A Roy Cohn köré szerveződő hatalmi hálózatok és azok „szövetségesei” – mint a „szabbatiánus” maffia – mélyen átszőtték az amerikai közéletet és médiát. Cohn, aki Rupert Murdoch-ot is bemutatta Donald Trumpnak, évtizedeken keresztül mozgatta a háttérszálakat, egészen 1986-os haláláig, amikor épp nemrég fosztották meg ügyvédi engedélyétől etikátlan magatartás miatt. Az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmai nem állították meg idejében egy olyan ember pályáját, aki a hatalom legalsó és legfelső szintjein egyaránt jelen volt.

Ezzel párhuzamosan egy narratíva épült ki, amelyben Trump a szabbatiánus hálózatok elleni hősként tűnt fel, miközben legnagyobb támogatói – például Sheldon Adelson kaszinómilliárdos – maguk is mélyen beágyazódtak e hálózatokba. A QAnon-jelenség – amely Trump elnöksége alatt vált tömegpszichózissá – ebben a kontextusban nem a „felszabadítás” eszköze volt, hanem pszichológiai hadművelet, melynek célja a kritikus gondolkodású „Pushbackerek” csapdába csalása. A szcenárió ismerős: bennfentesekről és „jófiúkról” szóló mesék, akik állítólag tömeges letartóztatásokkal számolnak le a „rosszfiúkkal” – Rockefellerrel, Rothschilddal, Clintonnal, Obamával, Sorossal – de a megadott dátumok sosem hoztak semmilyen eredményt. A QAnon mantrája, a „Trust the plan” valójában az önálló cselekvés felfüggesztésére buzdította követőit, miközben egy gondosan felépített pszichológiai műveletbe vetették hitüket.

Ez a stratégia 2021. január 6-án érte el csúcspontját, amikor tömegek gyűltek össze Washingtonban tiltakozni a 2020-as választások eredménye ellen. A választások körüli visszaélések – elektronikus szavazógépek sebezhetősége, hirtelen megjelenő papírszavazatok, tömeges levélszavazás ellenőrzés nélkül – egy olyan rendszert rajzolnak ki, amely évtizedek óta manipulációra épül. Ezt egészítette ki a nagy techcégek, a szabbatiánus érdekkörökhöz köthető óriások (Facebook, Twitter, YouTube) információs cenzúrája, mely elnémította a Trumpot támogató és Bident bíráló hangokat. A választásokat így nemcsak a szavazatok, hanem az információk aszimmetrikus kezelése is döntően befolyásolta.

A Hunter Biden-laptop ügy és a hozzá kapcsolódó korrupciós vádak példája világosan mutatja, hogyan működik az elfojtás mechanizmusa. Egy botrány, amely normális körülmények között azonnal véget vetett volna egy elnökjelölt kampányának, szinte teljesen láthatatlanná vált a főáramú médiában. Joe Biden fiának üzletei – különösen Ukrajnában és Kínában – valamint az ebből fakadó politikai befolyáskereskedelem feltárása nemhogy akadályozta volna az elnökséget, de a cenzúrával és manipulációval épphogy megerősítette az őt támogató struktúrákat.

Ez az egész folyamat – Trump mesterséges felemelése és bukása, Biden beültetése a hatalomba – egy kettős csapdát hozott létre. Előbb a társadalom megosztása történt meg a Trump-jelenség körül, majd a „Woke” ideológia és a „Kultusz” teljes agendájának bevezetése következett Biden alatt. Az amerikai választási rendszer így már nem pusztán politikai, hanem pszichológiai hadszíntér is lett, ahol a valóság és a percepció határai elmosódnak.

A szöveg megértéséhez elengedhetetlen felismerni, hogy az ilyen narratívák nem egyszerű összeesküvés-elméletek vagy propagandaformák. Ezek a valóságérzékelés manipulációjára irányuló, hosszú távú stratégiák részei, melyek célja az ellenállás kontrollálása, az információáramlás torzítása és a politikai cselekvőképesség bénítása. A kulcs nem a vak hit, hanem a folyamatos kételkedés és az önálló ellenőrzés: azok, akik a legjobban eltalálják a vágyainkat, gyakran éppen azok, akik a legmesszebb akarják vinni befolyásukat fölöttünk.

Hogyan manipulálják a PCR-tesztet a pandémiás „esetek” és „halálozások” számainak szabályozására?

A PCR-teszt eredményeinek manipulálása a világjárvány alatt szisztematikus eszközzé vált a hatalmi struktúrák kezében, akik az esetszámok és halálozások növelésével vagy csökkentésével szabályozzák a közvéleményt és az intézkedéseket. A teszt érzékenységének, azaz az amplifikációs szintnek a változtatásával az „esetek” száma bármikor felfújható vagy csökkenthető. Amikor a hatóságok több igazolást akarnak a korlátozások és a gazdasági élet szigorú szabályozásának igazolására, magas szinten tartják az amplifikációt, így a pozitív eredmények száma megsokszorozódik. Amikor pedig az a cél, hogy az oltás hatékonyságát vagy a járvány visszaszorulását mutassák be, akkor lejjebb veszik az amplifikációt, és a számok csökkennek. Ez a manipuláció a valós helyzet torzítására alkalmas, és a közvélemény megtévesztésére szolgál.

Az Egészségügyi Világszervezet 2021 januárjában váratlanul figyelmeztette a laboratóriumokat a túlzott amplifikáció veszélyeire, és utasította a küszöbérték csökkentésére. Ekkor kezdtek megjelenni olyan címek, amelyek meglepődtek a „Covid-esetek” csökkenésén, mintha ez a vakcina sikerének egyenes következménye lenne. Ez az előre megjósolt trükkös lépés egyértelműen mutatja a tesztek mögötti stratégiai célt: a számok szándékos torzítását, nem pedig a valódi járványhelyzet bemutatását.

Az orrüregben végzett mintavételi eljárások, amelyek során a pálcikát mélyen a koponya alapja felé tolják, nem csupán kényelmetlenek, hanem potenciálisan veszélyesek is lehetnek. Esetekről tudni, amikor a mintavételi pálcika megsértette az agyfolyadékot, komoly sérülést okozva. A mintavétel gyakran képzetlen személyek által történik, akik nem rendelkeznek megfelelő orvosi háttérrel. Az ortopéd sebész Dr. Lorraine Day rámutat arra, hogy az eljárás nem csupán diagnosztikai teszt, hanem egyfajta „vakcináció” is lehet, hiszen a pálcika a kribriform lemezzel való érintkezés során apró, potenciálisan az agyba jutó részecskéket juttathat be. A Johns Hopkins egyetem kutatócsoportja által fejlesztett, mikroszkopikus méretű, csillag alakú gyógyszerleadó eszközök (theragripperek), amelyek a bél nyálkahártyájához képesek tapadni, például ilyen mechanizmusokon alapulhatnak. Ez az információ új megvilágításba helyezi a tesztek és az oltások technikai hátterét, amely mögött nem csupán a járvány megfigyelése állhat, hanem egyfajta irányított beavatkozás is.

A sterilizáló anyagként alkalmazott etilén-oxid, amely a mintavételi pálcikák felületén található, szintén súlyos kockázatot hordoz. Az etilén-oxid DNS-károsító és rákkeltő hatású, ami a hosszú távú expozíció esetén növeli a limfóma, leukémia, valamint gyomor- és emlőrák kialakulásának kockázatát. Az állandó, otthon és iskolában végzett tesztelés, amely gyakorlatilag az egész populációt érinti, előidézheti a káros anyagok felhalmozódását a szervezetben, különösen, ha ezt a gyerekeken is elvégzik. Ez az egészségügyi szempontok szempontjából kritikus kérdésként merül fel, amelyet a hivatalos narratíva gyakran figyelmen kívül hagy.

A járvány során hősként bemutatott orvosok valójában a nagy gyógyszeripari érdekek által irányított hatóságok által meghatározott narratívát ismétlik, sokszor szakmai ismeretek hiányában vagy éppen annak ellenére. Ez a helyzet aláássa az orvostudományba vetett bizalmat, mivel az igazán hiteles szakemberek hangját elnyomja a mainstream média és a politikai döntéshozók, akik érdekei az egységes, kritika nélküli álláspont fenntartását kívánják. A példák között szerepelnek olyan abszurd javaslatok, mint férfiaknak a fogamzásgátló szedése Covid-kezelésként vagy a folyamatos arcmaszk viselés életmódszerű fenntartása.

Christian Drosten virológus, aki a világjárvány egyik legismertebb arca lett, a Corman-Drosten PCR-protokoll kidolgozója, egy olyan tesztet hozott létre, amely nem alkalmas fertőző betegségek kimutatására, és amelynek kidolgozásakor nem állt rendelkezésére a SARS-CoV-2 vírus mintája. Ez az alapvető hiányosság teljes mértékben megkérdőjelezi a teszt hitelességét és azt a globális káoszt, amelyet az azóta elterjedt teszt eredményezett. A tesztet 2020 novemberében 22 nemzetközi tudós bírálta, akik kiemelték a teszt tíz súlyos molekuláris és módszertani hibáját, többek között a nem specifikus eredményeket és az óriási változékonyságot.

Fontos megérteni, hogy az ilyen manipulációk és félrevezető protokollok súlyos következményekkel járnak, hiszen a döntéshozók és a társadalom a teszteredmények alapján hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek az emberek életét, szabadságát és gazdasági helyzetét érintik. Ezért a PCR-tesztek korlátainak, a mérési eljárások tudatos befolyásolásának, a biológiai kockázatoknak és a szakmai narratívák mögötti politikai érdekeknek a mély megértése elengedhetetlen a járvány valós megítéléséhez és a jövőbeli hasonló helyzetek kezelésekor.

Hogyan alakult ki a „tesztjárvány” és miért kérdőjelezik meg a PCR‑teszt hitelességét?

A PCR‑teszt körüli vita egyik központi eleme az, hogy maga az eljárás nem képes megkülönböztetni a teljes „vírust” és annak töredékeit. Ez alapvető tudományos probléma, mert így nem lehet megbízhatóan eldönteni, hogy valaki valóban fertőző, vagy csupán korábbi érintkezés nyomait hordozza. A tesztnek nincsenek szabványos pozitív és negatív kontrolljai, hiányzik belőle az egységes, átlátható standardizált működési protokoll, és a Corman–Drosten által kidolgozott módszert nem támasztotta alá megfelelő szakmai bírálat. A tudósok szerint a Covid‑tesztelés e protokollja nem tudományos alapokon nyugszik, ezért követelték a tanulmány visszavonását az Eurosurveillance című folyóiratból. Ugyanők óriási, visszamenőleges vizsgálatot sürgettek minden eddigi Covid‑haláleset, „fertőzöttségi ráta” és diagnózis kapcsán.

A PCR‑teszt köré épített járványügyi intézkedések – lezárások, utazási korlátozások, kötelező izolációk – szintén újraértékelésre szorulnak. Dr. Kevin Corbe brit egészségügyi kutató úgy fogalmazott, hogy a Drosten‑féle PCR‑teszt mögötti „tudományos indoklás minden eleme megsemmisült” a kritikus elemzés hatására: „Ez a Covid‑tesztre nézve olyan, mint Hirosima vagy Nagaszaki.” A kínai hatóságok nem adtak át izolált víruskészítményt, amikor a tesztet fejlesztették, hanem egy génbanki szekvenciára építették – vagyis pusztán „kitalálták”.

A portugál fellebbviteli bíróság 2020 novemberében kimondta, hogy a PCR‑tesztek megbízhatatlanok, és jogellenes pusztán ezek alapján karanténba zárni embereket. A „vírus” soha nem volt izolálva, ennek következményei pedig fokozatosan válnak nyilvánvalóvá. Ennek ellenére Drosten és munkatársai 2020 januárjában időre készen álltak egy olyan protokollal, amely 24 óra alatt „átment” egy látszat‑szakmai bírálaton, majd a WHO azonnal ajánlotta közel 200 tagállamának. Ezzel megkezdődött az a „sting”, amely máig tart.

De ki is az a Christian Drosten? Végzettsége és pályafutása körül sok a homály, szakmai múltja pedig kétséges. 2003‑ban a SARS‑1 állítólagos „vírus” kapcsán már előrejelezte a gazdasági hatásokat és vakcinafejlesztést sürgetett; 2009‑ben a sertésinfluenza ügyében is pánikot keltett, miközben a valóság jóval enyhébbnek bizonyult. Mégis kormányzati tanácsadó maradt, mert – ahogy más, Gates‑pénzekkel támogatott „szakértők” is – rendre azt a következtetést szolgáltatta, amelyre a hatóságoknak szükségük volt.

A konfliktusok világosak: Olfert Landt, Drosten rendszeres társszerzője, a TIB Molbiol Syntheselabor GmbH tulajdonosa, épp azokat a teszteket gyártja és adja el világszerte, amelyeket Drosten és köre kidolgoz. Landt maga mondta: ha nincs meg a vírus, szintetikus génnel szimulálják. Így készült a SARS‑CoV‑2 teszt is – számítógépes, mesterséges konstrukcióra építve.

A német ügyvéd, Dr. Reiner Fuellmich tömeges keresettel készül Drosten, Tedros és a WHO ellen emberiesség elleni bűncselekmények miatt. Kína központi szerepe sem véletlen: a valóságot nem kell megváltoztatni, csak az emberek érzékelését kell irányítani. Nem szükséges, hogy valami ténylegesen megtörténjen – elég, ha elhitetik, hogy megtörténik. A „Covid‑19” nem valódi vírus, hanem mentális vírus, amely milliárdok elméjét fertőzte meg.

Megváltoztatjuk az élet szoftverét? – Az mRNS, a szintetikus biológia és a test információs mezőjének átalakítása

Az elmúlt harminc évben olyan digitális-tudományos forradalom zajlik, amely alapjaiban változtatja meg az orvoslás és a biológia szemléletét. A sejtek működését meghatározó hírvivő RNS, vagyis mRNS nem csupán genetikai üzenetek továbbítója a DNS és a fehérjék között, hanem olyan információs rendszer, amely az élő szervezet működésének „operációs rendszereként” értelmezhető. Ha pedig ez a kód módosítható, ha új sorokat lehet „beírni” vagy meglévőket átírni, az alapjaiban befolyásolhatja a szervezet működését – a fertőző betegségektől egészen a daganatos elváltozásokig.

A test nem egyirányú kommunikációs struktúra. A DNS, az mRNS és a fehérjék közötti információáramlás kölcsönös, és ez a dinamika teszi lehetővé, hogy külső információ – akár sugárzás, akár mesterségesen előállított molekuláris üzenetek – módosítsa a test információs mezőjét. Ez az „információterápia” koncepciója: a test működésének befolyásolása azáltal, hogy az információtérképet megváltoztatjuk. A DNS nemcsak tárolja, hanem fogadja és közvetíti az információt, így egyaránt reagálhat természetes vagy szintetikus üzenetekre.

A modern biotechnológia – különösen az mRNS-alapú terápiák – évtizedek előkészítő munkájának eredménye. A humán genom szekvenálása, amely a 2000-es évek elején még óriási vállalkozás volt, mára hetek alatt elvégezhető a nyilvános laboratóriumokban. A nem nyilvános projektekben ez a képesség még korábban kialakult, és az új generációs vakcinák, terápiák mögött már meglévő tudományos és technológiai kapacitások húzódnak.

A szintetikus biológia gyorsan terjedő, multidiszciplináris terület. Célja nem csupán új biológiai rendszerek létrehozása, hanem a meglévők áttervezése is. Ez a biológia, mérnöki tudomány, információtechnológia és kémia metszéspontján álló kutatási irány lehetővé teszi mesterséges vér, bőr, szervek és végtagok előállítását, sőt 3D-nyomtatott szöveteket és szerkezeti elemeket is. A tudomány e területe új emberi jellegek és funkciók létrehozására törekszik, olyan organizmusokat hozva létre, amelyek természetes környezetükben nem léteznek.

A transzhumanizmus és a mesterségesen „fejlesztett” emberi élet programja nem jövőbeli fantázia, hanem valós kutatási irány, amelyhez társadalmi, etikai és politikai dilemmák kapcsolódnak. Az ember-gép hibrid rendszerek, az önreplikáló nanobotok, az autonóm mesterséges intelligencia és a genetikailag átalakított organizmusok nemcsak orvosi vagy technológiai, hanem hatalmi és szabadságjogi kérdéseket is felvetnek.

Fontos megérteni, hogy az emberi test nem pusztán biológiai mechanizmus, hanem információs mező, amely érzékenyen reagál mindarra, amit befogad – legyen az természetes vagy mesterséges eredetű. A szintetikus biológia és az mRNS-technológia alkalmazása csak akkor érthető meg teljes mélységében, ha nem pusztán gyógyszerként, hanem információként tekintünk rájuk, amely képes módosítani a test és az elme működését. A jövő társadalmi szerkezete, szabadságfogalma és emberképe szorosan összefügg majd e tudományos folyamatokkal, és nem lehet róluk pusztán technológiai újításként beszélni, hanem alapvető civilizációs fordulatként kell rájuk tekinteni.

Hogyan bizonyítható egy vírus létezése és izolálása? A SARS-CoV-2 esete

A járványügyi helyzetek során különösen fontos a kórokozók pontos azonosítása és izolálása, mely nélkülözhetetlen a fertőző betegségek megértéséhez és kezeléséhez. A vírus izolálásának és tisztításának folyamata több évtizedes virológiai gyakorlattal rendelkezik, és alapvető követelmény, hogy a vírus létezését és működését hitelesen igazoljuk. A SARS-CoV-2 vírus esetében azonban jelentős vita övezi az izoláció tényleges megtörténtét, ami komoly következményekkel jár a tudományos állítások és a közegészségügyi döntések szempontjából.

Az izolálás fogalmát az Oxford English Dictionary a következőképpen határozza meg: az elkülönítés cselekedete vagy állapota, amelyben valami elszigetelten vagy magányosan áll, távol más dolgoktól vagy személyektől. Ennek a meghatározásnak a szellemében a vírus izolálása azt jelenti, hogy a tünetekkel rendelkező egyénekből származó mintákból (vér, váladék, sputum) olyan tiszta víruspartikulákat kell előállítani, amelyek mentesek minden más genetikai anyagtól vagy szöveti komponensől. Ez a tisztítási folyamat magában foglalja a minták macerálását, szűrését és ultracentrifugálását, amely lehetővé teszi, hogy elektronmikroszkópos vizsgálattal azonos méretű és alakú víruspartikulákat figyeljünk meg.

Csak ezen víruspartikulák tisztaságának és egységességének igazolása után következhet a morfológia, a kémiai összetétel és a genetikai anyag elemzése. Az eljárás végső célja, hogy megerősítsük az exogén eredetet, vagyis azt, hogy ezek a részecskék valóban vírusok, nem pedig a szövetek normális bomlástermékei. Ez a szigorú, tudományos megközelítés az alapja a vírus létezésének bizonyításához és annak igazolásához, hogy a vírus képes betegséget okozni.

A SARS-CoV-2 esetében azonban nem áll rendelkezésre olyan kutatás, amely e lépéseket teljeskörűen végrehajtotta volna. A virológusok többnyire nem izolálták a vírust tisztán, hanem kevert mintákat használtak, amelyeket sejttenyészetekbe oltottak, ahol a sejtek mérgezése, elpusztulása és a keletkező genetikai anyagok töredékei alapján hozták létre a vírus feltételezett génsorozatát. Ezt a folyamatot hibásan nevezik vírus izolációnak, miközben az elektronmikroszkópos bizonyítékok hiányoznak, és a genetikai anyag nem tisztán vírus eredetű. Ez az eljárás alapjaiban kérdőjelezi meg a SARS-CoV-2 vírus létezésének tudományos bizonyítékát.

Az úgynevezett vírus variánsok és a vírus által okozott betegség, a Covid-19 fogalma is ezen a vitán alapul. Amennyiben a vírus létezése nincs megbízhatóan igazolva, nem lehet hitelesen meghatározni annak genetikai változatait, és nem lehet bizonyítani, hogy az adott kórokozó valóban betegséget okoz. Ezzel összefüggésben megkérdőjeleződik a jelenlegi járványügyi intézkedések, valamint az oltóanyagok és kezelések tudományos alapja is.

Fontos megérteni, hogy a vírusok intracellularis paraziták, vagyis sejten belül élnek, de ez nem zárja ki a vírusok izolálhatóságát a megfelelő módszerekkel. A virológia hagyományos protokolljai ezt megengedik, és a világ számos laboratóriumában alkalmazzák más vírusok esetében. Ha a SARS-CoV-2 vírus esetében ezt nem sikerült megvalósítani, akkor ez súlyos tudományos hiányosságot és torzítást jelez.

Az ilyen tudományos kérdések kezelése során nélkülözhetetlen a szkepticizmus, a kritikus gondolkodás és a módszertani szigor, hogy elkerüljük a félrevezető következtetéseket. A közegészségügy és a társadalom biztonsága érdekében a tudományos igazság feltárása és az átlátható kutatás alapvető. A bizonyítékok átgondolt elemzése nélkülözhetetlen a helyes döntéshozatalhoz és a szabadság védelméhez.

Miért van a táplálék kereskedelmi termékké alakítva, és miért van szükség a változásra?
Mikor és miért válnak a kizárási jogok érvénytelenekké a szövetségi és nemzetközi közösségekben?
Miért vált a Tea Party ellenséggé a Republikánus Párttal szemben?
Hogyan befolyásolja a digitális iker a hibadiagnosztikai modellek pontosságát a tenger alatti termelési rendszerekben?
A demokrácia és a közéleti morál válsága: Mi történik a társadalomban?
Üzenet a negyedéves jelentés szövegének módosításáról
A gyermekjogi felelős munkaterve a makarjevi 2. számú középiskolában a 2018–2019-es tanévre
Aldehidek és ketonok – tesztkérdések és reakcióik áttekintése
A Városi Autonóm Középiskola „4. Számú Gimnázium” Chemia Munkaprogramja a 8. B, M osztály diákjai számára
Jevgenyij Alekszandrovics Kulkin – A volgográdi irodalom lelke és szellemi öröksége