Hogyan formálják az elnyomás rendszerei az interszekcionális tapasztalatokat?

Az interszekcionalitás elmélete és gyakorlata a feminista mozgalom dialektikus fejlődésével párhuzamosan alakult ki, válaszként arra a tendenciára, hogy a feminista diskurzusok hajlamosak voltak elfeledkezni az elnyomás sokszínűségéről, különösen a nők színesbőrű és marginális csoportjaival kapcsolatosan. Az interszekcionális elemzés alapját az adja, hogy az elnyomás rendszerei és a hatalom struktúrái hogyan kapcsolódnak össze és formálják az egyes nők tapasztalatait. Az elnyomás különböző rendszerei - legyen szó rasszizmusról, szexizmusról, osztályelnyomásról vagy egyéb társadalmi hierarchiákról - együttesen alakítják a nők élményeit, amelyek nem csupán az elnyomás egyes formáit, hanem azok összefonódott hatásait is figyelembe veszik.

Ez az összefonódott megközelítés különösen jól illusztrálható a Samuels és Ross-Sheriff (2008) kutatásában, amely a fekete vagy multirasszú gyerekek tapasztalatait vizsgálta, akiket fehér szülők fogadtak örökbe. Ebben az esetben az alanyok a fehér közösségben éltek, azonban szociális, etnikai és kulturális homogén környezetük miatt elkerülhetetlenül kisebbségi helyzetbe kerültek. Az etnikai kisebbség mivolta és a társadalmi osztály között kialakuló szimbiózis figyelhető meg, amely olyan egyedi elnyomási rendszert eredményezett, amely sajátos interakciókat hozott létre a rasszizmus és a privilégiumok között.

Mindezek a kutatások hangsúlyozzák, hogy a privilégium és az elnyomás összefonódott, kölcsönösen egymást erősítő hálózatot alkot. Bár a fehér közösségben való felnövés előnyökkel járt a gyerekek számára, például könnyebben illeszkedtek be a domináns társadalomba, ugyanakkor ez a helyzet idegenítette el őket a saját kultúrájuktól, és a domináns “eurócentrikus szépségideál” miatt sokan közülük nem találtak párt a középiskolában, ami tovább erősítette a marginalizáció érzését.

Az interszekcionalitás elmélete nemcsak a különböző elnyomási rendszerek vizsgálatát, hanem a kutatási módszerek újragondolását is magában foglalja. A hagyományos kutatási módszerek hajlamosak voltak egy-egy elnyomási formát különálló jelenségként vizsgálni, így például a patriarchátust egy elkülönült rendszerré, a rasszizmust pedig egy önálló formájú elnyomásként értelmezték. Az interszekcionalitás azonban lehetővé teszi, hogy a kutatók a különböző elnyomási rendszerek közötti kapcsolatokat és azok hatását az egyéni tapasztalatokra átfogóbb módon vizsgálják. A “single-axis” megközelítés, amely csak egyetlen kategória alapján elemzi az elnyomást, nem képes teljes mértékben megérteni a színes bőrű nők tapasztalatait, akik a társadalom peremén helyezkednek el.

A kutatási módszertan egy új irányzatot is felvetett, melyet az “anti-kategorizációs komplexitás” néven ismerünk. Ez az elmélet azt hangsúlyozza, hogy a társadalmi élet és struktúrák annyira bonyolultak és dinamikusak, hogy nem lehet őket merev kategóriákba sorolni. Az identitás nem csupán a nemek vagy rasszok merev kategóriáira épül, hanem azok folyamatos társadalmi konstrukciók, amelyeket a társadalmi viszonyok és elnyomási mechanizmusok folyamatosan formálnak. Az interszekcionális kutatás tehát nemcsak az egyes kategóriák határainak vizsgálatát, hanem azok dinamikus kölcsönhatásait is figyelembe veszi.

Fontos, hogy a kutatók és a társadalom tudományos közössége felismerje, hogy az interszekcionális elemzés nem egy statikus eszköz, hanem egy folyamatosan fejlődő megközelítés, amely képes komplex módon feltárni a különböző elnyomási rendszerek működését. Az elnyomás és a privilégium nem csupán egyszerű kategóriák, hanem folyamatosan áramló, egymást kölcsönösen formáló rendszerek, amelyek az egyéni tapasztalatokat alakítják.

A hamis hírek elterjedésének és politikai hatásainak összetettsége

A technológia és a közösségi média térhódítása megváltoztatta a hagyományos médiák szereplőinek helyzetét, új ösztönzőket teremtett a tartalomkészítők számára, és elősegítette a nem szakmai, de széles közönséget elérő platformok és gátlástalan források gyors növekedését, amelyek alacsony költséggel működnek. Az információk ritmusának és nyelvének átalakulása (Carlson, 2018; Waisbord, 2018) felgyorsította az információgyártást, amely az emberek érzelmi szférájára hatással van, és gyakran előfordul, hogy az emberek még akkor is megbíznak a már cáfolt hamis állításokban, ha azok tükrözik a saját nézeteiket (Nyhan és Reifler, 2010; Lewandowsky et al., 2012). Még ha a hamis híreket hivatalosan is cáfolják, azok már hatással voltak az emberek tudatalattijára, és ez a hatás továbbra is fennmarad, annak ellenére, hogy a tényeket később megcáfolják.

A hamis hírek politikai viselkedésre gyakorolt hatásának vizsgálata továbbra is vitatott téma. Az ilyen típusú információk hatása az emberek választási magatartására még mindig kérdéses, mivel úgy tűnik, hogy a választói magatartás alapvetően társadalmi és gazdasági tényezőktől, valamint az emberek társadalmi rendszeren belüli elhelyezkedésétől függ. Az egyik első olyan akadémiai kutatás, amely a hamis hírek fogyasztásával foglalkozott, azt találta, hogy az amerikaiak mintegy 25%-a látogatott meg hamis híreket tartalmazó weboldalakat a 2016-os választások körüli hathetes időszakban. Azonban a kutatók azt is megállapították, hogy ezek a látogatások nagyon koncentráltak voltak, hiszen az olvasók 10%-a tette ki a látogatások 60%-át. Ami igazán fontos, hogy a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy „a hamis hírek nem kiszorítják a kemikusan megbízható hírek fogyasztását” (Guess, Nyhan és Reifler, 2018).

A hamis hírek elleni küzdelem sokszor a kontroll és a szabadság határvonalán helyezkedik el. A technológiai eszközök használata, melyek megakadályozzák a hamis információk terjedését, gyakran adhat okot autoriter rezsimek számára a szólásszabadság korlátozására. A közösségi médiák szerepe ebben a helyzetben különösen fontos, mivel a Facebook, a YouTube, az Instagram és a Twitter, miután kezdetben elbagatellizálták a hamis hírek hatását, elismerik azok fontosságát, figyelmeztető címkéket alkalmaznak, és szigorú intézkedéseket hoznak a profitcélú hamis híreket terjesztő oldalakkal szemben. Az ilyen vállalatok döntései ugyanakkor gyakran nem elég pontosak, hiszen az algoritmusok nem mindig képesek jól megítélni, hogy mi minősül problémás tartalomnak.

A manipulált információk terjedése, felismerése és leküzdése egy komplex politikai és társadalmi jelenség, amelyet nem szabad leegyszerűsíteni. A politikai manipulációk hatásainak megértéséhez szükséges egy olyan perspektíva, amely figyelembe veszi a politikai események összetettségét, és képes megkülönböztetni a valódi és manipulált információk közötti finom határokat.

Mennyire hatékonyak a szélsőjobboldali online propagandák Közép- és Kelet-Európában?

A legfontosabb eredmény, hogy bár az internet a szélsőjobboldali szervezetek számára rendkívül fontos platformot kínál, a radikális jobboldali ideológia terjedését nem csupán az eszközök elérhetősége határozza meg, hanem azok használatának módja és célzott alkalmazása is. A vizsgált csoportok többsége aktívan használja a különféle szimbólumokat, feliratokat, és vizuális elemeket, mint például a bannereket, hogy megerősítsék identitásukat és szélesebb közönséget vonzzanak. Az adatok alapján a cseh és szlovák szélsőjobboldali szervezetek gyakrabban alkalmaznak szöveges és vizuális propagandát, mint a magyar vagy lengyel szervezetek, de még ezek között is jelentős különbségek figyelhetők meg.

A politikai pártok és politikai mozgalmak, különösen azok, amelyek a szélsőjobboldali spektrumon helyezkednek el, szintén aktívan alkalmazzák az internetet, mint kommunikációs és mobilizációs eszközt. A politikai mozgások, amelyek kevésbé intézményesült csoportok, gyakran használják a vizuális és szöveges propaganda elemeit a közönség megszólítására. Ezzel szemben a formálisan bejegyzett politikai pártok inkább a hagyományos politikai diskurzust és ideológiai kereteket preferálják, ami kifejezetten a választások előtt van erőteljes jelenléte, különösen a közép- és kelet-európai térségben.

A kutatásunk másik fontos eredménye, hogy a webes propaganda egyik különleges jellemzője, hogy az internet segítségével a szélsőjobboldali csoportok könnyedén elérhetik a célközönséget, beleértve a fiatalabb, gyakran radikális ideológiák iránt érdeklődő rétegeket. A radikális jobboldali propagandával való találkozás sok esetben a politikai mozgásokat, akár a szubkultúrákat is erősítheti, amelyek szoros kapcsolatban állnak az internetes közösségekkel és fórumokkal.

A média szerepe különösen fontos a radikális jobboldali eszmék terjedésében. A különböző online médiumok és közösségi platformok gyakran teret adnak olyan ideológiáknak, amelyek faji, etnikai és vallási alapú megkülönböztetést sürgetnek. Az internet tehát nemcsak hogy a politikai eszmék terjedését segíti elő, hanem egyben közvetlenül befolyásolhatja a társadalmi és politikai diskurzust is. Különösen figyelembe kell venni, hogy a szélsőjobboldali szervezetek, ahogyan a nyugati országokban, úgy a közép- és kelet-európai régióban is aktívan használják az internetet a közvélemény formálására és manipulálására.

A további kutatások és elemzések figyelembe kell, hogy vegyék a digitalizáció növekvő hatását a politikai kommunikációban, és különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy miként alakulnak a radikális jobboldali szervezetek online stratégiái, valamint hogy azok hogyan hatnak a politikai tájra és a társadalmi diskurzusra.