Óra 13. 7–9. osztály Előadás: A laposférgek törzse Általános jellemzés, felépítés és életmódjuk

13. óra. 7–9. osztály.
    Előadás. A laposférgek típusa

A laposférgek általános jellemzői
Fajok száma: kb. 25 ezer.
Élőhely: nedves környezetekben bárhol élnek, ideértve más állatok szöveteit és szerveit is.
Felépítés: a laposférgek az első többsejtű állatok, melyek evolúció során kialakították a kétoldali szimmetriát, a három réteget, az igazi szerveket és szöveteket.
A kétoldali (bilaterális) szimmetria azt jelenti, hogy az állat testén elképzelt tükörtengely húzható, és a test jobb oldala tükörképszerűen hasonlít a bal oldalra.
Az embrionális fejlődés során a háromrétegű állatokban három sejtréteg alakul ki: a külső – ektoderma, a középső – mezoderma, a belső – entoderma. Mindegyik rétegből bizonyos szervek és szövetek fejlődnek:
ektodermából képződnek a bőrtakarók (hám) és az idegrendszer;
mezodermából – az izom- és kötőszövetek, a szaporodó- és kiválasztó rendszerek;
entodermából – az emésztőrendszer.

A laposférgeknél a test a hát-hasi irányban lapított, testüreg hiányzik, a belső szervek között lévő téret a mezoderma sejtei (parenchima) töltik ki.
Van egy bőr-izom zsák, amely egy réteg bőrsejtből áll, és alatta három izomréteg: gyűrűs, hosszirányú és hát-hasi. Parazitáknál a bőrt védő kutikula‑réteg, a tegumentum áll.
A keringési és légzőrendszer hiányzik. A gázcsere az egész testfelületen történik; bélparazitáknál anaerob (oxigén nélküli) légzés fordul elő. A szabadon élő (csillós) osztály aerob.
Az emésztőrendszer magában foglalja a szájat, garatot és vakon záródó bélcsatornát. Az étel felvétele és az emésztetlen maradékok eltávolítása a szájon keresztül történik. A galandférgeknél az emésztőrendszer teljesen hiányzik, a tápanyagokat az egész testfelületen keresztül szívják fel, miközben a gazda beleiben élnek.
A kiválasztó szervek a protonefrídiumok. Vékonyan elágazó csövecskékből állnak, melyek egyik végén csillag alakú plazmás sejtek (lángsejtek) találhatók, amelyek a parenchimába nyúlnak. Ezekből a sejtekből cilia‑nyaláb (csillózó láng) indul, amelynek mozgása a láng vibrálásához hasonlít (innen a név). A lángsejtek a parenchimából felveszik a folyékony bomlástermékeket, a csillók továbbítják azokat a csövecskékbe. A csövecskék a testfelszínen kiválasztó póruson nyílnak, amelyen keresztül a bomlástermékek eltávoznak a szervezetből.

Szaporodás és fejlődés:
A laposférgek hermafroditák. A ivarsejtek az ivarmirigyekben (gonádokban) érnek. Egy hermafrodita rendelkezik hím (here) és női (petefészek) mirigyekkel is. Az megtermékenyítés belső, általában kölcsönös – azaz férgek spermiumot cserélnek.
A szabadon élő férgeknél a fejlődés közvetlen: a tojásból fiatal egyedek kelnek ki. A parazitáknál a fejlődés közvetett: a tojásból lárva kel ki, fejlődése során gazdát vált.

CSILLÓS FÉRGEK OSZTÁLYA
A tejfehér planária, egy kis vízi féreg, felnőtt egyede körülbelül 25 mm hosszú és 6 mm széles, teste lapos, tejszerű‑fehér. A test elülső végén két szem van, amelyek megkülönböztetik a fényt és a sötétséget, valamint egy pár csáp (kémiai érzékelő szervek), amelyek az élelem felkutatásához szükségesek. A planáriák mozgása részben a bőrüket borító csillók munkájának, részben a bőr-izom zsák izomzatának összehúzódásainak köszönhető. Az izmok és belső szervek közötti teret parenchima tölti ki, amelyben regenerációért és ivartalan szaporodásért felelős köztes sejtek is előfordulnak.
A planáriák ragadozók, apró állatokkal táplálkoznak. A száj a test hasi oldalán, közel a középvonalhoz található, innen indul egy izmokkal körülvett garat, amelyből három ágú vak bélágak ágaznak. A zsákmányt a planária garaton keresztül kiszívja. A bélben az emésztés enzimek révén történik (bélbeli emésztés), a bélsejtek képesek táplálékrészecskéket bekebelezni és emészteni (sejten belüli emésztés). Az emésztetlen maradékokat a szájüregen keresztül távolítják el.
Szaporodás és fejlődés: a csillósférgek hermafroditák. Az megtermékenyítés kölcsönös. A megtermékenyített tojások egy tojáshüvelybe (kokonba) kerülnek, amelyet a féreg víz alatti tárgyakra rak le. A fejlődés közvetlen.

TAPADÓFÉRGEK OSZTÁLYA
A májmétely, parazita, amely szarvasmarhák és ember májának vezetékrendszerében él, más trematodához hasonlóan tagolatlan, lemezes testtel rendelkezik, testhossza 3–5 cm. Elülső végén egy száj körüli tapadókorong van, hasi oldalán pedig egy hasi tapadókorong, amely a rögzülés szerve, és nem kapcsolódik az emésztőrendszerhez. Az érzékszervei közül tapintó sejtek és kémiai érzékelő szervek találhatók. A metélynövény vérellátásból és májsejtekből táplálkozik, a száj körüli tapadókorong segítségével szívja fel az ételt egy izmos garaton és nyelőcsövön keresztül, majd az elágazó vak bélbe jut.
Szaporodás és fejlődés: a tapadóférgek hermafroditák, ivarszerveik jól fejlettek. Fejlődésük bonyolult, gazdaváltással és generációváltással jár. Általában két gazdájuk van – közbenső és végleges. A közbenső gazda az a szervezet, amelyben a parazita ivartalan szaporodáson megy keresztül; tapadóférgeknél ez különféle puhatestű faj lehet. A végleges gazda az az állat, amelyben a parazita ivari szaporodását végzi, lehet ember vagy más gerinces. A metélygyű tojások a májból a gazda béltraktusába jutnak, majd a széklettel együtt távoznak. A további fejlődéshez a tojásnak vízbe kell kerülnie. A tojásból csakos lárva (miracidium) kel ki, amely egy ideig szabadon úszik, majd behatol egy puhatestű testébe (például nagy tavicsiga). Itt a lárva elveszíti csillós borítását, nő és ivartalanul szaporodik, majd több utódlárvát (cercariákat) hoz létre, amelyeknek van farkuk. Kijutnak a csigából, aktívan úsznak, és letelepszenek vízi növények szárán és levelein, elvesztik farkukat, burkot képeznek és mozdulatlanná válnak, azaz cisztává alakulnak. Ilyen állapotban hosszú ideig életképesek maradhatnak. A szarvasmarha a májmétely cisztáit tartalmazó nyers vizet iszik, vagy füvet eszik, amelyeken ciszták találhatók. A gazda béltraktusában a fiatal metélygyű kijön a cisztából, behatol az érpályákba és a májba kerül. Így a metély fejlődése sok véletlenen múlik, ezért nagy mennyiségű tojást termel, és a szaporodás személy gondolatául a lárvaállapotban történik.

Ábra. A májmétely fejlődése: 1 – felnőtt parazita; 2 – tojás; 3 – miracidium; 4 – sporocysta; 5 – redia; 6 – cercaria; 7 – adoleszkárium.

GALANDFÉRGEK OSZTÁLYA
Ezek a férgek az emberi és szarvasmarha bélrendszerében parazitálnak. Elvesztették az emésztőrendszert és az érzékszerveket, bőrük csillók nélkül áll, és tegumentummal fedett, mint a metélynél. A test fejből, nyakból és strobilából áll, amely az egész élet folyamán azonos szelvényekből épül fel. A galandférgek rögzítő szervei a kerek izmokból álló tapadókorongok és a fejon található horogkoszorúk. A fegyveres galandférgek azokat nevezik, amelyeknek tapadókorongjaik és horgok is vannak (pl. sertés galandféreg), a fegyvertelenek csak tapadókoronggal rendelkeznek (pl. szarvasmarha galandféreg).
A szarvasmarha galandféreg 4–12 méter hosszú lehet. A test tartalmazza a tapadókorongokat, a nyakat és a szelvénysort (strobilát). A legfiatalabb szelvények a nyaknál helyezkednek el, a legidősebbek az utolsó, petékkel teli szakaszok, amelyek hátulról fokozatosan leszakadnak.

Kérdések
Kiket neveznek köztes gazdának? Végleges gazdának?
Miben különböznek a szabadon élő és a parazita férgek borításai?
Miért nem emésztődnek meg a parazita férgek a gazda bélrendszerében?
Miért magas a paraziták termékenysége?
Milyen alkalmazkodások léteznek a laposférgeknél a parazitizmushoz?
Miért veszélyes nyers vizet inni, fürödni olyan vizekben, amelyek állattartás közelében vannak? Miért kell állatokkal való érintkezés után szappannal kezet mosni?
Mely férgekre halálos az oxigén?
Milyen aromorfózisok vezettek a laposférgek típusának kialakulásához?