Hogyan befolyásolja a pszichológiai távolság az igazság megítélését?

Az emberek gondolkodásának tartománya a konkrétumoktól az elvontig terjedhet. Egy erdő részletes ábrázolásakor például az egyének az egyes törzsek, ágak, levelek színeit és más konkrét jellemzőket jelenítenek meg, így konkrét képet alkotnak a „erdő” fogalmáról. Ezzel szemben, ha az erdőt absztrakt módon képzeljük el, például egy zöld pihenőhelyet a vidéken, már nem a részletek, hanem inkább egy absztrakt mintázat jut eszünkbe. Nyilvánvaló, hogy attól függően, hogy az emberek hol helyezkednek el ezen a kontinuumon, nagyon eltérő információkat tartanak relevánsnak a „erdő” fogalmáról.

A CLT feltételezése szerint a pozitív és negatív információk súlyozása különbözik a különböző szinteken. A kutatók azt feltételezik, hogy a pozitív érvek általában fölényt élveznek a negatív érvekkel szemben, mivel a szubjektív fontosságuk attól függ, hogy vannak-e pozitív érvek, nem pedig fordítva. Ez különösen orvosi kezelések esetén jön elő: ha egy kezelés előnyösnek tűnik, akkor az egyének valószínűleg figyelembe veszik a potenciális mellékhatásokat is. Ha azonban a kezelés nem tűnik előnyösnek, akkor a lehetséges mellékhatások figyelembevételére már nem lesz szükség.

A pszichológiai távolság növekedésével a pozitív és negatív információk különböző mértékben kerülnek figyelembevételre. Amikor az emberek távolabbi helyekre vonatkozóan ítélkeznek, a pozitív érvek alaposabb feldolgozásra kerülnek, míg közvetlen közelükben a negatív információk sokkal inkább előtérbe kerülnek. Ezt számos kutatás is alátámasztja, például egyesek szerint a társadalmi távolság növekedésével a pozitív eredmények mentális fontossága nő, míg a veszteségek vagy negatív kimenetelek hatása csökken.

Ez különösen igaz az érzelmi tapasztalatok megítélésére is. Absztrakt gondolkodás során az emberek kedvezőbbnek találják az érzelmi élményeket, mivel az absztrakció növeli ezek pozitív érzékelését. Például ha egy vizsga előtt két hét van hátra, a személy inkább a sikeres vizsga elképzelésére összpontosít, mintsem a megbukás negatív érzésére.

Az egyéni tapasztalatok és a pszichológiai távolság különbségei is fontos szerepet játszanak a hiedelmek és érzelmek alakításában. A pszichológiai közelség nem csupán a térbeli távolságot jelenti, hanem az egyének szubjektív érzékelését is. Míg egy fontos és személyesen érintő téma közvetlenebbnek tűnik, addig egy érdektelen téma pszichológiailag távolinak érzékelhető.

A kutatások szerint az emberek profitálhatnak abból, ha tudatosan változtatják meg pszichológiai távolságukat egy adott témához. Próbálják meg elképzelni, hogy hogyan érvelnének egy távoli helyszínről vagy egy múltbeli eseményről szóló kijelentés kapcsán. Ez segíthet abban, hogy csökkentsék saját negatív torzításukat, mivel a távolság növelése a negatív információkat kevésbé relevánsnak teheti, és csökkentheti azok hitelességét.

A negatív torzítások mögötti mechanizmusokat további kutatások szükségesek, hogy jobban megértsük, miért van az, hogy a negatív üzeneteket az emberek gyakran igazabbnak tartják. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a negatív információk informatívabbak, ritkábban fordulnak elő, és fenyegetőbbek, mint a pozitívak. Más kutatások szerint a negatív információk jobban kitűnnek, míg a pozitív információk redundánsabbnak tűnnek, így az emberek hajlamosak inkább a negatív információkra figyelni.

Hogyan befolyásolják a kognitív heurisztikák az álhírek és a félrevezető információk elfogadását?

Az emberi megismerés természetéből fakadóan az emberek gyakran hajlamosak kognitív rövidítéseket, ún. heurisztikákat alkalmazni az új információk értékelésekor. Ez a folyamat nagyban meghatározza, hogy miként fogadjuk el vagy utasítjuk el a különféle állításokat, beleértve az álhíreket és a félrevezető tartalmakat is. Az egyik legfontosabb tényező a kognitív erőfeszítés mértéke: akik „kognitívan lusták”, vagyis nem aktivizálják a mélyebb, reflektív gondolkodást, sokkal hajlamosabbak elhinni olyan, látszólag hihetetlen vagy hamis híreket, amelyekkel találkoznak. Ezzel szemben azok, akik tudatosan és erőfeszítéssel gondolkodnak, könnyebben elutasítják az ilyen információkat, például a különféle összeesküvés-elméleteket. Az ilyen kognitív lustaság nem csupán a figyelem elterelődéséből fakad, hanem egy alapvető mentális sémából is, amely arra ösztönöz, hogy az emberek az igazság és hamisság között választáskor előnyben részesítsék az igaznak vélt állításokat, feltételezve, hogy a legtöbb ember alapvetően igazat mond.

Az információ feldolgozásának harmadik alapelve, hogy az emberek nem pusztán szó szerint rögzítik az olvasott vagy hallott tartalmat, hanem aktívan értelmezik, összefüggéseket keresnek, és előzetes tudásukra, tapasztalataikra építve egészítik ki a hiányzó részeket. Ez a kognitív rugalmasság lehetővé teszi, hogy még tökéletlen, hiányos vagy hibásan megfogalmazott információkat is feldolgozzunk, de egyúttal azt is eredményezi, hogy sokszor nem vesszük észre a finom pontatlanságokat vagy félrevezetéseket. Például egy félrevezető kérdésben rejlő hibát (mint amikor valaki Mózes helyett Noét említi az állatok bárkára vitelével kapcsolatban) sokan nem vesznek észre, vagy később sem javítják ki, mert a megértési folyamat a legközelebbi értelmes összefüggést próbálja megtalálni, nem pedig minden részletet kritikusan elemzi.

A heurisztikák alkalmazása tehát egyfajta mentális gazdaságosságot tükröz: az agy egyszerűbb, gyorsabb utakat keres az információ feldolgozásához, ami azonban könnyen félrevezethet minket a fél- vagy hamis információk esetén. Ez a megértési folyamat nem csupán az egyéni kognitív kapacitás és motiváció függvénye, hanem összefügg azzal is, hogy milyen környezetben, milyen kontextusban találkozunk az adott információval. Amikor nem szükséges azonnali igaz/hamis döntést hozni, a heurisztikus ítéletalkotás kevésbé dominál, és több bizonytalanság megengedett, ezáltal csökken a hibázás lehetősége.

Fontos, hogy az olvasó ne csak a heurisztikák működését értse meg, hanem azt is, hogy a modern kommunikációs környezet – a közösségi média, az információáramlás sebessége, a manipulációs technikák – hogyan felerősítik ezeket a természetes kognitív torzításokat. Az álhírek elleni védekezés nem egyszerűen az igazság tényekkel való szembesítése, hanem egy komplex folyamat, amely megköveteli a kritikai szemlélet folyamatos fejlesztését, a figyelem fenntartását és a kognitív erőfeszítés vállalását. Csak így csökkenthető az a hajlam, hogy „kognitívan lustán” elfogadjunk hamis vagy megtévesztő információkat.

Miért vonzóak a hamis hírek és a médiával szembeni bizalmatlanság?

A hamis hírekkel kapcsolatos vádak, különösen ha olyan megbízhatónak tartott médiumok forrásaiként jelennek meg, komoly fenyegetést jelentenek nem csupán a média iránti bizalomra, hanem a demokratikus folyamatokra is. A hamis hírek terjedése, amikor a közvélemény azt feltételezi, hogy az újságírók szándékosan próbálnak megtéveszteni, súlyos társadalmi következményekkel járhat. A kutatások szerint a hamis hírekbe vetett hit pszichológiai vonzereje szoros kapcsolatban áll a személyes struktúrára való igénnyel és a kompenzációs kontroll elméletével. Sok esetben a hamis hírként való értékelés nem csupán az információ hitelességét vonja kétségbe, hanem lehetőséget ad arra is, hogy az emberek az információk környezetében más forrásokból – például vallásból vagy kormányzati intézményekből – nyerjenek struktúrát, amely megerősíti világképüket.

Az egyének személyes szükségletei, amelyek a világ rendezettségére és kiszámíthatóságára vonatkoznak, meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egy-egy történetet igaznak vagy hamisnak értékelnek. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek gyakran hajlamosak a világban lévő zűrzavart és bizonytalanságot olyan magyarázatokkal pótolni, amelyek megerősítik számukra a társadalmi rendet. Az emberek számára vonzó lehetőség a téves információk azonosítása, mivel azok erősítik a hitet, hogy valaki vagy valami irányítja az eseményeket, még ha ez a személy vagy szervezet nem is mindig nyilvánvaló vagy elfogadott.

A technológiai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy az emberek számára egyre egyszerűbbé váljon a hírforrások megerősítése vagy cáfolása. Például a digitális olvasók számára lehetőség nyílhat arra, hogy közvetlenül hozzáférjenek az alapdokumentumokhoz, amik alátámasztják vagy megkérdőjelezik egy történet hitelességét. Bár ezek az új módszerek nem feltétlenül csökkenthetik az egyének személyes szükségletét a világ rendezettségére, elterelhetik ezt a vágyat más forrásokra, így csökkentve a média szándékos megtévesztésének feltételezését.

A 2020-as amerikai elnökválasztás is új lehetőségeket kínál arra, hogy nyomon kövessük a hamis hírekhez való viszonyulás változásait. A választás eredményei és az azt követő nyilvános diskurzus különösen érdekes adatokat nyújthatnak a személyes szükséglet és a média iránti bizalom kapcsolatáról. Az olyan kutatások, amelyek a hamis hírként való értékelés pszichológiai hátterét vizsgálják, segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a hamis hírek terjedésének mozgatórugóit, és megakadályozzuk azok további elterjedését.

A társadalmi státusz és a média iránti bizalom közötti kapcsolat is fontos tényező. Korábbi kutatások szerint az alacsonyabb társadalmi státuszú egyének gyakran kisebb személyes kontrollal rendelkeznek, és ezért könnyebben vonzódnak a média szándékos megtévesztésével kapcsolatos elméletekhez. Az ilyen típusú attribúciók vonzereje abban rejlik, hogy az emberek számára lehetőséget adnak arra, hogy világos, de egyszerű magyarázatokat találjanak a társadalmi és gazdasági problémákra, amelyekkel szembesülnek.

A hamis hírek és a médiával szembeni bizalmatlanság pszichológiai hátterének jobb megértése elősegítheti a megfelelő megoldások kidolgozását, és hozzájárulhat a téves információk terjedésének megfékezéséhez. Az egyének pszichológiai igényei és a média iránti bizalom közötti összefüggések megértése kulcsfontosságú lépés lehet a hamis hírekkel kapcsolatos probléma kezelésében. Az effajta pszichológiai kutatások segíthetnek abban, hogy megbirkózzunk a hamis hírek világával, és válaszokat találjunk arra, hogyan csökkenthetjük a hamis információk terjedését.