A háziállatok szerepe a családon belüli erőszakban, különösen, amikor az állatok áldozatok lesznek, egyre inkább a társadalmi figyelem középpontjába kerül. Egy 1997-es kutatás, amelyet Ascione és társai végeztek, arra világított rá, hogy azok a nők, akik menedéket kerestek egy Utah-i családon belüli erőszak áldozatainak szánt szálláshelyen, majdnem tizenegyszer nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy partnerük bántalmazta vagy megölte háziállatukat, mint azok, akik soha nem tapasztaltak családon belüli erőszakot (Ascione et al., 1997, 354. oldal). Az állatokkal való bántalmazás gyakorisága nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az állatok sok esetben kulcsszerepet játszanak az erőszakos kapcsolatok fenntartásában. Az elkövetők gyakran kihasználják az áldozatok személyes és érzelmi kötődését az állatokhoz, hogy saját előnyükre manipulálják őket.

A háziállatok gyakran eszközként szerepelnek a kényszerítő kontrollban, ahol az állatbántalmazás célja, hogy kontrollálja, megfélemlítse vagy büntesse az erőszakos partnerét. Az áldozatok nincsenek tudatlanok e kényszerítő taktika létezéséről sem: Allen és társai (2006) azt találták, hogy a családon belüli erőszak áldozatai közül 92%-a tisztában van azzal, hogy az állatot kifejezetten azért bántalmazzák, hogy irányítani tudják a gyermekeiket, saját magukat vagy mindkettőt. Az, hogy egy teljesen ártatlan és védtelen háziállatot erőszak éri, rendkívüli módon megrázó és traumatikus élmény nemcsak az erőszak áldozatai számára, hanem azokat a gyermekeket is mélyen érinti, akik tanúi az ilyen eseményeknek. Azokban a családokban, ahol az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak egyidejűleg jelen van, a gyermekek hosszú távú hatásokat tapasztalhatnak a látott viselkedés miatt.

A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen tanúi az állatok bántalmazásának, érzelmi és viselkedési problémákat mutatnak, míg azok a gyermekek, akik tiszteletteljes ember-állat kapcsolatokat tapasztalnak, sokkal kevésbé hajlamosak hasonló viselkedésformákra (McPhedran, 2009; McDonald et al., 2015; McDonald et al., 2016). Az erőszakos háztartásokban felnövő gyermekek hajlamosak deszenzibilizálódni a brutalitással szemben, ami gyakran ahhoz vezet, hogy ők maguk is antisociális viselkedést mutatnak (Johnson, 2018). Egyes kutatások szerint azok közül a fiatalok közül, akik állatbántalmazás és családon belüli erőszak áldozatai, 38%-uk elismeri, hogy maguk is állatokat bántalmaztak (McDonald et al., 2015). Vannak olyan esetek is, amikor a gyermekek kifejezetten megölik saját háziállatukat, hogy véget vessenek annak a szenvedésnek, amit az erőszakos felnőtt okoz számukra (Ascione et al., 1997).

A kriminológiai kutatásokban az állatok szerepe általában akkor kerül előtérbe, ha azok közvetett módon segítenek előre jelezni emberi erőszakos cselekményeket. Az állatok csupán eszközként jelennek meg a kriminológiai diskurzusban, nem önálló alanyokként, akik jogi és etikai szempontból is védelmet érdemelnének. Az állatok, mint áldozatok, csupán a bűnügyi erőszak tükrében szerepelnek: az ő szenvedésük a helyzetek megértésében vagy az emberi áldozatokkal való kapcsolatuk miatt válik jelentőssé. Azonban az állatok saját, önálló áldozati státusza gyakran figyelmen kívül marad. A kriminológia ezt a kérdést nem tárgyalja megfelelően, így az állatok mint áldozatok gyakran nem kapják meg a szükséges figyelmet.

Bár egyes kriminológiai kutatók elismerik az állatok áldozattá válását, a fókusz inkább az emberi áldozatokon marad. Az állatok jogainak védelme nemcsak az ő szenvedésük felismerését jelenti, hanem azt is, hogy a társadalom elmozduljon az antropocentrikus szemlélettől, amely kizárólag az emberek jogait és védelmét helyezi előtérbe. Ez a szemlélet hosszú időn keresztül vezette a tudományos és jogi diskurzust, miközben figyelmen kívül hagyta az állatok jogait és áldozati szerepét.

A jogi definíciók és a társadalmi elfogadottság változása is fontos szerepet játszhat abban, hogy az állatok végre jogi értelemben is védett áldozatoknak számítsanak. Az állatok védelme, mint áldozatok, jogi és erkölcsi szempontból nemcsak etikai kérdéseket vet fel, hanem olyan alapvető jogi kérdéseket is, mint a „személy” fogalma. A jogi személyiséggel rendelkező egyedek jo

Hogyan befolyásolja a Teesta Víztározó Öntözési Projekt az agrártermelést a Nilphamari régióban?

A szárazság időszakában a gazdálkodók számos kihívással szembesülnek a termelési fázisban, leginkább az öntözővíz hiányával. A bangladesi kormány különböző öntözési projekteket valósított meg az ország különböző részein, például a Pabna-Dhanagada, a Muhuri, a Ganga-Kapataksha öntözési projektek, valamint a Teesta Víztározó Öntözési Projekt (TBIP) keretében. Az TBIP projekt négy megyét érint: Nilphamari, Rangpur, Dinajpur és Bogra. A Nilphamari megyében végzett kutatás célja, hogy megvizsgálja a TBIP hatását a helyi mezőgazdasági termelésre.

A kutatás eredményei alapján a Teesta Víztározó Öntözési Projekt jelentős változásokat idézett elő a mezőgazdasági termelésben. A vizsgált területen a termelt növények mennyisége és a termesztési időszak is meghosszabbodott, miközben a termények fajtái és termesztési mintázatai is pozitívan változtak. A rizs a gazdálkodók számára pénzügyi szempontból kiemelkedő kultúrává vált, míg a juta és a dohány a projekt megvalósítása előtt domináltak. Ezen kívül a gazdálkodók többsége háromszori földművelést végez, ami szintén a projekt előnyeinek egyik eredménye.

A Teesta Víztározó Öntözési Projekt szoros kapcsolatban áll az életszínvonal emelkedésével, a termelési mutatók javulásával és a mezőgazdasági munka iránti kereslet növekedésével. Az öntözéshez szükséges technológia fejlesztése és a földművelési eszközök javulása szintén hozzájárultak a termelési hatékonyság növekedéséhez. A kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy az öntözési projektek a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságának előmozdításában is szerepet játszanak, nemcsak a gazdálkodók jövedelmének növelésében, hanem a természeti erőforrások védelmében is.

A TBIP hatása nem csupán a termelési kapacitások növekedésében, hanem a gazdálkodók és a közösségek életminőségének javulásában is mérhető. A gazdálkodók számára biztosított öntözővíz nemcsak a száraz időszakokban segít, hanem a termények jobb minőségét is elősegíti, így versenyképesebbé válhatnak a helyi és nemzetközi piacon. Az öntözés bővítésével egyes területeken elérték, hogy a terméskiesés mértéke jelentősen csökkent, míg más területeken a mezőgazdaság olyan fejlesztéseket hozott magával, amelyek a közösségi szintű életminőség javulásához vezettek.

A gazdálkodók számára azonban az öntözéshez való hozzáférés nemcsak az eszközök biztosítását jelenti, hanem a tudás és a megfelelő gyakorlatok elsajátítását is. Az új öntözési technikák és a fenntartható mezőgazdasági módszerek alkalmazása szükséges a projekt sikeréhez, hogy az ne csak rövid távú javulást, hanem hosszú távú fejlődést is biztosítson.

Fontos megemlíteni, hogy a projekt hatása nem kizárólag az egyéni gazdálkodók szintjén mérhető. Az öntözési projektek integráltan fejlesztik a közösségi infrastruktúrát, mint például az utak, a piacok és az áruszállítási lehetőségek javulása, ami közvetve elősegíti a helyi gazdaság fejlődését. Az ilyen típusú fejlesztések kiterjednek a munkahelyek teremtésére is, különösen az öntözési rendszerek fenntartásában és a mezőgazdasági szolgáltatások biztosításában.

A közösség szintjén a jövedelem növekedésével együtt a társadalmi kohézió is erősödhet, mivel az emberek közvetlenül érzékelhetik az öntözési rendszerek és az agrártermelés javulásának hatásait. Az iskolai oktatás, a közegészségügyi helyzet és a helyi közszolgáltatások fejlődése szoros összefüggésben állhat a projekt által biztosított gazdasági előnyökkel.

Azonban nemcsak az öntözés hatása kulcsfontosságú, hanem a víz erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás is elengedhetetlen. A víz megfelelő menedzselése, a víztakarékos technikák alkalmazása és a közösségi szintű vízmegosztás biztosítása az alapvető elemei annak, hogy az öntözési projektek hosszú távon is fenntarthatók legyenek. A társadalom számára fontos, hogy ne csupán a gazdálkodók, hanem minden érintett felismerje a víz helyes használatának jelentőségét.

Hogyan támogathatja a használt sütőolaj (UCO) a fenntartható energiaátmenetet?

A használt sütőolaj (UCO) újrahasznosítása kulcsfontosságú szerepet játszik a globális megújuló energiaforrások és bioüzemanyagok piacán. A helytelen kezelés és a nem megfelelő nemzetközi szabályozás azonban nemcsak a környezeti fenntarthatóságot veszélyezteti, hanem növelheti a szegénységet és az egyenlőtlenséget is a fejlődő országokban. Az UCO-t, amelyet gyakran bioüzemanyagok és más ipari célokra használnak, nemcsak az élelmiszeripari hulladék csökkentése érdekében érdemes újrahasznosítani, hanem komoly lehetőségeket kínál a fenntartható energia átállás elősegítésére is.

A megfelelő nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy elősegítsük az UCO megfelelő kezelését. Ehhez először is a szabványok harmonizálására és a transzparenciára van szükség. A piacon lévő UCO mennyisége és minősége erősen változó lehet, és az egyes országokban eltérő szabályozások és gyakorlatok okozhatják a kereskedelem torzulását, ami nemcsak a fenntarthatóságot, hanem a versenyképességet is veszélyezteti. A helyes politikai irányelvek kialakítása nemcsak technikai iránymutatásokat igényel, hanem figyelembe kell venniük a környezeti fenntarthatóságot, az gazdasági ösztönzőket és a társadalmi egyenlőséget is. A harmadik világban a helytelen kezelési gyakorlatok és a piaci egyenlőtlenségek súlyosbodása szociális egyenlőtlenséget eredményezhet, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni a jövőbeli szabályozási döntések során.

A legjobb gyakorlatok alkalmazása a globális UCO piacokon és az átláthatóság növelése egyetemes célokat kell, hogy szolgáljon. Az EU és más fejlettebb országok már elindították azokat a szabályozásokat, amelyek a megújuló energiaforrások használatának növelésére összpontosítanak. Az EU-ban például a megújuló energiaforrások támogatására irányuló politikák, mint például a RED II (megújuló energia irányelv), elősegítik a fenntartható bioüzemanyagok piacának fejlődését, amelynek központi eleme a használt sütőolaj. Az ilyen intézkedések képesek jelentősen csökkenteni a fosszilis üzemanyagok iránti keresletet és előmozdítani a környezetbarát energiaátmenetet.

Az UCO kezelésének és hasznosításának társadalmi és gazdasági vonatkozásai is jelentősek. A megfelelő politikai struktúrák, amelyek a gazdasági ösztönzők és a fenntarthatóság összhangját célozzák, biztosítják, hogy az UCO valóban segíthessen a zöld gazdaság előmozdításában. Az alacsony széndioxid-kibocsátású üzemanyagok előállítása nemcsak környezeti előnyökkel jár, hanem gazdaságilag is vonzó, mivel a használt sütőolaj olcsó és bőséges nyersanyag lehet a bioüzemanyag-ipar számára.

Fontos, hogy a nemzetközi közösség támogassa a fenntartható UCO piacok kialakítását, különös tekintettel azokra az országokra, amelyek jelenleg nem rendelkeznek megfelelő szabályozásokkal és infrastrukturális háttérrel. Az alacsony és közepes jövedelmű országok számára az UCO piacra való belépés komoly gazdasági előnyökkel járhat, ha biztosított a megfelelő átláthatóság, és ha az iparág fejlesztését nem gátolják a korrupcióval és piaci manipulációval kapcsolatos problémák. A fenntarthatóság mellett elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés lehetőségeit is igazságosan osszuk meg az érintett országok között.

Az UCO piac fejlesztése azonban nem csupán egy gazdasági eszközként jelenik meg. Fontos, hogy figyelembe vegyük az egészségügyi kockázatokat is, amelyek a használt olaj újrahasznosításával kapcsolatosan felmerülhetnek. A nem megfelelően kezelt, szennyezett UCO komoly egészségügyi problémákat okozhat, beleértve a mérgező anyagok felhalmozódását, amelyek súlyosan károsíthatják az emberek egészségét. Az ilyen kockázatok megelőzése érdekében az iparági szabványoknak megfelelően kell kezelni az olajat, különösen akkor, amikor azt bioüzemanyagok előállítására használják.

A használt sütőolaj iparága jelentős növekedés előtt áll. A megfelelő politikai keretek és nemzetközi együttműködés biztosítása nemcsak a környezeti fenntarthatóságot, hanem a társadalmi és gazdasági egyenlőséget is elősegíti. Az UCO tehát valóban képes katalizátorként szolgálni a fenntartható energiaátmenetben, ha biztosítjuk a megfelelő szabályozási környezetet és a legjobb iparági gyakorlatok alkalmazását. Az iparági átláthatóság és a globális együttműködés kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a használt sütőolaj hozzájáruljon a fenntartható és igazságos gazdasági jövőhöz.