A transznacionális vízkezelés globális szinten egyre nagyobb kihívások elé néz. Több mint 300 nemzetközi folyómeder osztozik különböző szuverén államok között, amelyek a Föld felszínének majdnem felét fedik le, és a világ népességének mintegy 40%-át látják el vízzel. Míg sok ilyen meder nem rendelkezik hatékony és kooperatív vízkezeléssel, ami vitákhoz, feszültségekhez, sőt erőszakhoz vezethet a partmenti országok között, az egyre növekvő vízigények és az éghajlatváltozás hatásai még inkább felerősítik a közös erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusokat. Az irányadó nemzetközi vízjog (IWL) alapvető elveket fogalmaz meg az együttműködés előmozdítására, például az együttműködési kötelezettséget, az igazságos és ésszerű vízhasználatot, valamint a jelentős kár elkerülésének kötelezettségét. Azonban a vízparti országok gyakran nem értenek egyet abban, hogyan értelmezzék és alkalmazzák ezeket az elveket, mivel eltérő és változó érdekeik, szükségleteik és nézeteik vannak a vízhasználattal és -megosztással kapcsolatban. Ez csökkenti az együttműködés ösztönzőit, és a tárgyalások gyakran inkább jogi érvekre összpontosítanak, mintsem gyakorlati megoldásokra, ami kihívást jelent az együttműködő és kölcsönösen előnyös eredmények elérésében, és végső soron bizalmatlansághoz, holtponthoz vagy konfliktusokhoz vezethet.

A „festett víz” fogalma, amelyet Shahbazbegian és Dinar (2023) vezettek be, arra hivatott, hogy enyhítse ezt a tartós problémát. A fogalom a transznacionális folyók vízhozamát három kategóriába sorolja, attól függően, hogy mennyire könnyen elérhetőek és kezelhetőek azok a lejjebb fekvő országok számára: zöld, sárga és piros víz. A besorolás három fő tényezőtől függ, amelyek az upstream országok vízfogyasztásához, vízfelhasználásához és a vízfelhalmozás politikai dinamikájához kapcsolódnak, valamint a természetes vízhozamnak, amely a klimatikus tényezőktől függ. Shahbazbegian és Dinar (2023) a „zöld vizet” olyan vízmennyiségként határozzák meg, amely a nemzetközi határokon keresztül áramlik, és amelyet az upstream államok nem képesek hatékonyan tárolni az infrastrukturális vagy pénzügyi korlátok miatt. Az „sárga víz” azoknak a vízmennyiségeknek felel meg, amelyeket az upstream államok saját szükségleteik kielégítése érdekében használhatnak fel anélkül, hogy azt nyilvánosan vagy titokban kijelentenék. A „piros víz” pedig a teljesen felhasznált vízmennyiséget jelöli, amelyet az upstream államok különböző szektorok és régiók számára használnak fel.

Ez a megközelítés segíthet tisztázni a nemzetközi vízjogi elveket és könnyebbé teszi azok alkalmazását a komplex, több államra vonatkozó folyóvizek kezelésében. Az elveket a víz mennyisége alapján alkalmazva, és a festett víz kategóriáinak figyelembevételével, rávilágíthatunk a vízparti államok szükségleteire és céljaira. Ezzel rugalmasságot biztosítunk az együttműködésben, miközben figyelembe vesszük a festett víz dinamikáját, amely az idő előrehaladtával változik.

A festett víz fogalma nemcsak azt mutatja be, hogy a zöld víz mennyisége az összes transznacionális vízmederben csökken, hanem hangsúlyozza azt is, hogy a vízhozamok állandó hozzáférhetősége és mennyisége bizonytalan, különösen az emberi társadalmi fejlődés és az éghajlatváltozás hatására. A színtartomány változásait természetes jelenségek, például aszályok, víz elpárolgás vagy hóolvadás, valamint az emberi tényezők, mint a politikai döntések és a vízprojektek hatásai befolyásolják. Ezért az alulról érkező államok számára célszerű olyan tárgyalási stratégiákat kialakítani, amelyek figyelembe veszik az ő vízszükségleteiket és lehetővé teszik az együttműködést. Fontos, hogy az államok rugalmasan alkalmazkodjanak a festett víz dinamikájához, hogy valóban fenntartható és igazságos megoldások születhessenek a közös vízhasználat terén.

A festett víz fogalma tehát lehetőséget ad arra, hogy a nemzetközi vízjog hagyományos elveit egy új, kreatív módon értelmezzük, és segítsen a vízparti országok közötti érdekellentétek enyhítésében. Ezzel párhuzamosan lehetőség nyílik a vízkezelési tárgyalások és politikák célzottabb és rugalmasabb alakítására, ami hozzájárulhat a fenntartható vízgazdálkodás globális előmozdításához.

A jövőbeli bűnözés: Hogyan hallgassunk meg az állatok szótlan hangját?

A kriminológia tudománya a bűnözésre és a bűnözői magatartásra összpontosít. Maga a „kriminológia” szó arra utal, hogy a tudomány főként a bűnökre összpontosít. Azonban, hogy mi számít bűnnek, az kultúránként, időnként és helyenként változhat. Például a segített öngyilkosság (más néven eutanázia), amelyet sokáig bűncselekménynek, sőt gyilkosságnak tekintettek, mindössze néhány éve lett legalizálva Victoria államban az 2017-es Önkéntes Segített Halálozás Törvénye alapján. Azóta más államok is követték ezt a törvényt, míg mások továbbra is bűncselekménynek tekintik, annak ellenére, hogy egyre több nyilvános támogatás érkezik a dekriminalizálás és a kapcsolódó jogszabályváltoztatások iránt. Hasonló módon, a házastársi nemi erőszak és a családon belüli erőszak is legálisan elfogadott volt Ausztráliában még néhány évtizeddel ezelőtt. A bűn fogalmának folyamatosan változó természetéből adódóan felmerül a kérdés: milyen károkat fognak holnap bűncselekménynek tekinteni, amelyek ma még legálisak? Ennek megfelelően a kriminológiának elengedhetetlenül szüksége van a jövőbelátásra. A jövőbelátás azonban csak akkor érhető el, ha a tudomány nem korlátozódik a már létező és jogilag meghatározott bűncselekményekre. A kriminológusoknak kritikusan figyelembe kell venniük mind a legális, mind a legálisnak tekintett olyan cselekedeteket, amelyek kárt okoznak. Nem szabad már csak a jogilag meghatározott bűncselekményekre összpontosítaniuk, hanem fel kell hívniuk a figyelmet és meg kell vizsgálniuk azokat a nem bűncselekménynek számító, de súlyos kárt okozó cselekedeteket is.

E fejezet célja, hogy meghallgassa és hangot adjon azoknak, akik a társadalomban a legnagyobb csendben maradnak: az állatoknak. Ellentétben az emberekkel, az állatok nem képesek elmondani történetüket, amikor sérelem éri őket, nem képesek kiállni jogaikért, vagy szorgalmazni a jogi reformokat. A victimológia, vagyis az áldozatok tudománya, azokra a személyekre épít, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy megosszák velünk sérelmüket és áldozattá válásukat. Valóban, az áldozatok jogai mozgalmat az áldozatok hangja indította el, bizonyítva azt az előnyt és hatalmat, amit ez ad. Azonban a victimológusok aggódnak amiatt, hogy a társadalomban létező, nem fizikai kommunikációval rendelkező áldozatok esetében igazságszolgáltatás késlekedésére, a kár növekvő valószínűségére és a jelentéstételi akadályokra kell számítani. Ez a megkötés nemcsak azokat az embereket érinti, akiknek nincs beszédfunkciójuk, mint például a csecsemők, gyermekek vagy olyanok, akik komplex kommunikációs igényekkel rendelkeznek, hanem azok az állatok is szenvednek tőle, akik szintén nem tudnak kifejezni sérelmeiket.

Mint ahogyan Beirne (2018) is megjegyzi, az állatok korlátozottak abban, hogy hogyan tudják kommunikálni sérelmeiket az emberekkel olyan módon, amit könnyen megérthetünk. Az állatok nem képesek szóban elmondani igazságukat, történetüket, és nem kérhetnek jogi reformokat. A zöld kriminológusok úgy érvelnek, hogy az állatok beszédképtelensége jelentősen gátolja a bűnügyi igazságszolgáltatásban való elismerésüket, és jogi védelmük évtizedekkel le van maradva attól a szinttől, ahol lehetne, ha az állatok maguk is tudnák képviselni érdekeiket.

Bár az állatok nem képesek önállóan hozzájárulni a jogi kérdésekhez, természetesen különböző mértékben figyelembe veszik őket (fajonként változóan, erről később). Az emberek a logosz segítségével beszélnek az állatok érdekében, azonban ez számos problémát felvet. Az állatok nevében való beszéd fontos, de éppen annyira fontos, hogy az állatok képesek legyenek "maguk beszélni" (Meijer, 2017). A kriminológiában ritkán engedjük meg, hogy az állatok saját maguk szólaljanak meg. Az emberi advocacy az állatok érdekében fontos, azonban csak akkor, ha az emberek valóban hajlandóak meghallgatni az állatok phonét és nem-humán nyelveiket. Bár az állatok nem képesek "beszélni" logosz használatával, bonyolult nyelveken kommunikálnak. Például az elefántok különböző hangokat adnak ki, amikor méhek támadásától vagy komolyabb fenyegetésektől, például az emberi orvvadászoktól kell védekezniük. A tintahalak képesek megváltoztatni a bőrük mintázatát, hogy jelezzenek más tintahalaknak a közelben lévő ragadozóról. A palackorrú delfinek képesek azonosítani egymást a sajátos hangjaikkal, és válaszolni, amikor az ő különleges hangjukat megszólaltatják. Ezáltal az ő egyedi hangjuk (phoné) hasonlít arra, ahogyan az emberek a neveiket használják (logosz).

Bár úgy tűnik, hogy az állatok képesek kommunikálni saját egyedi módjaikon, a kriminológia mindeddig rendkívül kevés figyelmet fordított arra, hogy megértse, mit próbálnak mondani. A csend könnyen figyelmen kívül hagyható, és mivel nem tudnak beszélni, az állatok politikailag hatástalanok maradnak. Meijer (2017) azt is hangsúlyozza, hogy a figyelmen kívül hagyásuk részben az antropocentrikus elfogultságnak köszönhető, vagyis annak a nézetnek, amely szerint a természetet és az állatokat alárendelik az emberi érdekeknek, és csupán olyan dolgoknak tekintik, amelyek feldolgozhatók, elfogyaszthatók, vagy eltávolíthatók a legjobb emberi érdekek szerint.

Az állatok jogainak védelme érdekében a kriminológiának és különösen a victimológiának el kell mozdulnia az antropocentrizmus határain túlra. Új módokon kell kapcsolatba lépniük velük, komolyan kell venniük az állatok nézőpontját, és új politikai interakciós formákat kell kifejleszteniük. A kriminológusoknak továbbra is azon kell dolgozniuk, hogy meghallják az állatok hangját, és felismerjék az ő érdekeiket.

Mi a genetikai és klinikai alapja a hemokromatózisnak?
Van-e erkölcsi kötelességünk engedelmeskedni egy igazságtalan kizáró törvénynek?
Milyen eszközökre és lépésekre van szükség az otthoni befőzéshez és vízfürdős tartósításhoz?
A modern emberi faj kialakulása: Miért tűntek el a neandervölgyiek és hogyan alakult ki a nyelv?
Egy beszélő iskola – rendezvények, vendégek és élmények a diákok szemével
Pedagógiai Szalon – „Tanuljunk együtt” Pedagógusközösségi Körök
Eredményeink a 2013-2014-es tanévben
Az organikus kémiának alapjai: Tantárgyak, témák és iskolai feladatok összefoglalása
Az „Affiliate személyek listája” a „Központi Elővárosi Utas Közlekedési Társaság” Részvénytársaságnál