Hogyan érhetjük el a fenntartható halászatot és a tengeri élelmiszerek védelmét a csalásokkal szemben?

A fenntartható halászat eléréséhez elengedhetetlenek azok az intézkedések, amelyek a tiltott halászat és a kapcsolódó halászati bűnözés megelőzésére és elrettentésére irányulnak. Számos esetben újabb, szigorúbb törvényeket és büntetéseket vezetnek be annak érdekében, hogy elrettentsék a bűnözőket (Nagin, 2013). Ez ugyan hatékony lehet bizonyos bűncselekmények esetében, de ehhez megfelelő számú rendőrségi és halászati hatósági erőforrások, mint hajók, technológia és képzés szükségesek, hogy a törvények hatékonyan érvényesüljenek. A hatalmas óceánok, hosszú partvonalak és számtalan lakatlan sziget megnehezítik a bonyolult bűnözők felkutatását és ellenőrzését. Azok számára, akiket mégis elfognak, a bizonyítékok gyakran transznacionális kezelése és biztosítása tovább csökkenti a sikeres büntetőeljárás esélyeit.

Azok az elfogott bűnözők, akik nem tartoznak a bűnszervezetek „nagy halai” közé, gyakran nem okoznak tartós elrettentést a bűnözői csoportok számára. Az ilyen bűnözők szigorú büntetése nem feltétlenül eredményezheti a bűnszervezet teljes felszámolását. Ahhoz, hogy a bűnözők valóban megszűnjenek, hatékony válaszlépésekre van szükség, ami lehetőséget ad arra, hogy alternatív vagy innovatív jogi és politikai megoldásokra van szükség.

A jogszabályok harmonizálása

A szabályozásokat támogató technológiai újítások szerepe

A címkézési átláthatóság eléréséhez innovatív technológiai megoldásokra is szükség van, mint például a halak eredetének tesztelésére és nyomon követésére alkalmas technológiai fejlesztések. A horgászott halak eredetének megállapítása érdekében számos ország, mint például Ausztrália, jelentős összegeket fordít a technológiai kutatás-fejlesztésre. A DNS-tesztelés alkalmazása például lehetővé teszi az eredet ellenőrzését, ami csökkenti a hamis címkézés valószínűségét (European Commission, 2013). Az olyan technológiai újítások, mint a blokklánc vagy egyéb nyomon követési rendszerek alkalmazása már nem újkeletű, azonban a politikai döntéshozók nem kötelezték azok alkalmazását, ami korlátozza ezek hatékonyságát.

A fogyasztók szerepe a fenntartható tengeri élelmiszerek piacán

A fogyasztóknak aktívan kell részt venniük az élelmiszerbiztonságra vonatkozó döntésekben. Sokan nem ismerik fel a tengeri ételek körüli szabályozások összetettségét, és sok esetben a vásárlásuk mögött rejlő csalásokat sem. Az ipar és a kormányzat számára a fogyasztók vásárlói ereje hatékony üzenetet jelenthet, amely arra ösztönözheti őket, hogy szigorúbb szabályozásokat vezessenek be. A Marine Stewardship Council 2018-2019-es éves jelentése szerint 361 tanúsított halászat működik 41 országban, ami ugyan növekvő trend, de az óceánokon működő halászhajók többsége továbbra sem tanúsított, és így illegálisak lehetnek, legalábbis részben.

A fogyasztói tudatosság kulcsfontosságú tényező lehet a fenntartható halászat melletti elköteleződésben. A hamisított élelmiszerek előfordulása mellett a tudatos vásárlás segíthet a vásárlók számára abban, hogy az illegálisan beszerzett tengeri ételek helyett inkább helyi és nyomon követhető forrásból származó termékeket válasszanak. A csalás elleni küzdelemhez elengedhetetlen a fogyasztói döntések folyamatos tájékoztatása és a fenntartható termékek iránti kereslet növelése. A megfelelő tájékozottság biztosításával a fogyasztók megerősíthetik a fenntarthatósági trendet, és csökkenthetik a keresletet a nyomon követhetetlen és illegálisan beszerzett halak iránt.

Hogyan segíthetik a területrendezési eszközök a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást Costa Ricában?

A legtöbb esetben az alkalmazkodási intézkedéseket a meglévő fejlesztési folyamatok és döntéshozatali ciklusok keretében kell végrehajtani, amit mainstreaming-nek neveznek (OECD, 2017). A Nemzeti Klímaváltozási Alkalmazkodási Politika elősegíti a természeti megoldások keresését az ökoszisztémák és közösségek alapján, figyelembe véve a nemek közötti megközelítést és tiszteletben tartva a hagyományos tudást. A politika a helyi irányításban az alkalmazkodás integrálását célozza, kihasználva az önkormányzati szabályozó terveket, városi folyosókat és más, a kantonális szinten működő tervezési eszközöket, összhangban a jogszabályokkal és az intézményi kompetenciákkal. A közpolitikai keret felismeri az adekvát nemzeti, regionális és kantonális (helyi) területhasználati tervezés szükségességét, amely elősegíti az gazdasági szektorok alkalmazkodását és a vidéki, városi és tengerparti területek rezilienciáját.

Az ország területrendezési politikájában a klímaváltozással kapcsolatos megfontolások fokozatosan elnyerik a kellő figyelmet. A különböző nemzeti politikák és tervezési eszközök egyesítik a klímakockázatok figyelembevételét a területi tervezésben. A jövőre vonatkozó gondolkodás és tervezés a területrendezési eszközök fontos eleme Costa Ricában, ahol az alkalmazkodás a társadalmi reziliencia növelésének alapját képezi. A klímaváltozás megértése és a jövőbeli jelenségek előrejelzése elengedhetetlen a terület vagy a kanton átfogó diagnózisához, hogy a tervezés még ellenállóbbá váljon.

A Szabályozó Területhasználati Terv elősegíti a várostervezést és a hatékony területi irányítást az önkormányzatok és más társadalmi szereplők számára, biztosítva számukra a hatékony, eredményes és átfogó területi irányítás alapvető fogalmait és eljárásait. Az éghajlatváltozással kapcsolatos alkalmazkodási intézkedések kidolgozása, amelyek ezen a terven alapulnak, önkormányzati erőfeszítéseken keresztül valósulhat meg, összhangban a Szabályozó Terv alkalmazásával. Ha bármely intézkedés közös célokat szolgál, amelyek meghaladják a kanton politikai-administratív határait, akkor meg kell keresni az együttműködést a szomszédos önkormányzatokkal.

A Tengerparti Szabályozó Terv kötelező érvényű eszköz, amely biztosítja a területrendezési politikák célkitűzéseinek elérését a Tengerparti Területi Zónában (ZMT) és a szomszédos területeken. Célja a Nemzeti Turizmusfejlesztési Terv fejlesztési politikáinak végrehajtása, a Területhasználati és Turizmusfejlesztési Általános Terv célkitűzéseinek előmozdítása, valamint a helyi társadalmi és turisztikai vonzerő sajátosságainak figyelembe vétele, hogy erősítse a kívánt turizmus imázsát a térségben. A szabályozó tervek kidolgozásának eljárásában szerepel egy külön szakasz, amely az Éghajlatváltozás Elemzését tartalmazza.

Az éghajlatváltozás hatásai miatt Costa Rica-ban a különböző területeken várhatóan egyszerre jelentkeznek az aszályos és esős szélsőségek, valamint eddig nem tapasztalt hőmérséklet-emelkedés, így a területrendezés klímával összhangban történő válaszadásának nem szabad késlekednie. A Nemzeti Alkalmazkodási Politika megerősíti az alkalmazkodás integrálását az önkormányzati irányításba, kihasználva az önkormányzati szabályozó terveket, városi folyosókat és más tervezési eszközöket, összhangban a meghatározott normákkal és intézményi kompetenciákkal. A klímaváltozással kapcsolatos veszélyek figyelembevételével a területrendezés minden szektorában, különböző szinteken és jogi, politikai, végrehajtási szférákban meg kell történnie a szükséges integrációnak. A meglévő tervezési eszközöket alapként kell használni az alkalmazkodás változójának integrálásához nemzeti, regionális és helyi szinten.

Hogyan találhatunk reményt és bátorságot a klímaváltozás idején: A kollektív cselekvés ereje

A klímaváltozás ellen küzdő tudósok és aktivisták gyakran alkalmaznak különféle pszichológiai technikákat, hogy megőrizzék lelki egészségüket és kitartásukat. A „temetkezési humor” például egy olyan módszer, amellyel a nehéz helyzeteket próbálják enyhíteni és a stressz hatásait csökkenteni. „Ha ezt hosszú ideje csinálod, akkor kell egy kis temetkezési humor is” – mondta egy ilyen tudós. A klímakatasztrófa tagadásával és a klímát illető trollok támadásaival való megküzdés gyakran a mély belső erő és a humor segítségével történik. A filozófiai eszközök, például a sztoikus megközelítés, amely hangsúlyozza, hogy csak azokért a dolgokért aggódjunk, amelyeket valóban megváltoztathatunk, szintén hasznosak lehetnek a klímaszorongás kezelésében.

A sztoikus filozófia lényege, hogy az emberi elme képes átalakítani a történeteket, amelyeket magunknak mesélünk. Ezt az elvet a kognitív viselkedésterápia (CBT) is alkalmazza, amely az egyik legelterjedtebb pszichológiai megközelítés a modern világban. A CBT a klímával kapcsolatos szorongás kezelésében is segíthet, mivel lehetőséget ad arra, hogy a globális problémák hatásait személyes szintre redukáljuk, miközben aktívan részt veszünk a megoldások keresésében.

A legfontosabb pszichológiai stratégiák közé tartozik az, hogy elkerüljük a túlterheltséget, miközben továbbra is naprakészen tájékozódunk a klímaváltozással kapcsolatos hírekről. Az egészséges napi rutinok fenntartása, mint a megfelelő táplálkozás, a pihentető alvás, a meditáció, és a rendszeres testmozgás, mind hozzájárulnak a mentális és fizikai jólétünkhöz. Emellett fontos, hogy a családtagokkal, barátokkal megosszuk érzéseinket és aggodalmainkat, mert a közösségi támogatás alapvető a szorongás csökkentésében.

A klímaváltozással kapcsolatos pszichológiai megközelítések egyik alapvető tanítása, hogy az egyéneknek nem szabad egyedül szembenézniük a globális problémákkal. A közösségi cselekvés, a társadalmi együttműködés sokkal nagyobb hatással bír, mint bárminemű egyéni erőfeszítés. A klímaváltozással kapcsolatos aktivizmusban részt vevő emberek nemcsak a világot akarják jobbá tenni, hanem egymást is támogatják a közös cél érdekében. A közösségi aktivitás, amely sok esetben a társadalmi igazságosságot és az egyenlőséget is célul tűzi ki, erősíti a szolidaritást és a közösségi érzést, így hatékonyan segíthet a klímaszorongás legyőzésében.

A történelem tele van példákkal arra, hogy az emberek hogyan formálták át a világot összefogással és bátorsággal. Az emberi történelem nemcsak a kegyetlenségről, hanem a közösségi összefogásról, a jóságról, a bátorságról és az áldozatvállalásról is szól. A rabszolgaság eltörlése, a női választójog kiharcolása, az apartheid legyőzése vagy a berlini fal leomlása mind olyan példák, ahol az emberek összefogása drámai változást hozott, és az ilyen cselekedetek emlékezete adhat nekünk erőt és reményt a mai világ problémáinak megoldásához.

A klímamozgalmak és a kollektív cselekvés nemcsak a közvetlen változásokat hozzák el, hanem segíthetnek abban is, hogy a klímaszorongásra válaszként egy közös cselekvési formát építsünk ki. Azok a mozgalmak, amelyek a társadalmi és politikai változások érdekében dolgoznak, valódi hatással lehetnek, és egyre több ember kapcsolódik be az aktív részvételbe. A szolidaritás, a közös célért való küzdelem és az egymás támogatása mind elengedhetetlenek a klímaváltozással kapcsolatos pszichológiai terhek enyhítésében.

Greta Thunberg, aki a sztrájkokat elindította a svéd parlament előtt, és a fiatalok globális mozgalmának egyik legismertebb arca lett, szintén hangsúlyozta a kollektív cselekvés fontosságát. A fiatalok globális klímasztrájkjai, amelyek a világ számos országában elterjedtek, azt mutatják, hogy a közös cselekvés ereje képes változást generálni. Az aktív részvétel, az egymás támogatása és a közös cél érdekében való küzdelem mind kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a klímaszorongást és a globális környezeti válságot kezelni tudjuk.

Hogyan befolyásolja a tengerparti ökoszisztéma a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a katasztrófahelyzetek kezelését?

A Bay of Bengal partján fekvő Kalapara upazila az elmúlt három évtizedben jelentős klímasemleges kockázatokkal küzdött, különösen a sótartalom növekedése miatt. A terület fokozódó sótartalomproblémái és a tengerparti ökoszisztémák folyamatos változása mélyreható hatással vannak a helyi közösségek élelmiszer- és megélhetési biztonságára. A kutatás célja az volt, hogy részletesen feltárja a klímaváltozás hatásait, valamint a tengerparti ökoszisztémák, különösen a mangrove erdők és homokdűnék szerepét az alkalmazkodásban, a katasztrófa kockázatok csökkentésében és a helyi közösségek megélhetésének fenntartásában.

A kutatás alapvetően három fő módszert alkalmazott: participatív kutatásokat, stakeholder konzultációkat és térinformatikai adatokat, különös figyelmet fordítva a Landsat műholdfelvételek elemzésére. A 2010 és 2020 közötti időszakban végzett adatgyűjtés és elemzés azt mutatta, hogy a part menti ökoszisztémák, különösen a mangrove erdők és homokdűnék területe jelentősen csökkentek, ami közvetlen hatással volt a part menti közösségek ellenálló képességére.

A Kalapara upazila földrajzi elhelyezkedése, mely a trópusi éghajlati övben található, és amelyet a tengerparti formák (mangrove erdők, homokdűnék, homokos partok) jellemeznek, különösen érzékeny a hidrometeorológiai katasztrófákra, mint például az áradásokra, ciklonokra és a tengerparti erózióra. A térképek és műholdas adatok elemzése rávilágított, hogy a szárazföldi és vízi területek folyamatosan változnak, mivel a tengerparti vonal dinamikus és instabil. 2010 és 2020 között a települési és mezőgazdasági területek növekedtek, míg a mangrove erdők és homokdűnék területe csökkent.

A mangrove erdők és homokdűnék, mint természetes védelmi rendszerek, kulcsszerepet játszanak a part menti közösségek védelmében. Ezek az ökoszisztémák csökkenthetik a tengerparti eróziót, védelmet nyújtanak az áradások és a ciklonok ellen, valamint javítják a talaj minőségét, amely elengedhetetlen az élelmiszertermelés szempontjából. Azonban a tengerparti dinamika és az emberi tevékenységek következtében a mangrove erdők és homokdűnék területei folyamatosan csökkennek. Az erózió és a tengerszint-emelkedés hatásai, valamint a túlzott emberi beavatkozás, mint például az építkezés és a túlzott erdőirtás, további veszélyeket jelentenek az ökoszisztémák számára.

A kutatás másik fontos eredménye, hogy a különböző ciklonok hatásait is megvizsgálta. A 2009-es Aila ciklon, a 2013-as Mahasen ciklon, a 2016-os Roanu ciklon és a 2019-es Fani ciklon mind komoly károkat okoztak a térségben. Bár a Roanu és Mahasen ciklonok közvetlenül nem érintették a kutatási területet, hatásuk érezhető volt, és a tengerparti közösségek számára figyelmeztető jelet jelentettek. A ciklonok hatásainak csökkentésében kulcsszerepet játszottak a természetes ökoszisztémák, mint a mangrove erdők és homokdűnék.

A kutatás eredményei alapján világosan látszik, hogy a part menti ökoszisztémák megőrzése és fenntartható kezelése elengedhetetlen a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófa kockázatok csökkentése szempontjából. A jövőben a helyi közösségek számára szükség van arra, hogy a természeti erőforrások védelme és helyreállítása, valamint a fenntartható fejlesztési irányok megerősítése érdekében új politikákat és stratégiákat dolgozzanak ki. Az ökoszisztémák védelme és helyreállítása nemcsak a közvetlen veszélyek csökkentésében, hanem hosszú távon a gazdasági és társadalmi jólét megőrzésében is kulcsszerepet játszik.

Fontos, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kutatások és fejlesztések során figyelembe vegyük a helyi közösségek tapasztalatait és tudását, különösen a marginalizált rétegeket, mint a nők, a kis gazdák és az őslakos közösségek. A participatív megközelítések biztosítják, hogy a helyi szükségletek és prioritások figyelembevételével történjenek az alkalmazkodási intézkedések. Emellett a tudományos kutatások, mint a műholdas adatgyűjtés és a térinformatikai elemzések segíthetnek abban, hogy pontosabb képet kapjunk a változások mértékéről és irányáról, valamint a hatékonyabb beavatkozások irányairól.