Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский
Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 2018-as jelentése szerint az extrém időjárási események előfordulása már a globális hőmérséklet 1 °C-kal történő emelkedése előtt is növekedett, és az éghajlatváltozás következményeként ezek a jelenségek fokozódnak. Az egyes országok különböző típusú extrém időjárási eseményeket tapasztalnak meg, és míg egyes helyeken ezek az események kiemelkedően szélsőségesek, addig másutt nem annyira, különböző klimatikus, földrajzi vagy egyéb tényezők miatt. Az IPCC által alkalmazott munkadefiníció, amely az események emberi egészségre, életmódra, eszközökre és ökoszisztémákra gyakorolt hatását és kockázatát vizsgálja, jól tükrözi ezt a változatosságot, mielőtt az adott eseményt a megfelelő időjárási jelenség (hőhullám, heves eső, aszály, tűzvihar, part menti áradás stb.) alapján osztályozná.
Ausztrália az egyik olyan ország, amely minden kategóriában tapasztalt már extrém időjárási eseményeket, amelyek katasztrofális következményekkel jártak az ország különböző területein. A kontinens sajátos földrajzi és természeti környezetének jellemzői hozzájárultak az extrém időjárási események gyakoriságának növekedéséhez. Aszályok, tűzvészek, árvizek és ciklonok sújtották az országot, és az éghajlatváltozás előrejelzései szerint a jövőben a helyzet tovább romolhat. Az 1960 óta eltelt időszakban Ausztrália átlagos hőmérséklete több mint 1 °C-kal emelkedett, és a forró napok száma növekedett, míg a rendkívül hideg napok száma csökkent (Australian Government 2020). A tűzvészek, amelyek Ausztráliában természetes jelenségnek számítanak, az éghajlatváltozás hatására egyre inkább súlyosbodnak. Az úgynevezett „tűz időjárás” – a magas hőmérséklet, az alacsony csapadék, a magas szélsebesség és az alacsony páratartalom kombinációja – különösen kedvez a tűzvészek kialakulásának (Australian Government 2020). Az intenzív esőzések és a számos aszály következményei is különböző hatással vannak az energia-infrastruktúrára, és számos esetben okoztak komoly károkat.
A több napig tartó extrém hőhullámok, mint amilyeneket a Black Saturday tűzvész (2009) vagy a Black Summer tűzvész (2019–2020) idején tapasztaltak, jelentős hatást gyakoroltak az elektromos áramellátó rendszerekre. A Black Saturday tűzvész esetében például az elektromos hálózati hibák okozták több nagy tűz kezdetét, mivel a vezetéken áramló szikrák meggyújtották a növényzetet. Az elektromos infrastruktúra védelme szoros kapcsolatban áll a jogi szabályozással, amelynek célja, hogy meghatározza, hogyan lehet a legjobban felkészülni és védekezni a hasonló események ellen. A Black Summer idején a tűzvészek és a heves esőzések egyaránt komoly károkat okoztak az áramhálózatban: több mint 5000 oszlop és több ezer kilométer vezeték rongálódott meg, ami jelentős zavarokat okozott az ország energiaellátásában.
Az extrém esőzések és a trópusi ciklonok hatása szintén figyelemre méltó. A trópusi ciklonok, amelyek egyre nehezebben jósolhatók meg és mérhetők, különösen veszélyesek lehetnek, mivel áradásokat, part menti viharokat és elöntéseket okozhatnak. Az ilyen típusú események nemcsak az emberek életét és az ökoszisztémákat veszélyeztetik, hanem az energiaellátás szempontjából is különös kockázatot jelentenek, mivel az áramhálózatok könnyen tönkremehetnek a hatalmas víz- és szélhatások miatt. Az IPCC által definiált „összetett extrém időjárási események” akkor jönnek létre, amikor több ilyen esemény következik be egy időben, vagy egymást követve. Ezek az események különösen pusztítóak lehetnek, mivel az infrastruktúra károsodása, a közszolgáltatások megszakadása és a gazdasági veszteségek sokszorozódnak.
A jog szerepe az energia-infrastruktúra védelmében kulcsfontosságú, különösen a jogszabályok és szabályozások vonatkozásában, amelyek meghatározzák, hogyan kell reagálni a különböző típusú természeti katasztrófákra. Az energiaszolgáltatók számára elengedhetetlen a katasztrófa-elhárítási tervek kidolgozása, amelyek nemcsak az energiatermelő és -elosztó rendszerek helyreállítását célozzák, hanem a jövőbeni károk minimalizálására is irányulnak. Mivel az ilyen események hatásai egyre súlyosbodnak, az energia-infrastruktúra jogi védelme és a környezetvédelmi szabályozás kulcsfontosságúak ahhoz, hogy minimalizáljuk a károkat, és biztosítsuk a fenntartható energiaellátást.
Fontos, hogy a jogi és szabályozási keretek folyamatosan fejlődjenek és alkalmazkodjanak az új kihívásokhoz, amelyek az éghajlatváltozás és az extrém időjárási események következtében merülnek fel. A jogi válaszoknak nemcsak a károk elhárítására kell összpontosítaniuk, hanem proaktív módon kell biztosítaniuk az infrastruktúra ellenálló képességét is az ilyen jellegű eseményekkel szemben.
Hogyan befolyásolja a klímaváltozás és a gazdasági tényezők a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodási stratégiáit?
A mezőgazdaságot mindig is erősen befolyásolták a természeti körülmények, azonban a klímaváltozás előre nem látható hatásai és a gazdasági változások fokozzák az iparági alkalmazkodás szükségességét. A mezőgazdasági termelők számára a legnagyobb kihívást nemcsak a folyamatosan változó környezet, hanem az azokkal kapcsolatos gazdasági döntések meghozatala jelenti. A gazdálkodók döntéseit ma már nemcsak az időjárás közvetlen hatása, hanem az is befolyásolja, hogy hogyan tudják kezelni az éghajlatváltozás következményeit és azok gazdasági hatásait.
A gazdálkodók alkalmazkodási stratégiái széles spektrumot ölelnek fel: az öntözés javítása, új vetőmagok kifejlesztése, a földhasználati technikák átalakítása vagy akár a gazdaság teljes elhagyása. A termelési döntések figyelembe veszik az olyan tényezőket, mint a várható hozamcsökkenés, a vízhez való hozzáférés és az új piaci környezetek megjelenése. A gazdálkodók gazdasági stabilitása sok esetben a természeti tényezők változékonyságától és az ezekhez való gyors alkalmazkodás képességétől függ.
Az éghajlatváltozás hatásai nemcsak a termelést, hanem az árakat, a piacokat és a gazdasági struktúrákat is alapvetően átalakíthatják. A klímaváltozással kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a szélsőséges időjárási események, mint a szárazságok és a hőhullámok, jelentős termeléscsökkenést okozhatnak, különösen azokban a térségekben, ahol az öntözésre vagy az állandó csapadékra való támaszkodás elengedhetetlen. Ezen kívül az ilyen szélsőséges események következményei növelhetik a gazdálkodók számára szükséges alkalmazkodási intézkedések költségeit, ami hosszú távon gazdasági nehézségeket eredményezhet.
A gazdálkodók gazdasági döntéseit nemcsak az éghajlat változásai, hanem a politikai, társadalmi és gazdasági tényezők is befolyásolják. A mezőgazdasági támogatások, a vízhez való hozzáférés és a nemzetközi kereskedelmi szabályozások mind olyan tényezők, amelyek hatással vannak a termelők döntéseire. Az alkalmazkodás során a gazdálkodók nemcsak a közvetlen hatásokra reagálnak, hanem próbálnak előre jelezni és stratégiai lépéseket tenni a jövőbeli bizonytalanságok kezelésére is. Az agrárgazdaság fenntarthatósága és jövedelmezősége érdekében elengedhetetlen a termelési környezet folyamatos monitorozása és a legfrissebb kutatási eredmények figyelembevétele.
A klímaváltozással kapcsolatos kutatások és a mezőgazdasági ágazat gazdasági modellezése is segítenek abban, hogy jobban megértsük az éghajlati hatások hosszú távú következményeit. A mezőgazdasági termelés és a környezet közötti összefüggések mélyebb megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdálkodók megfelelő alkalmazkodási stratégiákat dolgozhassanak ki. Mindez lehetővé teszi számukra, hogy ne csupán a közvetlen kockázatokkal nézzenek szembe, hanem képesek legyenek előre gondolkodni és kezelni a jövőbeli bizonytalanságokat is.
A gazdálkodók számára nemcsak az adaptációs technikák elsajátítása fontos, hanem azoknak az üzleti modelleknek a fejlesztése is, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú fenntarthatóságot. Az alkalmazkodás nem csupán a rövid távú problémák megoldásáról szól, hanem a gazdaságok jövőbeli stabilitásának biztosításáról is. Az alkalmazkodás mértéke és a választott stratégiák egyúttal függnek a gazdálkodók piaci pozíciójától, erőforrásaiktól és a különböző gazdasági kockázatok kezelésére való képességüktől.
Mindez azt mutatja, hogy az agrárszektorban való érdemi alkalmazkodás kulcsa a komplex és integrált megközelítésekben rejlik. Az ilyen típusú alkalmazkodás nem csupán a helyi gazdálkodókat, hanem az egész globális mezőgazdasági rendszert érinteni fogja. E tekintetben a nemzetközi és helyi politikák, a kutatás-fejlesztés és az innováció szerepe elengedhetetlen a sikeres alkalmazkodás érdekében.
A gazdálkodók és döntéshozók számára fontos megérteni, hogy az alkalmazkodás nem csupán a már kialakult problémákra adott válasz, hanem egy proaktív stratégiai lépés is, amely hosszú távú gazdasági és környezeti stabilitást biztosíthat. A gazdasági elemzések és a mezőgazdasági politikák integrálása tehát elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaság hatékonyan tudjon alkalmazkodni a globális éghajlatváltozás kihívásaihoz.
Hogyan csökkenthetjük a városi áradások hatásait zöld infrastruktúrával és alkalmazkodással a klímaváltozáshoz?
A városok fejlődése és a természetes környezet kiszorítása a beépített környezet rovására jelentős hatással van az életminőségre és a környezetre. A növekvő népesség és a komfort iránti fokozott igények olyan urbanizációs folyamatokat indítottak el, amelyek a természetes vízforgalom és az ökoszisztémák egyensúlyát súlyosan megzavarták. Ezzel párhuzamosan a klímaváltozás hatásai, mint az extrém időjárási jelenségek és a szélsőséges hőhullámok, tovább növelik a városi környezet kihívásait.
A zöld infrastruktúra alkalmazása az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a városok ellenállóbbá váljanak a klímaváltozás hatásaival szemben. A zöld infrastruktúra nemcsak esztétikai és ökológiai előnyöket biztosít, hanem közvetlenül hozzájárul a városi környezet fenntarthatóságához. Az ilyen típusú infrastruktúra csökkenti az esővíz elvezetésével kapcsolatos problémákat, mérsékli a hőszigetek hatásait, javítja a levegő minőségét, és biztosítja a zöldterületeket a lakosok számára.
A városi áradások csökkentése érdekében alkalmazott zöld infrastruktúra-koncepciók az esővíz elvezetési rendszerek, mint például a zöld tetők, esőkertek, permeábilis burkolatok, valamint az esővíz-tározók, amelyek segítenek csökkenteni a csapadékvíz gyors lefolyását. Ezen megoldások hatékonyságát a tervezési folyamat során használt matematikai modellek biztosítják, amelyek a helyi környezeti és infrastruktúra-adatokra építenek. Az adatgyűjtés figyelembe veszi az adott városrész földhasználatát, a talaj típusát, a közlekedési hálózat kapacitását, a csapadéktevékenységet és a szennyvízhálózat teljesítményét.
A matematikai modellezés alkalmazása lehetővé teszi a zöld infrastruktúra berendezések optimális méretezését és tervezését, figyelembe véve a helyi adottságokat. A megfelelően megtervezett és implementált zöld infrastruktúra az adott városi területen képes jelentősen csökkenteni az áradások intenzitását, és növeli az alkalmazkodóképességet a szélsőséges időjárási körülményekhez. A módszertan és a kiválasztott megoldások hatékonyságát egy esettanulmány is alátámasztja, amely azt mutatja, hogy a zöld infrastruktúra leginkább akkor bizonyul sikeresnek, ha a kezelt terület nagysága meghaladja a 200 hektárt.
A zöld infrastruktúra kialakításának legnagyobb előnye, hogy nemcsak a közvetlen áradások kockázatát csökkenti, hanem hozzájárul a városok klímaváltozáshoz való alkalmazkodásához. A zöld tetők és esőkertek például nemcsak vízgyűjtőként működnek, hanem hőszigetelő hatással is bírnak, így csökkenthetik a hőszigetek hatását, amelyek az épített környezetben a leginkább jelentkeznek. A permeábilis burkolatok segítenek abban, hogy a csapadék víz ne a csatornahálózatba kerüljön, hanem beszivárogjon a talajba, ezáltal javítva a talajvíz utánpótlását.
Fontos továbbá, hogy a zöld infrastruktúra nem csupán a környezetet védi, hanem gazdasági előnyökkel is járhat, mivel a csökkentett árvízi károk és a hőszigetek mérséklése révén az épület karbantartási költségei is csökkenthetők. Emellett javítja az élhetőséget, növeli a városi táj minőségét, és hozzájárul a helyi közösségi kapcsolatok erősödéséhez.
A sikeres alkalmazás érdekében azonban elengedhetetlen, hogy a városok a zöld infrastruktúra alkalmazásakor az egyes területek különböző jellemzőit és igényeit figyelembe vegyék. A közlekedési hálózatok, a szennyvízkezelő rendszerek és a zöld területek közötti szoros kapcsolat lehetővé teszi, hogy a zöld infrastruktúra teljes potenciálját kihasználják.
A zöld infrastruktúra nemcsak a klímaváltozás hatásainak mérséklését segíti, hanem egy új szemléletet is képvisel a városi tervezésben: az integrált, fenntartható megoldások alkalmazása érdekében a városokat érdemes úgy alakítani, hogy azok a lehető legjobban alkalmazkodjanak a környezeti kihívásokhoz, miközben biztosítják az emberek jólétét és a jövő generációk számára is fenntartható életkörülményeket.
Miért fontos másképp gondolkodnunk a természetről és az emberi kapcsolatokról?
A természeti világ és az emberi gondolkodás közötti különbség számos ökológiai problémát eredményezett, amelyekkel szemben napjainkban küzdünk. Bateson 1973-as megjegyzései szerint a természet és az emberi gondolkodás közötti alapvető eltérés az, hogy míg a természet egy bonyolult, összefonódott és érzékeny rendszer, az emberek hajlamosak a világot egy hatalmas, elkülönült és élettelen tárgyak halmazaként kezelni. Ez a hibás szemléletmód vezetett a világ természeti erőforrásainak kiaknázásához, amelyet az emberiség eszközként használt fel saját céljainak elérésére, gyakran figyelmen kívül hagyva a globális ökológiai rendszerek összefonódottságát és törékenységét. A természet értékének csökkentése ezen a módon nemcsak etikai kérdés, hanem praktikus veszélyekkel is jár, amelyek napról napra egyre inkább éreztetik hatásukat.
Bateson és más gondolkodók, mint Val Plumwood, és Vandana Shiva, mind arra figyelmeztetnek, hogy az ökológiai válságok mélyebb okai összefonódnak az emberi társadalmi struktúrák, hatalmi viszonyok és a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek kérdéseivel. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy sok ember, különösen a gazdag és hatalmas csoportok, úgy tekintenek a világra, mint egy erőforrástárra, amit ki lehet aknázni, el lehet pusztítani a saját céljaik elérésére. Ezt a szemléletet gyakran úgy indokolják, hogy az emberi értelem és logika a legfejlettebb eszköze annak, hogy az emberek uralkodjanak és ellenőrizzék a természetet. A feminizmus, az ökológiai aktivizmus és a bélfüggő tudományok iránti elkötelezettség egyik legfontosabb üzenete, hogy az emberi lények nem léteznek egy elvont, elzárt, felsőbbrendű birodalomban, amely teljesen el van választva a többi életformától és a természeti világtól. A társadalmi struktúrák és hatalmi rendszerek alapvetően befolyásolják azt, ahogyan a természetről gondolkodunk, és hogyan bánunk vele.
Plumwood és Shiva egy másfajta paradigmát javasolnak: a kölcsönösen támogató, egymásra utalt kapcsolatokat az emberek és a Föld között. Ez a szemlélet a kölcsönös tiszteletre, a kölcsönös gondoskodásra és a kooperációra épít. A világban való boldogulásunk és túlélésünk kulcsa nemcsak a gazdasági és politikai struktúrák megváltoztatásában rejlik, hanem abban is, hogy képesek legyünk új történeteket alkotni, amelyek alapját a kölcsönös bizalom, tisztelet és felelősségvállalás képezi. A történetek, amelyek az emberi kapcsolatok szépségére és az együttműködés fontosságára építenek, fontos eszközként szolgálhatnak a jövő generációk számára, akik szembesülnek a jelenlegi társadalmi és környezeti problémákkal.
A kölcsönös tisztelet és gondoskodás új történeteinek előtérbe helyezése nemcsak az emberi kultúrákban, hanem más civilizációkban, hagyományos közösségekben is alapvető szerepet játszhat. Az olyan kultúrák, amelyeket gyakran alárendeltként vagy "racionalitástól mentesnek" tekintettek, valójában olyan tudásokkal és értékekkel rendelkeznek, amelyekre a jövőben egyre inkább szükség lesz. A női tapasztalatok, a közösségi gondoskodás hagyományai, a természettel való harmonikus kapcsolat mind olyan források, amelyekből tanulhatunk és inspirálódhatunk.
Az ökológiai tudatosság és a környezeti törékenység megértése mellett egyre inkább felértékelődik a remény és a bátorság szerepe is. Az ökológiai vészhelyzetekkel szembeni reagálás nem csupán tudományos és politikai kérdés, hanem olyan szociális és lelki dimenzióval is rendelkezik, amely a közösségi erőfeszítéseken alapul. Shiva szerint az igazi öröm forrása a természettel való kapcsolódásban és az abban való részvételben rejlik. Az ember képes örömet találni abban, hogy része ennek a csodálatos földnek és univerzumnak, és ezt az örömet másokkal megosztva képes megteremteni a változás magvait.
A jövő szempontjából talán a legfontosabb kihívás nem az új technológiai vívmányok alkalmazásában rejlik, hanem a közösségi együttműködés, az egyenlőség és a fenntarthatóság szellemében való életformák kialakításában. A jelenlegi társadalmi struktúrák megreformálása, az új és igazságos globális gazdasági modellek kidolgozása, valamint a hatalom koncentrációjának csökkentése mind fontos lépések ahhoz, hogy egy igazságos, fenntartható és karbonsemleges jövőt építhessünk.
Hogyan támogathatják a pénzügyi rendszerek a fenntartható fejlődési célok megvalósítását?
A fenntartható fejlődés globális céljainak elérése érdekében egyre inkább szükség van arra, hogy a pénzügyi rendszerek jobban összehangolódjanak a nemzetközi egyezményekkel, mint például az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival (SDG-k), a Párizsi Megállapodással és a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezménnyel. A pénzügyi rendszerek szereplői különböző technikákat alkalmaznak annak érdekében, hogy a fenntarthatóságot középpontba állító, innovatív finanszírozási megoldásokat dolgozzanak ki. Az olyan nemzetközi kezdeményezések, mint a Klímaváltozással Kapcsolatos Pénzügyi Nyilatkozatok Munkacsoportja (TCFD), a Természeti Kockázatokkal Kapcsolatos Pénzügyi Nyilatkozatok Munkacsoportja (TNFD) és a Klímával Kapcsolatos Pénzügyi Kockázatokkal Foglalkozó Munkacsoport (TFCR) mind azt célozzák, hogy elősegítsék a különböző iparágak szereplői közötti együttműködést, és közösen dolgozzanak a globális problémák megoldásán.
A fenntartható pénzügyek szabályozásának fejlődése érdekében az Európai Bizottság létrehozott egy szakértői csoportot, amely az EU fenntartható pénzügyi rendszereinek kidolgozásában vesz részt. A csoport munkája középpontjában egy EU-osztályozási rendszer kialakítása áll, amely meghatározza, hogy egy gazdasági tevékenység környezetileg fenntartható-e, valamint az EU zöld kötvénystandardjainak, valamint a klímával kapcsolatos referenciaértékek és nyilatkozatok kidolgozása szerepel.
A világbank arra figyelmeztet, hogy a helyi közösségek is kulcsszerepet játszhatnak a fenntarthatóság elérésében, amennyiben megfelelően mobilizálják őket, és lehetőséget biztosítanak számukra a döntéshozatalban való részvételre. A közösségi alapú megközelítések általában tartósabb és átláthatóbb eredményeket hoznak, amelyek hosszú távon is fenntartható változásokat generálnak. Azonban a közösségi részvétel önmagában nem elégséges: alapvető, hogy a közösségek és az egyes szereplők megfelelő támogatást és szervezeti kereteket kapjanak ahhoz, hogy valódi hatást gyakorolhassanak.
A kormányok szerepe elengedhetetlen a fenntarthatóság finanszírozásában, hiszen a pénzügyi rendszerek működtetésének alapja az állami tulajdonjogok elismerése és a piacok szabályozása. Az állami beavatkozások hatékonysága attól függ, hogy a kormányok rendelkeznek-e a megfelelő készségekkel és szakértelemmel, hogy maximalizálják a beavatkozásaik hatását. A pénzügyi rendszerek és a kormányzati döntéshozók közötti együttműködés kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a helyi gazdaságok és pénzügyi piacok a fenntarthatóság irányába fejlődjenek.
A különböző nemzetközi szabályozó hatóságok, mint például a Pénzügyi Stabilitási Testület (FSB) és a Zöld Pénzügyi Rendszert Képviselő Központi Bankok és Felügyeleti Hatóságok Hálózata (NGFS) is olyan mechanizmusokat dolgoznak ki, amelyek a fenntarthatóságot és a klímakockázatokat a pénzügyi piacok működésébe építik be. Az ilyen típusú szabályozási keretek segíthetnek abban, hogy a pénzügyi szektor jobban reagáljon a globális kihívásokra, és elősegítse a fenntartható fejlesztést.
Az állami és a pénzügyi szektor közötti párbeszéd és kooperáció különösen fontos a fenntarthatósági célok eléréséhez. A pénzügyi piacok működésének hatékonysága és a fenntarthatóságra való összpontosítás érdekében elengedhetetlen, hogy a kormányok és más döntéshozó testületek aktívan dolgozzanak azon, hogy a fenntarthatóság szempontjait beépítsék a meglévő piacokba, például az ingatlan-, kötvény- és részvénypiacokba, de új, fenntarthatóságra épülő alternatív piacok létrehozására is szükség van. Ilyen új piacok lehetnek a szén-, természetes tőke-, víz- vagy szociális hatás piaca.
Fontos, hogy a pénzügyi piacok működése szoros összhangban legyen a fenntarthatóságot támogató politikai keretekkel. A fenntartható finanszírozás egy dinamikus és folyamatosan fejlődő terület, amely szoros kapcsolatban áll a globális környezeti és társadalmi kihívásokkal. A siker érdekében nem csupán a piacok szabályozására és a gazdasági tevékenységek fenntarthatósági kritériumainak meghatározására van szükség, hanem arra is, hogy a pénzügyi szektor szereplői együtt dolgozzanak a változások előmozdítása érdekében.
A globális pénzügyi rendszerek közötti együttműködés mellett a helyi szintű cselekvés is kulcsfontosságú. A fenntartható pénzügyi rendszerek helyi alkalmazása segíthet abban, hogy a globális célokat valóban megvalósíthatóvá tegyük, miközben figyelembe vesszük a regionális és helyi sajátosságokat.