A 15. Óravadulákkal kapcsolatos előadás

15. óra. Biológia 7–9. osztály
    Előadás. A gyűrűsférgek törzse

A gyűrűsférgek általános jellemzése
Fajok száma: kb. 75 000
Élőhely: sós és édes vizekben, találhatók talajban is. A vízi fajok az aljzaton másznak vagy belefúródnak az iszapba. Némelyek ücsörgő életmódot folytatnak – védőcsövet építenek, melyet sosem hagynak el. Vannak planktonikus fajok is.
Felépítés: kétoldali szimmetriájú férgek, másodlagos testüreggel, és szelvényezett (gyűrűs) testtel. A testben megkülönböztetünk fej‑ (feji lebeny), törzsi és far (anális lebeny) részeket. A másodlagos testüreg (coeloma) az elsődleges testüreggel szemben saját belső hámréteggel borított, amely elválasztja a coelomás folyadékot az izmoktól és belső szervektől. A folyadék hidroszkeleton szerepét tölti be, és részt vesz az anyagcserében is. Minden szelvény egy rekesz, amely külső testkinövéseket, két coelomás zsákot, az idegrendszer dúcait, kiválasztó és ivarszerveket tartalmaz. A gyűrűsférgeknél jelen van a bőr‑izom zsák, amely egy bőrhámrétegből és két izomrétegből áll: körkörös és hosszanti izmokból. A testen izmos kinövések — párapódiák — lehetnek, amelyek mozgásszervként működnek, továbbá szőrök (seták).

Szaporodás és fejlődés
Szaporodásuk lehet ivaros és ivartalan — test darabolásával (fragmentáció) a magas regenerációs képesség révén. A sokszőrös fajoknál ritkán előfordul bimbózás is. A sokszőrös fajok különneműek, míg a kevésszőrös és a piócák hím‑nőstények egy egyedben (hermafroditák). A megtermékenyítés külső, a hermafroditák esetében kereszttéri – azaz a férgek spermát cserélnek egymással. Az édesvízi és talajlakó fajoknál fejlődés közvetlen: a tojásból már fiatal egyedek kelnek ki. A tengeri formákban fejlődés közvetett: a tojásból lárva — trochophora — kel ki.

Képviselők
A gyűrűsférgek törzsét három osztályra osztjuk: Sokszőrösök, Kevésszőrösök, Piócák.
A kevésszőrös férgek (oligochaeták) főként a talajban élnek, de vannak édesvízi formák is. A tipikus talajlakó képviselő a földigiliszta. Hosszan nyúló, hengeres testű. A kisebb formák kb. 0,5 mm‑esek, a legnagyobb képviselő közel 3 m‑es (a ausztrál óriás földigiliszta). Minden szelvényen 8 szőr található, négy párban a szelvény oldalain. Ezekkel belekapaszkodva (a talaj egyenetlenségeibe), a bőr‑izom zsák izmai segítségével a féreg előrehalad. A rothadó növényi maradványokkal és humusszal való táplálkozás következtében az emésztőrendszer sajátosságai alakultak ki. Az elülső rész különült el izmos garatra, nyelőcsőre, zúzára és izmos gyomorra.
A földigiliszta a test egész felületén át lélegzik, köszönhetően a sűrű alhámi kapillárishálózatnak.
A földigiliszták hermafroditák. A megtermékenyítés keresztirányú. A férgek hasoldalukkal egymásnak fekszenek, és spermat cserélnek, amely a megtermékenyítőbe jut. Ezután elválnak. A test elülső harmadában található öv (clitellum), amely nyálkás hüvelyt képez, ide rakják a petéket. Amikor a hüvely áthalad a petefogadó szelvényeken, a peték megtermékenyülnek más egyedtől származó spermával. A hüvely a test elülső részén ledobódik, megszilárdul és tojáskapszulává alakul, amelyben a fiatal férgek fejlődnek. A földigilisztákra jellemző a nagyfokú regenerációs képesség.

A földigiliszta testének hosszirányú metszete: 1 — száj; 2 — garat; 3 — nyelőcső; 4 — zúza; 5 — gyomor; 6 — belek; 7 — garat körüli gyűrű; 8 — hasi ideglánc; 9 — „szívek”; 10 — háti vérér; 11 — hasi vérér.

A sokszőrösök (polychaeták). E osztály képviselőit gyakran policheteknek nevezik. Elsősorban tengerekben élnek. A polichetek ízesült testét három rész alkotja: a feji lebeny, a szelvényezett törzs és az anális lebeny. A feji lebeny külső nyúlványokat — tapogatókat — visel, és kis szemeket hordoz. A következő szelvényen található a száj a garattal, amely kifordulhat,