Hogyan találhatunk sikeres piacot egy vállalkozás számára?

A saját piacunk meghatározása egy olyan nyugodt időszakot ad, amikor csak mi szolgáljuk ki a vásárlók egy olyan igényét, amelyet mások nem elégítenek ki. Ennek következtében mi határozhatjuk meg a szektor szabályait. Röviden, mi leszünk a piacvezetők. Azonban, amikor a piacunkra összpontosítunk, ügyelnünk kell arra, hogy a végül választott piac elég nagy legyen ahhoz, hogy biztosítsa a vállalkozásunk jövedelmét. A niche piac, amelyet választunk, legyen képes elegendő vásárlót vonzani, hogy képesek legyünk fedezni a költségeinket és nyereséget termelni.

A célcsoport meghatározása során kulcsfontosságú, hogy azonosítsuk azokat az alapvető vásárlókat, akik a legvalószínűbben vásárolnak tőlünk. A célzott piacok létrehozása nemcsak azért fontos, mert segít kevesebb erőforrást igénylő marketingkampányokat indítani, hanem azért is, mert ezáltal gyorsabban tudunk piacra lépni és márkát építeni. Amikor ugyanis a célcsoportot jól meghatározzuk, egy olyan erősebb piaci jelenlétet hozunk létre, amely könnyebbé teszi a további értékesítést.

A potenciális vásárlókkal kapcsolatos alapvető kérdések, amelyeket válaszolnunk kell:

• Milyen demográfiai adatokkal rendelkeznek: életkor, iskolai végzettség, etnikai hovatartozás, jövedelmi szint?

• Milyen vásárlási szokásaik vannak? Mit vásárolnak, mikor, hogyan?

• Hogyan értesülnek termékeinkről és szolgáltatásainkról? TV reklámok, magazinok, közösségi média, online hirdetések, szájhagyomány útján, ajánlások alapján vásárolnak?

• Hogyan elégíthetjük ki a vásárlók igényeit? Milyen vásárlói igényt elégít ki most a termékünk?

A válaszokat a piackutatás, konkrétan a potenciális vásárlókkal való beszélgetések adhatják. Nem minden vásárló egyéni személy, sok esetben más vállalkozások vásárolnak tőlünk. Az interneten végbemenő tranzakciók legnagyobb része üzlet-üzlet közötti (B2B) kapcsolat. Ha egy disztribútor, nagykereskedő, kiskereskedő vagy gyártó vásárol tőlünk, akkor az üzleti vásárló a valódi vásárlónk, nem az egyéni fogyasztó. Az üzleti vásárlókat hasonló módon lehet leírni, mint az egyéni fogyasztókat, hiszen nekik is megvannak a vásárlási ciklusaik, ízlésük és preferenciáik.

Ha a vásárlónk egy másik vállalkozás, fontos megjegyezni, hogy ez a vállalkozás nem biztos, hogy a termék vagy szolgáltatás végfelhasználója. Ezt is figyelembe kell venni. Az igazi végfelhasználó az, aki végül használja a terméket, és nemcsak az, aki vásárolja azt. Például egy hűtőszekrény esetében a vásárló a disztribútor, aki azt eladja a kiskereskedőknek. A kiskereskedő a disztribútor vásárlója, míg a végfelhasználó maga a fogyasztó, aki ténylegesen használja a terméket.

Ezért nagyon fontos, hogy a végfelhasználó igényeit is figyelembe vegyük, és végezzünk hasonló piackutatást, mint amit a disztribútorral kapcsolatban végzünk. Annak érdekében, hogy a disztribútort meggyőzzük a termék iránti keresletről, tudnunk kell, hogy az end user elégedett lesz-e a termékkel és elégséges keresletet generál-e ahhoz, hogy a disztribútor és a kiskereskedők profitálhassanak belőle.

A niche stratégia alapvető fontosságú, mert a megfelelő piac meghatározása és az oda történő belépés a legnagyobb esélyt adja a versenyképességre. Amikor belépünk egy piacra, akkor fontos, hogy legyen világos stratégiánk. Ha nincs stratégiánk, akkor gyakorlatilag kudarcra van ítélve a próbálkozásunk. Mivel mi vagyunk az új szereplők a piacon, a vásárlók nem fognak minket választani, ha nem tudják, miben különbözünk a konkurenciától.

A niche stratégia különösen vonzó a vállalkozók számára, mert nagyobb kontrollt biztosít a piacon. Ha olyan szegmensen találunk rést, amelyet senki más nem szolgál ki, akkor piacvezetővé válhatunk és mi határozhatjuk meg az iparági szabványokat. A niche stratégia azért is fontos, mert mint piacvezető, egy viszonylag biztonságos környezetet teremtünk a vállalkozásunk számára, mielőtt bármiféle komoly versenytárs megjelenne.

A termékpiacon való belépés sokszor kérdéses, hogyan kezdjünk neki. Választhatunk importálást, vagy hazai gyártók termékeit is forgalmazhatjuk. Ha azonban egy teljesen új termék, technológia forgalmazásába szeretnénk belefogni, három lehetőség közül választhatunk: feltalálunk valamit, együttműködünk egy feltalálóval, vagy licencelünk egy találmányt.

A feltalálás iránti vonzalom nem minden vállalkozó számára természetes. Az üzletemberek és a feltalálók gondolkodásmódja gyakran különbözik, és ritkán találkozunk mindkét szerepben egy személyben. A legtöbb feltaláló inkább a laboratóriumban tölti idejét, mintsem a piac, a vásárlók és az üzleti kérdések iránt érdeklődne. A legfontosabb, hogy felismerjük, hogy mi az a szerep, ami számunkra megfelelő, és a megfelelő emberekkel működjünk együtt.

Miért fontos a megfelelő helyszín kiválasztása a franchise üzlet nyitásához?

A franchise üzlet sikerének alapja az, hogy a megfelelő helyszínt választjuk ki. Egy jó helyszín nemcsak a termékek vagy szolgáltatások elérhetőségét biztosítja, hanem vonzza a potenciális vásárlókat, növeli a márka ismertségét, és lehetőséget ad a hosszú távú sikerre. A helyszínválasztás egy tudatos, adatokon alapuló döntési folyamatot igényel, és nem csupán szerencse kérdése.

A franchise lánc szerepe a helyszínválasztásban igen jelentős. Bár a végső döntést az üzleti partner, a franchise vevő hozza meg, sok franchisor — különösen azok, akik még kezdő szakaszban vannak — aktívan részt vesznek a helyszín felkutatásában. Akár közvetlenül a helyszínen is segíthetnek, autóba szállva, demográfiai adatokat vizsgálva, és tárgyalásokat folytatva a bérbeadókkal. Bizonyos franchisorok már előre meghatározhatják a helyszínt, a szükséges építkezéseket lebonyolítják, és minden szükséges eszközzel és berendezéssel felkészítik a helyet, amelyet az üzleti partner megvásárolhat vagy bérbe vehet.

A helyszín kiválasztásának folyamatát a tudományos módszerhez lehet hasonlítani. Ahogy egy kutató formulál egy hipotézist, úgy egy franchise vevőnek is fel kell állítania egy elképzelést arról, hogy a választott helyszín potenciálisan sikeres lehet-e. Ehhez azonban objektív tényekre van szükség, hogy megerősítsék a hipotézist, mielőtt bárminemű következtetést levonnának. A helyszín sikerességét befolyásoló tényezők négy alapvető kategóriába sorolhatók: demográfia és foglalkoztatottság, aktivitás generátorok, fizikai adottságok és közlekedés, valamint verseny.

A modern demográfiai kutatások már rendkívül részletes adatokat képesek szolgáltatni, például az irányítószámok, blokkcsoportok, vagy meghatározott sugarú körök alapján. A kiskereskedelmi és éttermi franchise-ok esetében a legoptimálisabb módszer a közlekedési idők figyelembevétele, mivel az emberek többsége autóval jár üzletekbe, éttermekbe vagy egyéb szolgáltatásokhoz. A franchisorok által használt számítógépes programok képesek meghatározni egy területet, figyelembe véve az autóval közlekedő emberek sebességét a különböző utakon, és demográfiai adatokat adnak az adott területen.

Fontos azonban meghatározni azt, hogy milyen távolságra kell mérni az adatokat. Ha az üzleti környezetet gyors ebédezők vagy rövid idő alatt étkezni vágyók alkotják, akkor egy 10 perces kör sugara nem biztos, hogy segít a helyszín megítélésében. A franchisorok általában tudnak segíteni abban, hogy meghatározzák a legideálisabb kereskedelmi területet, amelyről a legtöbb vásárló elérheti az üzletet. A helyszín választásakor fontos figyelni a vörös zászlókra is. Az olyan helyek, ahol gyakran váltakoznak a bérlők, vagy amelyek hosszú ideje üresen állnak, figyelmeztető jelek lehetnek.

A franchise szerződésében fontos pontosan rögzíteni, hogy milyen jogokat kapunk a területi exkluzivitásra, és mi az, amit nem tartalmaz. A megfelelő területi védelmet biztosító szerződés lehetőséget ad arra, hogy a franchise tulajdonosai kizárólagosan működtethessék üzletüket egy meghatározott területen, miközben a franchisor nem nyithat új helyszínt ezen a területen, illetve nem engedélyezhet más franchise-okat vagy cégeket közvetlen közelében. Az encroachment politika azonban nem mindig tartalmaz jogi kötelezettséget, így érdemes a franchisor encroachment-ellenes irányelveit is alaposan megismerni, hogy tisztában legyünk azzal, milyen jogaink vannak a konkurenciával szemben.

A legfontosabb tanulság, hogy soha ne hagyjuk figyelmen kívül a részleteket, amikor franchise szerződést kötünk, és minden esetben tisztázzuk, hogy mi az, amit a franchisor biztosít számunkra, és mi az, amit nem. A szerződésben foglaltak, valamint a franchisor által biztosított politikák és irányelvek kulcsfontosságúak lehetnek az üzletünk jövőjére nézve.

Milyen módon rögzítsük a könyvelési tranzakciókat? - A könyvvezetés alapjai

A könyvvezetés első lépése a tranzakciók megfelelő rögzítése a naplóban. A napló, más néven az eredeti bejegyzés könyve, az első hely, ahol minden üzleti tranzakciót bejegyeznek. A tranzakciókat időrendi sorrendben kell nyilvántartani, hogy a későbbi hivatkozás során könnyen visszakereshetők legyenek. Az ezt követő lépés a tranzakciók feljegyzése a megfelelő könyvelési számlákra, amelyek részei az általános főkönyvnek, ahol az összes vállalkozási számla összesített adatai találhatók.

A könyvelési ciklusban a következő fontos lépés a próbaegyenleg készítése a könyvelési időszak végén, amely lehet havonta, negyedévente vagy évente, attól függően, hogy a vállalkozás milyen gyakorlatot alkalmaz. Amennyiben az első próbaegyenleg nem mutat egyenleget, hibák keresése és azok korrekciója szükséges. Az ilyen korrekciók az eszközök értékcsökkenésére is vonatkozhatnak, és segítenek az egyszeri kifizetések, mint például a biztosítás, megfelelő havi alapú elosztásában is.

Miután a szükséges korrekciók megtörténtek és az új próbaegyenleg megmutatja a pontos adatokat, következik a pénzügyi kimutatások készítése. Ilyen kimutatások például az eszközök és kötelezettségek mérlegének elkészítése, illetve a nyereség- és veszteségkimutatás. Ez a folyamat megmutatja, hogy a vállalkozás milyen pénzügyi helyzetben van, és segít a jövőbeli döntések meghozatalában.

A pénzügyi tranzakciók rögzítése előtt dönteni kell, hogy készpénzes vagy halmozott számvitelre váltunk-e. A két módszer közötti alapvető különbség abban rejlik, hogy a készpénzes számvitel csak akkor rögzíti a tranzakciókat, amikor a pénzmozgás ténylegesen megtörténik. Ez azt jelenti, hogy a vásárlásokat és az eladásokat akkor jegyezzük be, amikor a pénz ténylegesen átáramlik az üzletbe. A készpénzes számvitel különösen alkalmas kisvállalkozások számára, mivel egyszerűsíti a pénzforgalom nyomon követését.

Ugyanakkor a készpénzes számvitel nem használható akkor, ha a vállalkozás hitelben értékesít termékeket, mivel nincs lehetőség arra, hogy a jövőbeli bevételeket a könyvekben előre rögzítsük. A halmozott számvitel ezzel szemben az összes tranzakciót azonnal rögzíti, függetlenül attól, hogy készpénzmozgás történt-e. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás hitelre ad el, akkor a tranzakciót azonnal bejegyzik, és egy követelés (Accounts Receivable) alá kerül, amelyet a későbbi kifizetések alapján kell kiegyenlíteni.

A halmozott számvitel használata előnyös lehet akkor is, ha a vállalkozás készletet tart, mivel ez a rendszer pontosan tükrözi az eladások és vásárlások közötti összefüggéseket. Azonban, mint minden számviteli módszernél, a halmozott számvitelnek is megvannak a hátrányai. Bár jó munkát végez a bevételek és kiadások összehangolásában, gyenge a készpénzforgalom nyomon követésében. Mivel a tranzakciók akkor kerülnek rögzítésre, amikor azok megtörténnek, a mérleg és a pénzügyi eredmény kimutatás eltérhet a valós készpénzhelyzettől, ami problémát jelenthet a pénzügyi tervezés során.

Fontos, hogy minden vállalkozás a megfelelő könyvelési módszert válassza ki, amely illeszkedik a működési igényeihez. A készpénzes számvitel ideális lehet a kisebb vállalkozások számára, amelyek nem tartanak készletet, és nem számítanak nagy volumenű hitel tranzakciókra, míg a halmozott számvitel hasznosabb lehet a gyorsan növekvő, vagy nagyobb vállalkozások számára, amelyek komplexebb pénzügyi helyzetekkel kell megbirkózniuk.

Végül, ha egy vállalkozás úgy dönt, hogy áttér a készpénzes számvitelről a halmozott számvitelre, fontos, hogy a könyvelővel együttműködve biztosítsák a megfelelő átállást, és ne feledkezzenek meg az adóhatóság (IRS) engedélyének beszerzéséről, ha szükséges. Az adóhatóság előírhatja a számviteli módszer módosításának előzetes bejelentését, amely egyébként az üzleti ciklusok közötti átállást is segítheti.