Miért nőnek az árak minden termék esetében, ha egy cég költségei emelkednek?

A verseny és a költségek hatásainak vizsgálata az ipari gazdaságokban és a piaci struktúrákban elengedhetetlen a megértéshez, hogyan alakulnak az árak és miként reagálnak a cégek költségváltozásokra. Quint (2014) elemzései révén olyan fontos eredményeket nyerhetünk, amelyek segítenek eligazodni az iparági koncentráció és a stratégiai interakciók összefüggéseiben.

Quint (2014) különösen hangsúlyozza, hogy az iparági koncentráció növekedése is olyan mechanizmusokat eredményezhet, amelyek a piaci árakat és a keresletet jelentősen befolyásolják. Például, ha egy piacon belépő cég ára emelkedik, az emelkedő árak az iparági verseny általános növekedését okozhatják, és ez magasabb árakat generálhat az összes termék esetében. Az iparági koncentráció mértékének növekedése tehát fontos előrejelzője lehet annak, hogy milyen irányba változnak a piaci árak.

Ezek az eredmények különösen érvényesek akkor, amikor a cégek költségei nemcsak egy-egy termékre vonatkoznak, hanem a termelési lánc teljes struktúrájára. Ha egyes cégek, amelyek ugyanazt a terméket gyártják, összeolvadnak, akkor az árak csökkenhetnek, míg ha az összeolvadás különböző termékeket érint, akkor az árak növekedni fognak. Ez a mechanizmus különösen releváns a verseny erősödésében, ahol az összefonódások vagy más piacspecifikus események egy-egy vállalat versenyelőnyét is átformálhatják.

A költségek növekedése és annak áthárítása a fogyasztókra egy fontos közgazdasági fogalom, amit pass-through aránynak nevezünk. Ennek a mértéke megmutatja, hogy a vállalatok milyen mértékben hárítják át a költségnövekedéseket a fogyasztókra. Ahogy Ritz (2022) is rámutat, a versenyteljesítmény szoros összefüggésben áll a pass-through aránnyal: minél erősebb a verseny, annál inkább a költségek teljes mértékben áthárulnak a fogyasztókra. Ugyanakkor a piaci hatalommal rendelkező cégek hajlamosak lehetnek részben maguknak megtartani a költségemelkedéseket, így nem minden esetben következik be a költségek teljes áthárítása.

Az összefonódások és a piaci koncentráció változásai a pass-through arány változásához is vezethetnek. Ritz (2022) elemzése arra is rámutat, hogy a piacon növekvő koncentrációval rendelkező cégek esetében, ahol a piac szereplői korlátozottak, a költségnövekedés hatása is erősebben áramlik át a fogyasztókra. A verseny csökkenésével ugyanis az árak emelkedhetnek, miközben a költségemelkedéseket könnyebben beépítik az árakba.

Ezért is fontos, hogy a vállalatok és a szabályozó hatóságok figyelmesen mérlegeljék az iparági változásokat, mert ezek nemcsak közvetlenül befolyásolják az árakat, hanem a piaci struktúra hosszú távú fejlődését is. Az iparági koncentráció növekedése, a vállalatok közötti stratégiák és a költségek áthárításának mértéke mind olyan tényezők, amelyek alapvetően alakítják a versenyképes környezetet és annak hatásait a fogyasztókra.

Hogyan alakul ki az egyensúly az aggregált túlkínálat és kereslet modellezésében?

A közgazdaságtan egyik alapvető kérdése az egyensúlyi árak és mennyiségek megértése. Az aggregált túlkínálat és kereslet (aggregált kereslet-túlkínálat, ZEpo) segítségével próbáljuk megérteni, hogy hogyan alakulnak ki az egyensúlyi állapotok a gazdaságban, különösen, amikor a személyek közötti alku és a piacok közötti interakciók határozzák meg az árakat és a keresletet.

Az aggregált túlkínálat fogalmának meghatározása a következő: egy ZEpo : RL → RL függvény az aggregált túlkínálat válasza egy p árvektorra, amelyet a következő képlettel fejezhetünk ki:

Ez az L × 1-es vektor minden egyes jószág piacának állapotát rögzíti a p árvektor mellett, ahol az aggregált kereslet meghaladja az aggregált kínálatot, pozitív túlkínálatról beszélhetünk. Ha pedig a kereslet kisebb a kínálatnál, akkor negatív túlkínálatról (vagy túlkínálatról) beszélhetünk.

Az aggregált túlkínálat kereslet modelljében különféle tulajdonságokat kell figyelembe venni annak érdekében, hogy az egyensúlyi állapotok létezését biztosítani tudjuk. Az egyik fontos tulajdonság a következő:

(F) A túlkínálati tér:

A túlkínálati tér, ZEpo, a piaci árak függvényeként működik, és minden egyes árvektorhoz egyetlen, a piac állapotát leíró vektort rendel. Ennek a tulajdonságnak a megléte alapvetően feltételezi, hogy a gazdaság fogyasztói és termelői preferenciái szigorúan konvexek. Ha mindkét csoport esetében konvex választásokra van szükség, akkor a túlkínálat függvény a piaci áraktól függ, ami illusztrálja a piacok közötti kereslet- és kínálati viszonyokat.

(H) Pozitív homogenitás:

A túlkínálat függvénye pozitívan homogén, ami azt jelenti, hogy ha minden árvektorot tetszőleges pozitív skalárral megszorozzuk, akkor az aggregált túlkínálat vektora nem változik. Matematikailag ez az alábbi összefüggéssel ábrázolható:

Ez azt mutatja, hogy az árak változása nem befolyásolja az aggregált keresletet és kínálatot, amennyiben az ügyletek és preferenciák egyaránt pozitívan homogének. Ezzel a tulajdonsággal az egyensúly keresése nemcsak a teljes piacon, hanem a szimplikus térben, $\Delta_{1,L-1}$, is elvégezhető, így könnyebb kezelni a kereslet és kínálat alakulásának dinamikáját.

(W) Walras-törvény:

Walras törvénye szerint a piacon minden árvektor esetében az árak és az aggregált kereslet súlyozott összege mindig nullával egyenlő. Matematikailag:

Ez az aggregált túlkínálat lényeges tulajdonsága, és azt jelzi, hogy az árak és az aggregált kereslet közötti kapcsolat egy ortogonális viszonyban áll. Az árakat meghatározó erők tehát egyensúlyba hozhatják a keresletet és a kínálatot, így ha valamelyik piacon keresleti többlet alakul ki, akkor az árak az egyensúlyi állapotba igyekeznek visszatérni.

(C) Folytonosság:

Szorosan kapcsolódó fogalmak:

A fenti modellek és tulajdonságok az aggregált kereslet és kínálat dinamikájának megértését segítik elő, de van néhány kiegészítő gondolat, amely a gazdaság működésének további aspektusait világítja meg. Az egyensúly megértése nem csupán az árak és a mennyiségek közötti kapcsolatot jelenti, hanem a piacok közötti interakciók, a fogyasztói és termelői preferenciák, valamint a jövőbeli piaci alkalmazkodások is kulcsfontosságúak. A gazdaság nem csupán a jelenlegi állapotban működik, hanem a jövőbeni várakozások, a piaci dinamika és az egyes szereplők döntései alapján változik. Ezért fontos figyelembe venni a külső tényezők, mint például a technológiai fejlődés, a szabályozások és a pénzügyi politikák hatásait is.

Miért fontos megérteni a Cournot-racionalizálhatóságot és a Bertrand-oligopolium tesztelését?

A Cournot-racionalizálhatóság tesztelésére szolgáló alapfeltevés az, hogy minden egyes vállalat azzal a feltételezéssel határozza meg saját termelési szintjét, hogy a többi vállalat termelése rögzített. Az ilyen típusú tesztelés célja, hogy megállapítsa, hogy a megfigyelt adatok összeegyeztethetők-e egy olyan piaci modell keretein belül, amelyben minden vállalat profit-maximalizáló stratégiát követ. A Cournot-racionalizálhatóság tesztjének feltételei – például Carvajal et al. (2014) Proposition 22.5-jének – biztosítják, hogy a vizsgált adatok megfelelnek a Cournot-modellel, ha és csak ha bizonyos matematikai feltételek teljesülnek. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a vállalatok költségei pozitívak legyenek, és hogy a keresleti függvények és az optimális termelési szintek egyensúlyt képezzenek. Ha ezen feltételek nem teljesülnek, akkor a megfigyelt piaci viselkedés nem választható szét a Cournot-stratégiához.

A Cournot-racionalizálhatóság tesztelésének egyik bonyolultsága, hogy a megoldás egy nemlineáris programozási problémát jelent, amely bonyolultabb, mint a korábbi modellek, mint például Carvajal et al. (2013) által kifejlesztett lineáris programozási probléma. A nemlineáris jelleg miatt a megoldás keresése időigényesebb lehet, azonban a Carvajal et al. (2014) modell biztosítja, hogy a megoldás végrehajtható és kiszámítható.

A tesztelés másik fontos szempontja, hogy nem szükséges az összes keresleti görbét ismerni ahhoz, hogy eldönthessük, az adatbázis megfelel-e a Bertrand-oligopolium modelljének. A vállalatok ugyanis azonos keresleti feltételek között működnek, még akkor is, ha a keresleti görbéket nem ismerjük. Ezt a megközelítést Carvajal et al. (2014) megerősíti, amikor azt mondják, hogy a keresleti függvények hiányában is léteznek tesztelhető korlátozások, amelyek segítenek azonosítani a Bertrand-stratégiát a piacon.

Fontos megérteni, hogy mindkét oligopol versenyformában a vállalatok közötti kölcsönhatásokat és piaci struktúrát kell figyelembe venni, hogy helyesen értelmezzük az adatokat. A Cournot-modellben a vállalatok termelése egyensúlyban van egymással, míg a Bertrand-modellben az árképzés az, ami meghatározza a piaci versenyt. A két stratégia közötti különbségek nemcsak a piaci eredményeket befolyásolják, hanem a tesztelés és az adatelemzés módszereit is.

Ezen kívül, ha a keresleti és kínálati feltételek nem teljesen ismertek, a statisztikai elemzések és az adatbázisok alapos vizsgálata segíthet abban, hogy megértsük, mi alapján érdemes tesztelni a különböző piaci viselkedéseket. Az adatok elemzése során figyelni kell arra is, hogy milyen hatással vannak a piaci zűrzavaraik és a különböző gazdasági tényezők az eredményekre, mivel ezek torzíthatják a tesztelés eredményét, ha nem kezelik őket megfelelően.

Miért hasznos az Arrow-Debreu modell?

Az Arrow-Debreu modell alapvető fontosságú az általános közgazdaságtan szempontjából, hiszen a gazdasági rendszerek működésének és egyensúlyi állapotainak elemzésére szolgáló alapot ad. Azonban, ahogyan azt Stiglitz (2017b) is kiemeli, fontos megérteni a modellek korlátait is, hogy teljes mértékben átlássuk, milyen mértékben képesek rávilágítani a gazdaság működésére. A modell, bár sokszor alkalmazott és alapvető, nem mentes a kritikáktól és bizonyos korlátoktól.

A modell legfontosabb funkciója, hogy egy olyan környezetet hoz létre, amelyben az önérdek hajtóereje és annak következményei tanulmányozhatók. Az önérdek az alapvető axióma a közgazdaságtanban, amely azt jelenti, hogy az egyének mindig arra törekednek, hogy a számukra legjobb döntéseket hozzák meg, figyelembe véve a preferenciáikat és vágyaikat. Fontos, hogy az önérdek nem feltétlenül egyenlő az önzéssel. Lehet, hogy az emberek érdekeit úgy szolgálják ki, hogy közben mások jólétét is elősegítik, például altruista szándékok révén. Az Arrow-Debreu modell lehetőséget ad arra, hogy ezt az összefüggést részletesen is megértsük.

Az egyensúly létezését és a stabilitást vizsgálva, a modell világosan rávilágít arra, hogy az egyensúlyhoz vezető feltételek szigorúak, és nem minden gazdaságban adottak. Az egyensúly elérése és annak fenntartása bonyolult és nem mindig garantált. Az elméleti megközelítés nem feltételezi automatikusan, hogy a piacok bármilyen zűrzavart követően önállóan helyreállnak.

A modell a gazdaság dinamizmusát és a különböző exogén változók, mint például a technológiai fejlődés, a preferenciák és a jövedelmi elosztás változásainak hatását is figyelembe veszi. A változások hatásai nem mindig előre jelezhetők pontosan, hiszen a gazdaság komplex kölcsönhatásokból áll, amelyek sokszor nehezen modellezhetők. Az egyszerű, hétköznapi előrejelzések gyakran tévesnek bizonyulnak a valódi gazdasági helyzetekben.

Az optimális elosztás kérdése is az Arrow-Debreu modell központi témái közé tartozik. A modell azt mutatja be, hogy bizonyos körülmények között az árak decentralizálhatják az optimális elosztást, ha nincsenek negatív externalitások, ha nincs közjavak jelenléte, vagy ha az egyének altruista szándékai nem befolyásolják a döntéshozatalt. Az ilyen feltételek megléte vagy hiánya alapvetően meghatározza, hogy az elméleti gazdaságban miként valósulhat meg az ideális elosztás.

Az Arrow-Debreu modell a gazdasági rendszerek tervezésében is kulcsszerepet játszik. A közgazdaságtan hozzájárult az olyan rendszerek megtervezéséhez, mint a nemzetközi kereskedelem, az egészségügyi és oktatási rendszerek, a pénzügyi rendszerek, a környezetvédelmi szabályozások és az adózási mechanizmusok. A piaci döntéshozatal, mint társadalmi döntéshozatali mechanizmus, különösen fontossá vált az utóbbi évtizedekben. Az Arrow-Debreu modell lehetőséget ad arra, hogy alaposan megértsük a piaci rendszerek korlátait és erősségeit.

Bár az Arrow-Debreu modell alapvető alapot biztosít a gazdaság egészére vonatkozó elméleti vizsgálatokhoz, a valós gazdasági rendszerek egyre bonyolultabbá válnak. A modell szerkezeti és alapvető feltételezéseinek lazítása új kutatási irányokat nyit, amelyek lehetőséget adnak a modell továbbfejlesztésére és a gazdasági rendszerek további pontosabb modellezésére.

Fontos figyelembe venni, hogy a gazdaságokban a valóságos döntéshozatali mechanizmusok sokkal összetettebbek, mint amit a modell képes teljes mértékben lefedni. Az Arrow-Debreu modell a gazdaságok tökéletesen működő világát feltételezi, ami nem mindig egyezik meg a valódi gazdaságokkal, amelyek tele vannak aszimmetriákkal, piaci hibákkal és bizonytalansággal. Ennek megértése segíthet abban, hogy a gazdasági elemzéseket és politikai döntéseket reális keretek között tartsuk, figyelembe véve a gazdaságok dinamikus és komplex természetét.