A modern orosz propaganda nemcsak a nemzetközi politikai diskurzusok manipulálásában jeleskedik, hanem egy új, paradox gondolkodásmódot is létrehoz, amelyben a közönség képes elfogadni, hogy minden média fake news, de egyúttal az orosz médiumok nyíltan hamisnak vallott tartalmát őszintének tekinti. Ez az orosz stratégia, melyet „barokk ellentmondásnak” nevezhetünk, a tudatos szkepticizmusra épít, és arra ösztönzi az embereket, hogy mindenben kételkedjenek. Az eredmény egy ironikus bizalom kialakulása a szándékosan torzított információk iránt, amelyeket a nemzeti érdekek védelmében terjesztenek. A kételkedés kultúrája mindent aláás, és lehetőséget ad arra, hogy az emberek ne lássanak túl Oroszország határain, ne tudjanak érdemi politikai vitákat folytatni, és ne bízzanak meg egymásban a közös célok elérésében.

A legnyilvánvalóbb következmények az orosz hibrid háborúhoz kapcsolódnak, amely közvetlenül a liberális demokráciák destabilizálására irányul. Ebbe a háborúba beletartozik a kiber támadások végrehajtása kormányzati intézmények, közművek, egyetemek, cégek és magánszemélyek ellen; politikai hatásgyakorlás a hazai közönségre; dezinformáció terjesztése; karaktergyilkosságok végrehajtása; és az országok belső politikájába való beavatkozás, beleértve a választásokat és népszavazásokat. A célja, hogy elmosódjon a határ a valóság és a fikció között, így az állampolgárok nem képesek megkülönböztetni a tényeket az álhírektől. Mindez Oroszország számára egy olyan eszközt jelent, amellyel szétfeszíti a nyugati politikai közösségeket, hogy azok már ne tudjanak hatékonyan védekezni, és végül maguk is elfogadják a hamis narratívákat.

A digitális tér lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes országok, például az Egyesült Államok és az Európai Unió, elérhetik és manipulálhatják az online közösségeket. A szociális média ebben a folyamatban kulcsfontosságú szerepet játszik: nem csupán eszközként szolgál, hanem maga a médium is tartalmat generál. Az orosz botok és trollok például nemcsak pro- és anti-vakcinációs kampányokat indítanak, hanem a szándékuk a politikai diskurzusok polarizálása, hogy így látszólagos, erőteljes politikai vitákat generáljanak. Ezzel a módszerrel a különböző politikai táborokat próbálják megosztani, hogy elérjék saját céljaikat.

A mesterségesen generált diskurzusok révén Oroszország azt a benyomást kelti, mintha a nyugati világ politikai polarizációja természetes és szükségszerű lenne. Ezzel párhuzamosan egyre erősebben terjed az a narratíva, hogy az orosz beavatkozások kulcsfontosságú szerepet játszottak olyan eseményekben, mint Donald Trump megválasztása és a Brexit, miközben az igazi problémák a helyi politikák és társadalmi problémák kezelésében rejlenek. Ez a narratíva tehát azt is sugallja, hogy az orosz médiaformák és a politikai beavatkozások nemcsak külső fenyegetést jelentenek, hanem egy belső válságot is tükröznek, amely a liberalizmus krízisével kapcsolatosan alakult ki.

Az orosz dezinformációs kampányok nemcsak a politikai pártok közötti megosztottságot mélyítik, hanem az egész társadalom bizalmi válságát is eredményezik. Ez az alapvető kérdés, hogy miként tudjuk különválasztani a tényeket a fikciótól, és hogyan biztosíthatjuk a demokratikus diskurzust egy olyan környezetben, ahol egyre nehezebb megérteni, mi a valóság, és mi az manipulált narratíva. Ebben a közegben a politika és a média közötti határvonal elmosódik, és az orosz hatalom manipulációs eszközként használja az információkat.

Ezen jelenségek megértéséhez fontos figyelembe venni, hogy a diszkrét információs hadviselés nem csupán egy politikai eszközként szolgál, hanem egy szellemi és társadalmi eszközként is, amely a társadalom strukturális megbomlásához vezethet. A célja nemcsak a politikai és gazdasági rendszerek megingatása, hanem egy hosszú távú társadalmi destabilizáció előidézése. A legfontosabb kérdés az, hogy miként tudunk reagálni erre a fenyegetésre, és hogyan tudunk megvédeni egy olyan demokratikus társadalmat, amelynek alapja a közös valóság és az egymás iránti bizalom.

Miért fontos a médiatudatosság a digitális korban?

A hamis hírek elleni küzdelem és a médiatudatosság oktatása nem egyszerű feladat, és valószínűleg hosszú távú projektként kell kezelni. A kérdésre adott gyors válaszok helyett, ami a mai világban mindenkit érdekel, hosszú távú gondolkodásra van szükség. Ha a jövőben valóban sikerrel szeretnénk felkészíteni a fiatalokat a digitális világ kihívásaira, akkor az új médiatudatosság kialakítása nem történhet meg egyik napról a másikra. Az oktatási rendszer jelenlegi állapota, amely jórészt figyelmen kívül hagyja ezt a kérdést, nem fogja elérni a kívánt eredményeket. Az iskolák, különösen a tanárok és az oktatók közötti szorosabb együttműködés szükséges ahhoz, hogy valódi változásokat érjünk el.

A vállalatok, amelyek a digitális platformokat üzemeltetik, nem fognak maguktól változni. Üzleti modelljük lényege, hogy minél több időt töltsenek el a felhasználók a platformjaikon. Mivel a pénz a hirdetésekből származik, az ő érdekük az, hogy az embereket minél inkább a saját médiumaikban tartsák, és minél több információval lássák el őket. Azok a szövetségek, amelyek a médiacégek és a technológiai óriások között alakultak ki, nem biztos, hogy minden esetben a közérdeket szolgálják. Az orosz médiával való lehetséges együttműködések, a Google vagy más nagy cégek finanszírozási kezdeményezései mind olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre mindenképpen kritikusan kell reagálni.

A legfontosabb rövid távú szövetségek tehát az oktatás és a tudományterületek között kell, hogy kialakuljanak. A médiatudatosságot minden tantárgyban fontos lenne fejleszteni. A tudományos ismeretek, például a tudományos hírek terén elterjedt álhírek elkerülésére is figyelni kell. A hamis információk világában egyre inkább el kell érnünk, hogy a diákok ne csupán kritikusan, de szakszerűen is értékeljék az információkat. Ha képesek lesznek jól dönteni, mikor és mi alapján bízhatnak meg egy-egy médiaplatformon, akkor a környezet is változni fog.

A tudatos médiafogyasztás nem pusztán a szkepticizmusra tanít, hanem a kritikai gondolkodásra is. Ha a fiatalokat arra neveljük, hogy magasabb elvárásokat támaszszanak a médiával szemben, a média világában valóban változások következhetnek be. Ha a diákok képesek lesznek tudatosan választani, hogy melyik hírforrást bízzák meg, az megreformálhatja a média működését.

A médiatudatosság fejlesztésére számos eszköz és program áll rendelkezésre. A különböző online források, mint például a megbízható tényellenőrző eszközök, segítenek a diákoknak felismerni a hamis híreket. A projekt alapú tanulás, mint például a PBS NewsHour Student Reporting Labs, támogatja a fiatalokat abban, hogy fontos társadalmi ügyekről készítsenek riportokat, amelyek valódi hatással lehetnek a közvéleményre. Az olyan programok, mint a Be Media Smart, a Trust Project, és a NewsGuard mind olyan eszközöket kínálnak, amelyek segíthetnek a hamis hírek felismerésében és a média megbízhatóságának ellenőrzésében.

A mélyebb és hosszú távú megoldások között szerepelnek azok az oktatási kezdeményezések, amelyek a diákokat a digitális médiában való tájékozódásra és a különböző információk értékelésére tanítják. Az ilyen típusú oktatás nem csupán elméleti tudást ad, hanem segít a tanulóknak a valós problémák megoldásában is. A tanulók számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy gyakorolják a források hitelességének ellenőrzését, valamint a különböző információk közötti különbségek felismerését.

A valódi médiatudatosság nem csupán azt jelenti, hogy megtanítjuk a diákokat az információk forrásainak ellenőrzésére, hanem azt is, hogy segítsük őket abban, hogy kritikusan, de objektíven értékeljék a médiában látottakat és hallottakat. A legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a médiát nem csupán a manipuláció eszközeként tekintjük, hanem annak, hogy hogyan alakíthatjuk a médiafogyasztást tudatos és felelősségteljes módon.

A tudatos médiafogyasztás egyaránt fontos a jövő állampolgárainak, mint a mai társadalom számára. A társadalom tagjainak meg kell tanulniuk, hogyan választhatják meg a hiteles információkat, és hogyan kerülhetik el a hamis híreket, amelyek súlyosan befolyásolhatják közvéleményüket. A médiatudatosság fejlesztése nem csupán egy eszközkészlet átadása, hanem egy alapvető képesség, amely segíthet elkerülni a manipulációt és a félinformációkat.

Hogyan építhetünk bizalmat és magabiztosságot a munkánkban?
Hogyan alakította Oscar Arias politikai pályafutása a közép-amerikai regionális békét és Costa Rica nemzetközi hírnevét?
Ki érdemli meg a Hősök Osztályát?
Hogyan érhetjük el a jogszabályi változtatásokat és támogathatjuk a mentális egészségügyi intézkedéseket az iskolákban?
Hogyan értelmezd a saját létezésedet a világegyetemben?