Hogyan vált Donald Trump a Sabbatiánus Manipuláció Eszközévé?

A szólásszabadság korlátozása, a tömeges bevándorlás politikája és az ipari állások eltűnése a hagyományos amerikai munkásosztály létfeltételeit mélyen ásta alá. E társadalmi háttérben született meg az az illúzió, hogy végre felbukkant egy politikai vezető, aki a „nép oldalán” áll. Ám a renegát gondolkodás lényege éppen az, hogy a legéberebben azokra figyel, akik azt mondják, amit hallani szeretnénk, nem pedig azokra, akik kényelmetlen igazságokat hoznak felszínre. Az emberi psziché hajlamos elhinni azt, ami vágyott, még ha ez csupán gondosan konstruált percepció. A kultuszhoz kötődő manipulátorok ugyanolyan „értékesítők”, mint a kereskedelmi ügynökök: az érzékelést árusítják, nem az árut.

A pártpolitika színjátéka valójában egy bővített és hosszú távú játszma. Mindkét amerikai párt, a republikánusok és a demokraták, pusztán járművek a Sabbatiánus hálózat számára, melyek kihasználhatók az adott pillanat stratégiája szerint. Donald Trump és a Republikánus Párt eszközzé vált Amerika megosztására, a társadalmi ellenállás elszigetelésére, hogy utat nyisson egy olyan Biden-elnökségnek, amely minden addiginál szélsőségesebb módon valósította meg a teljes „Woke” programot. Az ellenállókat eközben „náci Trump-támogatóknak” és „fehér felsőbbrendűség-hívőknek” bélyegezték, ezzel megágyazva a totális elnémításnak.

A manipuláció hatása nemcsak a médiában, hanem a társadalmi pszichében is megjelent. A „Trump Derangement Syndrome” kifejezés nem véletlenül született: milliók tudatát formálták át úgy, hogy az irracionalitás normalitássá vált. Aki kritizálta Trumpot, hőssé emeltetett, aki dicsérte vagy akár csak részben helyeselte egy-egy politikáját, karaktergyilkossággal nézett szembe. Ez a mesterséges polarizáció tökéletes eszköz volt az amerikai társadalom atomizálására.

Trump ugyanakkor saját politikai „szabadságát” is eladta. Izraelnek, illetve a Sabbatiánus hálózatnak mindent megadott, amit kívántak. Ezt elősegítette pénzügyi függősége: a kilencvenes évek elejére 4 milliárd dolláros adósságot halmozott fel, ebből közel egymilliárdot személyesen vállalt. A Rothschild-hálózat és kulcsfigurái – például Wilbur Ross, aki később kereskedelmi minisztere lett – mentették ki őt a teljes összeomlásból. Carl Icahn, aki átvette a Taj Mahal kaszinót, később gazdasági tanácsadóként jelent meg Trump adminisztrációjában, és saját pozícióját arra használta, hogy milliókat nyerjen a belső döntésekből.

Trump egész karrierjét a Sabbatiánus kapcsolatrendszer tartotta életben. Mentora, Roy Cohn, a McCarthy-korszak „kommunistaellenes” boszorkányüldözésének jogi arca, a piszkos trükkök mestere, a maffia ügyvédje volt. Cohn védelme és befolyása tette lehetővé, hogy Trump New Yorkban a Sabbatiánus hálózat frontembereként működhessen. A történet nem a véletlen műve, hanem évtizedek óta épített stratégia, amely a nyilvános politikai színpadon csupán szereplőket cserél, miközben a forgatókönyv változatlan marad.

A fentiek fényében fontos megérteni, hogy a politika látványvilága mögött nem a véletlen, hanem előre megtervezett játszmák állnak. A Sabbatiánus technika lényege nem pusztán az, hogy egyetlen figurát démonizáljon vagy idealizáljon, hanem hogy az egész társadalmat kettészakítsa, a valós problémákról elterelje a figyelmet, és minden energiát a mesterségesen teremtett konfliktusra irányítson. Csak így válik érthetővé, miért lehetett egyidejűleg ugyanaz a személy egyszerre a „nép hőse” és a „démonizált ellenség”, miközben valójában mindkét szerep ugyanannak a stratégiának volt a része.

Miért van a társadalmi elszigeteltségnek ennyire súlyos hatása a mentális egészségre?

A világjárvány időszakában a társadalmi izoláció és a fizikai távolságtartás drámai hatást gyakorolt a világ különböző pontjain élő emberek mentális egészségére. Egy amerikai felmérés 1000 középiskolás és egyetemi diák körében azt mutatta, hogy 5%-uk próbálkozott öngyilkossággal a pandémia alatt. Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja (CDC) adatainak alapján 2020. január 1. és október 17. között 31%-os növekedés figyelhető meg a mentális problémákkal küzdő serdülők körében, összehasonlítva a 2019-es évvel. Az amerikai életkilátások a legnagyobb mértékben csökkentek a második világháború óta, mivel 2020 első felében egy évvel csökkent az átlagos életkor, főként a „kilátástalanság halála” miatt – drog túladagolások és öngyilkosságok következtében. Az öngyilkosságok és túladagolások száma több mint 20%-kal növekedett a lezárások idején, ami az eddigi legmagasabb számú halálesetet jelentette egyetlen évben – 81.000.

A Cambridge-i Egyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a lezárások súlyosan ártottak a gyerekek mentális egészségének. Egy tanulmányuk, amely 168, 7 és 11 év közötti gyermeket követett, azt mutatta, hogy a depresszió tünetei jelentősen megnövekedtek az Egyesült Királyságban, a lezárás előtt tapasztalt állapotokhoz képest. A kutatók hangsúlyozták, hogy a lezárások folytatása előtt fontos figyelembe venni a gyerekek mentális egészségére gyakorolt hatásokat.

A mentális problémák nemcsak a fiatalokat érintették, hanem az idősebb korosztályt is, akik nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is elszigetelődtek. A korlátozások miatt sokan nem látogathatták meg beteg hozzátartozóikat, mint például Lynn Parker brit hölgy, aki 2020-ban nem lehetett ott férje mellett életének utolsó hónapjaiban. Az ilyen érzelmi elszigeteltség, amelyet a kormányok és a pszichológiai szakértők elősegítettek, a legrosszabb következményekkel járt, és alapvetően megrendítette az emberek immunrendszerét.

A társadalmi izoláció hatása hosszú távon nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is súlyosan befolyásolja az egyéneket. A börtönbüntetésekkel kapcsolatos kutatások szerint a magányos cellában történő elzárás pszichózist, öngyilkosságot és hallucinációkat válthat ki. Az ENSZ különleges jelentéstevője, Juan Mendez szerint az izoláció önállóan is kínzással ér fel, mivel hosszú távon rendkívül káros hatással van az egyének mentális egészségére.

A közösségi kapcsolatok hiánya még a legfiatalabbak számára is drámai következményekkel jár. A Wisconsinban dolgozó Hannah Flanagan, a Journey Mental Health Center vészhelyzeti szolgáltatásainak igazgatója elmondta, hogy a szociális elszigeteltség súlyosbította a fiatalok öngyilkosságait, és a pandémia következményeként nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészségük is súlyosan károsodott. A kutatások azt is kimutatták, hogy a szociális izoláció a nőknél különösen nagy kockázati tényezőt jelent a szorongás, a depresszió és az öngyilkosság szempontjából.

A szociális kapcsolatok és a közösségi interakciók nélkülözhetetlenek az emberek jólétéhez. Azok, akik el vannak szigetelve, kétszer akkora eséllyel halnak meg korábban, mint azok, akik erősebb társas kapcsolatokkal rendelkeznek. A magány növeli a szívbetegségek és a stroke kockázatát, és különösen súlyos hatása van az idősebb felnőttek kognitív hanyatlására. Az izolált gyermekek egészsége is sokkal rosszabb 20 év múlva, mint azoké, akik aktívan részt vettek a közösségi életben.

A társadalmi távolságtartás hatása nem csupán a járvány idején jelentkezett. Már 2000-ben és 2003-ban is elkezdtek olyan kutatásokat végezni, amelyek a társadalmi izoláció hosszú távú hatásait vizsgálták. A németországi Essenben a kutatók több ezer embert követve megállapították, hogy a társadalmi izoláció növeli a szívroham, stroke és más betegségek kockázatát. A hosszú távú magány olyan mértékben befolyásolja az egészséget, hogy a kutatások azt mutatják, hogy az egyedül élők szív- és érrendszeri problémákat tapasztalhatnak.

Az emberi kapcsolatok nélkül a társadalom egészsége és stabilitása is veszélybe kerül. A lezárások és az azt követő társadalmi izoláció hatásai nemcsak az egyének mentális és fizikai jólétére voltak kihatással, hanem a társadalom egészére is, mivel egyre több ember szenvedett el pszichológiai és fizikai károsodásokat. Az ilyen típusú társadalmi kísérletek figyelmeztetnek minket arra, hogy milyen veszélyesek lehetnek a pszichológiai manipulációk és azok következményei.