Van-e erkölcsi kötelességünk engedelmeskedni egy igazságtalan kizáró törvénynek?

Az erkölcsi kötelezettség nem minden esetben abból fakad, hogy egy közösség egyenrangú félként kezel bennünket, és ezáltal kölcsönös igazolás révén jön létre kötelezettségünk. Elképzelhető olyan eset, amikor a kötelesség nem abból ered, hogy mi részei vagyunk egy adott igazságos rendnek, hanem abból, hogy kötelességünk más közösségek képességét megőrizni arra, hogy saját normáik szerint működjenek. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik Kant természetes kötelességre épülő elméletéhez, amely szerint erkölcsi kötelezettségünk van igazságos intézmények fenntartására – függetlenül attól, hogy közvetlenül részesedünk-e azok előnyeiből vagy sem.

John Rawls, a modern politikai filozófia egyik meghatározó alakja, azt állította, hogy az igazságos állam törvényeinek való engedelmesség nem a kölcsönösségből fakad, hanem abból a természetes kötelességből, amely minden erkölcsi szereplőt arra kötelez, hogy támogassa és fenntartsa az igazságos intézményeket. Ez az alap nem igényli a közvetlen hasznot vagy ellenszolgáltatást – az erkölcsi kötelesség független a személyes érdekektől. E felfogás szerint a törvényszegés nem pusztán jogi szabályok megsértése, hanem az igazságosság struktúráinak aláásása is, amely rontja az adott törvény legitimáló erejét.

Ha egy migráns megsérti a kizáró törvényt, azzal gyengíti annak az intézménynek az autoritását, amely e törvényt hozta. Az engedetlenség példája lehet mások számára is követendő modell, és ha a törvények következmények nélküli megszegése válik gyakorlattá, azzal a deliberatív politikai közösség alapjai is megrendülhetnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a kötelesség legfeljebb prima facie kötelesség, amely szükségszerűen enged helyet a törvénysértés bizonyos erkölcsi formáinak – például a polgári engedetlenségnek – abban az esetben, ha az igazságosság magasabb szintű normái forognak kockán.

Ábrahám tehát két erkölcsi kötelesség között áll: az egyik, hogy tiszteletben tartsa egy egyébként igazságos állam törvényét, a másik, hogy megőrizze saját létét és emberi méltóságát. Aki ez utóbbit alárendeli az előbbinek, az önmagát fosztja meg az önbecsülés alapjától – ez nem csupán erkölcsi hiba, hanem önazonosságának megtagadása is.

Az erkölcsi mérlegelés ebben az esetben nem olyan egyértelmű, mint Ábrahám esetében, de az elv hasonló marad: a törvény tiszteletben tartása nem mindig írhatja felül az egyéni emberi méltóság és szabadság iránti igényt. Még ha a törvényt egy egyébként igazságos rendszer hozta is létre, annak autoritása nem feltétlenül terjedhet ki arra, hogy morálisan jogosan kényszerítse az egyént egy igazságtalan rendszerbe való visszatérésre.

Fontos megérteni, hogy az igazságos intézmények iránti kötelesség nem vak lojalitást jelent. A természetes kötelesség alapja az igazságosság előmozdítása, nem pusztán a törvények követése. Egy törvény, még ha egy igazságos intézményből ered is, elveszítheti morális kötelező erejét, ha az emberi jogok sárba tiprását kényszeríti ki, vagy ha önkényuralmi rendszerek passzív támogatásához vezet. Erkölcsi mérlegelés során nem elég az intézmény jogszerűségét nézni – figyelembe kell venni azt is, hogy milyen következményekkel jár az adott törvény az egyes ember életére, méltóságára és szabadságára nézve.

A törvények iránti engedelmesség erkölcsi alapjainak vizsgálata tehát nem lehet elválasztva attól a kontextustól, amelyben azok hatályosak. Az engedelmesség nem cél, hanem eszköz az igazságosság eléréséhez – és ahol ez az eszköz az igazságossággal szemben hat, ott az erkölcsi kötelesség nem az engedelmesség, hanem az ellenállás lehet.

Milyen alapelvek határozzák meg a migráció igazságosságát és kizárását?

Trump érvelése alapvetően erkölcsi jellegű: az a rendszer, amely lehetővé teszi a migránsok számára, hogy elvegyék az amerikai munkavállalók munkahelyeit és vagyonát, igazságtalan. Az ő logikájában az ilyen erőforrások jogosan az amerikai állampolgároké, hiszen ők azok, akik a legnagyobb jogot formálhatják az ország belső értékeinek birtoklására. Trump elnökségének egyik tényezője az volt, hogy sikeresen ábrázolta Hillary Clintont "globalistaként", aki kész elfogadni az amerikaiak rovására történő igazságtalanságot. Ez a nézőpont a migrációval kapcsolatos igazságosság sajátos megközelítését képviseli: az Egyesült Államoknak ki kell zárnia azokat, akiket nem kíván, mert a kirekesztés elmaradása igazságtalansághoz vezet.

Az igazságosság kérdése az egész migrációs diskurzust meghatározza, és nem csupán az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Európában különösen figyelemre méltó, hogy a migrációval kapcsolatos politikai diskurzusok éles ellentétben állnak egymással, és gyakran a különböző társadalmi csoportok közötti igazságosság kérdéseit feszegetik. Németországban Angela Merkel kereszténydemokratái és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért párt között a szír menekültek befogadásának kérdése vált politikai konfliktus forrásává. Olaszországban pedig az ötcsillagos mozgalom és a Liga párt szintén migrációellenes politikát képviselt, és a kormányzat első döntései között szerepelt egy olyan hajó visszafordítása, amely 629 menedékkérőt mentett meg a vízbefulladástól. Mindezek a példák arra mutatnak, hogy a migrációval kapcsolatos viták nem csupán az amerikai politikai diskurzus sajátosságai, hanem globálisan is komoly társadalmi és politikai kérdéseket vetnek fel.

A migrációval kapcsolatos igazságtalan kizárások kritikája nemcsak etikailag indokolt, hanem társadalmi és politikai szempontból is kiemelt fontosságú. A politikai baloldal azon érve, hogy a kizárás igazságtalan, hangsúlyozza a társadalmi egyenlőséget és a befogadó politikák fontosságát. Azok, akik ellenzik a migráció kizárását, azt vallják, hogy minden embernek meg kell adni a jogot a mobilitáshoz és a menedékhez, hiszen a nemzetek közötti gazdasági egyenlőtlenségek és a háborús konfliktusok miatt sokan kénytelenek elhagyni hazájukat.

A migráció etikáját illetően kulcsfontosságú, hogy megértsük, a kizárás jogát nem lehet abszolút értékűnek tekinteni. Az, hogy egy nemzet állampolgárai milyen jogot gyakorolnak másokkal szemben, nem csupán egy jogi kérdés, hanem komoly morális elemzést igényel. Az igazságosság fogalma ebben az összefüggésben nemcsak az állampolgárok védelmére, hanem a globális igazságosságra is vonatkozik. Az, hogy mit jelent az igazságosság a migráció terén, nem csupán a nemzetek belső határain belüli jogi elválasztás, hanem egy sokkal összetettebb etikai kérdés, amely számos társadalmi, politikai és gazdasági tényezőtől függ.