Az államok jogának megértéséhez elengedhetetlen, hogy először egy politikailag semleges helyzetet vegyünk alapul, és megvizsgáljuk, mi az, ami ebben a helyzetben az állam legitimitásának kialakulásához vezethet. Nozick elmélete szerint az állam akkor nyerheti el a jogi legitimációját, ha olyan folyamatként jelenik meg, amely a nem politikai helyzetekből emelkedik ki, s ha indokolt a természet állapotából való kilépés, akkor ez azt is indokolja, hogy bizonyos politikai szerveződések elfogadhatók legyenek a jelenben. Ezt a koncepciót figyelembe véve, én nem célzok olyan ambiciózus elméletre, mint Nozick, hanem inkább azt a kérdést kívánom megvizsgálni, hogy az államoknak miként és miért van joguk elutasítani azokat, akik migrációval kívánnak belépni. Ha a kizárás joga valósnak bizonyul ezen állami jellemzők alapján, akkor van alapunk azt mondani, hogy az államoknak van egy deontológiai joguk arra, hogy elutasítsák a bevándorlókat.

Az állam fogalmának alapjául a Montevideo-i Egyezmény (1934) szolgál, amely négy alapvető jellemzőt határoz meg: egy állandó lakosság, egy meghatározott terület, egy kormány és a más államokkal való kapcsolatfelvétel képessége. Az első három elem mindenképpen fontos a jelenlegi vizsgálódásunk szempontjából. Az államok akkor léteznek, ha a három alapvető összetevő – egy kormány, egy terület és egy embercsoport – együttesen jelen van. Mindezek közül a legfontosabb az, hogy az államok hatékony joghatóságot gyakorolnak egy adott területen, és hogy ezt a joghatóságot minden állampolgárra és azon kívüliekre is alkalmazniuk kell, akik az adott területen tartózkodnak.

Az állam fogalmát tehát a területi joghatóság határozza meg. Az állam legitimációja nem származik más helyzetekből, hanem a konkrét területi és politikai hatalom elismeréséből ered. Ez a koncepció szükséges ahhoz, hogy a migrációval kapcsolatos kérdések értelmet nyerjenek: ha az egész világot egyetlen kormány irányítaná, akkor az "immigráns" fogalma nem lenne alkalmazható. Az államok jogát, hogy saját területükön ellenőrizzék és szabályozzák a beáramlást, semmi nem korlátozza, hiszen az államok egy-egy területen való kizárólagos hatalmukkal rendelkeznek.

Fontos, hogy az emberi jogok kérdését is figyelembe vegyük a nemzeti joghatóságok keretein belül. Az emberi jogokat nemcsak egyetemes szinten kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy ezek az emberi jogok az egyes államok területén belül kerülnek érvényesítésre. A nemzetközi jog ezt az elvet is hangsúlyozza, hiszen bár az államoknak megvan a kötelességük, hogy ne sértsék meg mások jogait, és hogy védelmet biztosítsanak a saját területükön belépő személyek számára, ennek az egyes államok területein kell működnie.

A háromféle kötelezettség, melyet az államoknak be kell tartaniuk az emberi jogokkal kapcsolatban: tiszteletben tartani, megvédeni és teljesíteni, szintén világosan megkülönböztethetőek a joghatóság alapján. Az államok kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat globálisan, de csak akkor van hatáskörük védelmezni és teljesíteni azokat, ha az érintett személyek a területükön tartózkodnak. Ebből adódóan a francia állampolgár ellen Franciaország területén elkövetett támadás valóban emberi jogi jogsértés, de az Egyesült Államok nem köteles intézkedni a jogsértés orvoslása érdekében. Az Egyesült Államok számára a jogvédelmi kötelezettség kizárólag az ott tartózkodó személyekre vonatkozik, és nem terjed ki a külföldiekre, még akkor sem, ha azok jogsértést szenvedtek el más országban.

Ez az állami joghatóságon alapuló megkülönböztetés elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, miért nem minden esetben létezik globális kötelezettség az emberi jogok védelmére. Az emberi jogok védelme az államok határain belül érvényesíthető hatékonyan, és az egyes országoknak joguk van eldönteni, hogy kikkel kívánnak ezen jogok védelmével foglalkozni, miközben az állampolgáraik jogait érvényesítik.

A kegyelem politikai dimenziói: Miért szükséges a migránsok iránti irgalom?

A politikai kegyelem elmélete és alkalmazása különös kihívást jelenthet a modern társadalmak számára, különösen akkor, amikor az állami határokat és az idegenekkel való bánásmódot vizsgáljuk. Az a gondolat, hogy aki jogosulatlanul átlépi a határokat, vagy aki jogcím nélkül jelenik meg ezeken a határokon, valamilyen módon bűnös és bocsánatot érdemlő személy, minden kétséget kizáróan perverznek tűnik. Az a gondolat, hogy az állam kegyelmet gyakorol valakivel szemben, még akkor is, ha az illető nem érdemelte meg, alapvetően nemcsak jogi, hanem erkölcsi problémákat is felvet.

A kegyelem fogalmát gyakran a büntetőjoghoz kötjük, hiszen a legtöbb esetben ez az a terület, ahol az állam közvetlenül és nyilvánvalóan erőszakot alkalmaz egyes személyekkel szemben. Azonban a kegyelem nem csupán a bűnözőkre vonatkozhat. Olyan helyzetekben is alkalmazható, amikor egy hatalom (például az állam) úgy dönt, hogy nem használ erőszakot, vagy nem alkalmazja a jogot, amely jogilag igazolhatná a kemény bánásmódot. Az állam például deportálhat valakit, de az áldozat számára az eljárás rendkívül fájdalmas lehet, és azt büntetésként élheti meg. Ilyenkor érdemes a kegyelem eszméjét figyelembe venni: ha az állam erőszakkal, vagy annak fenyegetésével próbálja eltávolítani a migránst, akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem alkalmazhatók a kegyelem erkölcsi normái ebben a kontextusban is.

A második fontos kérdés, amelyet felvetünk, a hála fogalma. Az a személy, akinek kegyelmet adnak, jogosult-e valamilyen formában hálát adni? Elvileg a helyes reakció a hála, hiszen az állam olyan dolgot adott neki, amit nem érdemelt meg. Azonban a hála kérdése különösen bonyolult lehet, amikor olyan emberek, mint Carla – aki szegénységből származik, és átkerült egy jobb társadalmi helyzetbe – kényszerülnek kifejezni hálájukat. Carla esetében például, ha az állam nem deportálná őt, nem volna-e legalább egy kicsit önző, hogy az állam elvárja tőle a hálát? Carla szegénységből származik, míg sokan azok közül, akik elvárják tőle a hálát, gazdagságból. Nyilvánvaló, hogy a gazdagok nem rombolják le a szegények életét, de vajon nem lenne valami perverz abban, hogy a szegények a gazdagoknak tartoznak hálával, miközben a gazdagok nem tesznek semmit annak érdekében, hogy csökkentsék a szegénység súlyos következményeit?

Az, hogy a kegyelem gyakorlása végső soron Isten hatáskörébe tartozik, mély teológiai kérdéseket vet fel. Azok, akik ebben a világban kegyelmet gyakorolnak, Isten szeretetének tudatos utánzását végzik. De vajon nem túlzottan megdöbbentő-e, hogy a gazdag társadalom polgárai, mint egy isteni személy, osztogatják kegyelmüket a szegényebb világ polgárainak? Politikai filozófiánk célja nem az-e, hogy megszüntessük az ilyen fajta éles egyenlőtlenségeket, nem pedig újabb módokat találjunk azok túlzásainak visszafogására?

Fontos megérteni, hogy a politika területén a kegyelem kérdése nem csupán az állami döntéshozatalok erkölcsi megfontolása. Az államok az egyes politikai közösségek alapját képezik, és ezek a közösségek sem mentesek a hatalmi egyenlőtlenségektől. A kegyelem és az igazságosság közötti feszültség a politikai elméletek központi kérdése. Még ha úgy is véljük, hogy a jövőben a határok eltűnhetnek, a jelenlegi helyzetben, ahol erőszakos eszközökkel védik a határokat, az állami politika jelentős hatással van a migránsok életére.

Még ha el is képzeljük a határok nélküli világot, a valóságban a migránsok helyzete továbbra is azt jelenti, hogy az államok és azok intézményei továbbra is döntő szerepet játszanak. A politikai filozófia célja nem csupán az, hogy leírja ezt a világot, hanem hogy erkölcsi iránymutatásokat adjon annak kezelésére, ahol és amikor a kegyelem és igazságosság határvonalai összefonódnak. A kegyelem, ha megfelelően alkalmazzák, segíthet abban, hogy a migráció kérdése ne csak jogi, hanem erkölcsi síkon is megfelelő választ kapjon, és hogy a politikai közösségek határain belépő személyek jogait ne csupán a határok szoros védelme, hanem az emberi méltóság is figyelembe vegye.

Hogyan lett egy francia katona indiai tábornok és vagyonos intrikus?
Hogyan alakítja a háború a személyes szabadságot és kapcsolatok dinamikáját?
Miért fontos az állatok testfelépítésének osztályozása?
Miért érkeztek a Tuatha Dé Danann Írországba, és mit hoztak magukkal?
Miért olyan költséges a halogatás és hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a munkát?