A természet jogi személyisége: A jogi személyiség kiterjesztése a természetre és annak jogi védelme

A természet jogi személyiségének elismerése olyan jogi újítás, amely új alapokra helyezheti a környezet védelmét és a természeti entitások jogi védelmét. A koncepció támogatói arra hivatkoznak, hogy a természet jogi képviselete a jövőben erősebb jogi alapot adhatna a természet védelmének, és lehetővé tenné a természet jogainak bíróság előtti érvényesítését. Ez a megközelítés nem szükségszerűen a hagyományos jogi személyiségek átvételére épít, hanem új, különálló jogi személyiségi formát kíván létrehozni a természet számára, amely jobban tükrözi annak sajátos szükségleteit és értékeit.

A jogi személyiség kiterjesztése a természetre alapvetően azt a célt szolgálja, hogy lehetővé váljon a környezetkárosító tevékenységekkel szembeni hatékonyabb fellépés. Például ha a természet jogi személyiséggel bír, lehetőség nyílik arra, hogy a természet nevében kereseteket indítsanak azok ellen, akik kárt okoznak benne. Ez a jogi lépés a szennyezőkkel szembeni felelősségre vonást is lehetővé tenné, és egy hatékonyabb eszközt biztosítana a környezetvédelmi szabályok betartatására.

A jogi személyiség biztosítása a természet számára azt is lehetővé tenné, hogy a védelmet szolgáló intézkedések erőteljesebbé váljanak. Schoukens szerint például a természet jogi személyisége hozzájárulhat erősebb környezetvédelmi szabályozás kialakításához, és hatékonyabb végrehajtási mechanizmusokat eredményezhetne. Emellett a bizonyítási terhet is áthelyezhetné, így azoknak kellene bizonyítaniuk, hogy nem okoznak kárt a természetben, akik esetlegesen káros tevékenységet végeznek.

A vilcabambai folyó esete Ecuadorban (Wheeler v. Director de la Procuraduría General Del Estado en Loja, 2011) jó példát ad arra, hogyan működhet ez a gyakorlatban. Az ügyben a felperesek arra hivatkoztak, hogy egy környezetvédelmi engedély nélküli útfelbontás sértette a folyó jogait, amelyeket az ecuadori alkotmány is elismer. A bíróság megállapította, hogy nem a felpereseknek kell bizonyítaniuk a káros hatásokat, hanem a helyi kormányzatnak kell igazolnia, hogy az útépítés nem fogja károsítani a környezetet.

Azok, akik ellenzik a természet jogi személyiséggel való felruházását, gyakran hivatkoznak a koncepció gyakorlati nehézségeire és a potenciális nem kívánt következményekre. Különösen felvetik, hogy ki képviselje a természet érdekeit, hogyan definiálják és mérlegeljék azokat az emberi érdekekkel szemben. Jacques Derrida, a filozófus például "naívnak" és "fenntarthatatlannak" nevezte azokat az erőfeszítéseket, amelyek az emberi jogok kiterjesztésére irányulnak az állatokra és az ökoszisztémákra. Derrida szerint az emberi jogok kiterjesztése önmagában nem elégséges alapot adhat a természet autonóm jogainak. Wesley Smith kritikájában pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogokhoz kötődő kötelességek és felelősségek nem érvényesíthetők olyan entitásokra, amelyek nem rendelkeznek tudatossággal vagy morális ügynökséggel. Mindezek a kifogások a jogi személyiség természetre való kiterjesztésének számos elméleti és gyakorlati kérdést vetnek fel.

Ugyanakkor Christopher Stone érve szerint nem indokolt elutasítani a jogi személyiség biztosítását a természet számára csupán azért, mert a természet nem rendelkezik a hagyományos értelemben vett érzékenységgel. Számos jogi személy, mint például a vállalatok vagy a jövőbeli generációk, már rendelkeznek jogokkal anélkül, hogy rendelkeznének a hagyományos jogi személyiséghez szükséges értelemmel. Az elgondolás lényege nem abban rejlik, hogy az emberi jogokat kiterjesszük a természetre, hanem abban, hogy új jogi kereteket alakítunk ki, amelyek jobban tükrözik a természet sajátos jogait és értékeit.

A jogi személyiség kiterjesztése a természetre több nemzet jogrendszerében is kezd teret nyerni. Ecuador 2008-ban alkotmányában elismerte a természet jogi személyiségét, és számos más ország is lépéseket tett ebben az irányban. Bolívia, például, az Anyatermészet Jogairól szóló törvénnyel (2010) elismerte a természet jogi személyiségét, míg Új-Zéland 2014-ben a Te Urewera erdőt, 2017-ben pedig a Wanganui folyót tekintette jogi személyként. Kolumbia és India is hasonló lépéseket tettek, így a Rio Atrato és a Ganga folyó jogi személyiségként való elismerésével, míg Spanyolországban 2022-ben a Mar Menor lagúna kapott jogi személyiséget.

Ezek az események és jogi változások nem csupán a jogi normák módosítását jelentik, hanem egy új, az emberi és a természet közötti jogi kapcsolatot is feltételeznek. Az ilyen irányú változások megerősíthetik a környezetvédelmi jogok és a fenntartható fejlődés szempontjait, miközben az emberi érdekekkel való összhangot is figyelembe kell venni.

Hogyan követhetjük a pénzügyi nyomokat a zöld bűnözés esetében?

A zöld bűnözés, amely a környezetkárosító tevékenységekkel, az illegális természeti erőforrásokkal való kereskedelemmel és a természetes élőhelyek rombolásával kapcsolatos, az elmúlt évtizedekben egyre inkább globális figyelmet kapott. A bűnözés ezen formája nemcsak jogi, hanem gazdasági szempontból is jelentős hatásokkal bír. Az illegális vadvilág-kereskedelem, az erdőirtás, a vadászat és a halászat mind hozzájárulnak egy hatalmas pénzügyi piac létrejöttéhez, amely évente több milliárd dollárt keres.

A pénzügyi nyomok követése és az illegális profitok visszaszerzése kulcsfontosságú az ilyen típusú bűnözés hatékony felszámolásában. Az alábbiakban egyes nemzetközi példák és esettanulmányok mutatják be, hogyan lehet a pénzügyi tranzakciókat célzottan követni a zöld bűnözés elleni küzdelemben.

Az ausztrál hatóságok, például az Australian Transaction Reports and Analysis Centre (AUSTRAC) és az Fintel Alliance, különös figyelmet fordítanak a pénzügyi tranzakciók és a bűncselekmények közötti kapcsolatok feltárására. Az AUSTRAC 2020-ban különféle mutatókat és viselkedéseket azonosított, amelyek segíthetnek a bűnözői pénzek és illegális természetvédelmi kereskedelem kapcsolódó pénzügyi tranzakcióinak célzott megállításában. Az ilyen pénzügyi nyomok követése tehát a vadvilág-kereskedelem megállításának egyik leghatékonyabb módja.

A nemzetközi szervezetek, mint az UNEP (United Nations Environment Programme) és az INTERPOL, szintén nagy hangsúlyt fektetnek a zöld bűnözés elleni küzdelemre. Az UNEP a környezetvédelmi bűnözést "kollektív kifejezésnek" nevezte, amely a természetes erőforrások illegális hasznosításából származó károkat célozza meg. A zöld bűnözés tehát nemcsak a környezetet károsítja, hanem egyben rendkívül profitábilis bűncselekmények is, amelyeket gyakran olyan szervezett bűnözői csoportok követnek el, akik nemcsak az ökoszisztémát, hanem az adott ország gazdaságát is súlyosan befolyásolják.

A FATF (Financial Action Task Force) szerint az ilyen típusú bűnözés évente globálisan 110-281 milliárd USD közötti bevételt generál. Ezen pénzáramlások nyomon követése, valamint a pénzügyi nyomok elemzése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megállítsuk az ilyen típusú bűncselekményeket. Az illegális pénzügyi tranzakciók követése nemcsak a zöld bűnözés, hanem más bűncselekmények, például a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása esetében is kiemelt szerepet kapott a nemzetközi bűnüldözésben.

A Hout Bay Fishing ügy példája is jól illusztrálja, hogyan lehet az illegális pénzeket visszaszerezni, és miért van szükség összetett pénzügyi nyomozásokra. 2002-ben a dél-afrikai Hout Bay Fishing Industries-t bíróság elé állították túlfogyasztásos halászat miatt, és a vállalat több mint 7 millió USD értékű bírságot kapott. A vállalat licencét és halászati hajóit is elkobozták. Az eset bemutatja, hogy az ilyen típusú bűncselekmények gyakran rejtett, offshore alapok és bonyolult pénzügyi struktúrák segítségével történnek, amelyek megnehezítik a pénzek visszaszerzését.

A Boonchai Bach ügy szintén az illegális természetvédelmi erőforrások kiaknázásával kapcsolatos pénzmosásra példa. Thaiföld 1999-es Pénzmosás Elleni Törvénye lehetővé teszi a pénzmosás vádját olyan helyzetekben, amikor a természetes erőforrások illegális kihasználásából származó nyereséget elrejtik. Az ilyen típusú bűncselekmények nemcsak a környezetre, hanem az egész gazdaságra is komoly hatást gyakorolnak, és jelentős összegű pénzáramlást generálnak.

A pénzügyi nyomok követése és az illegális profitok visszaszerzése tehát elengedhetetlen része a zöld bűnözés elleni harcnak. A hatékony együttműködés a különböző országok és intézmények között, valamint a pénzügyi bűnözésre specializálódott egységek munkája segíthet abban, hogy a zöld bűnözés ne csupán jogi, hanem pénzügyi szempontból is nehezen fenntarthatóvá váljon. Az állami, magánszektorbeli és civil együttműködések kulcsszerepet játszanak az ilyen típusú bűncselekmények elleni küzdelemben.