1. Az emberiség az ökológiai katasztrófa küszöbén áll. Ennek oka az emberek környezetükhöz való fogyasztói viszonya. A természet védelme nem azért szükséges, mert „a mi gazdagságunk”, hanem mert önértékű: az ember nem létezhet természetes környezet nélkül – a természet viszont az ember nélkül is létezhet. Ha az emberek a közeljövőben nem tanulnak meg gondoskodóan viszonyulni a természethez, magukat pusztítják el. Az ökológiai nevelés és oktatás a tanulók számára a kor követelménye, melyet maga az élet diktál: ahhoz, hogy ma túléljünk és biztosítsuk az ember jövőbeni létezését, a jelen generációnak el kell sajátítania az ökológiai értékeket, és ezek szerint kell kialakítania környezetéhez fűződő viszonyát. A felelősségteljes viszony kialakítása a természethez a gyermekeknél bonyolult és hosszú folyamat. E folyamat eredménye nemcsak bizonyos ismeretek és készségek elsajátítása legyen, hanem az érzelmi fogékonyság fejlődése, a képesség és az akarás a természetes környezet aktív védelmére, javítására és nemesítésére. A mozgáskorlátozott gyermekek nyitott lélekkel és szívvel ismerik meg a világot. Az, hogy ők hogyan viszonyulnak majd ehhez a világhoz, megtanulnak-e urai lenni, szeretőként és megértőként tekinteni a természetre, önmagukat az egységes ökológiai rendszer részének érezni, nagymértékben múlik azon pedagógusokon, akik részt vesznek oktatásukban és nevelésükben.

  2. A természet és az ember kölcsönösen összefüggnek. Miközben jól értjük az ökológiai problémák fontosságát, meg kell tanítani a gyerekeket a helyes életmódra, az irgalmasságra, arra, hogy önmagukat a természet részének érezzék. A mozgáskorlátozott egészségügyi állapottal rendelkező gyermekek – mint a társadalom más tagjai is – egyenlő jogokkal és igényekkel rendelkeznek az oktatás, kultúra és munka sokféle formájában való részvételben. Nem szabad azt gondolni, hogy az értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknek nincs szükségük ökológiai nevelésre. Viselkedésüknek meg kell felelnie a társadalom minden normájának: erkölcsi, etikai, szociális és jogi vonatkozásban. Valójában az ökológiai szemlélet nevelése két oldalt mutat: - az ökológiai tudatosságot, - az ökológiai viselkedést. Az ökológiai tudatosság az órákon alakul ki, míg az ökológiai viselkedés éveken át tartó gyakorlati tevékenység során formálódik. A felelősségteljes viszony a természethez egy összetett személyiségjellemző. Ez azt jelenti, hogy megértjük a természet azon törvényeit, amelyek meghatározzák az ember életét, és ez akkor nyilvánul meg, amikor betartjuk a természet használatára vonatkozó erkölcsi és jogi elveket, aktív alkotó tevékenységet folytatunk a környezet védelmében, hirdetjük a helyes természethasználat eszméit, és küzdünk mindazzal, ami károsan hat a környezetünkre. A természet egy olyan Otthon, amely szabályai szerint él, de az ember viselkedésétől függ. Csak az ember képes felismerni, tanulmányozni és megfogalmazni ezeket a törvényeket. A természetet csak a benne működő objektív törvények teljes figyelembevételével lehet irányítani. Iskolánkban kialakult egy bizonyos nevelési rendszer. Pozitív tapasztalat halmozódott fel a tanulók ökológiai nevelése, az iskola pedagógusainak közös tevékenysége terén. Szükséges, hogy az összegyűlt pozitív tapasztalatot rendezett rendszerbe állítsuk, amely lehetővé teszi, hogy a nevelési folyamat folytonos legyen, ezáltal hatékonyabb.

  3. Minél korábban kezdődik az ökológiai nevelés munkája, annál hamarabb látjuk eredményét. Ehhez szoros összefüggésben kell szerepeljenek a gyermekek minden tanórai és tanórán kívüli tevékenységei. Az ökológiai nevelés problémája széles lehetőséget kínál a gyermekek bizonyos ismereteinek fejlesztésére. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mozgáskorlátozott egészségügyi állapottal rendelkező tanulók és nevelt gyermekek pozitívan viszonyulnak a sokféle tanórán kívüli munkához, mint például ökológiai beszélgetések, versenyek, vetélkedők, ünnepségek, természetbe szervezett kirándulások. Az ökológiai nevelés beszélgetéseinek témaköre változatos lehet: „Az állatok felkészítése a téli időszakra”, „Szeretett haza sarokpontja”, „Tiszta légkör – egészséges szervezet”, „A Föld – közös otthonunk”, „A természettől tanulunk” stb.

  4. Az ökológiai oktatás végső célja – a környezet iránti felelősségteljes viszony. Az ökológiai nevelés és oktatás problémája a társadalom fejlődésével együtt létezett és létezni fog. A helyes ökológiai nevelés lehetővé teszi, hogy később számos környezeti problémát megelőzzünk. Éppen az iskolás korban kap a gyermek rendszeres ismeretek alapját; itt alakulnak és fejlődnek jellemének, akaratának és erkölcsi arculatának vonásai. Ha a gyermekek nevelésében valami lényeges kimaradt, akkor ezek a hiányosságok később jelentkeznek, és nem maradnak észrevétlenek. Az ökológiai oktatás végső célja az, hogy a gyermekekben tudatos felelősség alakuljon ki mindazért, amit a környezettel szemben tesznek. A mozgáskorlátozott gyermekek ökológiai nevelésének feladatait megoldva elsődlegesen arra törekszünk, hogy kialakítsuk a természetre vonatkozó ismeretek rendszerét, megtanítsuk megérteni és felismerni az abban létező kapcsolatokat és függőségeket, és tevékenykedni tudjanak a megszerzett ismereteknek megfelelően. Az egyik záloga a sikeres ökológiai oktatásnak – egy olyan légkör megteremtése, amely elősegíti a gyermekek érzelmi fogékonyságának és segítőkészségének fejlődését.

Hogyan navigáljunk a városban és közlekedési információk a mindennapokban?
Mi rejlik az emberek közötti kapcsolatok mögött, és hogyan befolyásolja ez a mindennapi életünket?
Hogyan tanulhatunk a múlt civilizációinak összeomlásából?
A Legkisebb Akció Elve és Alkalmazásai
Miért fontos a marhatrófeák és harcok szerepe a kelta mitológiában?
A nyilvántartó adatai
Rész A disszociáció mértéke és konstans. Ostwald hígítási törvénye.
Lermontov és a kozákok: A „Kozákkalóz” és a költő kapcsolata
A győzelmes katonák emlékére minden korban
Kémiaóra a 8. osztályban – „Kémiai reakciók”