Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский
A filariasisok, a dracunculiasis (Guineai féreg betegség) és a talajban terjedő fonálférgek által okozott fertőzések világszerte komoly közegészségügyi problémát jelentenek, különösen az alacsony jövedelmű, trópusi és szubtrópusi régiókban. Azon túl, hogy ezek a betegségek súlyos egészségügyi következményekkel járnak, rendkívül káros hatással vannak az érintett közösségek gazdasági és szociális életére is. A filariasisok, mint az O. volvulus által okozott onchocercosis (folyó vakság) és a Dracunculus medinensis okozta dracunculiasis, különösen nagy kihívást jelentenek a jelenlegi kezelési stratégiák számára.
A filariasisok, amelyek általában szúnyogok, fekete legyek és kis rákfélék (vízi bolhák) általi terjedéstől függnek, jelentős globális egészségügyi kockázatot jelentenek. Az O. volvulus és a Dracunculus medinensis fertőzések hosszú ideig tünetmentesek lehetnek, de amikor a férgek elérik a bőrt vagy a nyirokrendszert, súlyos fájdalmat, bőrbetegségeket, égő érzést, viszketést, lázakat és egyéb allergiás reakciókat okozhatnak. Az ilyen fertőzések következményeként az érintett személyek nemcsak fizikai szenvedést élnek át, hanem a betegség okozta szociális megbélyegzés és a gazdasági produktivitás csökkenése miatt is komoly életminőség romlást tapasztalhatnak.
A filariasisok kezelésére jelenleg három fő gyógyszert alkalmaznak széles körben: ivermektin, dietilkarbamazin és albendazol. Az ivermektin, egy makrociklusos lakton, a glükamát-gátolt kloridion-csatornákhoz való magas affinitásával hatékonyan bénítja a parazitákat. A dietilkarbamazin elsősorban a korai stádiumú lárvákat célozza meg, és elősegíti azok fagocitózisát. Az albendazol pedig gátolja a mikrotubulusok képződését, ezáltal a férgek mozgásképességét és életképességét.
Bár ezek a gyógyszerek fontos szerepet játszanak a fertőzések kezelésében, számos korláttal rendelkeznek. A leghatékonyabb hatásuk a mikrofilariae-kra van, a felnőtt férgekkel (macrofilariae) szemben azonban nem elégségesek, így a fertőzés és a terjedésük továbbra is fennáll. További probléma, hogy a gyógyszerek ellenállóképességük fokozódása miatt az ivermektin és albendazol hatékonysága csökkenhet, ami komoly fenyegetést jelenthet a globális kontroll stratégiák fenntarthatóságára.
A talajban terjedő fonálférgek, mint például az Ascaris lumbricoides, Strongyloides stercoralis, Trichuris trichiura és Ancylostoma duodenale, szintén a szegényes higiéniai környezetekben elterjedt fertőzések. E fertőzések hatással vannak a fejlődésre, a növekedésre és az emberek gazdasági teljesítményére, különösen a gyermekek esetében. Az albendazol és a mebendazol széles körben alkalmazott kezelési lehetőségek, amelyek hatékonyak a legtöbb talajban terjedő fonálféreg ellen, és gátolják a férgek emésztő rendszereiben a mikrotubulusok kialakulását, ami immobilizálja őket.
Azonban a benzimidazoles szerek, mint az albendazol és a mebendazol hatékonysága csökkenhet, különösen azoknál a férgeknél, amelyek a bél falán kívül, például a tüdőben vagy a szívben élnek. Az ivermektin, amely más mechanizmussal működik, szintén alkalmazható, de hatékonysága a különböző fonálférgek esetében eltérő. A Strongyloides stercoralis kezelésére viszonylag hatékony, de a más típusú fertőzéseknél korlátozott hatású.
A gyógyszerellenállás, különösen a fonálférgeknél, növekvő problémát jelent. A β-tubulin mutációk miatt a benzimidazoles szerek hatékonysága csökkenhet, és ez a kezelésre szoruló közösségeknél egyre nagyobb nehézségeket okozhat. Ezen kívül, mivel az albendazol és a mebendazol alacsony felszívódású gyógyszerek, nem biztosítanak megfelelő hatékonyságot a bélrendszeren kívül élő férgeknél.
Fontos, hogy a filariasisok és a talajban terjedő fonálférgek kezelésére alkalmazott gyógyszerek mellett további innovatív megközelítésekre is szükség van. Az új gyógyszerek kifejlesztése mellett különös figyelmet kell fordítani a megelőzésre, a közegészségügyi programok hatékony végrehajtására és a gyógyszerellenállás problémájának kezelésére. A jövőbeli stratégiáknak biztosítaniuk kell, hogy a fertőzések hosszú távon kontrollálhatóak legyenek, miközben figyelembe kell venni a szociális, gazdasági és környezeti tényezőket is.
Milyen hatással van a BCG és más vakcinák alkalmazása a COVID-19 súlyosságára és terjedésére?
A különböző vakcinák, különösen azok, amelyek élő attenuált mikroorganizmusokat tartalmaznak, régóta ismert hatásokkal bírnak más kórokozók ellen, ám kérdéses, hogy vajon képesek-e hatékonyan védekezni a SARS-CoV-2 fertőzés ellen, különösen a súlyos esetek elkerülésében. Az eddigi kutatások vegyes eredményeket hoztak, és bár a BCG vakcináról – amely a tuberkulózis megelőzésére szolgál – számos tanulmányban feltételezték, hogy képes csökkenteni a COVID-19 súlyosságát, az ezzel kapcsolatos egyértelmű bizonyítékok nem meggyőzőek.
A BCG-vakcina hatékonysága, ha az SARS-CoV-2 fertőzéssel kapcsolatos, a világ különböző országaira vonatkozóan változó eredményeket mutatott. Egyes kutatások szerint azok az országok, amelyek kötelező BCG-vakcina alkalmazást vezettek be, például Japán, csak kisebb mértékben szenvedtek el a COVID-19 által okozott veszteségeket, míg azok az országok, ahol nem volt ilyen szabályozás, mint Olaszország, sokkal súlyosabban élték meg a járványt. Aztán jöttek olyan vizsgálatok, amelyek nem találtak egyértelmű összefüggést a BCG vakcina alkalmazása és a COVID-19 halálozási vagy terjedési arányai között.
A kutatások eredményei azt sugallják, hogy a BCG vakcinálás nem csökkenti érdemben a COVID-19 betegség súlyosságát. Ezt bizonyította egy 2020-as török tanulmány is, amely 123 COVID-19-es beteget vizsgált. A tanulmány során kiderült, hogy a COVID-19 súlyossága inkább az életkorral és a jövedelemmel volt összefüggésben, nem pedig a BCG vakcina meglétével. Ezért az a feltevés, miszerint a BCG vakcina védelmet nyújtana a súlyos COVID-19 ellen, egyelőre nem bizonyított.
További vizsgálatok a fiatalabb korosztályokban is eredményesek voltak, különösen azokban az országokban, amelyek hosszú évek óta alkalmazzák a BCG vakcinát. Az egyik kutatás szerint a 0–24 év közötti fiatalok esetében erősebb volt a vakcináció és a kisebb halálozási arány közötti kapcsolat, míg a 65 év feletti idősebb csoportban ennek a kapcsolatnak a jelentősége sokkal kisebb volt.
A BCG vakcina hatékonyságát más patogének ellen is számos kutatás igazolta. Az oltás nemcsak a tuberkulózis, hanem más fertőzésekkel szemben is védelmet nyújt, például a légúti fertőzésekkel, maláriával, sárgalázzal és egyéb vírusokkal szemben. Az epidemiológiai kutatások és a preklinikai modellek szerint a BCG vakcina valóban képes csökkenteni az egyes kórokozók által okozott megbetegedések súlyosságát, és javíthatja a túlélési esélyeket, különösen újszülöttek és idősebb felnőttek esetében. A BCG oltás tehát erősíti az úgynevezett "képzett veleszületett immunitást", amely lehetővé teszi a gyorsabb és hatékonyabb védekezést a különböző fertőzések ellen.
Mégis, fontos figyelembe venni, hogy nem minden kutatás támogatta a BCG vakcina hatékonyságát a COVID-19 elleni védekezésben. A súlyos COVID-19 fertőzés kockázatának csökkentésére irányuló vizsgálatok nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot, és nem igazolták a vakcina védő hatását a SARS-CoV-2 fertőzés ellen. A BCG vakcina alkalmazása tehát nem pótolhatja a specifikus SARS-CoV-2 elleni oltásokat, és nem nyújt elegendő védelmet a súlyos betegség elkerülésére.
A COVID-19 világjárvány során szerzett tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben nemcsak új vakcinák fejlesztésére van szükség, hanem a meglévő oltások potenciális keresztvédelmi hatásainak további kutatására is. A jövőbeli stratégiák számára kulcsfontosságú lehet az oltások megfelelő alkalmazása és a védőhatások pontos megértése, amelyek segíthetnek megelőzni a súlyosabb betegségeket, ha új járványok lépnek fel.