A "Manufacturing Consent" (A beleegyezés gyártása), amely harminc évvel ezelőtt látott napvilágot, arra világított rá, hogy a hírmédia az elit diskurzusait másolja, és mesterségesen alakítja azt a látszatot, hogy mi, mint közvélemény, elfogadjuk ezeket az agendákat. A háború és terror, a szegénység és megszorítások, a hatalom és ellenállás témáiban ezek az agendák úgy jelennek meg, mintha semlegesek lennének. Ez a munka alapot ad arra, hogy megértsük, hogyan manipulálják a média tartalmát, és hogyan alakítják az emberek véleményét. A mai világban a Media Lens és Chomsky munkája továbbra is ezt az elméletet alkalmazza, miközben az új média világában – amely sokkal komplexebbé vált – ugyanazokat a manipulációkat érzékelhetjük. Az elmélet megkérdőjelezi a liberalizmus médiáját is, mint amilyen például a BBC vagy a The Guardian, amelyek nem mentesek attól, hogy részesei legyenek a hatalmas érdekcsoportok befolyásának.

A "post-truth" (poszt-igazság) fogalma egy olyan kulturális állapotot jelöl, amelyben a tények és a valóság gyakran háttérbe szorulnak, és az érzelmek és vélemények kerülnek előtérbe. Az "álhírek" problémája, amely egyre inkább dominálja a digitális világot, szoros összefüggésben áll a mobil-alapú hírfogyasztás térnyerésével. Az új formátumok, például a mobil videók, új típusú újságírókat kívánnak, akik képesek a közönség elvárásainak megfelelően új narratívákat és történeteket alkotni. A szakmai újságírás új kihívások elé néz, ahogy a hagyományos hírszervezetek egyre inkább a túlélésre kényszerülnek a digitális térben.

A politikai csata, amelyet az "álhírek" és a közösségi média manipulációja hozott létre, egy új típusú nemzetközi konfliktust eredményezett. A kutatások arra mutatnak, hogy a nagy technológiai cégek, mint a Google, Facebook és Twitter, lassú reakcióval és gyakran hibás döntésekkel reagáltak az orosz beavatkozásra, amely a 2016-os amerikai választásokat célozta. Az orosz Internet Research Agency több éven keresztül hamis személyekkel és közösségekkel manipulálta az amerikai közvéleményt, hogy elősegítse Donald Trump kampányát. A közösségi média, amely kezdetben a közösségi problémák megosztásának és politikai részvételnek a helyszíneként szolgált, ma már a társadalmi kontroll eszköze lett, amelyet politikai tanácsadók és állami hatalmak egyaránt kihasználnak.

Ez a politikai csata új kihívásokat jelent az újságírók számára is. A hírszerzés már nem csupán a tapasztalt újságírók feladata, hanem mindenki számára elérhetővé vált, ahogy az információ biztonságának kérdése egyre nagyobb szerepet kap. Az új technológiai környezetben az újságírók és a közönség is egyaránt célpontjai lettek a digitális manipulációnak. Az információs háború, amely most zajlik, komoly kihívást jelenthet a modern újságírás számára, ahol a megbízható információk és a tények védelme kulcsfontosságú szerepet kap.

A harmadik harc a kulturális harc, amely az emberek figyelméért vívott küzdelemről szól. Az új média és a "post-truth" világában a médiairodalomnak új szerepe van. Az új újságírásnak figyelmet kell fordítania az igazságosságra, a közösségi részvételre és a még meg nem írt történetekre. A médiairodalom fontos szerepe a jövőben a közönség és a média közötti új típusú kapcsolatok kialakítása, amelyek lehetővé teszik, hogy a közönség aktívan részt vegyen a hírek alakításában. Az internet kora, a közösségi média és a poszt-igazság világában az újságírásnak folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, és új módszereket kell kifejlesztenie, hogy a közönséget tájékoztassa és támogassa a valódi információk megértésében.

Az álhírek és a poszt-igazság jelensége nem csupán technológiai vagy médiabeli problémák, hanem szélesebb társadalmi és politikai kérdések is. A modern világban a tények és az igazság védelme egyre fontosabbá válik, és az egyének felelőssége, hogy tudatosan kezeljék a média által közvetített információkat. A politikai manipulációk és a közösségi média hatása elengedhetetlen része az információs társadalom működésének, és a jövő újságírásának, ha meg szeretné őrizni hitelességét, folyamatosan reagálnia kell ezekre a kihívásokra.

Milyen hatása van Mark Zuckerberg hatalmának a demokratikus diskurzusra?

Mark Zuckerberg és a Facebook hatalma példátlan. Mint a cég vezérigazgatója és fő részvényese, aki csak egy tanácsadó testületnek tartozik elszámolással, Zuckerberg képes befolyásolni és irányítani több mint 2,2 milliárd ember havi információcseréjét. A Facebook ereje nem csupán a felhasználók számában rejlik, hanem az adataink kezelésében és az őket befolyásoló mechanizmusokban. Zuckerberg azt állítja, hogy nincs politikai projektje, és válasza Tony Benn kérdésére—„kinek az érdekében gyakorolja ezt a hatalmat?"—egyszerű: kizárólag saját profitérdeke, vagy egyfajta „Frankenstein-mítosz”, „mert megtehetjük”, vagy akár a Facebook küldetése: „közelebb hozni a világot” lenne a válasz.

De ha Zuckerberg valóban semmilyen politikai célt nem követ, mi történik akkor, amikor a hatalma és a Facebook által biztosított adatok mások érdekeit szolgálják? 2016-ban a cég adatkezelési botrányai—mint például a 87 millió felhasználó adatainak felhasználása a brit népszavazás során, illetve a 2016-os amerikai választásokba való orosz beavatkozás—számos kérdést vetnek fel a közösségi média, mint a demokrácia fenyegetése szempontjából. Zuckerberg hatalma így nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdéseket is érint, mivel a felhasználók információinak kezelése és a véleményformálás egyes csoportok kezébe kerülhet, akik esetleg szándékosan befolyásolják a közvéleményt.

A hagyományos médiától eltérően, ahol a politikai irányultság világos, és a médiavállalatok—mint a Fox News vagy a CNN—nyíltan képviselik saját politikai agendájukat, a közösségi média algoritmusai sokkal kevésbé átláthatóak és kontrollálhatóak. A mainstream médiával kapcsolatban felmerülő kritikák egyik legnagyobb problémája a pluralizmus csökkenése, amelyet az információk egyre szűkebb körben való terjedése kísér. A médiahatékonyság szoros összefonódásban áll a hatalom struktúráival. Azaz, amennyiben a média képviselete egy szűk, jól meghatározott társadalmi rétegre koncentrálódik, a vélemények egyoldalúvá válnak, ami a társadalom szélesebb rétegei számára ismeretlen, illetve figyelmen kívül hagyott nézőpontokat eredményezhet.

A média hatalmának ezt a fajta koncentrációját Nick Davies híres 2009-es könyve, Flat Earth News is leírja, melyben az újságírók és politikusok közötti szoros kapcsolatokat tárja fel. A könyvben található példák szerint az újságírók döntései nemcsak politikai preferenciákhoz, hanem szociális előítéletekhez is kötődnek, aminek hatására a hírek nem a valóságot, hanem a hatalom érdekeit tükrözik. Davies könyvében felfedi a híradó szerkesztők diszkrét preferenciáit is, például hogy a történetek, amelyeket közölnek, gyakran szűrik meg aszerint, hogy azok megfelelnek-e egy bizonyos társadalmi réteg, például a fehér, középosztálybeli, vagy épp a "sötét bőrszínű" emberekkel kapcsolatos előítéleteknek.

Mindezek mellett egy újfajta médiaformát ismerhetünk meg, amely az interaktív médiának, az internetnek köszönhetően jött létre. A hagyományos, passzív hírfogyasztó szerepét felváltotta az aktív, önálló véleményt formáló, információkat megosztó közönség. Daniel Gillmor, a We, The Media című mű szerzője, a 2000-es évek elején azt jósolta, hogy a web 2.0 elterjedése a demokratikus értékek megújulását hozhatja el. Ebben az új médiakörnyezetben mindenki hozzájárulhat a hírek létrehozásához, ezzel szembemenve a korábbi médiamonopóliumokkal. Az akkori időszakban a blogok és egyéb internetes platformok, mint a Wikispaces és a blogok, amelyek például az iraki háborúval kapcsolatos alternatív nézőpontokat közvetítettek, ezt a demokratizáló hatást erősítették.

De vajon sikerült-e valóban leváltani a hagyományos média szereplőit a web 2.0 révén, és ez mennyiben volt valóban előnyös a társadalom számára? Az arab tavasz és a orosz trollhálózatok beavatkozása az amerikai választásokba jól mutatja, hogy a közösségi média és az internet képesek komoly hatással lenni a politikai diskurzusra, azonban ezzel együtt olyan negatív hatások is jelentkezhetnek, mint a manipuláció és a dezinformáció terjedése.

Bár sokan úgy vélik, hogy a hagyományos média és a nyomtatott sajtó hanyatlása veszélyezteti a demokráciát, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a média sokszor nem tükrözi a társadalom egészének érdekeit, hanem inkább a hatalom és a gazdasági elit érdekeit szolgálja. A szakmai újságírás, amelynek korlátozott reprezentativitása és egységes világnézete van, nem képes megfelelően képviselni a társadalom egészét, sőt, sokszor inkább megőrzi a jelenlegi hegemonikus struktúrákat.

Mediatudatosság és a szabályozás közötti egyensúly keresése: Hogyan navigáljunk a digitális tájékozódás és a közösségi média világában?

A médiatudatosságra való nevelés egyre bonyolultabb feladattá válik, amit a folyamatosan változó információs környezet és a digitális platformok bonyolultsága csak tovább nehezít. A mai világban az emberek számára elvárás, hogy képesek legyenek kezelni az információkat, eligazodni a különféle médiumok között, és értelmezni azokat az adatokat, amelyek nap mint nap elárasztják őket. Azonban a túlterhelt információs környezetben egyre világosabbá válik, hogy mindezt nem várhatjuk el mindenkitől. Ennek fényében szükséges az egyensúly megtalálása a médiatudatosság és a szabályozás között, ahol a társadalom egyes határokat szabhat annak, hogy mit várunk el az egyéntől, és hol van szükség strukturális beavatkozásra a közérdek védelmében.

A technológiai fejlődés és a közösségi média egyre gyorsuló terjedése olyan új kihívásokat állít a fiatalok elé, amelyekkel elődeik nem szembesültek. A közösségi médiával való folyamatos interakció és az online térben zajló verseny egy olyan magas kockázatú környezetet teremt, amelyben a fiataloknak nemcsak a személyes adataik védelmét kell biztosítaniuk, hanem az igazságosság és a magánélet fogalmát is újraértelmezniük kell. Fontos megérteni, hogy a fiatalok – ellentétben a felnőttek előítéleteivel – rendelkeznek erős igazságérzettel, és bár a modern világban ez az érzés nem mindig érvényesül, az alapvető morális érzékük megmarad. Ugyanakkor a társadalom fokozódó versenyképessége és az egyre gyorsabb életvitel miatt a fiatalok számára egy olyan világban kell navigálniuk, amelynek szabályai és normái egyre inkább a versenyről, nem pedig az etikai elvekről szólnak.

A tanárok szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú, de nem lehet csodát várni tőlük. A médiatudatosság oktatása komplex feladat, amely sokkal többről szól, mint csupán a „hazugságok” felismeréséről. A diákoknak meg kell tanulniuk, hogyan kell kritikus szemmel értékelni az információkat, és hogyan kell megérteni azokat az összetett hálózati és algoritmikus rendszereket, amelyek az információk terjedését irányítják. Az oktatásnak nemcsak az adatok feldolgozására kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy segítsen a fiataloknak megérteni a digitális tér működését, annak globális hatásait és az egyes információs rendszerek közötti összefüggéseket.

Bár a médiatudatosság tanítása kulcsfontosságú, a valódi változásokhoz nem elegendő csupán a tantervi reform. Az oktatásnak kiegészítő eszközként kell működnie a közvetlen szabályozási intézkedésekkel. A szabályozásnak fel kell ölelnie azokat a digitális térben felmerülő problémákat, amelyek túlmutatnak a személyes médiatudatosság határain, és amelyek az egész társadalom működését érintik. A közösségi média platformok esetében a szabályozásnak ki kell terjednie a káros tartalmak, a választási integritás, az adatvédelem és az adatok átvitelének kérdéseire is.

Az internetes platformok szabályozása nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdés is. Ahogyan Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is hangsúlyozta, a közösségi média nagy szereplőinek a szabályozásban való részvétele elengedhetetlen. Az ilyen platformoknak új átláthatósági szabványokat kell bevezetniük, különösen a politikai hirdetésekkel kapcsolatosan, hogy biztosítsák a választások tisztaságát, és hogy a felhasználók számára világos legyen, honnan származnak az információik.

Ezek a kihívások csak akkor válhatnak kezelhetővé, ha nemcsak az oktatás, hanem a megfelelő szabályozási keretek is kialakulnak, amelyek biztosítják, hogy az internet és a közösségi média működése igazságos és átlátható legyen. A fiatalok médiatudatossága tehát nemcsak az iskolai tantárgyak szintjén kell hogy kialakuljon, hanem egy olyan átfogó társadalmi és politikai válasz részeként, amely segít nekik eligazodni egy komplex digitális világban, ahol a határok egyre inkább elmosódnak, és az információk hatása mindennapjaink része.

Miért az "igazság" már nem igaz? A post-igazság kora és a média szerepe

A média és az újságírás világa az utóbbi évtizedekben radikálisan megváltozott. A hagyományos hírszolgáltatók, amelyek valaha az objektivitás és a megbízhatóság szimbólumai voltak, ma gyakran szembesülnek a "post-igazság" korának kihívásaival. A post-igazság fogalma arra utal, hogy a politikai diskurzusban és a médiában az érzelmek és a személyes meggyőződések gyakran nagyobb hatással vannak a közvélemény formálására, mint a tények. A valóság megértésére irányuló igyekezet gyakran háttérbe szorul a populista narratívák és a szándékosan torzított információk mögött.

Kafka A kutya nyomozásai című művében a kutyája a következő kérdést teszi fel: "Miért nem élek úgy, mint a többiek: miért nem élem harmonikus kapcsolatban az embereimmel, és miért nem fogadom el csendben, amit a harmónia megzavart?" (1922). E kérdés nem csupán filozófiai, hanem egyben médiai és társadalmi szintű is, hiszen napjaink médiájának is van egy hasonló jellege: a közönség gyakran inkább az érzelmi megerősítést keresi, mintsem a valódi tényeket. Kafka műve így segít nekünk megérteni, miért van szükség egy kritikai megközelítésre, amely nem csak a "valódi" és "hamis" hírek dichotómiáját vizsgálja, hanem azt is, hogyan alakítják a közösségi médiában teret nyerő narratívák a társadalmi diskurzust.

A média vizsgálata tehát ma már nem csupán a tartalom elemzését jelenti, hanem azt is, hogy hogyan működnek a hírek, és miként érik el a közönséget. A mai világban az újságírók gyakran nemcsak az eseményeket, hanem az események iránti érzelmi reakciókat is közvetítik. Az objektivitás és az empátia kérdése az újságírói gyakorlatban egyre inkább összemosódik, miközben a tényekhez való ragaszkodás és a szubjektív élmény közötti határvonal egyre nehezebben meghúzható.

A post-igazság világában a médiának fontos szerepe van abban, hogy hogyan értelmezzük a valóságot. Az emberek hajlamosak a saját meggyőződéseikkel összhangban lévő információkat keresni, és hajlamosak elvetni mindazt, ami ellentmond a már meglévő hiedelmeiknek. Ez a jelenség még inkább fokozódik a közösségi média világában, ahol a hírek gyorsan terjednek, és ahol a "like"-ok és megosztások sokkal fontosabbak, mint a tényleges információk hitelessége. Az emberek gyakran nem az igazságot keresik, hanem azt a narratívát, amely képes megerősíteni a már meglévő világnézetüket.

A post-igazság jelensége tehát egy olyan világot teremt, ahol a valóságos tények nem számítanak, hanem azok a narratívák, amelyek a leginkább rezonálnak a közönséggel. A média szereplői, legyenek azok a hagyományos hírszolgáltatók vagy a közösségi média influencerei, mind hozzájárulnak ehhez a folyamathoz. Egyesek szándékosan manipulálják a tényeket, míg mások a figyelem gyors megszerzése érdekében eltúlozzák az események jelentőségét. Az igazság keresése tehát nem csupán a tények felfedezését jelenti, hanem annak felismerését is, hogy mi történik akkor, amikor a "valódi" és "hamis" hírek közötti határ egyre inkább elmosódik.

A média tanulmányozásának egyik legfontosabb aspektusa, hogy ne csupán a "valódi" és "hamis" hírek dichotómiáját kérdőjelezzük meg, hanem azt is, hogyan működnek a médiában használt technikák, amelyek a közönséget manipulálják. A hírek nem csupán információt közvetítenek, hanem hatással vannak a közönség érzelmeire és világnézetére is. A médiaszakértők és újságírók számára ezért kulcsfontosságú a tudatosság és a kritikusság, hogy ne csupán a felületes tartalmakat, hanem a mélyebb társadalmi és politikai hatásokat is észrevegyük.

A post-igazság világában tehát mindenkinek fel kell tennie azt a kérdést, hogy mi az, amit valóban tudunk és mi az, amit csak azt hisszük, hogy tudunk. A médiában zajló információs versenyben a tudás, a manipuláció és az érzelmek keveredése egyre inkább meghatározza a társadalom működését. Az egyes emberek, mint fogyasztók, aktívan formálják a médiát, de ugyanakkor passzívan is reagálnak arra, amit a média nekik kínál. Az igazság keresése nem csupán a tények felfedezését jelenti, hanem annak megértését is, hogyan torzulhat a valóság a médiában és milyen következményekkel járhat ez a társadalomra nézve.

Mi történik a manifolds közötti leképezéseknél és a tenzorok átalakításánál?
Hogyan alakítsunk ki keresési felületet és alkalmazzuk az Immersive Mode-ot Android alkalmazásban?
Miért fontos a rendszeres étkezés és alvás a hosszú és egészséges élethez?
Hogyan segíti az Angular architektúrája a hatékony állapotkezelést és moduláris fejlesztést?
Hogyan csökkenthetjük a szóródásos sugárzást és javíthatjuk a képek minőségét radiológiai vizsgálatok során?