Miért kell megvédeni az FBI hitelességét és mit árul el a „Crossfire Hurricane” története?

Soha nem gondoltam volna, hogy televíziós elemzőként és szerzőként egyszer könyvet írok arról, ami az FBI körül zajlik. Amikor a Fehér Házból áradó hazugságáradat egyre inkább megkérdőjelezte azoknak a karrier közszolgáknak az integritását, akiket a hivatalos elvárások és a személyes becsület köteleztek, meggyőződtem róla, hogy el kell mondani a valós történetet. Ez a könyv nem heves, impulzív reakció Donald Trump szeszélyeire, sem James Comey elbocsátására; nem akar „mindent kiteregetni” a hatalmi folyosókon szerzett élményeimből. Nem akarnék bosszút állni: önként hagytam ott az ügynökséget, mert úgy éreztem, a nyilvánosságot politikusok manipulálják. Egyetlen célom az igazmondás volt. Belső ismereteimet felhasználva az FBI-ról és az elmúlt, rendkívüli évekről arra törekszem, hogy megvilágítsam a Trump elleni támadássorozat jelenlegi és tartós következményeit a törvényhozásra és a közbizalomra nézve.

A könyv megírásához több tucat jelenlegi és volt kormánytisztviselővel és szakértővel készítettem interjút, politikai nézetektől függetlenül; sokan névtelenséget kértek, hogy szabadon beszélhessenek. Az idézetek többsége közvetlen beszélgetésekből származik, mások emlékezetből kerültek be, kollégák segítségével rekonstruálva az eseményeket. Bár egyes tisztviselők erősen ellenkeztek a hatósági döntésekkel, a legtöbben egyetértettek abban, hogy egy ülő elnök kifejezett törekvései az FBI hitelének végleges aláásására — amelyek azután gyorsultak fel, hogy kiléptem — veszélyeztetik az intézményt és a közérdeket, különösen amikor a törvényhozás vezetői is támogatják ezeket a narratívákat.

Az FBI hatékonysága a nyilvánosság bizalmán nyugszik. Amikor egy különleges ügynök kopogtat az ajtón, hogy információt kérjen egy bűnügy felderítéséhez, a válaszadók készenléte közvetlenül függ attól, mennyire tartják őt őszintének és megbízhatónak. Egy bírósági tanúhiteleség sikere gyakran azon múlik, hogy a zsűri elhiszi-e az ügynök állításait. Ha rosszhiszemű politikusok meggyőzik a közvéleményt arról, hogy az FBI korrupt és politikai, a nemzet biztonsága csorbát szenved.

Kiegészítő anyagként legyenek a könyvben részletes idővonalak és forráskritikai jegyzetek az eseményekről; legyenek idézetek és azonosítható dokumentumokra mutató hivatkozások: belső jelentésekre, inspector general-jelentésekre, bírósági beadványokra, FOIA-iratokra és interjúk átirataira. Fontos feltárni és világosan elkülöníteni a szervezeti mulasztásokat és azok következményeit a tudatos politikai rágalmaktól, bemutatni a nyomozati standardokat, az ügyészi bizonyítási küszöböt, valamint a nemzetbiztonsági érdekképviselet és a jogállamiság közötti feszültséget. Olvasónak tudnia kell, hogy az intézményi hitelesség fenntartása nem csupán technikai feladat: erkölcsi és jogi következmények láncolata, amely befolyásolja mind a polgárok bizalmát, mind a közhatalom képességét arra, hogy hatékonyan védje őket.

Hogyan alakult a Mueller-nyomozás és miért volt kulcsfontosságú a Trump elnök elleni vizsgálat?

James Comey, aki a FBI igazgatója volt, fontos döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy a médiához fordul, és nem személyesen válaszol a kérdésekre, amelyek az ő elbocsátásával és annak körülményeivel kapcsolatosak. Ahelyett, hogy közvetlenül reagált volna a sajtóra, Comey inkább egy barátja segítségét kérte, aki a New York Times-hoz juttatta el információit. Bár úgy érezte, hogy a média sokkal inkább figyelemmel kísérte a személyes életét és családját, Comey attól tartott, hogy egy közvetlen válasz a riportereknek még inkább táplálná a nyilvános "vérszomjat", amely a lemondása után alakult ki.

Bár sokan egyetértettek azzal, hogy Comey eljárása igazolta a Trump elnökkel szembeni gyanút, és a sajtó segíthetett feltárni a valóságot, néhányan úgy vélték, hogy Comey jobb lett volna, ha először a Kongresszushoz vagy az igazságszolgáltatáshoz fordul, mivel a vizsgálatot irányító Rod Rosenstein elnökhelyettes még nem próbált beleavatkozni a folyamatba. Jóllehet a döntés, hogy egy újságot vonjon be, nyilvánosságra hozta azokat az információkat, amelyek Trump elnök állítólagos bűnügyi viselkedésére vonatkoztak, végül a Washington D.C.-ben tapasztalható politikai légkör is hozzájárult ahhoz, hogy a vizsgálat előrehaladjon.

Rosenstein a következő lépésben gyorsan reagált, és különleges ügyészként Robert Mullert nevezte ki, akit a közvélemény is elismert a szakértelme és függetlensége miatt. A döntés kritikus jelentőséggel bírt, mivel a Mueller-bizottság felállításával a Justice Department és a közvélemény számára is világossá vált, hogy komoly és független vizsgálat kezdődött meg az orosz választási beavatkozás és Donald Trump elnöki kampánya közötti lehetséges összefonódás ügyében.

A Trump által indított támadások célja nem csupán az FBI és az igazságszolgáltatás hírnevének rontása volt, hanem a saját védelme érdekében egy széleskörű nyilvános támogatás megszerzése is. Ahelyett, hogy a tisztességes vizsgálatban bízott volna, Trump folyamatosan támadta a nyomozó hatóságokat, ezzel próbálva elérni, hogy a nyilvánosság kételkedjen a vizsgálat legitimitásában. A hosszan tartó támadások hatására sok FBI-ügynök, akik kezdetben támogatták a vizsgálatot, fokozatosan átálltak a dühös és elkeseredett védekezés oldalára, amit csak súlyosbítottak Trump folyamatosan megkérdőjelezett kijelentései.

A Mueller-bizottság munkája során a legfontosabb feladata az volt, hogy felmérje, voltak-e összefonódások Trump elnök és az orosz kormány között. Az új vizsgálat nemcsak az elnöki kampány, hanem az elnök és azok közvetlen környezetének nemzetbiztonsági kockázatait is feltárni kívánta. Ezen a ponton kezdődött el a történet egy olyan precedens nélküli fázisa, amelyben egy aktív amerikai elnök politikai kapcsolatait a nemzetbiztonság szempontjából vizsgálták.

Mueller és csapata, amely egy sor különböző szakértőt és nyomozót vonultattak fel, végül képes volt felgöngyölíteni az ügyet, és bizonyítékokat gyűjteni, amelyek megerősítették a gyanúkat. A nyomozás során kialakult dinamika olyan mértékben változtatta meg a politikai tájat, hogy maga Trump is elismerte: az egész ügy súlyos következményekkel járhat a számára. A közvélemény fokozatosan ráébredt arra, hogy a magas rangú hivatalnokok és állami szervek nemcsak jogszerűen, hanem a nemzet érdekeit szolgálva próbálják feltárni az igazságot.

Fontos kiemelni, hogy a Mueller-nyomozás nemcsak politikai, hanem a jogállamiság és az igazságszolgáltatás melletti elköteleződés szempontjából is kulcsfontosságú volt. Az igazság feltárására tett erőfeszítések nem csupán a Trump adminisztrációra, hanem az amerikai társadalom és az egész demokratikus intézményrendszer jövőjére is hatással voltak.