Új regény a kozákokról

Új regény a kozákokról

Szergej Dmitrenko író befejezte a "Kozák sors" című regényét.
A Don-vidéki író, kozák tábornok, Szergej Dmitrenko befejezte azt a regényét, amely azokról a kozákokról szól, akik a 20. században emigráltak Oroszországból. A történelmi művön két évig dolgozott.
„Ezek az emberek megérdemlik a figyelmet, köztünk éltek, és ezek a levelek voltak az emigránsok kapcsolatának forrásai a hazájukkal, szülőföldjükkel” – mondja a könyv szerzője.

A regény olyan kozákokról szól, akik a körülmények hatására kénytelenek voltak elhagyni Oroszországot. Száz év elteltével, amikor már sokan nincsenek életben, most jelent meg róluk az első könyv. A „Kozák sors” nemcsak irodalmi fikció, hanem valós történetek gyűjteménye is, amelyeket dokumentumokból, levelekből és a kozák emigráció fényképeiből állítottak össze. A külföldi kozák történelemmel eddig még egyetlen író sem foglalkozott ilyen részletességgel.

A szerző figyelmét többek között Olja Beneczkaja, egy kozák nő keltette fel. Apró részletekből próbálja meg újraalkotni a kozák történelem képét – otthon és külföldön egyaránt. Oljának az emlékei csak az alaptörténetet képezik. A polgárháború éveiben családjával együtt kisgyermekként Ausztriába menekült. Felnőve, már idegen ország állampolgáraként, szintén egy külföldre került kozák férfival házasodott össze. A második világháború idején a hatalomra jutott fasiszták kivégezték a férjét.

„Látni ezeket az embereket, látni az arcukat, hallani a hangjukat, gondolataikat – számomra nagy felfedezés volt a találkozás ezekkel az emberekkel” – hangsúlyozta Szergej Dmitrenko. Ilyen volt sok kozák sorsa a 20. század elején. Még idegen földön is szerettek, ünnepeltek, kozák közösségi üléseken vettek részt. Volt, akinek – mint a regény hősnőjének – a Szovjetunió összeomlása után sikerült hazatérnie, mások pedig titokban küldtek leveleket hazájukba, és életük végéig a Don-vidéki tájakról álmodtak.

„Anélkül, hogy külön említenék, hogy ők kozákok, leveleikben egészséget kívánnak, tudni akarják, hogyan él hazájuk, hogyan él földjük, népük” – jegyezte meg a könyv szerzője.

A regény középpontjában egy, a 20. század elején kivándorolt kozák család története áll. Szerelem, kötelesség és honvágy. A kozák tábornok a cselekménybe saját megfigyeléseit is beleszőtte.

Személyiség a politikában

Irodalmi folyam a Don-vidéki író, SZERGEJ DMITRENKO életművében

RÓLA
Szergej Vasziljevics Dmitrenko Orenburg városában született, egy kozák családban. 1960 óta Rosztov-na-Donuban él. A Rosztovi Állami Egyetem történelem szakán végzett, valamint elvégezte a Rosztovi Folyami Főiskola hajógépészeti karát, és felsőfokú tanulmányokat folytatott a Rosztovi Nép­gazdasági Intézetben is.

Az író aktív állampolgári szerepet vállal. Közéleti tevékenysége sokrétű és figyelemre méltó: tagja a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat Rosztovi Területi Tanácsadó Testületének; tagja az „Ember és törvény” nevű országos emberjogi szövetségnek, ahol alelnöki tisztséget tölt be. Tagja az Újságírók Szövetségének, a Petrov Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja.

A Kozák Hadseregek Szövetsége (Oroszország és a határon túli területek) Főigazgatóságán belül a Dél-oroszországi Szövetségi Körzet FSZB Határőrségi Osztályával folytatott munka helyettes vezetője.

A „Jó Emberek Világa” nemzetközi jótékonysági mozgalom az író Szergej Vasziljevics Dmitrenko műveiben megjelenő jóság és emberség eszményeiért „Az élet nevében a Földön” érdemrenddel tüntette ki.

V. A. Petrov zeneszerzővel közösen létrehozta a „Kaukázusi Ballada” című dalciklust, amely megjelenése után Szergej Vasziljevics elnyerte az „Orosz Zenei Társaság Érdemes Művésze” címet.

A Don-vidéki kozák falvak látogatása, a kozákokkal való személyes találkozás sok vers megírására inspirálta. 2008-ban a Petrov Tudományos és Művészeti Akadémia elnöksége a „Hűség Oroszországhoz” éremmel járó Ny. Nyekraszov-díjat ítélte neki az orosz kozákságról szóló műveiért.