Miért fontos a média struktúrája a közbeszéd formálásában?

A modern kommunikációs technológiák hatása a társadalomra és az egyéni gondolkodásra mélyreható és sokrétű. Postman (1986/2006) elemzésében a média szerepét vizsgálja, amely nemcsak információkat közvetít, hanem alapvetően alakítja azokat a kereteket is, amelyek mentén a tudás, az igazság és a jelentések értelmezhetők. A médiának nem csupán a tartalma, hanem annak formája, struktúrája és a használat módja is jelentős hatással van arra, hogy mi számít igaznak, fontosnak és értékesnek a társadalmi diskurzusban.

A különböző kommunikációs technológiák – legyen szó füstjelekről, nyomtatott sajtóról, távírókról vagy televízióról – mindegyike sajátos ideológiai keretet hoz létre. E keret által formálódik a világképünk, amit az adott technológia struktúrája határoz meg. Postman érvelése szerint minden új médium alapvetően új módon rendezi el az információkat, és ezáltal új eszméket, új igazságokat és új realitásokat közvetít. Az egyes médiumok, mint a televízió, a Facebook vagy a Twitter, nem csupán üzeneteket közvetítenek, hanem a valóságot egy-egy specifikus nézőpontból tükrözik, amely meghatározza, hogyan értelmezzük a világot.

A televízió, amely Postman elemzésének központi szereplője, tökéletes példája annak, hogyan formálhatják a médiumok a közbeszédet. A televízió sajátos struktúrája, amely képekre épít és passzív befogadást igényel, más gondolkodási módot alakít ki, mint a nyomtatott szöveg, amely aktív értelmezést kíván. A televíziózás jellemzően szórakoztat, nem pedig mély információkat nyújt, így a közönséget inkább érzések és benyomások irányítják, mintsem alapos megértés vagy kritikai gondolkodás.

A közbeszédben megjelenő eszmék és igazságok nem csupán az információk tartalmától függnek, hanem attól is, hogy milyen formában érkeznek. Mivel a televízió képes érzelmeket kelteni és drámai hatásokat elérni, könnyen manipulálhatja a közvéleményt, és elmoshatja a határt a valódi tudás és a szórakoztatás között. A "kép alapú" kommunikáció, amely a televíziót jellemzi, gyakran a mélyebb, szöveges értelmezések háttérbe szorulásával jár. Így a közönség hajlamosabb az azonnali, felszínes reakciókra, mintsem hogy hosszabb távú, reflektív gondolkodásra ösztönözze őket.

Postman megjegyzi, hogy bár a média struktúrája egyre inkább az érzelmekre és a gyors reakciókra épít, a tudás és az igazság megítélése nem csupán ezeken a külső tényezőkön múlik. Az igazság formálása a kommunikáció médiumának "rezonanciáján" keresztül történik. A rezonancia az a jelenség, amikor egy üzenet, egy történet vagy egy gondolat átlép a maga szűkebb kontextusán, és univerzálissá válik. A televízió, mint médium, egyfajta "rezonanciát" ad a közbeszédnek, amelyben az igazság nem pusztán a tényekből, hanem a képek és érzések szintjén is formálódik.

Mindezek fényében világossá válik, hogy a média nem csupán passzívan tükrözi a társadalmi realitásokat, hanem aktívan részt vesz azok konstruálásában. Az új médiumok, mint a Twitter vagy a Facebook, a televíziózáshoz hasonlóan képesek formálni a közbeszédet, sőt, gyakran még gyorsabb és intenzívebb hatást gyakorolnak, mivel az információ terjedése egy-egy poszt vagy tweet révén szinte azonnal és globálisan történik. A közösségi média, mivel erőteljesen alapul a rövid, tömör üzeneteken, és folyamatos visszajelzést ad a felhasználóknak, új formáját kínálja a közbeszédnek, amelynek következményeit még csak most kezdjük igazán megérteni.

Az olvasónak érdemes figyelembe venni, hogy a média nem csupán passzív eszközként működik, hanem egyfajta aktív szereplőként formálja az egyéni és közösségi diskurzust. A társadalmi igazságok és tudások nem csupán az információk tartalmától, hanem a közvetítő médiumok hatásától is függnek. Az, hogy milyen típusú médiában és hogyan jelennek meg az üzenetek, alapvetően meghatározza a társadalmi diskurzust és annak irányait.

A gazdasági szorongás és a Trump-támogatók: A valódi háttér megértése

A legnagyobb problémát az adja, hogy a jobboldal – miközben azt állítja, hogy a szegény fehér választók Trump támogatóiként a gazdasági helyzetük miatt szavaznak rá – valójában soha nem foglalkozott azzal, hogy az alacsony jövedelműek valódi problémáit, például a munkanélküliséget vagy az életminőség romlását, hosszú távon hogyan orvosolják. A legnagyobb támogatást Trumpnak a középosztálybeli, jól kereső választók adták, akik kétségbe estek amiatt, hogy az amerikai álom már nem tűnik valóságosnak számukra, különösen a fehér középosztály számára. Az évtizedek óta fennálló gazdasági és társadalmi dinamika azonban már régóta figyelmen kívül hagyta a dolgozó osztály érdekeit, és egyre inkább a globális neoliberalizmus hatásai dominálták a politikai diskurzust.

Mindez különösen nyilvánvalóvá vált a konzervatív kommentátorok támadásaiban, amelyek a Trumpot támogató szegény fehér választókat elítélték, akik szerinte az önállóság helyett a jóléti államra támaszkodnak. A baloldali elit elítélte őket, miközben valójában soha nem foglalkoztak az ősi gazdasági kérdésekkel. A Trump támogatói nem csupán gazdasági szorongásokat, hanem egy olyan identitásformát is keresnek, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a fehér munkásosztályt már évtizedek óta elhanyagolják.

Sokan úgy vélik, hogy az alacsony jövedelmű fehér választók valódi problémái valójában nem gazdasági jellegűek, hanem identitásbeli kérdésekkel, például a vallási értékek védelmével és a család eszméjével kapcsolatosak. A baloldali politikai irányzatok, amelyek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, sokak számára idegenek lettek. Az identitáspolitika, a szexuális orientációk és nemi szerepek terjedése pedig sokszor még inkább idegeníti el a fehér munkásosztályt.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a baloldali elit hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a fehér munkásosztály gazdasági és politikai érdekeit, miközben más társadalmi csoportok jogait védte. A gazdasági szorongás – amelynek kifejeződéseként Trump politikáját választották – nem csupán a munkásosztály problémáira reflektált, hanem egy olyan ideológiai rendszert keresett, amely visszaadja a fehér középosztály identitását és megtalálja a helyét a világban.

Fontos tisztázni, hogy Trump politikája nem kizárólag gazdasági alapú. A választóik között egyre többen vannak olyanok is, akik nem a gazdasági helyzetükből adódóan, hanem a kulturális identitásuk miatt támogatták őt. A gazdasági szorongás szintén fontos tényező, de nem elégséges ok ahhoz, hogy megmagyarázzuk a Trump-iránti támogatást. A politikai diskurzusban a jobboldal gazdasági szorongása helyett sokkal inkább az elnyomott vallási, etnikai és kulturális értékek szerepe kell, hogy hangsúlyosabb legyen.