh is felszínre került a fehér déli társadalom körében, akik attól tartottak, hogy a rabszolgák jogokat és lehetőségeket kapnak a politikai és társadalmi életben. Az amerikai történelem ezen időszaka a "rekonstrukciós" időszakot jelentette, amely egy új politikai rendszert próbált kialakítani a volt rabszolgák jogainak biztosítása érdekében. Az egykori rabszolgák számára ez új lehetőségeket biztosított: az oktatás terén, például 1870-re mintegy negyedmillió fekete diák járta a déli iskolákat, és politikai területen is sikeresek voltak, hiszen több fekete amerikai képviselőt választottak a kongresszusba.

A Klan tevékenysége fokozódott, ahogy a "rekonstrukció" intézkedései és a fekete közösség jogainak védelme egyre nagyobb ellenállásba ütköztek. Az 1865-66 között bevezetett Fekete Kódexek célja az volt, hogy a fekete embereket munkanélküliként vagy vándorként megbüntessék, gyakran börtönnel, vagy még inkább kényszermunkával. Ez de facto újbóli rabszolgaságot jelentett, és a fekete közösség feletti hatalom visszaállítása volt a célja. A rekonstrukciós törvények azonban védelmet nyújtottak a feketék számára, lehetővé téve számukra a politikai és gazdasági előrelépést, amelyet a fehér déli elit kétségbeesetten próbált visszafordítani.

A Klan hírneve gyorsan terjedt, és a félelem és erőszak eszközként szolgált a fehér déliek kezében. A Klan támadta a feketéket, akik földet szereztek, vagy akik a társadalmi rendet megzavarták, miközben célba vette a politikai ellenfeleket, a fekete szavazókat, és azokat, akik segítettek a fekete közösség jogainak biztosításában. A Klan módszerei között szerepeltek a fenyegetések, a megkorbácsolás, a meggyilkolás és az üldöztetés. A Klan olyan személyeket is célba vett, akik a déli oktatási rendszerbe érkeztek, hogy segítsenek a fekete közösségek számára biztosítani az oktatást.

1869-re a Klan vezetője, Nathan Bedford Forrest, aki korábban rabszolga-kereskedőként dolgozott, elrendelte a szervezet feloszlatását. A Klan azonban továbbra is működött, és az erőszakos cselekmények továbbra is tartottak. 1871-ben a Kongresszus két törvényt is hozott, a Klan visszaszorítására, és lehetővé tette a szövetségi katonai erők bevetését a Klan erőszakos tevékenységének megfékezésére.

Fontos megjegyezni, hogy bár a Klan szervezeti szempontból nem volt teljesen egységes, és annak tevékenysége nem mindig volt központilag irányított, az ötlet, amelyet képviselt, és az erőszak, amelyet alkalmazott, mindenesetre széles körben elterjedtek a déli államokban. Az olyan politikai és társadalmi környezetben, ahol a fehér felsőbbrendűség védelme volt a cél, a Klan szimbolizálta azt a gyűlöletet és elnyomást, amelynek célja a társadalmi rend fenntartása volt. A Klan hatása nemcsak a déli államokban, hanem az egész ország politikai és társadalmi dinamikájában is érezhető volt.

Miért fontos a rágcsálók szerepe az ökoszisztémákban és hogyan alakítják a természetes egyensúlyt?
Miért nem elegendő a hagyományos szoftvertesztelés az LLM-ek értékelésére?
Mi történik, amikor a magzatvíz elfolyik a szülés alatt?
Hogyan alakult a bűnügyi antropológia szerepe és miért fontos a humanitárius szemlélet?