Hogyan alakítsunk ki keresési felületet és alkalmazzuk az Immersive Mode-ot Android alkalmazásban?

Az Android fejlesztés egyik gyakran alkalmazott felhasználói interfész-mintája a keresés implementálása. A rendszer biztosítja a megfelelő API-kat és támogatja a modern funkciókat, mint például az Action Bar, még a régebbi Android verziók esetén is, ha a megfelelő support könyvtárat használjuk. Azonban a régebbi verziók és az újabb API-k közötti különbségek odafigyelést igényelnek, különösen a keresőfelület kialakításánál. Az alábbiakban egy konkrét példát mutatunk be, amely segít megérteni a keresési felület létrehozásának lépéseit, és bemutatja, hogyan alkalmazhatjuk az Immersive Mode funkciót az Android 4.4-es verziótól kezdődően.

Először is hozzunk létre egy új Activity-t, amely a keresési eredményeket jeleníti meg, például a SearchResultActivity-t. Az Activity-hez hozzárendelünk egy TextView-ot, amely megjeleníti a keresési kifejezést. A következő kódrészlet a főbb változtatásokat tartalmazza:

java
Copy code
protected void onCreate(Bundle savedInstanceState) {

    super.onCreate(savedInstanceState);
    setContentView(R.layout.activity_search_result);
    mTextViewSearchResult = (TextView)findViewById(R.id.textViewSearchResult);
    if (Intent.ACTION_SEARCH.equals(getIntent().getAction())) {
        handleSearch(getIntent().getStringExtra(SearchManager.QUERY));
    }
}

Ezután hozzáadjuk a handleSearch metódust, amely a keresési kifejezést megjeleníti a TextView-on:

java
Copy code
private void handleSearch(String searchQuery) {
    mTextViewSearchResult.setText(searchQuery);
}

xml
Copy code
<activity android:name=".SearchResultActivity">
    <intent-filter>
        <action android:name="android.intent.action.SEARCH" />
    </intent-filter>
</activity>

Miután mindent beállítottunk, a felhasználó képes lesz egy keresési kifejezés megadására és annak megjelenítésére az alkalmazásban.

A következő fontos lépés a keresési minták hatékony alkalmazása. A keresési funkciót a legtöbb esetben nemcsak a felhasználói élmény javítására használják, hanem egy alkalmazás teljes funkcionalitását is kiemelik. Mivel az Android támogatja a modern funkciókat a régebbi verziókon, fontos figyelembe venni, hogy a keresési felülethez alkalmazott támogatott API-k nem mindig egyeznek meg a hivatalos dokumentációban szereplőkkel, ezért minden lépés során alaposan ügyeljünk a kompatibilitásra.

Egy másik fontos és hasznos UI fejlesztés az Immersive Mode, amely az Android 4.4-es (API 19) verziójától kezdődően érhető el. Az Immersive Mode lehetővé teszi, hogy az alkalmazás teljes képernyős élményt nyújtson, miközben a rendszer UI elemei elrejtésre kerülnek, így biztosítva, hogy a felhasználó ne zavarja meg semmi a tartalom élvezetéből. Az Immersive Mode különösen akkor hasznos, ha az alkalmazásunk olyan funkciókat kínál, amelyek hosszabb időn keresztül igényelnek koncentrált figyelmet, mint például videólejátszás, játékok, vagy akár könyvek és cikkek olvasása.

Az Immersive Mode három fő alkalmazása:

1. Olvasás: Az Immersive Mode-t könnyen elérhetjük, miközben az alkalmazás biztosítja az egyszerű hozzáférést a rendszer UI-jához.

2. Játékok és rajzolás: Itt a felhasználói interakcióra számítunk, de minimalizáljuk a rendszer UI-t, hogy maximális tér álljon rendelkezésre.

3. Videólejátszás: Ebben az esetben a teljes képernyős mód a normál rendszer UI-jával működik.

A fő különbség ezen módok között az, hogy a rendszer UI hogyan reagál a felhasználói interakcióra. Az olvasás és játékok esetén a cél, hogy a felhasználó ne zavarja meg a rendszer UI elemeivel, míg videólejátszáskor a képernyő teljes mértékben a tartalomé, és a rendszer UI-ja a normál módon viselkedik.

Az Immersive Mode aktiválásához szükséges kód:

java
Copy code
View decorView = getWindow().getDecorView();

int uiOptions = View.SYSTEM_UI_FLAG_FULLSCREEN
               | View.SYSTEM_UI_FLAG_HIDE_NAVIGATION;
decorView.setSystemUiVisibility(uiOptions);

Ezzel a beállítással a felhasználó képernyőn kívül élvezheti az alkalmazás tartalmát, és szükség esetén a rendszer UI-t egyszerűen előhívhatja egy gesztussal. Az Immersive Mode különösen ideális lehet olyan alkalmazások számára, amelyek hosszabb ideig fogják lekötni a felhasználót.

Hogyan kezeljük az értesítéseket és a háttérbetöltést Android alkalmazásokban?

Az onLoadFinished() akkor fut le, amikor a háttérfolyamat – a loadInBackground() – befejeződik. Ekkor az új adathalmaz megjeleníthető a felhasználói felületen. Az onLoaderReset() metódus akkor aktiválódik, amikor a betöltő újraindításra kerül, például a restart() metódus által. Ilyenkor a korábban használt kurzort nullára állítjuk, elkerülve ezzel az érvénytelen hivatkozások okozta hibákat.

Annak ellenére, hogy a Loader képes automatikus frissítésre, ez csak akkor működik, ha a háttér-adatforrás egy ContentProvider alapú megoldás. A ContentProvider támogatja az SQLite adatbázis használatát, és komolyabb alkalmazások esetén ez ajánlott architektúra. A rendszer így optimalizáltabban kezeli az adatokkal való munkát, valamint előkészíti az alkalmazást a skálázhatóságra és újrahasznosíthatóságra.

Az értesítések másik, de szorosan kapcsolódó vetülete a felhasználó figyelmének hatékony, de nem tolakodó módon történő megszerzése. Az Android többféle lehetőséget kínál a vizuális és nem vizuális értesítések kezelésére: hang, fény, rezgés, Toast, AlertDialog, ProgressDialog, valamint a státuszsávon megjelenő Notification objektum.

Az ún. „Lights, Action and Sound” megközelítés alternatív értesítési mechanizmust mutat be, amely közvetlenül használja az eszköz hardverelemeit. A setTorchMode() metódus (Android 6.0-tól elérhető) segítségével például közvetlenül aktiválható a kamera vakuja, ezzel villanófényként használva az eszközt. A Vibrator osztály lehetővé teszi a haptikus visszajelzést – például egy gombnyomás után –, míg a RingtoneManager az alapértelmezett értesítési hang lejátszására szolgál.

A Notification objektum minden értesítési csatornát egyesít: LED-villogás, rezgés, hangjelzés, illetve státuszsáv-ikon, amelyre kattintva a felhasználó azonnal a megfelelő aktivitásba navigálhat. Mindez elengedhetetlen azokban az esetekben, amikor az információ sürgős, vagy a felhasználó közvetlen interakciójára van szükség.

Fontos tehát az Android értesítési irányelveinek tanulmányozása, amelyek részletesen lefedik a felhasz

Hogyan hozzunk létre MediaPlayer értesítést Androidon?

A MediaPlayer értesítések a mobil alkalmazások fontos elemei, amelyek segítségével a felhasználók könnyedén interakcióba léphetnek a médiával, például zenével, filmekkel vagy más tartalmakkal, anélkül, hogy elhagynák az aktuális képernyőt. Az Android 5.0 (Lollipop) verziója óta, API 21-től kezdődően, lehetőség nyílik az értesítések testreszabására, így a MediaPlayer típusú értesítések is megjelentek, amelyek különösen hasznosak multimédiás alkalmazások esetén.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan hozhatunk létre egy egyszerű MediaPlayer értesítést Android Studio-ban, amely tartalmazza a média vezérléséhez szükséges gombokat, például a "Previous", "Pause" és "Next" gombokat.

A projekt létrehozásához kezdjünk egy új alkalmazással, melynek neve "MediaPlayerNotification". Az API szintjét állítsuk 21-re vagy magasabbra. Az Activity típusa legyen Empty Activity. Az alkalmazás felületén egyetlen gomb szükséges, amely a kódot hívja meg, hogy megjelenítse az értesítést.

A activity_main.xml fájlban a következő kódot kell elhelyezni:

xml
Copy code
<Button

    android:id="@+id/notify_button"
    android:layout_width="wrap_content"
    android:layout_height="wrap_content"
    android:text="Show Notification" />

Ezután nyissuk meg a MainActivity.java fájlt, és adjuk hozzá a showNotification() metódust:

java
Copy code
@Deprecated
public void showNotification(View view) {

    Intent activityIntent = new Intent(this, MainActivity.class);

    PendingIntent pendingIntent = PendingIntent.getActivity(this, 0, activityIntent, 0);
    Notification notification;
    if (Build.VERSION.SDK_INT >= Build.VERSION_CODES.M) {
        notification = new Notification.Builder(this)
            .setVisibility(Notification.VISIBILITY_PUBLIC)
            .setSmallIcon(Icon.createWithResource(this, R.mipmap.ic_launcher))
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                Icon.createWithResource(this, android.R.drawable.ic_media_previous),
                "Previous", pendingIntent).build())
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                Icon.createWithResource(this, android.R.drawable.ic_media_pause),
                "Pause", pendingIntent).build())
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                Icon.createWithResource(this, android.R.drawable.ic_media_next),
                "Next", pendingIntent).build())
            .setContentTitle("Music")
            .setContentText("Now playing...")
            .setLargeIcon(Icon.createWithResource(this, R.mipmap.ic_launcher))
            .setStyle(new Notification.MediaStyle()
                .setShowActionsInCompactView(1))
            .build();
    } else {
        notification = new Notification.Builder(this)
            .setVisibility(Notification.VISIBILITY_PUBLIC)
            .setSmallIcon(R.mipmap.ic_launcher)
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                android.R.drawable.ic_media_previous, "Previous", pendingIntent).build())
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                android.R.drawable.ic_media_pause, "Pause", pendingIntent).build())
            .addAction(new Notification.Action.Builder(
                android.R.drawable.ic_media_next, "Next", pendingIntent).build())
            .setContentTitle("Music")
            .setContentText("Now playing...")
            .setLargeIcon(BitmapFactory.decodeResource(getResources(), R.mipmap.ic_launcher))
            .setStyle(new Notification.MediaStyle()
                .setShowActionsInCompactView(1))
            .build();
    }
    NotificationManager notificationManager = (NotificationManager) this.getSystemService(Context.NOTIFICATION_SERVICE);
    notificationManager.notify(0, notification);
}

Az értesítés láthatóságának beállításához fontos, hogy a setVisibility(Notification.VISIBILITY_PUBLIC) metódust használjuk, így az értesítés a zárolt képernyőn is megjelenik. Ezen kívül, a setShowActionsInCompactView(1) beállítás azt eredményezi, hogy az értesítés minimalizált nézetében a vezérlő gombok is látszódnak.

Fontos, hogy a MediaPlayer értesítések megfelelő működéséhez a rendszer beállításait is figyelembe vegyük, például a képernyő zárolt állapotában való viselkedést. Ha az értesítést szeretnénk valós időben frissíteni, akkor figyeljünk arra, hogy az alkalmazás megfelelően reagáljon az interakciókra, például egy lejátszó állapotának változására.

Hogyan használjuk a Geofencing-et és helymeghatározást Android alkalmazásokban

A helymeghatározási szolgáltatások alkalmazásokban való használata egyre nagyobb jelentőséggel bír, különösen, amikor valós időben kívánjuk nyomon követni a felhasználó helyzetét, vagy ha valamilyen eseményt kell generálnunk, amikor a felhasználó egy adott helyre érkezik. Az Android fejlesztésében két kiemelkedő technológia segíthet ezen a téren: a LocationListener osztály és a Geofencing. Ezen eszközök segítségével hatékonyan kezelhetjük a felhasználó helyzetét, és még az alkalmazásunkat sem kell folyamatosan az előtérben tartani ahhoz, hogy reagálhasson a felhasználó mozgására.

A requestLocationUpdates() metódus három fontos paramétert igényel: a GoogleApiClient-et, a LocationRequest-t és a LocationListener-t. Ezek közül a GoogleApiClient a kapcsolatot biztosítja a helymeghatározó szolgáltatásokkal, míg a LocationRequest a helymeghatározás gyakoriságát és prioritását határozza meg. A LocationListener pedig a helyadatok változására reagál, és biztosítja, hogy az alkalmazásunk minden egyes helyváltozást nyomon kövessen.

Például a következő kóddal hozhatunk létre egy LocationRequest-et:

java
Copy code
mLocationRequest = new LocationRequest();
mLocationRequest.setInterval(10000);  // Frissítés 10 másodpercenként
mLocationRequest.setFastestInterval(10000);  // A leggyorsabb frissítési idő is 10 másodperc
mLocationRequest.setPriority(LocationRequest.PRIORITY_HIGH_ACCURACY);  // Magas pontosságú GPS használata

A LocationListener esetében pedig az onLocationChanged() metódus a kulcs, ahol az aktuális helyadatokat kaphatjuk meg, és szükség szerint kezelhetjük a helyzetváltozást.

Ha a helymeghatározás már nem szükséges, az alkalmazásunknak képesnek kell lennie leállítani a helyfrissítéseket a removeLocationUpdates() metódussal:

java
Copy code
LocationServices.FusedLocationApi.removeLocationUpdates(mGoogleApiClient, mLocationListener);

Ezáltal minimalizálható az eszköz erőforrásaiban való felhasználás, különösen akkor, ha az alkalmazás a háttérben fut.

Az egyik legújabb és hasznos funkció, amit az Android kínál, a Geofencing. A geofencing lehetővé teszi, hogy meghatározzunk egy földrajzi területet, és értesítéseket kapjunk, ha a felhasználó belép vagy kilép ebből a területről. A geofencing általában akkor hasznos, ha az alkalmazásunknak csak akkor kell reagálnia, ha a felhasználó elér egy bizonyos helyet, anélkül hogy folyamatosan figyelni kellene a helyzetét.

A geofence egy helyet (szélesség és hosszúság) és egy sugárkört (mértékegységben, méterekben) tartalmaz, amelyen belül a felhasználó mozgását figyelhetjük. A rendszer értesítést küld, amikor a felhasználó belép vagy kilép a meghatározott terület határain belül.

A geofence-ekkel kapcsolatos fontos paraméterek:

• Hely (Location): A geofence középpontja (szélesség és hosszúság).

• Sugár (Radius): A geofence körének mérete méterekben.

• Loitering delay: Az az idő, amit a felhasználónak a geofence-en belül kell tartózkodnia, hogy értesítést kapjon.

• Lejárat (Expiration): Mennyi idő múlva jár le a geofence.

• Átmeneti típusok (Transition types): A következő események léteznek:

  • GEOFENCE_TRANSITION_ENTER: A felhasználó belépett a geofence-be.

  • GEOFENCE_TRANSITION_EXIT: A felhasználó elhagyta a geofence területét.

  • INITIAL_TRIGGER_DWELL: A felhasználó belépett és tartózkodik a geofence-en belül.

A geofencing beállítása során, miután az alkalmazásunk létrehozza a geofence-t, a rendszer értesítést küldhet a háttérben futó szolgáltatásunknak, amely ezután reagálhat a helyzetváltozásra.

A geofencing egyik alapvető esete az értesítések küldése, amikor a felhasználó belép egy előre meghatározott helyszínre. Az alábbi Java kód például egy értesítést küld a felhasználónak, amikor belép a geofence területére:

java
Copy code
private void sendNotification() {

    Log.i("GeofenceIntentService", "sendNotification()");
    Uri notificationSoundUri = RingtoneManager.getDefaultUri(RingtoneManager.TYPE_NOTIFICATION);
    NotificationCompat.Builder notificationBuilder = new NotificationCompat.Builder(this)
        .setSmallIcon(R.mipmap.ic_launcher)
        .setContentTitle("Geofence Alert")
        .setContentText("GEOFENCE_TRANSITION_DWELL")
        .setSound(notificationSoundUri)
        .setLights(Color.BLUE, 500, 500);
    NotificationManager notificationManager = (NotificationManager) getApplicationContext().getSystemService(Context.NOTIFICATION_SERVICE);
    notificationManager.notify(0, notificationBuilder.build());
}

Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a felhasználó csak akkor kapjon értesítéseket, ha valós szükség van rá, így nem terheli feleslegesen az eszköz erőforrásait.

Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a geofencing és a helymeghatározás szolgáltatásokat csak akkor használhatjuk, ha megfelelő engedélyekkel rendelkezünk, például a ACCESS_FINE_LOCATION engedéllyel. Ezen kívül fontos, hogy a helyadatokat körültekintően kezeljük, figyelembe véve a felhasználók adatvédelmi igényeit. A geofencing használata során az alkalmazások fejlesztőinek figyelniük kell arra is, hogy a felhasználók ne tapasztaljanak zavaró értesítéseket, hanem csak akkor kapjanak visszajelzést, amikor valóban szükséges.