AZ „ISMERETEK” KEDVES ELSŐ LÉPÉSEI

Az Ön gyermeke elsős! Még tegnap volt csupán pici, és kizárólag Önre támaszkodott. De ma már iskolába ment, és ez élete első felelősségteljes lépése. Igen, gyermeke felnőttebb lett, de most, iskolásként nagy szüksége van az Ön segítségére és támogatására.
Hogyan segíthetjük gyermekünket, hogy ne veszítse el a fonalat? Hogyan adhatunk neki magabiztosságot, hogy minden rendben lesz? Hogyan szervezzük meg a kedvencünk tevékenységét úgy, hogy a tanulás örömet okozzon?
Az első osztályba lépés fordulópont a gyermek életében.
Az iskolakezdés minden gyermek számára erős stresszel jár. A gyerekek az iskolában zajló események örömével és lelkesedésével együtt aggódnak, zavarodottak és feszültek is.
Az iskolához való alkalmazkodás időszaka, amely az alapvető követelményekhez való hozzászokást jelenti, minden elsősre jellemző. Csak az időtartama különbözik. Néhányuknál 2-3 hétig tart, másoknál több hónapig, megint másoknál akár fél évig is eltarthat. Ez sok tényezőtől függ: a gyermek egyéni sajátosságaitól, a környezetével való kapcsolat jellegétől, az iskola típusától (és így az oktatási program nehézségétől), valamint a gyermek iskolai életre való felkészültségétől.
Fontos tényező a felnőttek – az anyák, apák, nagyszülők – támogatása is. Minél több felnőtt nyújt segítséget ebben a folyamatban, annál sikeresebb lesz a gyermek alkalmazkodása az új körülményekhez.
Mik a sikeres alkalmazkodás jelei?
Először is a gyermek elégedettsége a tanulási folyamattal. Szereti az iskolát, nem érez bizonytalanságot vagy félelmet.

A második jel, hogy mennyire könnyen boldogul a gyermek az oktatási programmal. Ha az iskola hagyományos, a program megszokott, és a gyermek nehézségekkel küzd, fontos, hogy támogassuk a nehéz pillanatokban, ne kritizáljuk túlságosan a lassúság miatt, és ne hasonlítsuk más gyerekekhez. Minden gyermek más!
Ha a program nehéz, és még idegen nyelv tanulását is tartalmazza, figyeljünk oda, nem túlterhelő-e ez a gyermek számára. Jobb időben korrigálni, különben egészségügyi problémák léphetnek fel. Talán egy másik osztályban, kevesebb terheléssel, jobban érezné magát?
Nagyon fontos az elején bizalmat ébreszteni az iskolásban, hogy sikeres lesz, és ne engedjük, hogy kétségbe essen („nem fog menni!”), mert különben hosszú ideig fogunk küzdeni az apátiával.
A sikeres alkalmazkodás következő jele a gyermek önállósága a tanulási feladatok elvégzésében, valamint az, hogy felnőtt segítségét csak a saját próbálkozásai után kéri. Sokszor a szülők túlzottan „segítenek” a gyereknek, ami néha ellenkező hatást vált ki. A tanuló hozzászokik a közös felkészüléshez, és nem akar egyedül dolgozni. Itt jobb rögtön meghúzni a segítség határait, és fokozatosan csökkenteni azt.
De legfontosabbnak tartjuk azt a jelet, hogy a gyermek teljesen beilleszkedett az iskolai környezetbe, hogy elégedett a személyes kapcsolataival – az osztálytársakkal és a tanárral.
Gyakran a szülők kritizálják a gyermeket, mert későn jön haza az iskolából, vagy a barátai „nem fontos dolgokkal” hívogatják, vagy túl sok időt tölt sétálással. Pedig jó lenne emlékezni arra, hogy ebben az időszakban az elsős aktívan építi kapcsolatait, keresi helyét a gyermekközösségben, megtanul együttműködni másokkal és elfogadni a segítséget. Segítsünk neki ebben a nehéz feladatban! Attól függ az egész iskolai időszaka, milyen szerepet talál meg gyermeke a társas szerepek között. Gondoljon arra, milyen nehéz megszabadulni a „fukar” vagy „mindentudó” szereptől, és mennyi probléma van a kamaszkorban azért, mert gyermekkorban nem sikerült megfelelően megmutatni magát.
Külön szót érdemel a tanárral való kapcsolat.
Az első tanító néni fontos személy az egész család életében. Jó, ha azonnal szoros kapcsolatot alakít ki vele, figyel a tanácsaira, és felajánlja segítségét az ünnepségek és közös programok szervezésében – bármilyen részvétele az iskolai életben csak jót tesz gyermekének. A fia vagy lánya büszke lesz Önre! Feltétlen egyeztesse az elvárásokat, hogy a gyermek ne szenvedjen az Ön és a pedagógus nézeteltérései miatt. Ha nem elégedett a tanítás módszerével (vagy egyszerűen nem érti), kérje meg a tanítót, hogy magyarázza el a módszer előnyeit más tanítási módokkal szemben. Biztosak vagyunk benne, hogy a tanító készségesen megteszi, hiszen érdekében áll, hogy Önt segítőként, nem kritikusként lássa.
A tanítótól függ az is, hogy ki lesz a gyermek padtársa. Ez sem elhanyagolható tényező az elsős sikeres alkalmazkodásában. Kérdezze meg, milyen kapcsolat alakul ki a padtársakkal. Talán az Ön gyermeke zavarja valakit az órákon? Ne ijedjen meg, a gyerekek még nem sajátították el a szokatlan viselkedési normákat, és ebben a korban 35 percig figyelni sem könnyű. Beszélgessen gyermekével arról, milyen értékes képesség tiszteletben tartani másokat, amikor dolgoznak. Mindig dicsérje meg, ha valaki becsülettel bírta ezt a próbát. Ösztönözze a gyerekek egymás segítését, és ne támogassa a „én házam az utca végén” hozzáállást – ki tudja, talán épp a kölcsönös segítség és jó kapcsolat az osztálytársak között segíti majd gyermekét nehéz pillanatokban.
Egészséget, lelki egyensúlyt és sikereket kívánunk, kedves szülők!
Nagy győzelmeket és eredményeket kívánunk gyermekeiknek!

Tisztelettel, pedagógus-pszichológus Sokolova V.G.