Kozákok Moszkváért vívott csatában – A szibériai és kubányi lovasság hősiessége a második világháborúban

Kazakok a moszkvai csatában
Részt vettek a moszkvai csatában a zabajkali kazakok is. Így az 1. gárda lovassági hadtestbe 1300 zabajkali kazak érkezett. A 21. tartalék lovassági ezredből, Poprikajlo ezredes parancsnoksága alatt, 17 menetelő osztagot küldtek a Nyugati frontra.
A Daurskaja állomáson, Csilin tartományban zabajkali kazakokból alakították meg az 51. lovashadosztályt, amely szintén felkészített menetelő osztagokat irányított a harcoló hadsereghez.
A Nyugati front csapatai 1941. december 6. és 25. között hajtották végre ellentámadásukat.
Még a támadás előtt, a hősies szovjet lovasság átalakításon esett át. A parancs szerint: „A német megszállókkal vívott harcok során tanúsított állóképességük, bátorságuk, fegyelemük és szervezettségük, valamint az egyéni hőstettek elismeréséül a Főparancsnokság átalakította a következő egységeket:

• 2. lovashadosztály – 1. gárda lovashadosztállyá. A hadtest parancsnoka Belov Pavel Alekszandrivics.

• 5. lovassági hadosztály – 1. Gárda lovassági hadosztállyá. A hadosztály parancsnoka Baranov Viktor Kirillovics vezérőrnagy.

• 9. lovassági hadosztály – 2. Gárda lovassági hadosztállyá. A hadosztály parancsnoka Oszlikovszkij Nyikolaj Szergijevics.

• 3. lovashadosztály – 2. Gárda lovashadosztállyá. A hadtest parancsnoka Dovator Lev Mihajlovics vezérőrnagy.

• 50. lovassági hadosztály – 3. Gárda lovassági hadosztállyá. A hadosztály parancsnoka Plijev Issza Alekszandrivics.

• 53. lovassági hadosztály – 4. Gárda lovassági hadosztállyá. A hadosztály parancsnoka Melnyik Kondrat Szemjonovics.
      A támadás kezdetén a hadtestek megkapták a gárda zászlókat.
      A Dovator vezette 2. gárda lovassági hadtest, amelyben többségében a kubáni és sztavropoli kazakok harcoltak, a Govorov 5. hadseregében harcolt a Szolnecsnogorszkij és Isztrinszkij irányban.
      December 11-én a lovashadosztály parancsnokának harci feladatot adtak: elvágni az utat Rúza – Novopetrovszk, bekeríteni az ellenséget, és ellentámadással segíteni a szovjet csapatok áttörését Rúza irányába. A moszkvai csata során végzett kutatásaim alapján egy érdekes részletre derült fény: a lovassági alakulatok szervezeti felépítése nem tartalmazott felderítő egységeket. Ezt a hibát a lovas katonák már a harcok alatt korrigálták.
      A harcok során a gárda kazakjai elfogták a Wehrmacht 78. gyalogezred parancsát, amely a visszavonulás irányát tartalmazta észak felé. Ennek alapján a parancsnok úgy döntött, hogy a Lam és a Rúza folyókat használja a visszavonulás fedezésére. A 3. gárda lovassági hadosztály parancsot adott az ellenség támadására. 1941. december 16-án a Rúza – Denisikha úton, egy ellentámadás során teljesen megsemmisítették a Wehrmacht 78. gyalogezredét. Az ellenség 8 km-es szakaszon torlódott a téli úton. A támadás során az ellenség több mint 1500 embert, 33 harckocsit, 91 ágyút, 44 aknászt, 57 géppuskát és 346 teherautót vesztett.

1941. december 19-én a hadtest parancsnokának újabb harci feladatot adtak: elvágni az ellenség visszavonuló útját a Mozsajszkij autópályán. A feladatot végrehajtották, de a művelet közben meghalt a hadtest parancsnoka, Dovator Lev Mihajlovics vezérőrnagy. Halála után posztumusz hősi címet kapott, és a hadtest irányítását Plijev I. A. vette át.
      

      A moszkvai csata során a lovasságnak mindenféle operatív-stratégiai feladatot kellett megoldania, alkalmazva a harcban a lovasság számára szokatlan taktikai harci módszereket, mint például a védekezést. De mint bátor és fegyelmezett katonák, a lovasok bebizonyították, hogy képesek bármilyen típusú harcot folytatni. Nemcsak védekeztek, hanem aktív cselekedeteket is végeztek, folyamatosan ellentámadásba lendülve.
      A lovasság teljes mértékben bizonyította, hogy képesek modern manőverháborút folytatni, még akkor is, ha nem rendelkeztek páncélozott járművekkel és légi támogatás nélkül. A lovasok képesek voltak szinte bármilyen harci feladatot tisztességgel végrehajtani. Az irónikus „lovon a tankok ellen” kijelentésre a lovasság megmutatta, hogy szakszerű parancsnoksággal és összeszedett támadással a lovasság önállóan is képes végrehajtani támadást, amely nemcsak az ellenséges erőket, hanem a más fegyvernemeket is felülmúlja a lendület, a manőverezés és az ütőerő tekintetében.
      A lovassági rajtaütések az ellenség hátsó vonalaiban kimagasló hatékonyságot mutattak a harci műveletek során, akár nehezen járható terepen, akár úthálózat nélküli területen, akár zord éghajlati körülmények között.
      A legnagyobb hiba, amit észrevehetünk a téma kutatásában, az a fegyvernemek közötti hatékony együttműködés teljes hiánya. Rossz koordináció a gyalogos- és páncélozott egységekkel. Valamint a légi támogatás teljes hiánya.
      A lovasságot nem annyira a harckocsik, hanem inkább az ellenséges repülők támadták. Ez nem tette lehetővé, hogy a lovasság nyílt terepen, nappal harcoljon. A támadások túlnyomó része éjszaka zajlott, ami csökkentette a lovasság operativitását és mozgékonyságát.
      Műveleti szempontból nem mondható el, hogy a lovasságot a moszkvai csatában tervezetten használták volna. Az Állami Parancsnokság döntései alapján a lovasság inkább egy tartalék fegyvernem lett, amelyet válsághelyzetekben alkalmaztak a front különböző részein.
      A jövőben azonban a nagy veszteségek és a lovasság harci képességeinek fejlődése figyelhető meg a Nagy Honvédő Háború további harcaiban.
      Nemrégiben alig ismerték a kubáni kazakok hőstetteit a moszkvai csatában, a 37. Armaviri lovassági ezred 4. osztagának tagjait. Ez 1941. november 19-én történt Fedyukovo falunál.
      A csata előtt az ezred harci létszáma 116 fő volt. Egy részük a Volokolamszki autópálya előter