Mi rejlik valójában az oltások mögött, és miért vált az emberiség kísérleti tereppé?

Az emberiség történelmének egy új korszakába lépett: az „Ember 1.0” átalakulóban van „Ember 2.0”-vá, nem természetes fejlődés, hanem tudatos beavatkozás révén. Az oltások, amelyekről azt tanították, hogy az emberi egészség védelmét szolgálják, valójában sokkal bonyolultabb és sötétebb összefüggéseket rejtenek. A kormányzati szabályozó hatóságok nem tesztelik az oltásokat – maguk a gyártók végzik a vizsgálatokat, és ők döntik el, milyen adatokat tesznek közzé és melyeket titkolnak el.

Az Egyesült Államokban a gyermekek hatéves korukig ötven adag oltást kapnak, tizenkilenc éves korukig pedig hatvankilencet, anélkül, hogy a teljes kombinált ütemterv hatásait valaha is vizsgálták volna. Az autoimmun betegségek – amikor az immunrendszer a saját testét támadja meg – drámaian megszaporodtak az oltások tömeges elterjedésének korszakában, akárcsak a gyermekeket és fiatalokat érintő más betegségek. Mindez logikus következmény, hiszen az oltások közvetlenül az immunrendszert célozzák.

1986-ban az Egyesült Államok kormánya törvényi mentességet adott a gyógyszeripari óriásoknak a vakcinák által okozott halálesetekért és sérülésekért való felelősség alól (National Childhood Vaccine Injury Act – NCVIA). Ettől kezdve az állam, azaz a közpénz finanszírozza a gyógyszergyárak által okozott károk kártérítését. Ez egy olyan rendszer, amelyben a „gyógyszeripar” nem veszíthet: nincs ösztönző arra, hogy biztonságos vakcinákat állítsanak elő, ugyanakkor hatalmas nyereség érhető el újabb és újabb oltások bevezetésével.

A bíróság még azt is kimondta, hogy az oltások „természetüknél fogva elkerülhetetlenül veszélyesek”. Ha valaki utánanéz az oltások összetevőinek, megdöbbenve láthatja, mi mindent juttatnak gyermekek testébe: alumínium, amely idegméreg és kapcsolatba hozható a demenciával; formaldehid, amelyet holttestek balzsamozására használnak; vagy éppen abortált magzati szövetek. Amikor a brit Keele Egyetem kutatója, Christopher Exley elkezdte feltárni az alumínium vakcinákban betöltött szerepét, kutatásait elhallgattatták, miután az intézmény pénzt kezdett elfogadni a Bill és Melinda Gates Alapítványtól.

Ma a gyermekbénulás legnagyobb okozója maga a vakcina, különösen a Bill Gates által támogatott programokban. A WHO 2017-ben kénytelen volt beismerni, hogy a globális polio-robbanás döntően a vakcinatörzsekhez kapcsolódik; 2018-ra a világ polio-eseteinek 70%-át a vakcina okozta. A vakcinák hihetetlen vagyonokat termelnek Gatesnek és a Big Pharmának, miközben gyengítik a lakosság immunrendszerét.

Pfizer példátlan követeléseket támasztott Argentínával, Brazíliával és más országokkal szemben, amikor a „Covid-vakcinát” kínálta: mentességet minden polgári jogi következménytől, kormányzati biztosítékot a Pfizer esetleges gondatlanságából fakadó perek ellen, sőt, állami vagyon fedezetbe adását – banki tartalékok, katonai bázisok, nagykövetségi épületek formájában. Mindezt egy olyan „vakcináért”, amelynek fejlesztését közpénzből finanszírozták.

A Covid-oltások fejlesztését megkerülték az állatkísérletek és a hosszú távú vizsgálatok; a „próbákat” rendkívül rövidre szabták. Normális körülmények között egy vakcina fejlesztése 5–10 évet is igénybe vesz, és még így is számos kárt okoz, nem beszélve a hosszú távú hatásokról, amelyeket hivatalosan sosem kapcsolnak össze az oltással. A „Covid-vakcinák” viszont néhány hónap alatt jelentek meg, mivel már a „járvány” kezdete előtt fejlesztették őket, és számítógépes modellekre épültek, nem természetes forrásokra. Az engedélyezés „sürgősségi” alapon történt, nem teljes körű jóváhagyással.

Az olvasónak érdemes megértenie, hogy a vakcinák nem elszigetelt egészségügyi intézkedések, hanem globális politikai, gazdasági és hatalmi struktúrák részei. Az oltási programok története, az összetevők és az engedélyezési folyamatok átláthatatlansága mind olyan tényezők, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy bárki felelősen dönthessen egészségéről. A történelem és a tudomány árnyalt vizsgálata azt mutatja, hogy a narratívák gyakran messze állnak a valóságtól.

Miért zajlik a nemi identitás háború, és hogyan érinti ez a nőket és az emberiség jövőjét?

A világ számos pontján szélsőséges, kíméletlen gyermekbántalmazás zajlik, miközben a gender-összemosás kultusza egyre gyorsabban terjed. Miért zajlik a háború a férfiak, majd a nők ellen? Az „artificial womb” (mesterséges méh) kérdésének felvetése helyénvaló, hiszen a nők jogai fokozatosan törlődnek – legyen szó sportról, öltözőkről, vécékről vagy társadalmi státuszról –, hogy helyet adjanak olyan személyeknek, akik férfi testben vannak, de nőnek vallják magukat. Én például felvállalhatom a hegymászó identitását, ám ettől még nem fogok hegyet mászni. Ugyanígy egy biológiai férfiból nem válik biológiai nő pusztán azzal, hogy annak vallja magát. Az, hogy az érzelmi hit felülírja a valóságot, a woke ideológia alapja. A nők sportja a férfitestű „nők” miatt válik értelmetlenné, akik izomtömegükkel, csontsűrűségükkel, erejükkel és gyorsaságukkal könnyedén dominálják a versenyt. Az amerikai középiskolás fiúknak közel 300-a gyorsabb, mint a világ leggyorsabb női sprintere. Ez a fizikai valóság a sportban elveszi a nők versenyképességét és értelmét.

A gender-összemosás mögött álló kultusz célja az emberi nemek megszüntetése, a „no-gender human” létrehozása. Az ilyen átlátszó abszurditás – legyen az a gender vagy a „Covid” álhír – csak cenzúrával, elnyomással, az igazság eltüntetésével és a naivak tudatformálásával tartható fenn. Világszerte női jogvédő szervezetek ismerték fel, hogy a hosszú évtizedek alatt kiharcolt jogokat szisztematikusan szüntetik meg. Kara Dansky, a Women’s Human Rights Campaign képviselője rámutatott, hogy Biden azonnal hivatalba lépése után olyan végrehajtási rendeleteket hozott, amelyek törvényből törlik a nők és lányok kategóriáját.

A gender-háború nemcsak a férfiak ellen irányul, hanem a nőket is érinti, akik így egymás ellen fordulnak, miközben a kultusz csendben végzi „ember 2.0” tervét. Ez nem a transzneműek jogairól szól, hanem a nemek teljes eltörléséről, ami a woke politikai korrektség nyelvi cenzúrájában is megnyilvánul: a „férfi”, „nő”, „anya”, „apa” szavakat eltüntetik, helyette „egyén” és „gyám” szerepel.

Az iskolákban már az óvodától kezdve azt tanítják, hogy egyes fiúk női nemi szervekkel rendelkeznek, és fordítva, illetve hogy bárki lehet akármilyen nemű. Ez a gender-zavar szándékos és számított lépés a nemek egyesítése felé. A korábbi rabszolganők kényszer-ginekológiai kísérleteit ma a kiskorú lányok gyógyíthatatlan nemi átalakító műtétei váltották fel, ami a szülői jogok és tekintély teljes felszámolásával jár együtt. Az érintett lányok petefészkeit eltávolítják, menopauzába és csontritkulásba taszítva őket, ezzel elveszítve a reprodukció lehetőségét és ezzel a humán élet továbbadásának egyik alapját.

Az emberiség jelenlegi, „Human 1.0” állapotának felszámolása zajlik, hogy helyet adjanak az „ember 2.0”-nak. Ez a termékenység drasztikus csökkenésén, spermiumszám zuhanásán, nők meddőségi problémáin, valamint a férfiak tesztoszteronszintjének csökkenésén keresztül zajlik. Az orvostudományi és környezeti tényezők – mint a vegyszerek, sugárzás, illetve a géntechnológiai beavatkozások – mind hozzájárulnak ehhez a folyamathoz. A „Covid” járvány idején látható volt, hogy a férfiak egy része passzívvá vált, míg nők sokszor aktív ellenállók lettek. Ez is mutatja a társadalmi dinamika átalakulását.

Az elmúlt évtizedek kutatásai és statisztikái alátámasztják, hogy a férfiak biológiai ereje csökken, a fiatalok tesztoszteronszintje drasztikusan zuhan, és a hormonpótló terápiák is rontják a termékenységet. Egyes szintetikus vegyületek, mint a ftalátok, további károkat okoznak. Ezek a folyamatok szervesen illeszkednek a gender-kultusz és az emberiség mesterséges átalakításának terveihez.

Fontos megérteni, hogy a jelenlegi események nem csupán egyes csoportok jogairól vagy egyéni identitásokról szólnak, hanem az emberi lét és társadalmi rend alapvető átalakulásáról. A szülői jogok és a biológiai nem fogalmának felszámolása, a termékenység csökkenése és az emberi természet mesterséges újraírása olyan folyamatok, amelyekkel mindenki érintett, legyen szó nőről vagy férfiról. A történelmi jogok, társadalmi struktúrák és biológiai valóságok összeütköznek a modern ideológiákkal, és ebből a feszültségből alakul ki a korunk egyik legnagyobb társadalmi konfliktusa.

Miért érezzük magunkat csapdában egy hamis valóságban?

A gnosztikus szövegek több mint ezerhatszáz évvel ezelőttről világosan beszélnek arról, amit ma virtuális valóságszimulációnak neveznénk. A Yaldabaoth-nak, a „Demiurgosznak” és az Archónoknak tulajdonítják azt a „rossz másolatot”, amely az eredeti valóság torz utánzata. Ez a mesterséges konstrukció nem pusztán világ, hanem tudatcsapda: a test börtönként működik, amely a tudatot ebbe a mesterséges valóságba zárja. A gnosztikus szövegek „rossz másolata” ma digitális hasonlattal egy weboldal klónozásának felelne meg: az eredeti még létezik, de a másolat szabadon manipulálható, átalakítható, mígnem teljesen eltér az eredetitől.

John Lamb Lash rámutatott, hogy a Demiurgosz „fraktálmintákból” konstruálja a másolatát. Ezek a minták az energetikai-információs struktúra, a valóság tervrajza. Ha számítógépes terminusokra fordítjuk: fraktálminták lemásolásával digitális, nem-természetes frekvenciájú valóságot kapunk, amely egyszerre utánzás és eltérés. Az Archónok által felépített „rossz másolat” az eredeti valóság frekvenciafalain túl létezik, míg mi csupán a szimulált világ elektromágneses határain belül mozgunk.

Ez a szimulált világ nem csupán technológiai konstrukció: a test és az elme fokozatos szintetizálása is ennek része. A mesterséges intelligencia, a nanotechnológia és a genetikai manipuláció célja, hogy az emberi testet és tudatot szintetikus formába kényszerítse. Kurzweil szavaival: „A nanobotok információval fogják átitatni az összes anyagot körülöttünk. Kövek, fák, minden intelligens lénnyé válik.” Ez a jövőkép ugyanannak a gnosztikus történetnek modern verziója: az Archón-kultusz minden emberbe szintetikus elemet akar bejuttatni, hogy a valóság egészét mesterséges hálózattá alakítsa.

A szimbolika ma is velünk van. A Szabadság-szobor fáklyája, az „Illuminati” név, Lucifer mint „Fényhozó” – mind Yaldabaoth és az Archónok valóságformáló sugárzásának jelképei. A szabadkőművesek „Nagy Építésze” ugyanazt a szereplőt idézi, mint a Mátrix filmek „Architect”-je: a szimuláció tervezője. A technológiai sugárzás növekedése az 1950-es évektől a mai 5G, 6G, 7G hálózatokig fokozatosan átalakítja az energiamezőt, amelyben élünk. Ez nem egyszerűen kommunikációs infrastruktúra, hanem tudati börtön – egy újabb szint a szimuláció szimulációjában, a „Smart Grid” által.

A gnosztikus hagyomány egy másik sötét rétege a genetikai manipuláció. A bibliai „istenfiak” és „emberlányok” története, valamint a Nag-Hammadiban talált Apokrif János mind ugyanarról beszél: a nem-emberi erők kísérleteiről, amelyek az emberi genetikai vonalat próbálták „sötétség szellemével” átitatni. A „megszállás” vagy entitáscsatolás ősi téma, és rituálék – különösen a titkos társaságok vagy szatánista szertartások – teremthetnek olyan energetikai környezetet, ahol ezek az entitások kapcsolatba léphetnek az emberekkel. A Freemasonry templomai – legyen szó Ryde-ról, Birminghamről vagy Bostonról – mind hasonló sűrű, alacsony rezgésű, nyomasztó energiát sugároznak, és a rituálék résztvevői gyakran észrevétlenül válnak ennek részesévé.