A dielektromos permittivitás (ε) a chiral nematikus (N*) folyékony kristályok (LC) alapvető fizikai paramétere, amely a rendszer elektromos térrel való kölcsönhatását határozza meg. Egy hibamentes N* rétegben a permittivitás a külső elektromos tér és a helikális tengely által bezárt szögtől függ. Ha a mérés a helikális tengely mentén történik, akkor az LC dielektromos permittivitásának merőleges komponensét (ε⊥) kapjuk, míg a helikális tengelyre merőleges irányban az átlagos permittivitást (ε̅) mérjük, amely a molekulák hosszanti tengelye menti relatív dielektromos permittivitással (ε||) kapcsolatos. Pozitív dielektromos anizotrópia (Δε = ε|| − ε⊥ > 0) esetén ε|| nagyobb, mint ε⊥, ami azt eredményezi, hogy alacsony elektromos terekben a helikális tengely a térre merőleges irányba rendeződik.

Magasabb, kritikus értéket meghaladó elektromos tér (Ec) hatására a chiral szerkezet teljesen felbomlik, és a fázis homeotrop, azaz a molekulákra merőleges, nematikus szerkezetet vesznek fel. Ez az átalakulás az úgynevezett "helikális kicsavarodás" jelensége, amely a rendszer szabadsági fokainak átrendeződését mutatja (1.19. ábra). Schlangen és munkatársai vizsgálatai szerint az átmenet erősen függ a réteg vastagságától, a határfeltételektől és a hőmérséklettől. A kritikus feszültség Ec kifejezhető a réteg vastagságával (dLC), a dielektromos anizotrópiával (ε0Δε), valamint az anyag szabadenergiájának összehasonlításával, amely figyelembe veszi a diszklínációs sík jelenlétét vagy hiányát.

A küszöbfeszültség változása lineáris összefüggést mutat a rétegvastagsággal, miközben a hőmérséklet növekedésével a regressziós vonal meredeksége csökken (1.20. ábra). Érdekes módon a normál törésmutató (n0) a 20 és 80 °C közötti tartományban szinte változatlan marad. A hőmérséklet csökkenésével a visszaverődési sávok szélesednek és a hullámhossz alacsonyabb tartományába tolódnak, ami a p0 és ne paraméterek hőmérsékletfüggésének meghatározására használható.

Smalyukh és munkatársai egy másik fontos aspektust vizsgáltak, a fázisdiagramot a chiral nematikus LC-k esetében, ahol a dielektromos anizotrópia negatív (Δε < 0) és a réteg vastagsága kisebb, mint a pitch (d < p). Itt a kulcsfontosságú paraméter a korlátozási arány (ρ = d/p) és az alkalmazott feszültség (V). Alacsony feszültségek és ρ értékek esetén a teljesen kicsavart, homeotrop szerkezet jelenik meg, míg magasabb feszültségeknél különböző torzított konfigurációk, úgynevezett TIC (transzlációsan invarianst konfiguráció) alakul ki, melyben a direktormező torzul, splay és bend deformációk kíséretében (1.21. ábra).

A fázisdiagram több, jól elkülöníthető térségből áll, ahol periodikusan rendezett cholesterikus ujjakat (CF-k) és rekurzív TIC szerkezeteket figyelhetünk meg, melyek polarizációs mikroszkópos képei jól megkülönböztethető mintázatokat mutatnak (1.22. ábra). A homeotrop beállító rétegek súrlódási iránya (rubbing) jelentősen befolyásolja a fázishatárokat és szerkezeti stabilitást, ahol a súrlódási irány megfordítása drámai változásokat okoz a fázisdiagram alakjában (1.23. ábra). Az ezen a területen megfigyelhető újra belépő TIC viselkedés különösen érdekessé válik a közepes értékű korlátozási arányoknál, de a nukleációs központok hozzáadása vagy a feszültség modulálása megszüntetheti ezt a jelenséget.

Sayama és Yoshizawa két achirális H-alakú LC-t szintetizált, amelyek a nematikus fázisban kalamitikus (rúdszerű) molekulaalakot mutattak, nem pedig az elvárt H-alakot. Ezek keverékei chiral dopánssal monotrop BPIII fázist hoztak létre, és elektromos tér hatására chiral nematikus fázist indukáltak. Az AC elektromos tér alkalmazásakor a molekulák merőleges irányba rendeződnek a felületre, míg a tér kikapcsolásakor visszarendeződnek, de olyan nematikus textúrát vesznek fel, amelyben ellentétes helicitású domének jelennek meg. Ez a tükröszimmetria megtörése az elektromos tér és a felületi kotyogás közötti kölcsönhatás eredménye.

Fontos, hogy ezen rendszerek vizsgálatánál a dielektromos anizotrópia előjele és nagysága, a rétegvastagság, a hőmérséklet, valamint a határfeltételek egymással összefonódva alakítják a fázisokat és átmeneteket. Az elektromos térrel vezérelt átmenetek, különösen a kritikus feszültség felett, nem csupán a szerkezeteket változtatják meg, hanem a makroszkopikus optikai tulajdonságokat is jelentősen befolyásolják. Ezért a dielektromos permittivitás és annak anizotrópiája kulcsparaméterként szolgál az LC-alapú eszközök, például kijelzők vagy optikai elemek tervezésében és optimalizálásában.

A leírtak mellett a molekuláris szerkezet finomságai, mint például a molekulák rugalmassága és térbeli konformációja, valamint a felületi kotyogás dinamikája szintén lényeges tényezők a rendszer viselkedésének teljes megértéséhez. A kísérleti eredmények komplexitása arra utal, hogy a modellezésnek és az analitikus leírásoknak a molekuláris szintű részleteket is integrálniuk kell. Ezáltal lehetőség nyílik a kontrollált, előre jelezhető fázisátmenetek és szerkezeti átrendeződések megvalósítására a chiral nematikus folyékony kristályok rendszerében.

Miért fontos a nanotechnológia és hogyan formálja a jövő tudományos és ipari fejlődését?

A nanotechnológia napjaink egyik legígéretesebb és leggyorsabban fejlődő tudományos területe, amely lehetőséget ad arra, hogy átalakítsuk a jelenlegi technológiai világot és számos iparágat. A nanoméretű anyagok és struktúrák rendkívüli tulajdonságokkal bírnak, amelyek különböznek a makroszkopikus anyagokétól. A nanométeres skálán való manipuláció lehetővé teszi számunkra, hogy eddig elképzelhetetlen mértékben javítsunk az anyagok teljesítményén és költséghatékonyságán. A kutatások és a fejlesztések révén a nanotechnológia nemcsak a tudományos közösséget, hanem a gazdaságot és a mindennapi életünket is jelentősen alakítja.

A nanoméretű anyagok alkalmazása széleskörű. Az orvosi területen, például a célzott gyógyszerbevitelnél, új lehetőségeket nyit meg, mivel képesek közvetlenül a beteg szövetekhez és sejtekenhez kapcsolódni, minimalizálva ezzel a mellékhatásokat. Ezen kívül a nanotechnológia szerepet játszik a környezetvédelemben is, mint például a víztisztítás, a szennyezés csökkentése, vagy a fenntartható energiaforrások fejlesztése.

Az alapvető kutatások, amelyeket a nanotechnológia területén végeznek, gyakran új felfedezéseket eredményeznek, amelyek alapot adnak a jövő ipari fejlesztéseinek. Az anyagok, amelyek nanoméretben mutatnak rendkívüli viselkedést, például a különleges optikai, elektromos vagy mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, lehetőséget biztosítanak az új típusú eszközök és rendszerek fejlesztésére. A nanotechnológia tehát már nem csupán elméleti szinten van jelen, hanem konkrét alkalmazásokat is eredményez.

Fontos megjegyezni, hogy a nanotechnológia hatása nem korlátozódik csupán az ipari alkalmazásokra. A tudományos világban való terjedésének és az alkalmazásainak gyors növekedésével számos etikai és biztonsági kérdés is felmerül. A nanorészecskék és nanomaterák hosszú távú hatásai az emberi egészségre és a környezetre még nem teljesen ismertek. Ezért elengedhetetlen a kutatások etikai vonatkozásainak figyelembe vétele, hogy biztosítani lehessen, hogy a technológia fejlesztése és alkalmazása felelősségteljes módon történjen.

A jövőben a nanotechnológia szerepe valószínűleg még nagyobbá válik, mivel a tudományos közösség folyamatosan új és jobb módszereket dolgoz ki az anyagok precíz manipulálására. Az eddigi kutatások és alkalmazások, mint a nanorészecskék, nanométeres szenzorok vagy nanoszálak fejlesztése, mind hozzájárulnak egy olyan jövő kialakításához, ahol az új technológiák és eszközök már az ipari és hétköznapi élet részévé válnak.

A nanotechnológia tehát nem csupán egy tudományos vívmány, hanem a jövő ipari és gazdasági növekedésének kulcsfontosságú területe. Az új felfedezések és fejlesztések révén nemcsak hogy a technológiai határokat toljuk ki, hanem alapvetően változtatjuk meg a világ működését, különös figyelmet fordítva az etikai normák betartására és a fenntartható fejlődésre. A nanotechnológia olyan ágazat, amely figyelmet kíván minden érintett fél részéről, hiszen nemcsak a tudományos világot formálja, hanem a társadalom jövőjét is meghatározza.

Hogyan befolyásolja a molekulák görbülete a folyadékkristályos fázisok kialakulását?

A hőmérséklet függvényében mért reflexiók aránya azt mutatja, hogy a hexagonális oszlopos fázis jelenléte megerősítést nyer. A különböző szintetikus diether típusú glicolipidek, melyek furanoszil fejcsoportra építenek, különféle folyadékkristályos tulajdonságokkal rendelkeznek. A vizsgált anyagok olyan poláris fejcsoportról számolnak be, amely β-D-galaktóz-furanóz, β-D-glükóz-furanóz, illetve α-D-mannóz-furanóz egységekből építkezik, míg a hidrofób részek optikai tisztaságú (R és S) izomerekből és fitanyl, dihidrocitrónellil, vagy egyenes alkil láncokból állnak. Ezen vegyületek mindegyike oszlopos fázisokat képez, ám csak a két lineáris telített lánccal rendelkező glicolipid képes jól meghatározott olvadáspontot és tisztulási pontot mutatni. Az egyéb, két metil-ágú alifás csoportot tartalmazó glicozidok esetében nem tapasztaltak mérhető olvadáspontot. Az ilyen anyagok üvegszerű fázist alkotnak nagyon alacsony hőmérsékleten.

A két fejcsoportra és egyetlen alkil láncra épített molekulák között viszonylag kevés folyadékkristályos anyag létezik. Az egyik ilyen példa az a vegyület, amely β-glükopiránosid egységet tartalmaz. Az ilyen ciklikus poláris csoportok elegendőek ahhoz, hogy háromdimenziós görbületet indukáljanak, amely micellás kubikus fázist eredményez. Ez a görbület a molekulák csomagolódásában kifejezett hatást gyakorol a folyadékkristályos fázisok kialakulására.

Dumoulin és munkatársai olyan pentaeritritol származékok LC tulajdonságait vizsgálták, amelyek egytől három alkil láncot tartalmaztak, miközben a fennmaradó hidroxil csoportok galaktóz egységekkel voltak galaktosziláltak. A galaktóz egységek hatása és a molekulák csomagolódásával összefüggő görbület hatása alapvetően meghatározza, hogy az anyagok miként formálnak különböző fázisokat. A lyotropikus LC fázisoknál, ha a görbület változik negatívról pozitívra, az anyag különböző mezofázisokon keresztül transzformálódik, mint a kubikus-hexagonális-kubikus-lamelláris-kubikus-hexagonális fázisok.

Az amfifil molekulák képesek különleges, ellentétes jellemzők, a hidrofóbia és a hidrofília együttes megjelenítésére. A lyotropikus biológiai folyadékkristályok (LBLC-k) vegyületeinek polimorfizmusát rendkívüli variabilitás jellemzi, és széleskörű alkalmazásuk van. Az amfifil molekulák és víz keverékéből származó tipikus lyotropikus folyadékkristályos fázisdiagramot bemutató ábra illusztrálja, hogyan alakulhatnak ki micelláris, hexagonális, lamelláris vagy inverz fázisok, amint az amfifil komponens koncentrációja növekszik.

A biológiai rendszerekben előforduló lyotropikus lamelláris struktúrák közül az egyik legismertebb a sejtmembránok lipid kettős rétege. 1936-ban Bawden és munkatársai felfedezték, hogy a dohány mozaikvírus (TMV) is lyotropikus viselkedést mutat. A TMV tipikus alakja 18 nm hosszú és 15-ös aspektus arányú, és jelentős kutatásokat végeztek a TMV lyotropikus nematikus fázisának fizikai és optikai tulajdonságairól, különös figyelmet fordítva az elektrostatikus taszítás szerepére a fázis viselkedésében.

A DNS kis frakciói, amelyek hengeres formájúak, 2 nm átmérőjűek és változó hosszúságúak (~50 nm), vízben diszpergálva szintén képesek LLC fázisokat képezni. A DNS koncentrációjának növekedésével különféle fázisátmeneteket tapasztalhatunk, mint a cholesterikus (chirális nematikus N*), koleszterikus fázis, valamint a kék fázis (BP) és az optikailag izotróp oszlopos fázis. Ezek a DNS-típusú nanostruktúrák fontos szerepet játszanak a biológiai rendszerek modellezésében, és az LLC felépítésük jelentős különbségeket mutat a szabad DNS és az LLC rendszerben szervezett DNS között.

Fontos megérteni, hogy a lyotropikus folyadékkristályos rendszerek komplex viselkedést mutatnak, és a molekulák görbülete, mint egy kulcsfontosságú tényező, jelentősen befolyásolja a különféle fázisok kialakulását és a rendszerek alkalmazhatóságát különböző tudományos és ipari területeken.