Legyenek barátok a gyermekükkel. Figyeljék, mivel foglalkozik az életben és az interneten is. Mutassanak példát pozitív magatartással. Ne tanúsítsanak agressziót a gyermek látványára. Érezzenek empátiát és toleráns hozzáállást mások iránt. Beszélgessenek gyakrabban a gyermekkel az érzelmi feszültség feloldásának módjairól. Beszéljenek az érzésekről, használják az interakció során a „Érzések visszatükrözése” technikáját. Ha arra gyanakszanak, hogy a gyermeknél fokozott agresszió áll fenn, forduljanak pszichológus tanácsához. Vonják be a gyermeket olyan tevékenységbe, ahol pozitív vezetői tulajdonságokat tud kibontakoztatni.

Mit ne mondjanak a gyermeknek a zaklatás témájában való beszélgetés során:

  • „Miért viselkednek így veled — mit tettél?” → Helyette: „Gondoljuk át együtt, mi lenne most a teendő.”

  • „Én bemegyek az iskolába tisztázni.” → Helyette: „Mit szeretnél, hogy én tegyek? Szeretnéd, hogy bemenjek az iskolába?” A sértett gyermekek gyakran nem akarnak nyilvánosságot, fontos számukra az a tény, hogy valaki tud és támogat, ha szükséges.

  • „Minden gyerek így viselkedik.” → Helyette: „Néhány kortársad így viselkedik, ha dühösek vagy féltékenyek.”

  • „Mi történt? Hiszen a legjobb barátok voltatok!” → Helyette: „Mesélj, mikor kezdődött? Mit vettél észre? Hogyan indult? Van-e valami, amit tehetünk?”

  • „Nem akartak megbántani, te csak túl erősen reagálsz.” → Helyette: „Hogyan tudnád meggyőződni arról, hogy ez nem csak a részükre egy tréfa volt?”

A legfontosabb, hogy jelen legyenek és megértéssel forduljanak a gyermek felé, ne ítélkezzenek felette.

Érdemes-e elhagyni az iskolát? Ha a helyzet még kezelhető, adjanak a gyermeknek lehetőséget önállóan megoldani azt — természetesen a szülők és pedagógusok támogatásával. Súlyosabb pszichés károsodás esetén érdemes lehet iskolát vagy osztályt váltani. De emlékezzenek! Ha nem segítenek a gyermeknek „kijönni az áldozat szerepből”, a helyzet újra előfordulhat!

MKOU „Berëzovszkaja KSS–internát”
Zaklatás. Információ a szülőknek
Berëzovszkaja település, 2021

Mit tehetnek, hogy gyermekük ne kerüljön zaklatás helyzetébe?
Figyeljenek a családi légkörre otthon. Azokat a gyermekeket, akik másokat hajlamosak megalázni, gyakran olyan családokban nevelkednek, ahol a magasabb hatalommal és státusszal rendelkező családtagok visszaélnek helyzetükkel. Például az apa konfliktusokban kiabál az anyával, a szülők engedelmet köteleznek és kemény büntetésekkel fenyegetnek, az idősebb testvérek „levezetik” dühüket a fiatalabbakon. Fontos megértetni a gyermekkel, hogy az erőszak nem az emberek közötti kapcsolatok normája, valamint ügyelni arra, hogy ne gyűljön fel benne sérelem és harag, amelyek levezetésére valakinél gyengébbet keresne.

Ügyeljenek arra is, hogy a gyermek lehetőleg mindkét szülővel kapcsolatban álljon, hogy szükség esetén az anyához és az apához is fordulhasson. A kutatások kimutatták, hogy azok a fiúk lesznek gyakrabban agresszorok, akiknek apjuk nincs jelen aktívan a családi életben vagy gyakran hiányzik otthon. A lányok esetében fontos, hogy az anyához való hozzáférés biztosított legyen; ha kapcsolat nincs vagy konfliktus és ellenségeskedés áll fenn, nő az esélye, hogy áldozattá váljanak. Egy másik érdekes észrevétel: a gyerekek általában csak az egyik szülőhöz fordulnak, ha az osztálytársaik bántják őket, nem mindkettőhöz egyszerre. Fontos, hogy a családban legyen elég nyitott kommunikáció a közeli hozzátartozók között. Amikor a szülők viselkedésükkel azt mutatják a gyermeknek, hogy fontos számukra megérteni, mi zajlik másik ember lelkében, hogy beszélni arról, ami zavar — az rendben van, és nem kell attól tartani, hogy „terhes” vagy fárasztó leszel a másiknak — akkor a gyerek tudja, hogy ha bajba kerül (beleértve az iskolát is), mindig el tudja mondani.

A túlságosan erős felügyelet növeli annak valószínűségét, hogy a gyermek zaklatás áldozatává válik. Megmutatták, hogy azok a gyerekek, akik áldozati szerepbe kerülnek, gyakran nagyon kötődnek valamelyik szülőhöz (általában az anyához), a család többi tagjával is nagyon szoros kapcsolatban állnak, és megszokták, hogy mindenben beleegyeznek. Egy ilyen gyermek természetesen engedelmes és kényelmes, de nyilvánvalóan nagy nehézségei vannak abban, hogy megvédje magát. Ne higgyünk az iskolai zaklatásról szóló mítoszoknak: a legelterjedtebbek — „ez mindig előfordul, és nem lehet tenni semmit, nem éri meg próbálkozni”; „az áldozatnak nem szabad figyelmet fordítania a bántalmazókra, és akkor maguktól elmúlnak”; „ha valakit zaklatnak, akkor az azért van, mert ő maga ad valami okot, tehát ő a hibás”.

Hogyan segítheti a szülő a bántalmazott gyermeket?

  • Közös kellemes programok: lehet akár erdei vagy hegyi túra, akár stadionlátogatás. A közös tevékenység közelebb hoz, és a szülő közelsége növeli a gyermek magabiztosságát abban, hogy a szülő készen áll megvédeni őt a kellemetlen helyzetekben a kortársakkal való szembenálláskor.

  • Gondoskodjanak arról, hogy otthon nyugodt és barátságos légkör uralkodjon, hogy az otthon pszichológiai „menedékké” válhasson. Ha a gyermek nem tiltakozik, a fizikai érintés – ölelések, simogatás, csókok – nagyon fontos lehet. Fontos a gyermek iránti tisztelet kinyilvánítása. A szülőnek meg kell találni a gyermek viselkedésében nehéz helyzetben is azt, amit meg lehet dicsérni. Néha úgy tűnik, hogy a gyermek minden fronton „megbukott”, de még ilyenkor is találhatók apró dolgok, amelyekért el lehet ismerést adni.

  • A szülő kis meglepetéseket is szervezhet a gyermeknek: például elkészítheti a kedvenc süteményét. Ha a szülő régóta sportolni szeretett volna, akkor most van itt az idő eljárni az edzőterembe, a stadionba vagy egyszerűen futni reggelente – és elviheti magával a gyermeket is az edzésre.