Milyen tényezők alakították az Egyesült Államok terjeszkedését a kontinensen a 19. század elején?

Az Egyesült Államok észak-déli irányú terjeszkedése a 19. század elején komplex geopolitikai folyamatok eredménye volt, melyekben számos európai nagyhatalom szerepe és gyarmati ambíciói fonódtak össze. A nyugati terjeszkedés egyik kulcskérdése a West Florida feletti területi igény volt, amelyet az Egyesült Államok ugyan magáénak követelt, de Franciaország és Spanyolország is fenntartotta a jogát rá. Az 1795-ös San Lorenzo-i szerződés egyértelműen megkérdőjelezte az Egyesült Államok igényét, azonban a Kongresszus 1804-ben, a Mobile-törvény elfogadásával, mégis annektálta West Florida nagy részét a Mississippi Területhez. Spanyol tiltakozása ellenére az Egyesült Államok a gyarmati erőkkel szemben katonailag nem tudta érvényesíteni követeléseit, de politikai eszközökkel, például a Mobile-folyó mellett vámhivatal létesítésével növelte befolyását.

Napóleon bukását követően, 1814-ben visszatért a spanyol trónra VII. Ferdinánd, akinek lehetősége lett volna helyreállítani az ellenőrzést a Floridák felett, de a Latin-Amerikai függetlenségi háborúk és a spanyol birodalom erőforrásainak korlátozottsága miatt a terület marginalizálódott. Amikor Jackson 1818-ban támadást indított Kelet-Florida ellen, Spanyolország már nem tudta hatékonyan védeni területeit, így a spanyol hatalom St. Augustine városára szorult vissza.

Jackson hadjárata, bár Monroe elnök hivatalosan nem engedélyezte, diplomáciai előnyt jelentett az Egyesült Államok számára az Adams-Onís egyezmény megkötésében 1819-ben, amely biztosította Florida teljes átruházását. Ez az egyezmény nem csupán Floridára vonatkozott, hanem a spanyol-amerikai határvonal egész Észak-Amerikában újrarajzolását is eredményezte, így Texas és Oregon területeinek jövője is meghatározásra került.

A háborút követően a Kongresszus 1842-ben az Armed Occupation Act-tel ösztönözte a telepesek letelepedését és földművelését Florida déli részein, ami felkészítette a terület államisodását. 1845-ben Florida csatlakozott az Unióhoz, így az Egyesült Államok déli határa a Karib-tenger és a Mexikói-öböl lett.

Az Adams-Onís egyezmény hatásai túlmutattak Floridán: a spanyol és amerikai határvonal egész Észak-Amerikában újrarendeződött, megnyitva az utat az amerikai terjeszkedés előtt az Oregon Country irányába is, ahol három nagyhatalom – Nagy-Britannia, Oroszország és az Egyesült Államok – között alakult ki a területi vita. Az őslakos népesség még ekkor is jelentős volt, noha a betegségek és az európai telepesek hatására csökkent létszámuk. Az imperialista törekvések ellenére egyik nagyhatalom sem rendelkezett egyértelmű jogcímmel ezen a területen, így a jövőbeni konfliktusok előjelei már megmutatkoztak.

A katonai vezetők kulcsszerepet játszottak az Egyesült Államok területi expanziójában. Ethan Allen Hitchcock példája jól mutatja, hogy az ambíciók és az erkölcsi dilemmák hogyan fonódtak össze a katonai és politikai vezetésben. Hitchcock részletes naplói éles kritikával illették a hadműveleteket és a vezetők hozzáállását, miközben feltárták az amerikai birodalmi terjeszkedés árnyoldalait és a bennszülöttekkel szembeni igazságtalanságokat. A katonai akciók és diplomáciai tárgyalások egyaránt hozzájárultak az Egyesült Államok kontinentális hatalmának kiépítéséhez.

Fontos megérteni, hogy a terjeszkedés nem csupán katonai vagy politikai manőverek sorozata volt, hanem összetett folyamat, amelyben a bennszülött népek, az európai gyarmati hatalmak, az amerikai telepesek és politikai vezetők érdekellentétei, valamint a nemzetközi kapcsolatok egyaránt szerepet játszottak. A területi igények gyakran jogilag ellentmondásosak voltak, a nemzetközi szerződések és a helyszíni erőviszonyok közötti feszültségek meghatározták a határok alakulását. A bennszülött népek kényszerű elűzése és a telepesek érkezése egyaránt új társadalmi és gazdasági rendet hozott létre, amelynek következményei máig érezhetők.

Hogyan alakította az olajfüggőség az amerikai birodalom sorsát?

Az olajfüggőség (az importált fogyasztás aránya) meghatározó tényezővé vált a modern birodalmak számára. Miután 1911-ben Winston Churchill az Admiralitás első lordja lett, történelmi döntést hozott: átváltoztatta a brit flotta meghajtását szénről olajra. Mivel Nagy-Britanniában nem volt jelentős olajtermelés, kormányának az volt a célja, hogy a Brit Birodalmat a Közel-Keletre terjessze ki, biztosítva az olajellátást. Amikor Franklin Delano Roosevelt elnök 1943-ban találkozott Abdul Ázíz Ibn Szaúd szaúdi királlyal a Jaltai Konferencia után, kijelentette, hogy a szaúdi olaj kulcsfontosságú az amerikai stratégiai érdekek szempontjából. Ezzel egy csapásra az Egyesült Államok birodalma mélyen a Közel-Keletre helyezkedett, és azóta is ott maradt. A találkozó idején az Egyesült Államok még nettó olajexportőr volt, de Roosevelt már tudta, hogy ez hamarosan megváltozik. 1950-re az olajimport 8,4%-ot tett ki az amerikai fogyasztásból, 1978-ra pedig 42,5%-ra nőtt. Húsz évvel később az importált olaj részesedése meghaladta az 50%-ot, és 2005-ben csúcsot ért el, 60,3%-ot elérve. Ekkor Kanadának sikerült Szaúd-Arábiát is megelőznie, és az amerikai olajimport 40%-a Kanadából érkezett 2015-ben. Mégis, az Egyesült Államok kormánya nem engedhette meg magának, hogy visszavonuljon a Közel-Keletről, miközben gazdasága ennyire függött a térség olajellátásától.

A 21. század elején azonban egy újabb jelenség mutatkozott meg, amely a globális kereskedelemben az Egyesült Államok relatív visszaesését jelezte. Az Egyesült Államok globális kereskedelmi részesedése drámaian csökkent, és 2014-re már Kína lett a legnagyobb exportőr, bár az Egyesült Államok továbbra is a legnagyobb importáló ország. A csökkenés különösen az export és import területén volt szembetűnő. A 2000-es évek óta a globális kereskedelmi részesedés csökkenése és az export-import egyensúly eltolódása magyarázza, hogy az Egyesült Államok nem tudta sikeresen lezárni a Dohai Kereskedelmi Tárgyalásokat, amelyeket 2001-ben indítottak el. A globális kereskedelemben való csökkenő részesedés azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok inkább a kedvezményes kereskedelmi megállapodásokra (PTA) koncentrált, ahol könnyebben érvényesíthette akaratát, mint a nagy nemzetközi tárgyalások során.

Mindezek mellett a legújabb adatok a várható élettartam csökkenését is jelezik az Egyesült Államokban. Miközben az amerikai élettartam az 1960-as években még közel hetven év volt, azóta nemcsak hogy elmarad más fejlettebb országoktól, de már olyan országokat is maga mögé kell utasítania, mint Chile vagy Costa Rica. Az Egyesült Államok nemcsak gazdaságilag, hanem szociálisan is visszaesett, hiszen a társadalmi jólét mutatói – amelyek közvetve az egészségügyi rendszert, az oktatást és a közszolgáltatásokat is tükrözik – az utóbbi évtizedekben gyengültek.

A fent említett mutatók, amelyek az Egyesült Államok gazdasági visszaesését jelzik, fontosak, de nem kizárólagosak. Az amerikai birodalom sorsa több tényezőtől függ, és az olajfüggőség csökkenése nem az egyetlen oka a birodalmi érdekszférák változásának. Az amerikai gazdaság átalakulása és az új geopolitikai helyzetek mind fontos szereplők, amelyek befolyásolják a jövőt.