Hogyan befolyásolják a visszavont tudományos cikkek a közvéleményt és a közegészséget?

A közösségi médiában való tudományos és orvosi információk gyors elterjedése, különösen a Facebook és a Twitter révén, komoly hatással van a közvéleményre. A Pew Research tanulmánya szerint ezen platformok egyre inkább a tudományos és orvosi információk fő forrásaivá válnak (Greenwood, Perrin, & Duggan, 2016). Ez a jelenség azonban egyúttal nagy kockázatot is jelent, mivel a hamisított tudományos állítások azonnal elérhetik a nagy közönséget, és az internetes közösségi hálózatok, valamint a hírmédia segítségével gyorsan elérhetik a széles rétegeket. A legnagyobb probléma az, hogy a hamis tudományos tartalmak elterjedése utólag sokkal nehezebben korrigálható. Míg egy tudományos közösségben egy visszavont cikkre történő hivatalos reagálás gyorsan helyrehozhatja a félreértéseket, a közvéleményben sokkal hosszabb időt vehet igénybe a téves információk kijavítása. A hírmédia bár javíthatja a hibás cikket, ez gyakran nem történik meg elég gyorsan ahhoz, hogy hatékonyan változtassa meg a közönség véleményét.

A tudományos és társadalmi hatások nyomon követése érdekében a visszavont cikkek idézettségi adatainak elemzésére a Scopus adatbázist használtuk. A Scopus egy átfogó adatbázis, amely tudományos cikkek millióit indexálja különböző tudományágakban. A Scopus előnye, hogy az adatbázis metaadatainak köszönhetően nyomon követhetjük egy cikk idézettségét előre és utólag, a visszavonást követően is. Ezen adatok segítségével fontos nyomon követni, hogy egy visszavont cikk hány idézetet kapott még a tudományos közösségtől, miután eltávolították a szakirodalomból.

A társadalmi és hírmédia figyelem vizsgálatához az Altmetric.com és PlumX platformok adatait használtuk, amelyek az ún. altmetrikákat, azaz a tudományos cikkek nem hagyományos mérőszámait gyűjtik. Míg a hagyományos metrikák az idézetek számát jelentik, addig az altmetrikák figyelembe veszik a cikkek olvasottságát, letöltéseit, közösségi médiában való említéseit és egyéb mutatókat. Az ilyen típusú aggregátorok a Twitteren, Facebookon, blogokon, és más közösségi felületeken való említéseket követhetik nyomon. Ezen kívül nyomon követik a cikkek hírverését is, így például azt, hogy hányszor jelentek meg a hírmédiában.

A visszavonások földrajzi eloszlásának elemzéséhez az adott cikkek szerzőinek országait használtuk, mivel minden tudományos cikkhez tartozik egy szerzői lista és az adott intézmény, amelyből a cikk származik. Elemzésünk alapján az Egyesült Államok, Kína, India és Japán a legnagyobb forrásai a visszavont tudományos cikkeknek. A legtöbb visszavonás az Egyesült Államokban kétségbe vonható képek manipulálása, valamint a fals adatkezelés miatt történt, míg Kínában a cikkek többnyire a hamis peer review vagy a plagizálás miatt kerültek visszavonásra. Indiában a plagizálás, Japánban pedig a megbízhatatlan eredmények és adatmanipulációk álltak a visszavonás hátterében.

A visszavonások számának növekedése évről évre figyelhető meg, ami részben annak köszönhető, hogy a tudományos közösség most már gyorsabban képes azonosítani a hibás adatokat és a plagizált munkákat. A visszavonás gyorsasága is növekedett, hiszen míg 2010-ben átlagosan 2,7 évet vett igénybe, hogy egy cikket visszavonjanak, addig 2014-re ez az időtartam már 1,1 évre csökkent. Ez különösen fontos a orvosi és biomedikai kutatások esetén, ahol a hibás kutatások gyors eltávolítása elengedhetetlen, hogy elkerüljük a közegészségügyi károkat.

Milyen hatással van a hamis hírek elterjedése a társadalom bizalmára és a demokráciák működésére?

A pénzügyi ígéretek és a hamis hírek komoly visszahatásokat eredményeznek. A kormányokról szóló hamis információk potenciálisan alááshatják a társadalom bizalmát, és ezáltal komoly veszélyt jelenthetnek, különösen a demokráciákra. A hagyományos médiumok – mint az újságok, rádiók és televíziók – hitelességének megkérdőjelezése szintén hozzájárulhat a bizalom csökkenéséhez, hiszen ezek az intézmények azok, amelyek manapság a tényellenőrzés szerepét vállalják. Az Egyesült Államokban a 2016-os elnökválasztás idején a mainstream híroldalakba vetett bizalom egyértelmű pártos megosztottságot mutatott: míg a demokraták 51%-a, addig a republikánusoknak csupán 14%-a bízott a hagyományos hírcsatornákban (Swift, 2016).

Azonban a nyomtatott és a rádiózott média rendszerszerű használata, valamint széles körű elterjedése jelentős erőforrásokat igényelt, amely korlátozta azokat a szereplőket, akik kihasználhatták ezeket a technológiai lehetőségeket. Ezen negatív oldalról nézve, azok a szereplők, akik hozzáfértek a médiaeszközökhöz, szabadon terjeszthették a dezinformációt, míg pozitívumként említhető, hogy a nyilvános médiában zajló etikai normák alkalmazásának kísérletei is formálhatták a hírszolgáltatásokat (Ward, 2015; lásd Bertrand, 2018). Az internet megjelenése, majd a közösségi média fejlődése eltüntette azokat a hozzáférési korlátokat, amelyek régebben megakadályozták, hogy az egyének részt vehessenek a nagyszabású hírszolgáltatásban. Ma már a modern okostelefonok és az online közösségi hálózatok révén szinte bárki hírközvetítővé válhat. Egy átlagos Twitter-felhasználó például 707 követővel rendelkezik (Smith, 2019), így az információk pillanatok alatt elérhetik a közönséget. Ez az új lehetőség egy olyan korszakot hozott el, ahol a hírszolgáltatás már nem privilégium, hanem minden internetfelhasználó számára elérhető.

Az automatikusan működő algoritmusok és robotok szerepe az információterjesztésben egyre fontosabbá válik, és egyre bonyolultabbá teszi a dezinformáció elleni küzdelmet. Az algoritmusok és a szűrőmechanizmusok működése ellenére az emberek hajlamosak a számukra kellemes vagy kívánatos információk elfogadására, ami még inkább megnehezíti a valódi tények elkülönítését a félrevezető információktól.

A közösségi média és az online hálózatok olyan új kihívásokat hoztak a társadalom számára, amelyek nem csupán az információ elérhetőségét, hanem annak minőségét és hitelességét is alapjaiban kérdőjelezik meg. Ahhoz, hogy megértsük a dezinformáció terjedésének hatásait, elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük az információk terjedésének pszichológiai aspektusait is. Az emberek gyakran hajlamosak elfogadni azokat az információkat, amelyek megerősítik saját előítéleteiket és nézeteiket. Ezért fontos, hogy tudatosan és kritikai szemlélettel közelítsünk a közösségi médiában található tartalmakhoz.

Hogyan befolyásolják az elvárások a negatív torzítást az igazság megítélésében?

A negatív torzítás, amelyet a kutatók már régóta tanulmányoznak, az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja, hogyan értékeljük az információk igazságát. A korábbi kutatások, mint Hilbig (2012b) munkája, a negatív információk nagyobb valószínűségét sugallják, hogy „igaznak” tűnnek, míg a pozitívan megformált állításokat hajlamosak vagyunk kétségbe vonni. Azonban a legújabb kutatások, például Jaffé és Greifeneder (2019) vizsgálatai, újraértékelik ezt a klasszikus megközelítést, és arra mutatnak, hogy a negatív torzítás nem minden esetben érvényesül. Az igazság megítélése sokkal összetettebb, mint ahogyan azt a korábbi modellek sugallták.

Egyik legfontosabb tényező, amelyet figyelembe kell venni, az a kontextus, amelyben az információt bemutatják, és az elvárások, amelyek az egyes emberekben élnek. Jaffé és Greifeneder kutatásai például azt mutatják, hogy amikor az információk számadatokat tartalmaznak, és azok eltérnek az emberek elvárásaitól, a valószínűség érzékelése és az igazság megítélése is változhat. A kutatásuk során kiderült, hogy ha az emberek előre elvárják, hogy például a válaszadók egy bizonyos százaléka elégedett lesz a megjelenésével, akkor az információs torzítás hatása jelentősen csökkenthető, ha az eredeti adat nem felel meg az elvárásaiknak.

Ez a kutatás új fényt vet a negatív torzításra, és megerősíti, hogy nem csupán az információ kerete, hanem annak megbízhatóságát is befolyásolják azok a mentális modellek, amelyeket az emberek az adott információval kapcsolatban alakítanak ki. Az elvárások – legyen szó akár politikai, akár társadalmi diskurzusokról – alapvetően formálják, hogyan érzékeljük az igazságot.

Azt is fontos megérteni, hogy a keretváltozások és az elvárások közötti interakciók nem csupán statikusak, hanem folyamatosan változnak a kontextus függvényében. Ha például egy politikus negatív információkat oszt meg, azt hajlamosak vagyunk a valóságos események részeként elfogadni. Azonban ha ugyanaz a politikus pozitív információkat közöl, akkor a gyanú és a kétség az igazság mértékének csökkentésére vezethet, mert azt érzékelhetjük, hogy próbál minket befolyásolni.

Összefoglalva, az elvárások és a keretek összjátéka alapvetően alakítja a döntéseinket és az információk igazságának megítélését. A negatív torzítás nem csupán az információ formájának köszönhető, hanem a mögöttes pszichológiai mechanizmusoknak is, amelyek az elvárásokat és a kontextust figyelembe véve formálják a véleményeinket. Ennek következményeként az információk igazságának megítélése nem csupán az információ tartalmától függ, hanem attól is, hogy hogyan éljük meg azt a saját elvárásaink és előítéleteink tükrében.

A társadalmi befolyás és az információk elutasítása: A kultúra, a pszichológia és a média szerepe a manipulációban

A média és a társadalmi befolyás napjainkban elválaszthatatlanul összefonódnak a digitális kommunikációval, és ezáltal új lehetőségeket biztosítanak a közvélemény formálására. Az emberek hajlamosak hinni azoknak az információknak, amelyek megerősítik előzetes véleményüket, míg az ellentétes állításokat hajlamosak elutasítani vagy figyelmen kívül hagyni. A társadalmi és kulturális háttér, amelyben élünk, jelentős hatással van arra, hogyan dolgozzuk fel és reagálunk a bennünket körülvevő információkra. E jelenségek megértéséhez nélkülözhetetlen a pszichológiai mechanizmusok és a kultúra szerepének alapos ismerete.

A társadalmi identitás és az egyén motivációs állapotai szoros kapcsolatban állnak azzal, hogyan érzékeljük és reagálunk a külvilágból érkező információkra. A kultúra és a társadalmi identitás önmagában is befolyásolja, hogy milyen módon reagálunk a másoktól érkező hatásokra, különösen akkor, ha a vélemények és meggyőződések ellentétesek a saját hitrendszerünkkel. Olyan elméletek is léteznek, amelyek szerint az egyének a saját csoportjuk tagjait előnyben részesítik, így hajlamosak lesznek figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani a kívülről érkező, nem kívánt információkat, különösen, ha azok szembemennek a közösségük vagy saját identitásuk alapvető meggyőződéseivel.

A kulturális különbségek is meghatározzák, hogy milyen mértékben reagálunk egy adott információra. Egy olyan kulturálisan fluid közegben, mint a mai globális világ, az emberek kultúrájukat sajátos, helyzettől függő gondolkodásmódként értelmezik, és ez a gondolkodásmód határozza meg, hogyan reagálnak a környezetükből származó ingerekre. Oyserman és munkatársai (2009) a kultúrák közötti különbségekre építve kifejtik, hogy a kultúra hogyan befolyásolja a kognitív folyamatokat, és hogy ez milyen hatással van az információfeldolgozásra.

Ezenkívül, az információk manipulálása az online térben, mint a Cambridge Analytica botrány is példázza, az egyes személyek és közösségek magánéletéhez való hozzáférés révén történhet. Az internet és a közösségi média olyan eszközként működnek, amelyeken keresztül a társadalom és a gazdaság szereplői célzott manipulációkat végezhetnek. A felhasználói adatok feldolgozása lehetővé teszi, hogy a manipulátorok olyan személyre szabott üzeneteket közvetítsenek, amelyek a leginkább rezonálnak a felhasználók pszichológiai állapotával és társadalmi identitásával.

A társadalmi befolyásolás mellett az információ elutasításának pszichológiai mechanizmusa szintén fontos szempont. A kognitív disszonancia elmélete szerint, amikor valaki olyan információval találkozik, amely ellentmond a világképének, akkor pszichológiai feszültséget élhet át, és hajlamos lehet elutasítani azt, hogy fenntartja a saját hitrendszerét. Ezt a jelenséget a modern média eszközei kiválóan kihasználják: a politikai kampányok és a közösségi hálózatok folyamatosan alkalmazzák a megerősítő torzítást, amely lehetővé teszi számukra, hogy célzottan befolyásolják a közvéleményt.

A modern társadalom azonban nemcsak a passzív befogadást, hanem az aktív résztvételt is lehetővé teszi az információfeldolgozásban. A közösségi média, mint a Facebook vagy a Twitter, nemcsak hírek és információk fogyasztására szolgálnak, hanem egyéni vélemények megosztására, és aktív társadalmi diskurzust generálnak. Azonban, ezen platformok felhasználóit nemcsak a saját véleményeik megerősítésére hajlamosítják, hanem a másokkal való kapcsolattartás módjait is alakítják, ami tovább erősíti azokat a társadalmi és politikai nézeteket, amelyekhez tartozunk.

Ezért fontos megérteni, hogy a manipulációs technikák és az információ elutasítása nem csupán a tudattalan pszichológiai mechanizmusok eredménye, hanem a kulturális és társadalmi kontextusok is jelentős szerepet játszanak benne. A média és az internet segítségével könnyen elérhetők az egyéni és társadalmi identitások érzékeny pontjai, amelyeket manipuláció céljára lehet felhasználni. Az információ és a manipuláció hatásai közötti határvonalak elmosódnak, így a jövőben szükség lesz arra, hogy még alaposabban vizsgáljuk és kezeljük a kultúra, a társadalmi pszichológia és az online médiakörnyezet kölcsönhatását.