Mi rejlik a „vakcinák” mögött valójában?

A testbe juttatott anyagok nem pusztán a véráramban keringenek, hanem sejteket vesznek célba – ám a szabályozók nem mondják meg pontosan, mely sejtekbe kerülnek. Ez önmagában olyan folyamatot indít el, amely többlépcsős reakciókat eredményezhet, és minden lépcsőnél lehetőség nyílik jó vagy rossz kimenetelre. Michael Yeadon hangsúlyozta, hogy a technológia révén gyakorlatilag bármilyen gén bejuttatható a szervezetbe, akár olyan is, amely ártalmat okozhat. Onkológiai kutatásokban már alkalmazzák a gének ki- és bekapcsolását, s így jól látszik, hogy egy rossz kombináció fizikai és pszichológiai káoszt idézhet elő.

A Washingtoni Egyetem kutatói még azt is demonstrálták, hogy DNS-be kódolt adat képes számítógépeket „megfertőzni”. Ha az emberi test biológiai számítógép, miért ne avatkozhatna bele egy mesterséges rendszer a szintetikus DNS révén? A kutatók szerint lehetséges rosszindulatú kódot beágyazni a fizikai DNS-láncokba, amely korrumpálja a génszekvenáló gépek rendszereit, és akár bűnügyi laborok vagy genomfájlok adatbiztonságát is veszélyezteti. E digitális és biológiai szintű átfedés megértése nélkül nem láthatjuk a teljes képet arról, mi is a szintetikus „vakcinák” valósága.

Yeadon szerint semmi értelme a „vakcinát” olyan fiatal embereknek beadni, akik nincsenek veszélyben a vírustól. Számukra nincs előny, csak kockázat. A kormányok mégis tömegesen oltanak a 20-as, 30-as és 40-es éveikben járó embereket, miközben a mellékhatásokat reménykedve a ritkaságukban próbálják figyelmen kívül hagyni. A véralvadási problémák már az AstraZeneca oltása kapcsán is nyilvánvalóak voltak fiatalabbaknál, hasonló hatásokat jelentettek a Johnson & Johnson vakcinájánál is. Bár az AstraZeneca nem mRNS-technológiát használ, a sejteken belül mégis DNS-t célzó, mérgező koktélt juttat be. Yeadon szerint ezek mind génterápiás eljárások, nem hagyományos vakcinák. A tartalmuk sejtekbe jutásának végső hatásait senki sem ismeri pontosan – még a gyártók sem.

Yeadon keményen bírálta azokat az orvosokat, akik tudják, hogy amit tesznek, az helytelen, mégis végrehajtják. Az egyetemeken dolgozó professzorok többsége is hallgat a kormányzati irányelvek miatt, félve az állami támogatások elvesztésétől. Ez a hallgatás félelemből születik, nem tudatlanságból, s Yeadon erkölcsi gyávaságnak nevezte.

Az állítólagos „variánsok” köré épített félelemkeltés is szerinte alaptalan. Átvizsgálva az állítólagos új kódokat azt találta, hogy azok 99,7%-ban azonosak az „eredetivel”, ami csupán annyi különbséget jelent, mintha valaki baseball-sapkát tesz fel vagy leveszi. Ez nem indokolna új vakcinákat. A gyógyszercégek mégis „feltöltő” vakcinákat készítenek, és a világ szabályozói testületei egyetértettek abban, hogy az új „variánsokra” kifejlesztett vakcinák olyan hasonlóak az eredetihez, hogy nem kell biztonsági vizsgálatokat végezni. Yeadon ezt nyílt összeesküvésként jellemezte.

Mindez szerinte nem véletlen. Az emberek elhiszik, hogy ilyen rosszindulat nem létezhet, de Yeadon emlékeztetett Sztálin, Pol Pot és Hitler példáira. Ha valaki el akarná érni egy jelentős népességcsökkenést, miközben több éven át tartó fertőző betegségek válságát idézi elő, aligha találna hatékonyabb módszert annál, ami most zajlik. Yeadon nem állítja biztosan, hogy ez a cél, de nem talál jóindulatú magyarázatot arra, ami történik.

Az olvasónak itt különösen fontos megértenie, hogy a biotechnológia és a digitális rendszerek határterületén zajló fejlesztések nem pusztán egészségügyi kérdések. A szabályozói engedékenység, a nyilvános diskurzus elfojtása, valamint a tömeges kísérletezés új technológiákkal együtt olyan erkölcsi és társadalmi kockázatot hordoz, amely messze túlmutat a járványon. Az egyéni döntések meghozatalához nemcsak orvosi, hanem etikai és politikai dimenziók felismerése is nélkülözhetetlen.

Mi a Wetiko és hogyan működik bennünk és körülöttünk?

A Wetiko nem emberi jelenség. Nem emberszerű, mégis embereket használ eszközként saját céljaira. Ez a szellemi parazita úgy működik, mint egy láthatatlan erő, amely birtokba veszi az embert – a hatása az enyhe, észrevétlen befolyástól a végletes pszichopátiáig vagy vak engedelmességig terjedhet. A Wetiko legnagyobb félelme az emberi tudat kitágulása, a „szimulációból” való kilépés. Az információ, az észlelés és végső soron a frekvencia uralásával próbálja ezt megakadályozni. Az oktatási rendszertől a médián, tudományon, orvosláson és akadémiai intézményeken át egészen a mindennapi érzelmi manipulációig minden arra irányul, hogy az embert ötszintű érzékelésben tartsa, alacsony rezgésű mentális és érzelmi állapotokban, mint amilyen a félelem, gyűlölet, szorongás vagy depresszió.

A Wetiko nem a semmiből beszél hozzánk. Olyan tudattalan résekből szól, amelyek az érzékelés és a tágabb tudatosság közötti térben helyezkednek el – ott, ahol a „számítógép” találkozik az „operátorral”. Ezekből a rejtekhelyekből suttogja belénk vágyainkat, indulatainkat, észrevétlenül manipulálva bennünket. Ezt írták le az iszlám tanításai is a dzsinnekről: láthatatlan csalók, akik összezavarnak és belénk súgnak. A Wetiko minden trükkös istenség-mítosz eredete, amely a világ különböző kultúráiban felbukkan. A dzsinnek, az arkhónok mind Wetiko megnyilvánulásai, és rettegnek az ember ébredésétől, mert amikor visszakapcsolódunk valódi önmagunkhoz, megszűnik az energiaforrásuk. Az ember egyszerre célpont és táplálékforrás számukra, de csak akkor, ha alacsony rezgésű állapotban maradunk.

Paul Levy találóan írja: a vámpír önmagában nem létezik – csak viszonyunkban él. A Wetiko nem rendelkezik önálló, független léttel; virtuális valóságként mégis képes felforgatni fajunkat. Ahogy a vámpír nem tükröződik a tükörben, úgy a Wetiko esetében sincs mit látni rajtunk kívül – mi magunk vagyunk a forrása és így a gyógyszere is. A gyógyulás kulcsa bennünk rejlik, és csak mi hozhatjuk működésbe. A szeretet az a „fokhagyma”, amelyhez a Wetiko nem tud hozzányúlni. A gonosz a szeretet hiánya, és a szeretet jelenlétében megszűnik. A félelem, amely Wetiko természete, csak addig uralkodik, amíg mi tápláljuk.

A jelen eseményei is ebből a perspektívából érthetők. A „Covid” köré épített narratíva hatalmas félelmet, szorongást, depressziót és kétségbeesést generált, amely közvetlenül táplálja a Wetikót. Nem véletlen, hogy azok, akik az egészet mozgatták – politikusok, technológiai vezetők, egészségügyi intézmények – gyakran a Wetiko tulajdonságait hordozzák: hidegség, érzelemmentesség, üres tekintet. A szabbatiánus ideológiától a Világegészségügyi Szervezeten, Big Pharmán, Silicon Valley-n és a bankrendszeren át az ENSZ-ig mind a Wetiko torzítása alatt működnek. Ez az erő formálja saját képére az emberi társadalmat.

Ez a felismerés új kaput nyit a világ megértéséhez. A faj, a kultúra, a vallás vagy a szexualitás mentén történő megosztás csak elterelés. A valódi választóvonal azok között van, akik a Wetiko hatása alatt állnak, és akik nem. A „Covid”-hoz kapcsolódó manipuláció ezt világosan megmutatta. A viselkedést nem a test határozza meg, hanem az elme és az észlelés. Az identitás megszállott figyelése, a csoportos ítélkezés mind arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a viselkedés valódi forrásáról – az elméről. A „Woke” által szított konfliktus ugyanúgy a Wetiko tápláléka, amely káoszt, megosztást és félelmet gerjeszt, amiből újra és újra lakmározhat.

A Kultusz célja az emberiség – különösen a gyerekek és fiatalok – teljes asszimilációja a Wetiko frekvenciába, félelem és kétségbeesés állapotán keresztül. Ez magyarázza a 2020 tavasza óta drasztikusan emelkedő öngyilkossági arányokat és a pszichés széthullást. A Wetiko pszichopatái engedelmességet akarnak, hogy rajtuk keresztül valósíthassa meg akaratát és beolvassza az emberiséget önmagába. Azt akarja elhitetni velünk, hogy az ellenállás hiábavaló – miközben valójában ettől fél a legjobban. A szeretet és a tudatos „nem” ereje elsöpri a Wetikót világunkból.

Az AI, a mesterséges intelligencia kérdése szorosan kapcsolódik ehhez. A nyilvános algoritmusok és gépi tanulási rendszerek csak előőrsök. A valódi cél az emberi agy összekötése a Wetiko frekvenciájával, létrehozva egy „méhkas-tudatot” és befejezve az asszimilációt. Ez a „hive mind” olyan központokból lenne irányítva, amelyek ma még rejtve vannak, de a technológia, a hatalomkoncentráció és a félelem együttesen megágyaz neki.

Aki érti a Wetiko működését, annak világossá válik, hogy ez az erő csak addig él, amíg mi életet adunk neki. Nem mindenható, és nem legyőzhetetlen. A félelem, amely Wetiko lényege, valójában gyengeség: a szeretet hiányának tükre. És mivel szeretet és félelem egyszerre nem létezhet ugyanabban a térben, a kilépés kulcsa nem kívül, hanem bennünk van.