A művészet varázslatos világa – Osztályfoglalkozás az örök értékekről

Óraindítás
Osztály: 1
Tanár: Zarucskaja Jelena Nyikolajevna
Téma: A varázslatos művészet világa
Célok: A tanulókban az örök értékek kialakítása: szeretet a Hazához, a saját néphez, a természethez, a szépséghez.
Feladatok: bemutatni a különféle művészeti ágakat: irodalmat, festészetet, zenét, filmet;
– fejleszteni a szépségérzéket, esztétikai ízlést, az alkotás iránti érdeklődést, az együttműködést a tanulók között;
– nevelni a hazaszeretetet, a természet szeretetét, saját népükhöz való kötődést a különféle művészeti műfajokon keresztül.
Felszerelés: orosz művészek természetről készült festményeinek reprodukciói, orosz írók, zeneszerzők portréi, multimédia‑projektor, P. I. Csajkovszkij „Bérezka” című zeneművének felvétele, szétosztható anyagok
Felszerelés.
Az óra menete
Szervezési pillanat
Gyerekek, fogjátok meg egymás kezét
Amikor a tenyér a tenyeret érinti,
Találkoznak szívetek,
Lelkek érintkeznek,
Benne születik a jóság.
Mosolyogjatok egymásra, kezdjük meg az órát.

Előzetes tudás aktiválása
A szépség az életben él.
Nem valahol máshol, hanem mellettünk.
Mindig „nyitott” a tekintetünk számára
Mindig átlátszó és könnyű
A szépség az életben él
Mit gondoltok, melyik szépségről beszélünk, amely körülöttünk van?
Miben áll ez?
El tudjuk‑e mesélni, milyennek volt a természet előttünk?
Honnan tudjuk erről? (Könyvekből, múzeumban nézve)
Ki segít nekünk ebben, ki hagy nekünk örökségül a természet, a Haza szépségének leírását? (költők, festők, zenészek)
3. Az óra témájának bejelentése
Ma egy virtuális múzeumlátogatást teszünk
Az ügyészünk témája: „A varázslatos művészet világa”
Nem vettetek észre semmi különöset a témacímben?
(A „varázslatos” szó — varázslat csak mesékben történik, milyen varázslat lehet a múzeumban?)
Ma megtudjuk veletek, milyen varázslat történik velünk, amikor könyveket olvasunk, zenét hallgatunk, filmet nézünk.
Felidézzük a különféle művészeti ágakat, beszélünk arról, mit jelentenek számunkra, megpróbáljuk kutatni, szükséges‑e ismernünk múltunkat. Mit gondoltok, ki vezeti végig minket a múzeum termein, ki lesz az idegenvezetőnk? (költők, festők, zenészek)
Valóban, épp a festők, költők, zenészek vezetnek minket ebbe az egyedülálló világba, a képzelet, emlékek, művészet világába.

Az óra témájával való munka
Milyen művészeti ágakat ismertek?
Ma már nem tudjuk elképzelni létünket zene, líra, festmények, könyvek, színház, film nélkül.
A világ gyönyörű. Amint egy kicsit meglátszik reggel a napocska, aranyba borul a rózsaszín, kék és az ég, életre kel a föld, zöld lesz a fű, sárga, azúr és bíbor virágok nyílnak. És ti is, mint a virágok, ünnepiesen öltözve. De mi teszi a világot ilyen színessé? (Festékek.)

1. terem – Festészet terme
   Az első termünk – a festészet terme
   Nézzétek, az első termünkben reprodukciók láthatók Aleksej Kondratyyevics Szavraszov, Fedor Alexandrovics Vasziljev, Ivan Ivanovics Sis­kin festményeiből. Műveikben a művészeknek sikerült visszaadniuk az orosz természet rendkívüli szépségét.
   Ha figyelmesen megnézzük I. Sis­kin „Rye” című festményét, akkor látjuk, hogy ameddig a szem ellát, aranylik a sűrű rozs a napsütésben. A szél könnyedén borzolja meg a telt kalászokat. Egy kanyargó ösvény tűnik el a rozsban. Óriási fenyők‑óriások nyúlnak az égszínkék ég felé, és ettől öblösebbnek tűnnek a végtelen aranymezők. Amikor Sis­kin „Rozs” című képére nézünk, a határtalan hazai vidékre, annak gazdagságára és bő termésére gondolunk. Természetesen Sis­kin is gondolt erre. Nem véletlenül jegyezte meg: „Tágas tér. Végtelen. Rozs… Orosz gazdagság.”
   Mely festmények tetszettek nektek? Miért?
   Mit gondoltok, miért ábrázolták a művészek gyakran saját hazájuk egy részletét, a szülőhelyüket?
   – Mert szerették hazájukat, akarták, hogy mások is meglássák Oroszország szépségét.
   Milyen benyomást tett rátok ez a terem? Milyen varázslat történt?
   – Kapcsolatba kerültünk a szépséggel, lelkesedés, gyönyör.
   „Mi vagyunk a művészek” projekt (közös munka) Készítsünk projektet kollázs formájában, amelyet „Szépség” névre keresztelhetünk, benne meg kell mutatnotok a hazai természet szépségét, vissza kell tükrözni a hozzá való szeretetet.
   Projektbemutatás.
   Szépség – ez a béke és nyugalom,
   A sirályok rikoltása és az erdő illata.
   A gyermek álma, a tavaszi vihar,
   Fehér hó és a kedves szemek.
   Szépség – ez a leányos alkat,
   A nyári este és az gyengéd anya.
   Szépség – ez a zene hangja,
   És a baráti kezek szorítása.
   Szépség – ez a tánc tüze
   És a mezőn zengő harmonika.
   Szépség – a vásznon a burlákok
   Régi képe a nagy folyónak.
   Szépség a lelkek összhangja
   A sztyepp, a tenger, az erdő mélye.
   Szépség a népek virágzása
   Rozs, hajdina, napraforgó és len.

2. terem – Irodalom terme
   Minden ember szereti hazáját. A művészek festékekkel és ecsettel ábrázolják a hazaszeretetet, de mivel fejezik ki a költők, írók?
   – A költők és írók prózában, versekben fejezik ki a hazaszeretetet. Valóban, nem csak festékkel, krétával lehet festeni képet, de szóval is lehet ábrázolni a csodálatos világot: olvasol, hallgatsz, és a szemünk előtt a természet, a hazánk képei állnak fel.
   Milyen költőket és írókat ismertek, akik a hazai természetről, hazáról írtak?
   

   Ebben a teremben nagyszerű orosz költők és írók mutatkoznak be, akikre büszkék vagyunk, ők maguk nagyon szerették Oroszországot, és megtanítanak bennünket szeretni hazánkat, csodálni annak szépségét, népünk bölcsességét, sok tekintetben köszönhetően nekik hazánkat a világon ismerik és szeretnek.
   
   Ki közületek ismeri orosz költők verseit, amelyekben az orosz természet szépségét írják le?
   Milyen színűek ezek a versek?
   Megneveztétek a versek színeit, nem ez varázslat? Nincs festék, csak szó, mégis a versnek van színe. Csak a legtehetségesebb, kiemelkedő emberek tudnak ilyen verseket írni.
   Milyen érzéseket váltanak ki belőletek ezek a versek?
   Így írták le hazájukat a költők: mindannyiunknak más‑más, mégis az érzés ugyanaz – az érzés, hogy itt születtél, itt nagyon jó neked, az érzés a büszkeségre és szeretetre, az érzés a hazafiságra.
   A szépirodalom sok művészeti ág alapja. Tükrözi az ember életének, gondolatainak és érzéseinek gazdagságát és sokféleségét. Azonban e lehetőségeknek is van határa. Az irodalom nem képes átadni az emberek érzelmi világának legfinomabb árnyalatait. Ekkor lép be a zene.
   Terem – Zene terme
   A zene az egyik legrégebbi művészet. A zene uralkodik az emberek lelkén ma és ezer évvel ezelőtt is. Létezik egy mítosz Orfeusz‑ról, aki énektudásával képes volt megzabolázni a vad állatokat, hegyeket rombolni; a zene művészete megtisztított a rossz érzésektől és vágyaktól. A zene ott él a eső és szél hangjában, a madárfüttyben, a harangszóban.
   És ki segít nekünk meghallani a zenét? (Zeneszerzők)
   Oroszország világnak számos kiemelkedő zeneszerzőt, muzsikust adott. Ilyenek Pjotr Iljics Csajkovszkij, Nyikolaj Andreevics Rimszkij‑Korszakov, Georgij Sviridov és mások. Mindannyian művészetükben dicsérték az orosz föld szépségét, hazájukat.
   Most meghallgatjuk Csajkovszkij művét. (Hallgatás)
   Mit hallottatok, mit képzeltetek el a hallgatás során? (asszociációs sor, a gyerekek szavakat ragasztanak a táblára)
   A zene a legösszetettebb művészeti ág. Egyesíti az emberek érzéseit és gondolatait egyetlen indulatban, ugyanakkor mindenki máshogyan fogadja be a zenét, hangulatától függően. Így mi is mind másként érzékeljük a zenét: valaki körtáncot képzelt el, más folyót, nyír‑fát.
   Mondhatjuk‑e, hogy ez a zene varázslatos?
   És milyen hangszereket hallottatok Csajkovszkij „Bérezka” című darabjában?
   „Ajkamhoz emeltem a fuvolát –
   Erdőn át trillázott a fuvola –
   Az a hangszer oly gyenge –
   Nevén (svirel)…
   Finom mozdulat a vonón –
   Megindulnak a húrok.
   Ahogy tiszta a hang,
   Benne öröm és mosoly.
   Szól a álmodozó motívum.
   Az ő neve (hegedű)
   Háromszög deszka, rajta három szál.
   Haj – vékony, Hang – csengő. (Balalajka)
   Vidám madár az mogyoróban énekelt,
   Az erdei patak ott csörgedezett,
   Vagy talán nem madár, hanem a szél fütyült?
   A vidám csilingelő nyár dalát
   Csengte a varázslatos furulya… (furulya)
   Kalapács a térdén táncol,
   Hol énekel, hol hangosan sír. (harmonika)
   Terem – Filmterem
   Előre, előre
   Minden eldőlt:
   Az iskolás gyűlés,
   Azután filmjük.
   Hazatér
   Az idősebb bátyám.
   Elmeséli nekem
   Mindazt.
   Ő elmagyarázza nekem.
   Mi mihez van.
   És én nagy vagyok!
   Érteni fogom.
   Így hát elkezdte
   Az ő történetét:
   – Másznak,
   És ő nekik – hopp!
   És épp akkor
   Ő mászott,
   És ő hogyan ad neki
   Dühéből! Nekik – hopp!
   Ő neki – hopp!
   De ekkor épp
   Őt megmentette,
   Ő vele
   Összeállt…
   Huh, erős film!
   Nem, láthatóan még kicsi vagyok:
   Semmit sem értettem.
   Melyik művészeti ágról szól ez a vers?
   
   A film is egy művészeti ág. Mindannyian szeretünk moziba járni, élvezzük kedvenc filmjeink nézését. Meggyőződünk a filmművészet kimeríthetetlen lehetőségeiben, amely megmutatja nekünk a mikróba életét és a kozmikus katasztrófát, tanúivá tesz minket a földgolyó ellentétes oldalán és udvarunkban zajló eseményeknek, mesél az állatok világáról és elragad a kalandba. A film megtanít minket szeretni, csodálni és büszkének lenni hazánkra. De ez csak később, a gyermekkorban a varázslatos filmvilág a rajzfilmekkel, mesékkel nyílik meg számunkra — és ez életre szóló szerelem. Ezt a szerelmet nekünk az kiváló orosz rendező Alexander Rou ültette el. Meséin nevelkedtek a szüleitek, és ti is szívesen nézitek azokat.
   
   Írjatok meséket, amelyek megfilmesítésre kerültek (munka párokban)
   Mit tanítanak nekünk a mesék? (Jóságra, szeretetre, Hazaszeretetre).
   Milyen varázslat történik velünk, amikor meséket nézünk? (Szereplőivé válunk, a mesék hősei leszünk)
   Így ért véget az utazásunk. Mely termekben jártunk? Miben áll a művészet varázslatos ereje, mit tanít nekünk az irodalom, a festészet, a zene?
   Reflexió – Játék „A művészet számomra…”

3. Az óra összegzése.
   A művészet csodatevő ereje abban áll, hogy befolyásolja az érzéseinket, megtanít minket szeretni és értékelni múltunkat és jelenünket. A művészet hordozza az örök értékeket: jóságot, szépséget, szeretetet.
   A képesség, hogy befogadjuk a szépet – a természet nagy ajándéka az embernek, de ez az emberiség ajándéka önmagának is, mert az emberek képesek ezt az ajándékot önmagukban fejleszteni, és ebben segítenek nekünk… (festők, költők, írók, zenészek)
   A folyó forrásánál született a történet,
   Oldalakon a toll körbe kanyargott.
   Minden, amit a jó költő gondolt és érzett,
   Most papíron tükröződött.
   A csodás palettán a színes folt,
   A finom ecsetvonás festéke hull.
   A festő kifesti vásznát, –
   A képen arcok jelennek meg.
   A zeneszó szívünkből árad,
   A kottasor a könnyű valcban forog.
   A csengő trillával zeng a tollas énekes, –
   Hamar születik új dal.
   A varázslatos művészet világa –
   Az ihletett világ.
   A varázslatos művészet világa –
   A művész teremtménye.
   A varázslatos művészet világa
   Érzelmeinket izgatja,
   Minket hív magához a varázslatos művészet világa.

4. Saját eredmények értékelése