Az elmaradott gazdaságú vidéki közösségek jelentős bevételcsökkenéssel szembesülnek, amikor a gyártóipari munkák elhagyják a városokat. Az 1970-es években, amikor a gyártási munkahelyek elhagyták a városokat, ezek a munkahelyek jellemzően olyan közösségekbe kerültek, ahol olcsóbb munkaerő állt rendelkezésre és a szakszervezetek befolyása gyenge volt. Így az ipari munkák déli államokban és vidéki városokban virágoztak. 2000-re a gyártásban dolgozók aránya vidéki Amerikában három ponttal magasabb volt (17%) mint a városi területeken (14%). A szegénység és a fejletlenség történelmi hátterével rendelkező déli államok hajlandóak voltak üzletbarát környezetet biztosítani, alacsonyabb adókkal és enyhébb szabályozással, mint például északkeleti vagy nyugati államok. 2013-ban a legjobb államok a CEO Magazine szerint Texas, Florida, Észak-Karolina és Tennessee voltak. Bár ezek a munkahelyek kompenzálták a mezőgazdaság hanyatlását, ugyanakkor azt is jelentették, hogy az alacsony jövedelmű mezőgazdasági munkák alacsony jövedelmű gyártóipari munkahelyekkel helyettesítették egymást.

A vidéki közösségekben eközben az alacsonyan fizetett szolgáltatási szektor, például gyorséttermek és nagyáruházak (mint a Walmart vagy Target) rohamos növekedésének lehettünk tanúi. Az egykori mezőgazdasági központokban 2000-re a vidéki amerikai munkavállalók kétharmada már a szolgáltatási szektorban dolgozott. Az új gazdaság természete azt jelentette, hogy a gyártásból származó szerény juttatások csak rövid ideig voltak jelen a vidéki közösségekben. Az iparágak továbbra is olcsóbb munkaerőt kerestek a tengerentúlon, és a verseny arra ösztönözte őket, hogy az emberi munkát gépekkel helyettesítsék. Azok a munkák, amelyek magasabb szintű tudást és diplomát igényeltek, továbbra is a városokban koncentrálódtak, ahol képzett munkaerő állt rendelkezésre. A vidéki települések, ahol nem volt elég munkahely, egyre inkább szenvedtek, sokan közülük lassan el is tűntek.

Az ilyen nehézségek a társadalmi patológiák kialakulásával is összefonódtak. West Virginia szénbányásza, Littleton, a legszegényebb település lett az államban, ahol a jövedelem fejenként mindössze 6 000 dollár volt. Itt, mint sok más vidéki településen, drogproblémák jelentek meg, különösen a heroinnal kapcsolatosan. Az emberek kétségbeesetten várták, hogy valami változzon, különben még többen végezhetik a sírban. E települések lakói gyakran keresnek politikai vezetőt, aki képes segíteni nekik, és Trump sok vidéki bányász közösség számára azt a reményt képviselte, hogy a régi gazdaság visszatérhet.

Fontos megérteni, hogy a vidéki közösségek gazdasági helyzete szoros összefüggésben van az oktatással. Azok a közösségek, ahol a munkavállalók nem rendelkeznek a globális gazdaság igényeinek megfelelő oktatással, sokkal jobban szenvednek. A vidéki fiatalok elvándorlása, amit a szociológusok „agyi lefolyásnak” neveznek, súlyosbítja ezt a problémát. A vidéki iskolák nem kínálnak olyan tantárgyakat, amelyek elősegítenék a diákok felkészülését egy egyetemi oktatásra, például haladó szintű matematikát vagy előrehozott kurzusokat. Ennek eredményeként ezek a diákok kisebb eséllyel jutnak el egy négyéves egyetemre és végeznek el egyetemet. A helyi gazdaság, amely jellemzően kék galléros munkahelyekre épült, nem képes vonzani a diplomás munkavállalókat, és az új munkahelyek is elmaradnak, ha nincs megfelelően képzett munkaerő.

Bár a gazdaság 2008-as világválság után új munkahelyeket teremtett, a helyreállítás nem volt egyenlő. Azok, akik kihasználhatták az új munkahelyeket, jellemzően magasan képzett munkavállalók voltak, akik poszt-szekundáris oktatással rendelkeztek. 2010 és 2016 között az olyan szektorokban, mint az egészségügy, a szociális segítségnyújtás és a tudományos szolgáltatások, jelentős munkahelybővülés történt, míg a hagyományos kék galléros munkahelyek száma csökkent.

Az ilyen gazdasági átalakulások következtében a vidéki közösségek számára a legfontosabb tényező a megfelelő oktatás és a képzett munkaerő biztosítása. Ha nem sikerül helyi szinten megfelelő oktatási rendszert kialakítani, amely felkészíti a diákokat a globális munkaerőpiac igényeire, ezek a közösségek valószínűleg továbbra is küzdeni fognak a munkahelyek és a fejlődés lehetőségeinek hiányával. Az oktatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezek a települések hosszú távon képesek legyenek felzárkózni és túlélni a globális gazdaság kihívásait.

Hogyan alakította a konzervatív média Trump kampányát?

Amikor világossá vált, hogy Donald Trump valóban megszerzi a republikánus elnökjelöltséget, a Fox News erőteljesen támogatta őt. A Pew kutatás 2017 januári felmérése szerint azoknak az amerikaiaknak, akik Trumpra szavaztak, 40%-a szerezte a választási híreket főként a Fox News-ból, míg más hírforrások nem értek el ilyen magas arányt. A Trump pozitív megjelenítése valóban kifizetődött a hálózat számára: a Fox 2016-ban rekord nézettséget ért el, átlagosan 2,4 millió nézővel az esti főműsoridőben. Bár Trump sokat panaszkodott a mainstream médiára, a kampányában a hagyományos médiától kapott viszonylag szűretlen üzenetátadásra alapozott.

A legtöbb politikai jelölt kampányát viszonylag kevés nyilvános ismertséggel kezdte. Egy korai előválasztási győzelem vagy váratlanul erős szereplés lehetőséget adhatott a sajtó figyelmére és adományokra. Ezzel szemben Trump már a kampány kezdetén rendkívül magas népszerűségnek örvendett. Évtizedek óta egy ingatlanbirodalom élén állt, a New York-i magas társadalom központjában mozgott, és ő volt a népszerű valóságshow, az "The Apprentice" főszereplője. Nem volt szüksége Iowa sertéspörköltjeire vagy New Hampshire-i bevásárlóközpontokban tartott találkozókra.

Trump hamar rájött, hogy legjobb idejét hatalmas kampányrendezvényekre kell fordítania, amelyek biztosítják a sajtó figyelmét. Ezen rendezvények gyakran "barátságos" területeken zajlottak, de előfordult, hogy Trump olyan helyszíneken jelent meg, ahol biztosra vehette, hogy tüntetések lesznek. A chicagói Illinois Egyetemen tervezett rendezvényét például hirtelen törölték, amikor a rendezvényre érkező tüntetők már az épületen belül is megjelentek. Gyakran a kampány szűrte a közönséget, és csak Trump támogatóit engedték be.

A főáramú média, amely Trumpot gyakran kritikával illette, elutasította őt. Történelmi rekordot állított fel: soha egyetlen nagy párt jelöltje sem kapott annyi negatív véleményt, mint ő. Trump azonban nem hozott létre saját újságokat üzenetének terjesztésére, de a Twitter használata – egyirányú csatorna milliók számára – modern alternatívát jelentett. A konzervatív média személyiségei, mint Rush Limbaugh, Glenn Beck és Sean Hannity, haragot és elégedetlenséget szítottak a fehér konzervatívok körében. Az "alt-right" média is Trump mögé sorakozott – ő volt az a jelölt, aki a fehér nacionalista vízióikkal erősen szinkronban lévő álláspontokat képviselt.

A Trump kampányának sikerében kulcsfontosságú szerepet játszott Steve Bannon, a Breitbart News Network egykori vezetője, aki ismert volt arról, hogy szélsőjobboldali elméleteket népszerűsített. Az egyik elmélet szerint, noha a bűnözés számos városban csökkent, a Breitbart szerint "a baloldal célja a rendőrség bénítása, a zavargások és fosztogatások igazolása, hogy a bűnözők hatalmat kapjanak." Trump a "hamis hírek" kifejezést használta a mainstream médiára, miközben a valódi hamis hírek online terjedtek. Szándékosan félrevezető profit orientált weboldalak virágoztak, miközben a közösségi média – különösen a Facebook – több százezer amerikai számára juttatta el a hamis híreket. Orosz botok, hamis közösségi médiás fiókok, amelyek automatikusan terjesztették Trumpot támogató üzeneteket, szintén nagy szerepet játszottak.

A 2016-os amerikai választás során egy tanulmány szerint minden negyedik amerikai látogatott el hamis hír oldalra, és Trump támogatóinak körében volt a legnagyobb arányban jelen a hamis tartalom, amely túlnyomórészt Trumpot támogatta.

A konzervatívok már régóta hangoztatják, hogy az amerikai sajtó liberális elfogultsággal bír. A Nixon-adminisztráció alatt érték el a fordulópontot, amikor Spiro Agnew, Nixon alelnöke, a sajtó politikai irányultságát bírálva támadta a sajtó negatív kritikáját. A konzervatívok ekkor alternatív médiumokat hoztak létre, hogy ellensúlyozzák a baloldali elfogultságot, de az igazi átalakulás az 1980-as évek végén történt. Az FCC eltörölte a Fairness Doctrine-t, amely arra kötelezte a médiumokat, hogy biztosítsanak különböző politikai álláspontokat a fontos társadalmi kérdésekben. Ez megnyitotta az utat a konzervatív média számára, hogy új formában terjessze üzeneteit.

A "Fairness Doctrine" eltörlését követően a konzervatív műsorvezetők, mint Glenn Beck és Bill O’Reilly, nem politikai szakemberekként, hanem inkább szórakoztatóipari háttérrel rendelkező személyekként kezdték el uralni a médiát. A stílusuk az agresszivitásra, a sértésre és a szociális kérdések egyoldalú bemutatására épült, amely rendkívül sikeressé vált. Limbaugh például több tízmillió hallgatóval rendelkezett, és hatalmas pénzügyi juttatásokat kapott műsoraiért.

Mindezek a változások végül formálták Trump politikai kampányát, amely nem csupán a hagyományos médiára, hanem az új típusú, ideológiailag elfogult médiumokra épült. A sikerét nemcsak a hagyományos politikai stratégiák, hanem a konzervatív média és a közösségi platformok egyre nagyobb szerepe is meghatározta.

Hogyan építhetünk sikeres szövetségeket és kapcsolati hálókat az érdekérvényesítésben?
Hogyan alakította Reagan a jóléti rendszer narratíváját?
Hogyan váltak a mesterek és tanítványaik kísértetté Ninjago világában?
Mi a felelőssége a pszichiátereknek a közéleti személyek mentális állapotának megítélésében?