Miért szükséges egy átfogó nemzeti projekt az oktatásban?

Miért van szükség nagyszabású nemzeti projektre az oktatásban?
Durnjeva V.I., nevelési igazgatóhelyettes
MBOU „19. számú középiskola haladó tantervvel”

A világon semmi sem képes tökéletesnek születni, épp ellenkezőleg – szinte minden jelenségben először csak a remény bátortalan egyszerűsége jelenik meg, majd ezt követi a megvalósulás vitathatatlan teljessége.
— Apuleius

A „Oktatás” kiemelt nemzeti projekt elsődleges célja, hogy lendületet adjon az orosz oktatás fejlődésének. A nemzeti projekt eszméje felbecsülhetetlen jelentőségű. A célja az innovatív oktatás előtérbe helyezése, amely biztosítja az állam és polgárai sikerességét. „Az oktatásnak meg kell felelnie a fejlett gazdaság kiépítésének globális kihívásainak, amely napjainkban kizárólag tudományos-technikai innovációk alapján fejlődhet” – áll a projektben.
A projekt hangsúlyozza az iskolai és felsőoktatás közötti folytonosságot is: „De mielőtt a végzős elhagyja az egyetem padját, hosszú utat kell bejárnia az iskolai oktatáson és a polgári nevelésen keresztül, meg kell értenie, hogy tudása versenyelőnyt jelent a munkaerőpiacon, valamint a felnőtt életbe való belépés és egy sikeres karrier kiépítésének legjobb lehetőségét. Hazaszeretete és a haza szolgálatára való készsége pedig az, amiből a polgári társadalom épül.”

D. Sz. Lihacsov akadémikus írta: „A haza szeretete a család, az otthon, az iskola szeretetével kezdődik.”
Milyen iskolát szerethet a XXI. századi diák? A válasz egyértelmű: azt, ahol szeret tanulni.

A „Mi új iskolánk” nemzeti oktatási kezdeményezés keretében megkezdődött az új oktatási szabványokra való áttérés, amelyek a tanulási tevékenység eredményeire helyezik a hangsúlyt, nem pedig az ismeretek formális elsajátítására; a tehetséges gyermekek támogatási rendszerének fejlesztésére; olyan alkotó környezet kialakítására, amely elősegíti a tehetségek felismerését; az olimpiák és versenyek rendszerének támogatására; a szabadidős oktatás gyakorlatára; az egyéni eredmények felsőoktatási felvételinél való figyelembevételi mechanizmusainak kidolgozására; valamint a tanárok anyagi ösztönzésére, akik révén a tanuló kimagasló eredményeket ér el.

Milyen iskolát szerethet a XXI. századi diák? A válasz kettő: azt, ahol egy tehetséges és bölcs barát, egy profi pedagógus várja.

Örömteli, hogy a kiemelt nemzeti projekt (KNPO) révén megváltozik a társadalom hozzáállása a tanári karhoz, és egyre inkább felismerjük, hogy a tanárt a kiszolgáló személyzet szintjére alacsonyítani végzetes gyakorlat. A „Oktatás” nemzeti projekt felhívta a figyelmet a tanárra, betekintést nyújtott a pedagógus alkotóműhelyébe, és megmutatta annak sokrétű, összetett munkáját – annak az embernek a munkáját, aki az ország jövőjén dolgozik.

Milyen iskolát szerethet a XXI. századi diák? A válasz három: azt, ahol törődnek fizikai és lelki egészségével.
Valóban, a tanulók testi egészségének kérdése a legsürgetőbbek közé tartozik: „a tanulók egészségének megőrzése és megerősítése: a sport mint eszköz az olyan égető problémák megoldására, mint a drogfüggőség, alkoholizmus, gyermekelhanyagolás; kiegyensúlyozott meleg étkezés, orvosi ellátás, ideértve az időben történő szűrővizsgálatokat; megelőző programok végrehajtása”; az egészséges életmóddal kapcsolatos kérdések megbeszélése a gyermekekkel, az általános kötelező tevékenységekről az egyéni egészségfejlesztési programokra való áttérés – mindezt célozza a projekt az iskolák számára.

Ugyanakkor már most világos, hogy a hazai oktatás humanitárius hagyományainak újjáélesztése nélkül az orosz iskola elveszíti „sajátos arculatát.”
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök a 2013. novemberi, az Orosz Nyelv és Irodalom Tanárok Szövetségének alakuló kongresszusán sajnálattal állapította meg, hogy a fiatalok körében csökken az orosz nyelv ismerete és az irodalom iránti érdeklődés. Javasolta, hogy 2015 legyen az Irodalom Éve.

Ezzel kapcsolatban hogyan is ne emlékeznénk Dmitrij Szergejevics Lihacsov gondolataira:
„A XXI. századot a humanitárius kultúra, a jóságos és nevelő kultúra évszázadának képzelem el, amely megteremti a szabad pályaválasztás lehetőségét, és teret ad az alkotóerő kibontakozásának. Az oktatásnak a nevelés céljainak kell alárendelődnie, a közép- és felsőfokú iskolák sokfélesége, az önbecsülés újjáéledése, amely nem engedi, hogy a tehetség bűnözésbe forduljon, az ember jó hírnevének visszaszerzése, mint valami legfőbb érték, amelyet mindenkinek meg kell becsülnie, a lelkiismeretesség és a becsület fogalmának visszaállítása – nagyjából erre van szükségünk a XXI. század