Donald Trump politikai karrierje alapvetően különbözött az amerikai politikai hagyományoktól. Sokan úgy látták, hogy ígéretei és retorikája a fehér munkásosztály számára adtak reményt, miközben az amerikai politikai tájon évről évre egyre több munkás város szorult ki a globalizációval járó gazdasági változásokból. Trump kampánya nemcsak gazdasági reformot ígért, hanem olyan mély társadalmi, kulturális és identitásbeli kérdéseket is felvetett, amelyekhez az amerikai közönség eddig ritkán nyúlt.

Trump 2016-os kampányában azokat az embereket célozta meg, akik úgy érezték, hogy a globalizáció nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is elveszítette őket. A munkahelyek elvesztése, a gyárak elköltözése, és az alacsonyabb fizetések sokak számára azt jelentették, hogy egy olyan világban élnek, ahol az amerikai munkás nem képes megélni a saját munkájából. A politikai diskurzus a szabadkereskedelmet és a multinacionális cégeket hibáztatta a gazdasági helyzetért, és Trump azzal ígért megoldást, hogy visszahozza a gyárakat és leállítja a globalizációt.

Mindez különösen a fehér munkásosztály számára vonzó volt, akik az elnöki kampány alatt úgy érezték, hogy Trump a saját identitásukat is védi. Az elnök üzenete, hogy "meg kell állítani a bevándorlást" és "meg kell védeni a fehér kultúrát", olyan témákat hozott elő, amelyek már évtizedek óta meghatározták az amerikai jobboldali politikát, még ha sokszor el is kerülte a nyílt rasszizmust. A Klan mozgalma, amely a 20. század elején épp a gazdasági válság idején kezdett el teret nyerni, hasonló kulturális és gazdasági érzékenységekre épített.

Bár Trump gazdasági üzenete, amely a munkahelyek hazahozatalát és a szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálatát ígérte, sok hasonlóságot mutatott Bernie Sanders elképzeléseivel, a Trump-féle retorika sokkal inkább kulturális szolidaritásra épített. Míg Sanders az ipari nagyvállalatokat és a gazdagokat tette felelőssé az amerikai dolgozók szenvedéseiért, Trump egy olyan alternatív világot kínált, amelyben a munkások nem képesek "frissíteni" készségeiket, hanem egyszerűen újra megkaphatják a régi jólétet, ha visszahozza a gyárakat.

A 2016-os kampány során Trump gyakran az "alacsonyan képzett" munkavállalók iránti szeretetét hangsúlyozta, és nyíltan kijelentette, hogy "szereti a gyengén képzetteket". A sajtó gúnyolta ezt a megjegyzést, de a Trump-támogatók számára ez azt jelentette, hogy egy olyan politikus van, aki nem a szakképzettséget, hanem a szorgalmat és a kemény munkát értékeli. Trump stílusa és üzenete arra épített, hogy a munkásosztály számára a munkájuk és a családjuk megvédése nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is.

A gazdasági és kulturális identitás összefonódása volt az, ami Trumpot különlegessé tette a politikai palettán. A Klan 1920-as évekbeli felemelkedése, amikor az amerikai gazdaság súlyos recesszióval küzdött, és a munkásosztály hátrányos helyzetbe került, szintén egy olyan kulturális identitást erősített meg, amely ellenségként tekintett az új bevándorlókra és a nem fehér bőrűekre. Trump ugyanígy kultúrát és vallást használva építette fel politikáját, de nemcsak a bevándorlók, hanem a munkahelyek elvesztése és a globalizációtól való félelem vált kulcsszereplővé.

Bár sokan a Trump melletti döntésüket gazdasági okokkal magyarázták, a valóságban az ő retorikája nemcsak a gazdasági nehézségekre adott választ, hanem az amerikai társadalom kulturális és identitásbeli feszültségeire is. Trump nemcsak egy gazdasági helyreállítást ígért, hanem azt is, hogy védelmezi a "fehér" amerikai életformát és értékeket, amelyeknek helyük van a globális világban is. Az ő politikai üzenete mindenekelőtt azt sugallta, hogy a fehér munkásosztály, akinek annyi évnyi elhanyagolás után már semmi sem maradt, újra érdemesnek találja magát a társadalom és a politika figyelmére.

Az ő politikája és retorikája tehát nemcsak gazdasági reformot, hanem egy kulturális forradalmat ígért azoknak, akik úgy érezték, hogy a globalizáció és az új társadalmi normák elárulták őket. Trump gazdasági üzenete a bevándorlás, a szakszervezetek és a társadalmi mobilitás korlátozására építette fel stratégiáját, amelynek következményeként számos olyan választópolgár találhatott támogatást, akik a globális kapitalizmus káros hatásait érezték a bőrükön.

Miért támogatták Trumpot, és mi különbözteti meg Romneytől?

Bár a Trumpot támogató közösségek a 2016-os választás során alapvetően hasonlóak voltak azokhoz, amelyek 2012-ben Mitt Romney-t támogatták, mégis vannak jelentős különbségek. Az ilyen különbségek felmérésére ugyanazt az elemzést végeztük, amely a Romney választási eredményeit figyelembe véve segít azonosítani azokat a közösségi jellemzőket, amelyek vagy a Trump, vagy a Romney iránti támogatást előre jelezhetik. A teljes eredmények a mellékelt A.2-es táblázat második oszlopában találhatók. Ahogy vártuk, a Romney-ra adott szavazatok erőteljes előrejelzője voltak Trump 2016-os választási eredményeinek. Trump jobb eredményeket ért el azokon a megyéken, amelyek nem voltak sűrűn lakottak, és ahol a férfiaknak nem volt oktatási előnyük a nőkkel szemben. Emellett úgy tűnik, hogy Trump faji vonatkozású megnyilvánulásai jelentős szerepet játszottak a választások kimenetelében. Míg a republikánus jelöltek általában jól szerepelnek azokban a megyékben, ahol többségében fehér lakosság él, ez különösen igaz volt Trump esetében. Még a Romney-ra adott szavazatok figyelembevételével is Trump kiemelkedően jól szerepelt a túlnyomórészt fehér közösségekben, és rendkívül gyengén a kisebbségi csoportok nagyobb koncentrációjával rendelkező megyékben. Végül, és ez kulcsfontosságú, újra előtérbe kerül az oktatás szerepe. A Romney szavazatok figyelembevételével azt látjuk, hogy a republikánus választók száma (Trumpra szavazva) megnövekedett azokban a megyékben, ahol viszonylag kevés főiskolai diplomával rendelkező lakos él.

Összegzésül elmondható, hogy noha Trump és Romney támogatottsága között voltak hasonlóságok, Trump mégis lényegesen jobban szerepelt a fehér többségű megyékben és azokban, ahol kevés főiskolai végzettséggel rendelkező választó élt.

Trump politikai bázisa a fehér amerikai munkásosztály gazdasági válsága által előidézett fehér nacionalizmusra épített. A gazdasági globalizációból kimaradó fehér közösségek gazdasági hatalma gyengült, és ez a jelenség újra megerősítette a rasszista politikai diskurzust. Azok a fehér emberek, akik nem részesültek a globalizáció gazdasági előnyeiből, a fehér nacionalizmus eszméit találták meg Trump kampányában, aki egy olyan gazdasági politikát kínált, amely a fehér közösségek helyzetének helyreállítására összpontosított. Trump kampánya különösen vonzóvá vált azok számára, akik nem értettek egyet a hagyományos republikánus gazdasági célokkal, amelyek inkább a gazdagok érdekeit szolgálták.

Trump sikeres nominációja a republikánus választások során egy olyan bázison nyugodott, amely meglehetősen gyenge eredményeket mutatott más republikánus jelöltek számára. A támogatottságot a hagyományos republikánus szavazók és Trump bázisa együtt biztosította számára a választási győzelmet. Azonban ez a választói bázis egyesítése olyan politikai megosztottságot hozott létre, amely a kormányzást is kihívások elé állította. Trump ugyanis azokat a republikánusokat energizálta, akik nem értettek egyet a hagyományos gazdasági programmal, és a protekcionizmus és a nacionalizmus jegyében keresett megoldásokat. Mindezek mellett még mindig kötődött az amerikai gazdasági elithez, így a választói koalíciók közötti egyensúly megtartása továbbra is kulcsfontosságú kérdés maradt.

Trump kampányának vonzereje, amelyet sokan a gazdasági problémákra adott válaszként értelmeztek, hasonlóságot mutatott a múltbeli fehér nacionalista megmozdulásokkal. A 1920-as évek Ku Klux Klanja is a gazdasági válságok és a politikai hatalom elvesztésének eredményeként erősödött meg, mivel az egyre inkább a fehér munkásosztály gazdasági helyzetének romlására reagált. A Klan tagjai is a gazdasági és politikai elnyomás érzésére építettek, és a fehér rasszizmus szociális összetartozást erősítő erejét hangsúlyozták.

Trump esetében a támogatottság erősödése szintén a gazdasági átalakulásokhoz és az azokkal járó társadalmi kihívásokhoz kapcsolódott, de a politikai diskurzus különösen a fehér közösségek újrafogalmazott identitásán alapult. Ahogyan a politikai hatalom elvesztése egyre inkább fokozódott, úgy Trump üzenete is egyre inkább vonzóbbá vált azok számára, akik úgy érezték, hogy gazdasági helyzetük stabilizálása érdekében valami újra van szükség.

A politikai hatalom elvesztése és az új szavazók belépése, mint például a fekete amerikaiak vagy a nők választójoga, mindig jelentős társadalmi feszültségeket és politikai reakciókat váltott ki. A polgárháborútól kezdve, a választójog kiterjesztésén keresztül, minden ilyen változás társadalmi és politikai átrendeződést eredményezett. Trump számára ez a politika nem csupán gazdasági, hanem kulturális kérdés is volt, amelyben a fehér identitás megőrzése és a fehér közösségek számára új gazdasági lehetőségek biztosítása szerepelt központi helyen.

Miért talált Trump erős bázist az Egyesült Államok vidéki és iparosodott régióiban?
Hogyan érhetjük el a legpontosabb anatómiai elrendezést röntgenfelvételek készítésekor?
Miért bízhatunk annyira a személyes tapasztalatainkban?
Hogyan hozzunk létre router-első architektúrát Angularban?
Mi történt a Castle Alley-ban? A Ripper és Alice McKenzie esete