Milyen tényezők befolyásolják a korai nyugdíjazásra vonatkozó döntéseket?

A munkaerőpiacon való részvétel kérdése különösen fontos az idősebb munkavállalók számára, akik a nyugdíjba vonulás küszöbén állnak. A 2022/23-as lidA-tanulmány negyedik hulláma a német "Baby Boomer" generáció munkavállalói és nyugdíjas állapotával kapcsolatos adatokat gyűjtött, és érdekes megállapításokra jutott a korai nyugdíjba vonulás okait és a munkavállalók jövőbeni elvárásait illetően. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a nyugdíjazás időpontjára vonatkozó kérdéseket és az azt befolyásoló tényezőket.

A kérdéskör vizsgálata során az alábbi nyitott kérdések segítségével próbálták feltárni, hogyan viszonyulnak a munkavállalók a nyugdíjazás időpontjához: „Meddig szeretne dolgozni, a törvényes nyugdíjkorhatáron túl?” és „Mi az a maximális életkor, amíg dolgozni tud?” E kérdések a lidA-tanulmány részét képezték, de hasonló kérdések számos más nemzetközi kutatásban is előfordulnak. Az így megadott életkorokat ebben a cikkben "célzott életkornak" nevezzük. A válaszok arra utalnak, hogy bár a hivatalos nyugdíjkorhatár törvényi szabályozása változhat, a munkavállalók sajátos elképzelései az aktív munkavégzés idejéről jelentősen eltérhetnek.

A 64 év alatti munkavállalói korai nyugdíjba vonulás iránti vágyat befolyásoló okok közül a leggyakoribbak a munkahelyi stressz, a fizikai megterhelés és a kedvezőtlen munkakörülmények. A résztvevőket arra kérték, hogy válasszanak az alábbi 12 előre meghatározott ok közül, és jelezzék, hogy melyek játszottak szerepet a nyugdíjazás időpontjának meghatározásában (nem szerepeltek / kis szerepet játszottak / nagy szerepet játszottak). Ezek az okok a TOP kutatás második hullámának kérdőíve alapján lettek meghatározva, és számos országos szintű kutatásban is szerepelnek.

A kutatás során arra is kíváncsiak voltak, hogy mi lehet az a körülmény, amely miatt a munkavállalók hosszabb ideig dolgoznának. A válaszadók egy sor lehetséges tényezőt kaptak, mint például a jó fizetés, a rugalmas munkaidő, és azok a munkahelyi lehetőségek, amelyek vonzóbbá teszik számukra a munkát. Azokat, akik kifejezetten nem akarnak hosszabb ideig dolgozni, szintén nyújtották a kutatás számára, így egy teljes képet kaptak a nyugdíj előtt álló munkavállalók motivációiról.

A válaszadók szociodemográfiai jellemzői, mint például születési év, nem, foglalkozás és legmagasabb iskolai végzettség, fontos szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatokban. A kutatás három korcsoportot vizsgált: 1959, 1965 és 1971-es születésűek, és mindegyik csoport különböző munkahelyi viszonyokat mutatott. A 63 éves, 57 éves és 51 éves munkavállalók munkavégzési szokásai között jelentős különbségeket találtak. A fiatalabb korcsoportokban a heti 45 óránál hosszabb munkavégzés gyakoribb, míg az idősebb korcsoportokban a részmunkaidős foglalkoztatás dominál.

A nyugdíjas ellátásban részesülők csoportjában szintén figyelembe vették a születési évet, mivel a 1959-es születésűek alkotják az idősebb nyugdíjasok többségét. A rokkantsági ellátást élvezők esetében az ilyen típusú ellátást kapók egy része már nem dolgozik, és a rokkantsági ellátás mértéke jelentősen eltérhet a nyugdíjaktól.

A munkavállalók jövőbeni munkavégzési terveit és a korai nyugdíjba vonulásra vonatkozó döntéseket befolyásolják azok a tényezők, amelyek a munkahelyi környezet és a munkakörülmények mellett a személyes pénzügyi helyzetet, az egészségügyi állapotot és a családi helyzetet is magukban foglalják. Az egyének hosszú távú tervei, különösen a munkaerőpiacon való aktív részvételükre vonatkozó elképzeléseik, az állami nyugdíjrendszerre és a magánnyugdíj-megtakarításokra építenek. Mindezeket érdemes figyelembe venni, amikor a társadalom előtt álló nyugdíjazási kihívásokat és lehetőségeket elemezzük.

Hogyan biztonságosan kezeljük és tároljuk a reakcióképes poranyagokat az Additív Gyártásban?

A reakcióképes poranyagok, például a fémek, rendkívüli figyelmet igényelnek a gyártás, tárolás és szállítás során, mivel könnyen oxidálódhatnak, vagy akár spontán gyulladást is okozhatnak. Az ilyen anyagokkal való munka során mind a munkavállalók, mind a környezet védelme kulcsfontosságú. Ezen anyagok biztonságos kezelése és tárolása tehát szigorú előírásokat követel, amelyek a megfelelő védelmi intézkedésekkel és technológiákkal csökkenthetők a kockázatok.

A reakcióképes porokat hermetikusan zárható tartályokban kell tárolni, hogy megakadályozzuk a levegő és a nedvesség hatását, amelyek oxidációhoz, sőt spontán gyulladáshoz is vezethetnek. A porok tárolása és szállítása során alkalmazott inaktív gázok, mint az argon vagy a nitrogén, tovább csökkenthetik a gyulladás és a por degradációjának kockázatát. A megfelelő tárolóedények kiválasztása azonban kihívást jelenthet, mivel az ilyen anyagok szállítása és helyszíni kezelése során gyakran kis mennyiségek szükségesek, míg a kompozíciós tétel-ellenőrzés és a nyomon követhetőség, valamint a gépekben történő több tartály egyidejű feltöltésének szükségessége nagyobb tartályok előnyeit hozhatja előtérbe.

Az ipari környezetekben alkalmazott tárolóhelyiségeknek robbanásbiztos szellőzőrendszerekkel és tűzoltó rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyek biztosítják a reakcióképes porok biztonságos kezelését. Ezen kívül a munkahelyeken, ahol reakcióképes porokat használnak, minden egyes mennyiséget megfelelően dokumentálni kell, hogy a tűzesetek és balesetek esetén gyorsan és hatékonyan alkalmazhassák a megfelelő tűzoltó eszközöket.

A porok gépbe való adagolása legtöbbször kézi módon történik, amikor a gép belső tárolója előtt kiöntik vagy megmerítik a porokat. Az inaktív atmoszféra biztosítása, az eszközök és felületek statikus védelme egyszerű, de hatékony intézkedés lehet a statikus kisülések kockázatának csökkentésére. A gépeket és tartályokat megfelelően le kell földelni, hogy elkerüljük a statikus elektromosság felhalmozódását, ami reakcióképes porokat gyújthat be. Robbanásbiztos berendezések és elektromos rendszerek alkalmazása szintén hozzájárul a gyulladásforrások megelőzéséhez. A tűzoltó rendszerek, mint az inaktív gázzal való elárasztás vagy a száraz kémiai oltóanyagok, gyorsan képesek ellenőrzés alá vonni bármilyen tűzesetet, amely előfordulhat.

A poszt-feldolgozási folyamatok közé tartozik a gép kinyitása, az alkatrész eltávolítása és a porok eltávolítása, valamint a felületkezelés. A legkritikusabb lépések az alkatrészek eltávolítása és a pormentesítés, mivel ezek jelenthetik a legnagyobb kockázatot, különösen ha a folyamatot nem automatizálják. Az ilyen műveletek megfelelő védelme és a kockázatok minimalizálása érdekében elengedhetetlen a megfelelő biztonsági eljárások betartása, beleértve a személyi védőfelszerelés alkalmazását, amely védelmet nyújt a lehetséges tűzesetekkel és robbanásokkal szemben.

Mindezek mellett fontos megérteni, hogy bár az ipari additív gyártás során a gépek általában megfelelő védelmet biztosítanak a reakcióképes porok kezelésére, az emberi tényezők mindig jelen vannak. Az automatizált rendszerek és a fejlett biztonsági intézkedések minimalizálhatják a kockázatokat, de az alkalmazott anyagok természeténél fogva mindig fennáll egy bizonyos szintű kockázat. Ezért a megfelelő képzés és a szigorú biztonsági protokollok betartása kulcsfontosságú a reakcióképes porokkal való munkavégzés során.

Miként változik a szűrési folyamat a szűrőrétegek tömörödése során?

A szűrési kinetika az a viselkedés, amely a szűrőréteg különböző fázisainak időbeli változását írja le, beleértve a tiszta szűrő közeg és az azon vagy abban elhelyezkedő részecskék hatékonyságát. A részecskeelválasztásra alkalmazott analitikai modellek egyetlen célja a szűrő hatékonyságának vagy a leválasztott részecskék mennyiségének kiszámítása. Az elválasztott részecskemennyiséget az adott szűrőréteghez rendelik. Az összes korábbi modellezési megközelítés, amely a szűrőréteg szűrési kinetikájának leírására szolgál — jellemzően egy szálcsomó —, arra épít, hogy az elemzés mindig az adott kezdeti csomó szerkezetére összpontosít. A kezdeti csomó szerkezete határozza meg a szűrőréteg nagyságát, amely már nem változik a lerakódott részecskemennyiséggel. Mind a dendritikus növekedési modell, mind a szálak növekedésének modellje az eredeti szűrőegység bővítésére vagy módosítására szolgál, csupán szerkezeti változásokat írnak le a meglévő csomóban. A probléma abban rejlik, hogy ezek a modellezési megközelítések nem vezetnek szűrési fázis átalakuláshoz a szűrési folyamatban egy előre meghatározott, modellfüggetlen befejező kritérium nélkül. Ez azt jelenti, hogy sem a mélységi szűrési kinetika vége, sem a felszíni szűrés kezdete nem definiálható önállóan ezen típusú modellezésből.

A felszíni szűrés egy olyan folyamat, amelyben a porréteg, amely a szűrő közegének felszínén alakul ki, átveszi az aktív szűrési réteg szerepét, miközben az alapjául szolgáló szűrőanyag támogató réteggé alakul. Ezért a felszíni szűrést mindig a klasszikus modell leírásokban a részecskék rétegének makroszkopikus növekedésével ábrázolják, és nem a részecskék szűrő közegen való mikroszkopikus elválasztásának alapvető elméletével.

A szűrő csomó tényleges szerkezeti változásainak leírása kulcsfontosságú ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a szűrési folyamatról. A porréteg kialakulásának 3D szimulációjának első értékelése során a magas minőségű CFD szimulációk és a részecskék pályáinak számítása lehetővé teszi a szűrő csomó tényleges szerkezeti változásainak vizsgálatát a folyamatos porlerakódás során. A részecskék lerakódásának mikroszkopikus szimulációja, amely a porréteg képződését követi, lehetővé teszi a kvantitatív vizsgálatot. Az így nyert 3D részecske struktúrák alapján, a szűrőrétegben minden egyes részecske lerakódásának egy dimenziós csomó profilja és az újonnan lerakódott részecskék áramlási irány szerinti lerakódási profilja egyaránt kiértékelhető. A szűrőrétegben lerakódott összes részecske egy dimenziós profilja, amelyet az áramlási irány szerint ábrázolnak, és amely különböző szűrési fázisokban változik, a porréteg struktúrája alapján szimulálható, és az idő előrehaladtával értékelhető.

A 2. ábra azt mutatja, hogyan alakulnak ki az újonnan lerakódott részecskék lerakódási profiljai különböző fázisokban. A korai szűrési fázisban látható, hogy a lerakódott részecskék egy része a szűrő közegen kívül helyezkedik el, míg a felszíni szűrési fázisban a porréteg felső, nagyon porózus szakasza már az aktív szűrőzóna szerepét játssza, amely a következő porrészecskéket vonzza, miközben a porréteg belső része már nem változik.

A szűrő csomó tényleges szerkezeti változásainak értékelése világosan megmutatja, hogy az aktív szűrőzóna a porréteg képződésének előrehaladtával egyre inkább a szűrőfelület tetején helyezkedik el, miközben az alsó részek már nem vesznek részt az aktív szűrési folyamatban. Az így kialakuló felszíni szűrési fázisban a szűrő közeg alsó rétegei csupán a porréteg stabilitását biztosítják, és nem játszanak aktív szerepet a szűrésben.