A 2020-2021-es tanév munkájáról szóló beszámoló

Szövetségi Állami Költségvetési Tudományos Intézmény

I. Péter (Nagy Péter) Antropológiai és Néprajzi Múzeuma (Kunstkamera) az Orosz Tudományos Akadémiánál

Jelentés
Rizsova Marija Mihajlovna

2020–2021-es tanévben végzett munkájáról

Tudományos vezető
történelemtudományok kandidátusa, N. G. Golant

(Aláírás)

Disszertáció témája: „A román nyelvű lakosság etnikai identitásának kialakulása Szerbiában a XX–XXI. században”.

Az etnokulturális identitás vizsgálata azon etnikai csoportok esetében, amelyek valamely állam etnikai kisebbségét képezik, széles körű kérdéskört ölel fel, amely kapcsolódik történelmükhöz, kultúrájukhoz, területi sajátosságaikhoz és más etnikai csoportokkal való kölcsönhatásaikhoz. Az etnokulturális identitás kialakulását és fenntartását befolyásoló tényezők kutatása hozzájárul a kis etnikai csoportok kulturális sajátosságainak megőrzésével kapcsolatos tendenciák feltárásához a globalizmus korában, egyes államok nacionalista törekvéseinek megnyilvánulásaihoz – amelyek magukat más államok területén élő etnikai csoportok „külső hazájának” tekintik –, valamint a többnemzetiségű államok területi egységének megőrzésére irányuló törekvésekhez.

A legnagyobb érdeklődésre azonban a „Timok folyó völgye” nevű terület tart számot, amely a mai szerbiai Braničevo, Bor, Zaječar és Pomoravlje körzeteket foglalja magában. (A térség történeti fejlődésének sajátosságaira tekintettel figyelmünket a bolgár határ menti körzetekre is kiterjesztettük, ahol szintén él román nyelvű lakosság.) Ez a zóna, mint határterület, mindig is mozgékony volt az egyes államok befolyási övezetei szempontjából. Jelentős bevándorlási hullám érte a Timok völgyét a XVIII. század közepén és a XIX. század elején, amikor a román fejedelemségekből érkező lakosok kompakt településeket hoztak létre.

A térség román nyelvű lakosságának többsége „vlahoknak” nevezi magát – ez az etnonym a vizsgált területen túl is elterjedt. E közösség, annak ellenére, hogy több nyelvjárás is egyidejűleg létezik, amelyek három kelet-szerbiai régióra (Homolje, Majdanpek, Krajina) terjednek ki, megőrizte kulturális sajátosságait, amelyek megnyilvánulnak a családi, naptári és temetkezési szokásokban, valamint egy ritka és archaikus kulturális jelenségben, a „vlah mágiában”, amely az egész volt Jugoszlávia területén ismert.

A XXI. század elejét a vlah etnokulturális identitás legalizálásának folyamata jellemzi, amelynek alapját a kelet-szerbiai román nyelvű lakosság értelmiségi és politikai „elitjének” tevékenysége képezi. Négy fő irányt azonosítottunk a vlah identitás kialakítását célzó aktivista tevékenységekben: nyomtatott kiadványok létrehozása, a vlah nyelv tanítása középiskolákban, vlah zenei fesztiválok szervezése, valamint etnikai közösségek létrehozása a közösségi hálózatokon.

A jelen kutatás tárgya a „vlahoknak” nevezett román nyelvű népesség, amely Kelet-Szerbiában kompakt módon él, és amelynek létszáma a 2011-es népszámlálás szerint 35 330 fő. A kutatás tárgya az a jelenség, hogy a kelet-szerbiai román nyelvű lakosság önmagát egy jól körülhatárolt etnokulturális egység részének tekinti, amelyet ugyanakkor a szerb nemzeti tér integráns részének érzékel.

Tekintettel arra a tényre, hogy a „vlah identitás” és a „vlah nyelv” koncepciójának ellenzői jelenleg Románia hivatalos hatóságai – köztük a Román Tudományos Akadémia és a Szerbia területén működő Román Ortodox Egyház –, ezen állami struktúrák tevékenysége is kutatásunk tárgyát képezi, annak érdekében, hogy meghatározzuk, milyen mértékben befolyásolják a kelet-szerbiai román nyelvű lakosság etnikai (etnokulturális) ident