Miért van a táplálék kereskedelmi termékké alakítva, és miért van szükség a változásra?

A táplálkozás globális rendszere az iparosodott világban egyre inkább a profitra és nem az emberek szükségleteire összpontosít. Az ipari mezőgazdaság és az azt támogató vállalati struktúrák nemcsak a helyi közösségeket és a környezetet sújtják, hanem alapvetően alakítják a világ élelmiszer-ellátási rendszerét, amely egyre inkább a kereskedelem árujává változtatja az élelmet. A táplálkozásnak mint emberi jognak, alapvető szükségletnek kellene szerepelnie, azonban manapság egyes iparági szereplők számára ez csupán egy olyan termék, amelynek hasznot hozó értékét kell maximalizálni.

Az ipari mezőgazdaság másik markáns jelensége az állatok, mint termékek kezelése. A tejelő tehenek példája jól illusztrálja ezt a gyakorlatot. Az állatok kizsákmányolása nemcsak erkölcsileg kifogásolható, hanem a fenntarthatatlan termelési módszerekre is rávilágít, amelyek kizárólag a profitot tartják szem előtt, miközben figyelmen kívül hagyják az állatok jólétét. Az ilyen rendszerek lehetővé teszik a legnagyobb cégek számára, hogy maximálisan kihasználják az erőforrásokat, miközben a munkavállalók és a gazdák többsége egyre inkább a szegénység határán él. Az állatok ipari méretű tartása és az ehhez kapcsolódó környezeti károk figyelmen kívül hagyása nemcsak a természetet, hanem az embereket is veszélyezteti, akik ennek az ipari rendszereknek a következményeit viselik.

A neoliberalizmus elvei – amelyek a magánérdekeket és a profitot helyezik előtérbe – szembemennek azokkal az értékekkel, amelyek a bolíviai és ecuadori alkotmányokban is szerepelnek, amelyek a Földanyát, mint mindent magába foglaló és gondoskodó entitást tartják tiszteletben. Ezen alkotmányok szerint a természet nem árucikk, és a fenntartható fejlődés nem a kizsákmányolás útján történhet. Ezzel szemben a globális mezőgazdasági ipar egyre inkább a termelési rendszerek kiaknázására és a profit maximalizálására összpontosít, figyelmen kívül hagyva a környezeti és társadalmi hatásokat. A neoliberalizmus elvei nemcsak gazdasági szempontból problémásak, hanem egy olyan időszakban, amikor a globális felmelegedés hatásait egyre inkább érzékeljük, különösen veszélyesek. A klímaváltozás elleni küzdelem során elengedhetetlen, hogy a gazdaságot ne az ipari profit, hanem az együttműködés és a közös jólét szolgálja.

A génállomány csökkenése és az ipari halászat hatása nemcsak az élővilágot, hanem az embereket is veszélyezteti. A globális mezőgazdasági rendszer, amely a génmódosított növényekre és ipari állattartásra épít, hosszú távon nem fenntartható, és egyre inkább világossá válik, hogy szükség van a rendszer gyökeres átalakítására, hogy megvédjük a bolygót és a jövő generációk életkörülményeit.

Hogyan alakíthatók hatékony kollektív intézkedések a fenyegetések megelőzésére és eltávolítására?

A béke fenntartásának és az agresszióval vagy más békét sértő cselekményekkel szembeni fellépésnek, valamint az államközi viták békés rendezésére tett erőfeszítéseknek a célja, hogy a nemzetek közötti együttműködés és a nemzetközi jog alapelvei mentén biztosítsák a globális békét. A nemzetközi közösségnek elengedhetetlen, hogy közösen dolgozzon ki olyan hatékony intézkedéseket, amelyek nemcsak a fenyegetéseket előzik meg, hanem segítenek a feszültségek mérséklésében is, mindezt figyelembe véve a nemzetek közötti egyenlőség és önrendelkezés elvét.

A nemzetek közötti baráti kapcsolatok kialakítása és fenntartása alapvető fontosságú ahhoz, hogy erősödjön a globális béke. Ezen kapcsolatok a tiszteleten, az egyenlő jogok és az önrendelkezés elvén alapulnak. A nemzetközi közösség szereplői közötti együttműködés központjává kell válnia a nemzetek közötti harmonizált cselekvésnek, hogy mindenki számára előnyös és igazságos megoldások születhessenek. Az ilyen típusú együttműködés különösen fontos a globális problémák, például a gazdasági, társadalmi, kulturális vagy humanitárius kérdések megoldásában.

A klímaváltozás, mint közös emberi aggodalom, hangsúlyozza a nemzetek közötti összefogás szükségességét. Az olyan nemzetközi megállapodások, mint a Párizsi Megállapodás, világosan kifejezik, hogy a klímaváltozás kezeléséhez elengedhetetlen a nemzetek közötti együttműködés, ugyanakkor figyelembe kell venni az emberi jogokat, a fejlesztési jogokat, a nők jogainak megerősítését, valamint az intergenerációs igazságosságot. Az ilyen megállapodások alapja nem csupán a jogi szabályozás, hanem a közös emberi felelősségvállalás és a védelmet igénylő közösségek támogatása is.

Az Egyesült Államok Constitutionja, amely 23 alkalommal hivatkozik a „törvényekre”, szemben áll a nemzetközi közösség filozófiájával, amely inkább a kooperációt és az együttes cselekvést hangsúlyozza. Az amerikai jogrendszer az egyéni érdekekre és a törvények betartására épít, míg a nemzetközi jog alapvetően a kollektív cselekvést és az egymás segítését helyezi előtérbe. Ennek az eltérésnek is köszönhető, hogy az Egyesült Államok nem mindig érti meg azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek a globális együttműködést szorgalmazzák, mint amilyen a Párizsi Megállapodás is.

Bár az amerikai jogrendszer szigorú és a nemzetek érdekeit figyelembe vevő megoldásokat keres, a nemzetközi közösség nemcsak jogi kérdésekben, hanem az együttműködésben is kulcsszerepet játszik. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, és a különböző klímamegállapodások hangsúlyozzák, hogy a fenyegetésekkel szembeni fellépés, mint a klímaváltozás, nemcsak a törvények betartását igényli, hanem a közös felelősségvállalást és a globális szintű válaszokat is.

A globális felmelegedés következményei már most is érezhetők, és a jövőben még súlyosbodhatnak: emelkedő tengerszintek, szélsőséges időjárás, élővilág kihalása, vízhiányos területek és a klímamenekültek áramlása mind olyan problémák, amelyekhez globális együttműködés szükséges. A világ vezetőinek felelőssége, hogy egy olyan jogi és politikai keretet alakítsanak ki, amely biztosítja a fenyegetések hatékony kezelését, és elősegíti az emberi jogok tiszteletben tartását minden egyes személy számára.