1. RÉSZ
    TÉMA 5. Az oxidációs-redukciós reakciók egyenleteinek összeállításának algoritmusa

Az oxidációs-redukciós reakciók egyenleteinek összeállításához meg kell tartani egy bizonyos sorrendet:

  1. Meg kell találni a kiindulási anyagok között az oxidálószert és a redukálószert.

Ehhez először is meg kell határozni az elemek oxidációs számait, és össze kell hasonlítani azok redoxi tulajdonságait.
2. Fel kell írni a reakciótermékeket.

A reakciótermékek helyes meghatározásához szükségesek az elemek atomfelépítésével, tulajdonságaival és vegyületeikkel kapcsolatos ismeretek. Fontos megjegyezni, hogy az atomközi és molekulaközi oxidációs-redukciós reakciókban a szabad oxigén általában nem szabadul fel. Oxigénfelszabadulás történhet peroxidok és erős oxidálószerek reakciójában, valamint egyes reakciókban ózonnal és fluorral. Például:

2KMnO₄ + 5Na₂O₂ + 8H₂SO₄ = 2MnSO₄ + 5O₂↑ + 5Na₂SO₄ + K₂SO₄ + 8H₂O
SiO₂ + 2F₂ = SiF₄ + O₂↑
PbS + 4O₃ = PbSO₄ + 4O₂↑

Más esetekben az oxidálószer (vagy redukálószer) molekulájának oxigénatomjai vízmolekulákba épülnek be a H⁺ ionok részvételével, például:

HNO₂ + HI = NO + I₂ + H₂O

A reakciótermékek felírásakor figyelembe kell venni a közeg természetét. Savas közegben egy-, két- és háromértékű kationok sói keletkeznek – kl