A "The Dangerous Case of Donald Trump: 27 Psychiatrists and Mental Health Experts Assess a President" című könyv Bandy Lee szerkesztésében és több, mint húsz pszichiáter, valamint mentális egészségügyi szakértő közreműködésével született, és különleges etikai kérdéseket vet fel, különösen a szakmai etikák és a közéleti személyek pszichológiai megítélése terén. A könyv tárgyalja a mentális egészségügyi szakemberek dilemmáját, akiknek szakmai etikai kódexe két, egymásnak ellentmondó elvet tartalmaz: az egyik a Goldwater-szabály, amely megtiltja a pszichiáterek számára, hogy közszereplők mentális állapotát diagnosztizálják, ha azokkal nem állnak terápiás kapcsolatban, míg a másik a figyelmeztetés kötelessége, amely előírja, hogy a szakemberek figyelmeztessék a közvéleményt, ha egy személy veszélyt jelenthet. A könyv azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miként lehet egyensúlyba hozni ezt a két elvet, különös figyelmet fordítva Donald Trump elnök viselkedésére és annak lehetséges társadalmi hatásaira.

Bandy Lee és kollégái számára a könyv nemcsak tudományos munka, hanem egy etikai kötelesség is, amelyet a közvélemény számára kívánnak hozzáférhetővé tenni, még akkor is, ha ez a szakmai helyzetük veszélyeztetésével jár. Lee számára a könyv és a körülötte kibontakozott viták arra világítanak rá, hogy a pszichiátereknek és más mentális egészségügyi szakembereknek aktívan kell figyelemmel kísérniük és válaszolniuk azokra a közéleti személyekre, akik esetleg veszélyt jelenthetnek társadalmi szinten, még akkor is, ha az őket érintő diagnózisok elhangzása sérti a szakmai titoktartást.

A könyvben bemutatott pszichiáterek és szakemberek Trump mentális állapotának megítélése során nem csupán a pszichológiai diagnózisok elméleti alkalmazásával foglalkoznak, hanem figyelembe veszik azokat a társadalmi és politikai következményeket is, amelyek egy ilyen magas szintű közszereplő viselkedéséből eredhetnek. A szerzők a Trump-effektust is elemzik, amely kifejezi azt a jelenséget, hogy egy közszereplő pszichológiai állapota miként formálja és befolyásolja a társadalmi normákat, különösen a fehér nativista diskurzusok erősödését, amelyek szoros kapcsolatban állnak az elnöki hatalom gyakorlásával.

A "Trump-effektus" különösen érdekes, mert arra világít rá, hogy a mentális egészségügyi szakemberek figyelme nem csupán a diagnózisok kiállítására korlátozódik, hanem a közszereplők viselkedésének és annak társadalmi hatásainak figyelemmel kísérésére is. A könyv szerzői azt állítják, hogy a pszichiátereknek nem csupán akkor kell cselekedniük, amikor valaki közvetlenül fenyegetést jelent, hanem akkor is, amikor a közéleti személy viselkedése és szavai olyan jelenségeket generálhatnak, amelyek hosszú távon destabilizálják a társadalom egészét.

A könyv alapját adó etikai dilemma tehát nemcsak egyéni döntés, hanem társadalmi felelősség is. A "Duty to Warn" (Figyelmeztetés Kötelessége) mozgalom kiemeli, hogy a pszichiátereknek, ha úgy érzik, hogy egy közszereplő viselkedése veszélyeztetheti mások biztonságát, akkor kötelességük figyelmeztetni a közvéleményt, még akkor is, ha ez sérti a szakmai etikát. A könyv mindemellett arra is rávilágít, hogy a szakemberek gyakran szembesülnek azzal a dilemmával, hogy megnyilvánulásaik nemcsak etikai, hanem politikai kockázatokat is jelenthetnek számukra. A szerzők saját tapasztalataikból is mesélnek, amikor elmondják, hogy a könyv megírása során nemcsak szakmai bírálatot, hanem fenyegetéseket és gyűlöletet is kaptak.

A könyv tehát nem csupán a mentális egészségügyi kérdésekről szól, hanem mélyebb társadalmi és politikai kérdéseket is felvet, amelyek az etikai határok, a szakmai felelősség és a közéleti személyek pszichológiai hatása közötti összefüggéseket feszegetik. A könyv szerzői nemcsak a mentális egészségügyi szakemberek, hanem a társadalom egészének felelősségére is rávilágítanak. Az, hogy miként viselkedhetnek és hogyan reagálhatnak a közéleti személyek, alapvetően befolyásolja azt a társadalmi klímát, amelyben élünk, és amelynek megértése kulcsfontosságú a társadalom stabilitásának fenntartása érdekében.

A könyv tehát egyfelől felveti a szakmai etikák és társadalmi felelősség kérdéseit, másfelől rávilágít arra is, hogy a közéleti személyek mentális egészségének megítélése túlmutat a személyes szférán. A közszereplők viselkedése hatással van a közösségre, és az őket érintő pszichológiai kérdések nem csupán orvosi, hanem társadalmi és politikai ügyekké is válnak.

A mentális állapot és a politikai vezetők: Donald Trump esete és teológiai következményei

A politikai vezetők mentális állapotának vizsgálata, különösen, ha ezt pszichiátriai diagnózissal párosítják, számos etikai és tudományos kérdést vet fel. Egyre több olyan közéleti beszélgetés zajlik, amelyekben a mentális betegségek diagnosztizálására utaló kifejezések kerülnek elő, miközben a társadalom és a tudományos közvélemény az etikai határokon belül próbálja kezelni ezeket a kérdéseket. Az ilyen beszélgetések gyakran olyan személyekkel kapcsolatosak, akikkel a diagnosztikai kapcsolatok nem léteznek, mint például Donald Trump, egy olyan személy, aki rendszeresen szerepel a médiában, és akinek mentális állapotát különböző szakemberek próbálják elemezni.

Egyes szerzők, mint John Gartner (2017), a klinikai megközelítések határvonalain mozogva, a mentális állapot elemzésére egyes politikai vezetők esetében igyekeznek következtetni, miközben kifejezetten kerülhetik a diagnózisok hivatalos kimondását. Gartner például Trump esetében nem találkozott skizofrénia jeleivel, de érdeklődött afelől, hogy milyen helyet foglal el a bipoláris spektrumon (102. oldal). Bár az ilyen kijelentések nem minősülnek hivatalos diagnózisnak, az olvasók számára az ilyen típusú megfogalmazások arra ösztönözhetik őket, hogy az adott személyt egy diagnosztikai kategóriával társítsák. A közönség számára az efféle nyelvezet könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a politikai vezetőt pszichiátriai szempontból is értékeljék, függetlenül attól, hogy a szakemberek szándékai szerint ez nem diagnózis.

Az ilyen típusú megközelítések önmagukban nem tartalmaznak mindig rosszindulatot, de szükségszerűen felvetik az etikai kérdéseket. Az, hogy a mentális állapotot nyilvános beszélgetésekben politikai vezetők esetében felvetik, nemcsak az egyéni jogok és az orvosi titoktartás kérdését érinti, hanem a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatos stigma növekedését is kockáztatja. A mentális betegség társadalmi megbélyegzése hosszú és fáradságos küzdelem eredménye, és nem szabadna engedni, hogy politikai célokra használják fel. A múltban, mint Thomas Eagleton példája mutatja, a mentális egészségi problémák politikai karriert is meghiúsíthattak, ami arra figyelmeztet, hogy a társadalom ne térjen vissza egy olyan időszakba, ahol az elmebetegség a politikai pályafutás végét jelenthette.

A könyv, amely Donald Trumpot és annak mentális állapotát elemzi, fontos kérdéseket vet fel a politikai vezetők alkalmasságával kapcsolatban. A kötet egyes szerzői arra hívják fel a figyelmet, hogy a politikai vezetőknél nemcsak a fizikai egészség, hanem a kognitív és érzelmi stabilitás is kritérium kell legyen, hogy valaki képes legyen hatékonyan ellátni az elnöki feladatokat. Ez egy olyan ésszerű követelmény, amely mindenki számára fontos, függetlenül attól, hogy éppen ki tölti be az elnöki pozíciót.

Ha a teológiai szempontokat is figyelembe vesszük, a kérdések még inkább összetettek. A teológia és a mentális egészség közötti kapcsolatot különösen a keresztény feminista, praktikus és pasztorális teológusok vizsgálják, akik Donald Trump elnökségét gyakran mint az önhittség extrém példáját értékelik. Az emberi problémák középpontjában áll az a kérdés, hogy miként tarthatjuk meg a megfelelő önismeretet és alázatot, és hogyan kerülhetjük el az önfelmagasztalás csapdáját. A keresztény teológia történetében az emberi büszkeséget, mint az alapvető bűnt, gyakran hangoztatták, mivel az emberi önérzet túlfújódása eltorzítja az ember helyét a világban. A teológiai diskurzusban ma is fontos szerepet kapnak azok a liberációs teológiai irányzatok, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a marginalizált közösségek tagjai gyakran nem az önhittségben, hanem az önértékelésük csökkentésében szenvednek.

Trump viselkedése azonban egy rendkívüli esete annak, amikor az emberi arrogancia, és az ehhez társuló politikai hatalom, egyes esetekben tragikus következményekhez vezethet. Az elnök egyre inkább azokat a viselkedéseket mutatta, amelyek a nárcizmus és a pszichózis határterületén mozognak, és ez megnehezíti a közbeszéd tiszta, ésszerű és méltóságteljes alakítását.

Mindezek a kérdések a teológiai diskurzusokban is jelen vannak, különösen abban a korban, amikor a társadalmi mozgalmak, mint az #occupywallstreet, #blacklivesmatter és #metoo, mind az egyenlőtlenségek és az elnyomás lebontására irányulnak. A teológiai és vallási közösségek számára fontos feladat, hogy a jelenlegi politikai vezetők hatalmát, és azok hatását a közéletre, a társadalom igazságosságának és az egyéni méltóságnak a szemszögéből vizsgálják.

Hogyan érhetjük el a tartós felépülést a szenvedélybetegségekből?
Hogyan segíthet a Coroot az alkalmazások megfigyelésében és a problémák megelőzésében a felhőalapú környezetekben?
Hogyan befolyásolják a kétnyelvű szótárak a nyelvtanulást és a szókincset?