Thaiföldön az időjárás, mint az egész délkelet-ázsiai térségben, szoros kapcsolatban áll a monszun szelekkel, és az év különböző időszakaiban eltérő időjárási jelenségeket tapasztalhatunk. Az ország területének nagy része szubtrópusi éghajlaton helyezkedik el, amely három jól elkülöníthető évszakra osztható: a nyárra (forró évszak), az esős évszakra és a télre (hűvös évszak). Ezen évszakok időpontjai némileg eltérhetnek a különböző régiók között, de általában a legtöbb helyen forró, párás időjárás jellemző, amely egész évben jelen van.

A nyári hónapok, március és május között, Thaiföldön rendkívül forróak, ahol a nappali hőmérséklet könnyedén elérheti a 40 °C-ot (105 °F). Ezzel szemben a téli hónapok, különösen az északi régiókban, éjszaka elérhetik a 10 °C-ot (50 °F), de nappal akár 30 °C-ra (86 °F) is emelkedhetnek. Az esős évszak, amely május és október között zajlik, nem jellemző hosszú esőzésekkel, hanem inkább rövid, intenzív esőzésekkel, amelyek gyakran csak egy-két óráig tartanak.

Thaiföld déli része trópusi éghajlattal rendelkezik, ami sokkal stabilabb hőmérsékletet eredményez egész évben. Az esős és a száraz évszak közötti különbség kisebb, és az év minden hónapjában magas hőmérséklet és magas páratartalom jellemzi az ottani időjárást. A déli területeken az esős évszak és a száraz nyár közötti időszakok nem olyan élesek, mint az ország más részein.

A hétköznapi beszélgetések során, amikor időjárásról van szó, Thaiföldön gyakran használnak igei kifejezéseket, nem pedig mellékneveket, mint a legtöbb nyelvben. Az időjárásról így is beszélhetünk, például a "มีฝน" (mii fǒn) kifejezéssel, amely azt jelenti, hogy "esik az eső" vagy "esős az idő". Ez az igei kifejezés arra utal, hogy valami történik – az eső, a hó, a szél – tehát az időjárás egy cselekvést, egy eseményt jelenít meg, nem csupán egy állapotot.

Az időjárásról való beszélgetés Thaiföldön a helyi kulturális szokásokhoz is kapcsolódik. Az emberek gyakran kezdik beszélgetéseiket azzal, hogy megemlítik az időjárást, különösen akkor, ha találkoznak valakivel vagy telefonálnak egy barátjuknak. Ilyenkor a leggyakoribb kifejezés a "วนัน้ี รอ้นนะคะ" (wan-níi ráawn ná-khá), ami magyarul annyit tesz, mint "Ma nagyon meleg van, ugye?" A válasz gyakran egy egyszerű "จริงค่ะ" (jīng khâ), ami azt jelenti, hogy "Igen, valóban" vagy "Valóban így van."

Az időjárás ezen típusú megértése és annak kifejezése különösen fontos lehet a Thaiföldön való tartózkodás során, mivel az ország klímája erősen befolyásolja mindennapi életünket. Az esős évszakban nem csupán az esőzés jellemző, hanem a közlekedési nehézségek, a magas páratartalom, és a fokozott melegérzet is. A nyári hónapokban viszont a forróság miatt rendkívül fontos, hogy figyeljünk a hidratálásra és a megfelelő öltözködésre, míg a téli hónapok hűvösebb napjaiban érdemes rétegesen öltözködni.

Thaiföldön nemcsak az évszakok változnak, hanem a napok is más ritmusban telnek, mint a nyugati országokban. Az emberek gyakran kevesebb figyelmet fordítanak az órára, és inkább a napszakokra orientálódnak. Az időpontok megjelölése is másképp történik: a napok, hónapok és órák kifejezései különlegesek, és ezek megfelelő használata segíthet a mindennapi beszélgetések gördülékenyebbé tételében.

Fontos megérteni, hogy Thaiföldön az időjárás nem csupán egy külső körülmény, hanem az élet egy részévé válik. Az emberek gyakran beszélnek róla, nemcsak a szó szoros értelmében, hanem mint társalgási téma is. Az időjárás is egyfajta társadalmi kapcsolatot teremt, amely lehetőséget ad arra, hogy az emberek véleményt cseréljenek, és közösen reagáljanak a környezetük hatásaira.

Hogyan beszéljünk az időjárásról és a családról?

Az időjárásról való beszélgetés mindennapos és gyakori téma, amely segít a társalgás megkezdésében, különösen akkor, amikor két ember először találkozik, vagy távol élő barátok próbálnak kapcsolatot tartani. Az időjárás megvitatása egyszerű, de hatékony módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal, ugyanakkor fontos tudni, hogy az időjárásról való beszélgetés kultúrák között eltérő kifejezésekkel és szokásokkal történhet. A thai nyelvben az időjárásról való beszélgetés kifejezetten a mindennapi interakciók része, és ezen keresztül a thai emberek könnyen kifejezhetik érzéseiket, illetve információt adhatnak egymásnak a különböző városokban tapasztalható időjárásról.

A thai nyelvben az időjárás kérdése így hangzik: "อากาศเป็นอย่างไร?" (aa-gàat-bpen-yàang-rai?), amely annyit tesz, hogy "Milyen az időjárás?" Ezt a kérdést használják például akkor, amikor valaki telefonon érdeklődik, vagy találkozáskor próbálja beindítani a beszélgetést. A válaszok változóak lehetnek, attól függően, hogy az illető milyen városban tartózkodik, vagy milyen időjárási körülmények uralkodnak.

A válaszok különböző városok esetében így alakulhatnak:

  • Chiang Maiban, ahol napos idő van, a válasz lehet: "อากาศดีมากค่ะ" (aa-gàat-dii-mâak-khâ), ami azt jelenti: "Nagyon jó idő van."

  • Pattayában, ahol esik az eső, a válasz: "อากาศฝนตกค่ะ" (aa-gàat-fǒn-tòk-khâ), vagyis "Esős az idő."

  • Ayutthayában, ahol az idő hűvös, a válasz: "อากาศเย็นค่ะ" (aa-gàat-yen-khâ), azaz "Hűvös az idő."

Ez a típusú kis társalgás segít nemcsak az információ megosztásában, hanem egyúttal finoman kifejezi az érzelmeket is, amelyek az aktuális időjárás hatására alakultak ki. Az emberek hajlamosak arról beszélni, hogy milyen hatással van rájuk az adott időjárás, miként befolyásolja napi tevékenységeiket vagy hangulatukat.

A családról való beszélgetés hasonlóan központi szerepet kap a thai kultúrában. A családi kötelékek rendkívül erősek, és az emberek gyakran említik rokonaikat a mindennapi beszélgetésekben. Amikor például a családtagok neveit említjük, a thai nyelvben a „ของ” (khǎawng) kifejezés használatos, amely a birtoklást fejezi ki, tehát azt, hogy valaki birtokol valamit. Például "ครอบครัวของฉัน" (khâawp-khruua-khǎawng-chǎn) azt jelenti: "Az én családom."

A családtagok neveit is különböző módon használjuk attól függően, hogy milyen viszonyban vagyunk velük. A leggyakoribb családi kifejezések a következők:

  • พ่อ (phâaw) – apa

  • แม่ (mâae) – anya

  • น้องสาว (náawng-sǎao) – húg

  • น้องชาย (náawng-chaai) – öcs

  • สามี (sǎa-mii) – férj

  • ภรรยา (phan-rá-yaa) – feleség

Ezek a kifejezések könnyen alkalmazhatók a mindennapi beszélgetésekben. Például, ha valaki megmutat egy képet a családjáról, kérhetjük tőle, hogy mondja el, kik szerepelnek rajta. A kérdés így hangzik: "นี่คือครอบครัวของคุณหรือคะ?" (nîi-khuue-khrâawp-khruua-khǎawng-khun-rǔue-khá?), azaz "Ez a te családod?" A válasz lehet: "ใช่ค่ะ นี่คือสามี ลูกชาย ลูกสาว และดิฉันค่ะ" (châi-khâ nîi-khuue-sǎa-mii lûuk-chaai lûuk-sǎao láe-dì-chǎn-khâ), ami magyarul így hangzik: "Igen, ez a férjem, a fiam, a lányom és én."

A családról való beszélgetés során nemcsak a közvetlen családtagokat említjük, hanem a különböző kapcsolati viszonyokat is kifejezzük. A thai nyelvben fontos, hogy tisztában legyünk a formális és informális kifejezések közötti különbséggel. Míg a "สามี" (sǎa-mii) és "ภรรยา" (phan-rá-yaa) formális kifejezések, addig a "ผัว" (phǔua) és "เมีย" (miia) inkább informális, sőt, néha vulgáris hangzásúak, tehát óvatosan kell őket használni, különösen nyilvános helyeken vagy tiszteletteljes környezetben.

Az időjárás és a család kérdései tehát nemcsak praktikusak, hanem erőteljes kulturális jelentőséggel is bírnak. Az időjárásról folytatott beszélgetés lehetőséget ad arra, hogy az emberek megosszák egymással a napi tapasztalataikat, míg a családtagok említése a thai kultúrában az összetartozás és a tisztelet kifejezése. Az ilyen típusú párbeszédek segítenek abban, hogy jobban megértsük a helyi társadalmi szokásokat és értékeket, miközben saját kapcsolati hálóinkat is ápoljuk.

Mennyibe kerülnek az alábbi dolgok?

Az árak kérdése egy alapvető elem a vásárlás során, különösen akkor, amikor egy piacra vagy üzletbe lépünk, ahol az árak nem mindig vannak feltüntetve. Az emberek számára nem csupán a termékek beszerzése fontos, hanem annak pontos meghatározása is, hogy mennyibe kerülnek azok, amit vásárolni szándékoznak. A legáltalánosabb módja annak, hogy árat kérjünk, egyszerűen az, ha megkérdezzük: "Mennyibe kerül?" Ez egy univerzális kérdés, amely a világ különböző részein azonnal érthető és alkalmazható.

A thai nyelvben például a "ราคาเท่าไหร่" (raa-khaa-thâo-rài) kifejezést használják az ár kérésére, amely szó szerint azt jelenti, hogy „mennyibe kerül?”. Az árak mellett a pénznemekkel kapcsolatos ismeretek elengedhetetlenek. A thai pénznem a baht (฿), és egy baht 100 satangra (สตางค์) oszlik. Ezenkívül fontos tudni, hogy különböző helyeken különböző árfekvésű termékek találhatók, például egy szupermarketben az árak gyakran magasabbak lehetnek, míg a helyi piacokon olcsóbb termékekre lelhetünk.

Egy példa arra, hogyan működhet a vásárlás a thai piacokon: Ha meg szeretnénk venni egy görögdinnyét vagy egy csésze kávét, először megkérdezzük, hogy mennyibe kerül a termék. Ha a válasz például „90 baht” (฿90), akkor ez azt jelenti, hogy a kiválasztott termék ára 90 baht. A vásárlás során a pénznemek és az árak kérdése mellett mindig fontos tisztában lenni az alapvető számokkal is.

A thaiföldi árak között különböző címletek találhatók, például a 10 baht, 100 baht, 500 baht és az 1000 baht. A kisebb címletek, mint például az 5 baht vagy 10 baht, és a satangok, amelyek 1 baht 100-ad részei, mind mindennapi vásárlásaink során előfordulhatnak. A vásárlás során az árak széles skálán mozoghatnak, így fontos megérteni, hogy a különböző üzletek és piacok eltérő árfekvést kínálnak.

Thaiföldön az emberek különböző helyeken vásárolhatnak: szupermarketekben (ซูเปอร์มาร์เก็ต - suu-bpôoe-maa-gêt), friss piacokon (ตลาดสด - dtà-làat-sòt), kényelmi boltokban (ร้านสะดวกซื้อ - ráan-sà-dùuak-súue), és kisebb független élelmiszerboltokban (ร้านขายของชำ - ráan-khǎai-khǎawng-cham). Míg a szupermarketekben a prémium termékek és a külföldi importálású áruk találhatók, mint a sajt vagy a bor, addig a piacokon friss, helyi termékek kaphatók, mint a zöldségek, gyümölcsök, húsok és halak. Az ilyen piacokon előfordulhatnak különleges alapanyagok, mint az ehető gombák vagy akár a kígyó és gyík, amelyeket autentikus thai ételek készítéséhez lehet felhasználni.

A kényelmi boltok, mint a 7-Eleven, rendkívül elterjedtek Thaiföldön, különösen a nagyvárosokban. Ezek az üzletek gyors megoldásokat kínálnak étkezésre, snackekre vagy italokra, és a nap 24 órájában elérhetők. A kis helyi élelmiszerboltok, amelyeket "ร้านโชห่วย" (ráan-choo-hùai) néven ismernek, a legolcsóbb termékeket kínálják, és gyakran családi vállalkozások, amelyek könnyen elérhetők az emberek számára.

A thai vásárlási kultúrában elengedhetetlen a megfelelő kifejezések ismerete, mint például a "เอาถุงไหม" (ao-thǔng-mǎi - Szükség van zacskóra?), vagy "มีบัตรสมาชิกไหม" (mii-bàt-sà-maa-chík-mǎi - Van tagkártyája?). Az alapvető vásárlási kifejezéseken kívül a pénzkezelés és a számolás is elengedhetetlen, különösen, ha nagyobb összegekkel dolgozunk. Az árak pontos ismerete és a megfelelő kérdések feltevése lehetővé teszi, hogy a vásárlás zökkenőmentes és gördülékeny legyen.

Mindezek mellett fontos megérteni, hogy az árak különböző üzletekben és piacokon jelentősen eltérhetnek. A szupermarketek és a prémium piacok magasabb árakat kínálnak, míg a helyi piacok gyakran alacsonyabb árakat és friss termékeket biztosítanak. A különböző vásárlási helyszínek közötti választás figyelembe veszi a vásárló szükségleteit, legyen szó gyors napi vásárlásról, vagy éppen egy speciális alapanyag beszerzéséről.

Miért fontos megérteni a thai nyelvet?

A thai nyelv a Kra-Dai nyelvcsalád Tai ágába tartozik, amely az egyik legnagyobb nyelvcsalád Délkelet-Ázsiában. A thai írásrendszer a 13. században alakult ki, és a Khmer írásrendszerből ered, amely a délkelet-ázsiai írásrendszerek egyik legősibb formája. Ezen a nyelven számos szanszkrit, páli, régi khmer és kínai eredetű szó is található. A thai nyelv a világ egyik legnehezebb nyelveként ismert, és bár a szóban forgó régióban beszélők más nyelveket is használnak, a thai a hivatalos és legszélesebb körben használt nyelv. Ezen kívül Thaiföldön kívül, mint például az Egyesült Államokban, Tajvanon, Németországban és Malajziában is jelentős thai beszélő közösségek találhatók.

A thai egy tonális nyelv, amely öt különböző tónussal rendelkezik: közép, alacsony, magas, emelkedő és eső. Az alapszókincs és a dialektusok eltérései miatt egyes helyeken a hangok kiejtése különbözik, de Bangkokban és a központi régiókban használják az úgynevezett standard thai-t. Thaiföldön különböző nyelvjárások és beszélt nyelvek léteznek, így az emberek gyakran két- vagy többnyelvűek, beszélnek valamilyen helyi nyelvet is, például a laoszi nyelvet vagy a vietnami nyelvet a thai mellett. Mindezek ellenére a thai a hivatalos nyelv, amit az oktatás és a közigazgatás hivatalos szintjein használják.

Bár a thai írásrendszer nem használja az angolhoz hasonló ábécét, és ez nagymértékben megnehezíti a tanulást, a nyelv az 13. században kialakult, és több más, a régióban használt nyelvet is magába olvasztott. Emiatt a thai nyelv tanulásához elengedhetetlen a megfelelő romanizációs rendszer alkalmazása. A könyvben olyan átiratot használunk, amely közel áll a thaiföldi kormány által alkalmazott hivatalos romanizációs rendszerhez, az úgynevezett Royal Thai General System of Transcription (RTGS). Ezt a rendszert az utcai táblákon és hivatalos dokumentumokban is használják, bár nem minden esetben tökéletesen következetes.

A thai nyelvben 21 mássalhangzós hang és 18 magánhangzó található. A legnagyobb kihívást az jelentheti, hogy megtanuljunk három új mássalhangzót és négy új magánhangzót, amelyet az angol beszélők nem használnak. Fontos megjegyezni, hogy az angol beszélők által használt hangok nagy része megegyezik a thai beszélőkével, így az angolul beszélők számára a nyelv megtanulása könnyebben megy. Az egyik fő nehézséget a tonális rendszer adja. Thaiföldön öt fő tonális kategória létezik, mindegyik másképp hat a szó jelentésére.

A thai fonetikájában a diphthongok (két magánhangzó gyors egybeolvadása egy szótagban) kulcsszerepet játszanak. Három alapvető diphthong létezik, amelyeknek rövid és hosszú változatai is vannak. Az alapvető szabályokon kívül vannak olyan magánhangzók is, amelyek a "y" vagy "w" hanggal végződnek. A diphthongok gyors és éles hangváltozásokkal bírnak, így a kiejtésük megtanulása a nyelv elsajátításának egyik legfontosabb része.

A thai nyelvben az egyes hangok kiejtése a hangmagasságon is alapul. Az ötféle tónus közül a legalacsonyabb a "low" tónus, amely alacsony, egyenletes és folyamatos hangot igényel, és a legnehezebb a megfelelő módon kiejteni. Ezzel szemben a "rising" tónus, amely az alacsony hangról magasabbra emelkedik, inkább kérdésfelvetésnek tűnik. Az "eső" vagy "falling" tónus pedig magasról indul és fokozatosan csökken. Az új nyelvtanulóknak minden tónust és minden kiejtést, szót és szórendet meg kell érteniük, különben a beszélgetéseik félreértésekhez vezethetnek.

A thai nyelv stresszrendszere is egyedi, mivel a hangsúlyos szótagok hangsúlyozása kulcsfontosságú a szavak és mondatok jelentésének megfelelő megértéséhez. A szótagok kiemelése, azok erőteljesebb és hosszabb kiejtése is alapvető fontosságú. Az angolban elterjedt kiejtési szabályok, mint például az 'unbelievable' szóban a "lie" szótag kiemelése, szoros párhuzamba állíthatók a thai nyelv kiejtési szabályaival. Mivel minden hangsúlyos szótag hosszan, erőteljesebben hangzik, ezért ez is alapvetően formálja a thai nyelvi megértést.

A thai nyelv tanulása tehát nem csupán a hangok és írásjegyek elsajátítását jelenti. A nyelvtanuló számára a tonális és fonetikai eltérések, valamint a kulturális és regionális különbségek mind fontos tényezők, amelyek szükségessé teszik a megfelelő kiejtési és hangsúlyozási gyakorlatokat. A nyelv pontos és hiteles megértése lehetővé teszi a beszélgetések zavartalan folytatását, míg a félreértések könnyedén kialakulhatnak, ha figyelmen kívül hagyjuk a nyelvi finomságokat.

Hogyan működik a hangsúly a thaiföldi nyelvben?

A thaiföldi nyelvben a hangsúlyozás alapvetően két fontos szabályra épül, és hasonlóan működik, mint az angol nyelvben, de mégis eltérő módon. Az első szabály az, hogy a monoszillabikus szavak mindig hangsúlyosak, míg a második szabály szerint a szó utolsó szótagja mindig hangsúlyos. Például a „ข้า” (khâa) és „คุณุ” (khun) esetén mindkét szó monoszillabikus, tehát hangsúlyosak. Ugyanez érvényes a „กะซวก” (gà-sûuak) és „สีีหน้้า” (sǐi-nâa) szavakra is, ahol a második szótag, „หน้้า” (nâa), hordozza a hangsúlyt. Ez a két alapelv lefedi a thaiföldi hangsúlyozás alapjait.

A nem szabályos szavaknál nincs tipikus minta, ezért ezeket szóról szóra meg kell tanulni. Az előbb említett elv szerint a szótagok hangsúlyozását azzal érhetjük el, hogy a szótagot hosszabban és hangosabban ejtjük ki, mint a többit. De hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a tulajdonság, a magánhangzó hossza, különbséget jelent a rövid és hosszú magánhangzók között? A nyelvben gyakran előfordul, hogy ugyanaz a magánhangzó hosszúsága két különböző szintet jelez, például a hangsúlyozott szótagok hosszúságát és az alapszabályokat. Így a thaiföldi kiejtés bonyolultabbá válik, mint az angol, mivel figyelembe kell venni a rövid és hosszú magánhangzók közötti különbséget.

A thaiföldi nyelvben a hangsúlyozott szótagok jellemzően hosszabbak, mint a hangsúlytalan szótagok, még akkor is, ha az utóbbiakban hosszú magánhangzó található. Például egy hangsúlyozott rövid magánhangzó hosszabb lehet, mint egy hangsúlytalan hosszú magánhangzó. A következő sorrendben lehet leírni a hosszúságokat: rövid „A” – hosszú „A” – hangsúlyos rövid „A” – hangsúlyos hosszú „A”. Ezt a különbséget az elején nehéz megérteni, de ahogy haladunk előre, világossá válik, hogy a kezdők és a folyékonyan beszélők közötti különbség itt rejlik. Fontos megjegyezni, hogy a hangsúlyozott és a hangsúlytalan szótagok közötti különbség a hosszú és rövid magánhangzók közötti különbségnél is jelentősebb.

A hangsúlyozott szótagok gyakran összhangban állnak a hosszú magánhangzókkal. Az „มหาวิทยาลัย” (má-hăa-wít-thá-yaa-lai) és „บ้านพักตากอากาศ” (bâan-phák-dtàak-aa-gàat) példáján látható, hogy a hosszú magánhangzókat tartalmazó szótagok hangsúlyosak. Azonban nem minden esetben így van, mivel előfordulhat, hogy hosszú magánhangzók találhatóak hangsúlytalan szótagokban is. Ilyen esetekben a hangsúlytalan szótagot rövidebben kell ejteni. A „หมาป่า” (măa-bpàa) példája azt mutatja, hogy bár mindkét szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, az első hosszú magánhangzó rövidebben ejtendő, mivel a szótag hangsúlytalan.

A hangsúlytalan szótagok eltérő kiejtésűek lehetnek, és gyakran nehezebben megjósolhatóak. A hangsúlyozott szótagokkal ellentétben, amelyek a tipikus kiejtési szabályokat követik, a hangsúlytalan szótagok kiejtése változhat. Három fő változás fordulhat elő, amikor egy szótag hangsúlytalan: a hosszú magánhangzók rövidülése, a glottális megállások eltűnése, és a tónus közepes hangra való átváltása.

Az első változás a hosszú magánhangzók rövidülése. Ahogy láttuk, a hosszú magánhangzók rövidülhetnek, ha hangsúlytalan szótagban találkoznak. Ez különösen összetett szavaknál, illetve összetett szavak gyökereinél jellemző. A „หมาป่า” (măa + bpàa) példáján, ahol az összetett szó a „kutya” és az „erdő” szavakból ered, a helyes kiejtéshez szükséges a gyökérmagánhangzó rövidítése.

A második változás a glottális megállások eltűnése. A glottális megállás a „-uh-oh” típusú megállás, amely jellemzően rövid magánhangzókat követő szótagok végén fordul elő. A glottális megállások eltűnnek a hangsúlytalan szótagokban, így a szótag végén lévő rövid magánhangzó folytatódik a következő szótagban. A „กะลา” (gà-laa) és „แสดง” (sà-daaeng) példája jól illusztrálja ezt a jelenséget.

A harmadik változás a tónus közepes hangra való átváltása. A thaiföldi nyelvben, bár a tónusok szigorú szabályok szerint működnek, a hangsúlytalan szótagok esetén a tónusok közép hangra válnak, így nem feltétlenül követik az előzőleg alkalmazott tónusokat. A „ฉลาด” (chà-làat), „ฝรั่ง” (fà-ràng) és „สมุด” (sà-mùt) példák is jól mutatják, hogy a tónus ebben az esetben közepes lesz.

Fontos, hogy a thaiföldi kiejtésben a hangsúly nemcsak a szótag hosszúságát, hanem a tónust és a magánhangzókat is befolyásolja, így a pontos kiejtés elengedhetetlen ahhoz, hogy a beszélgetéseink érthetőek legyenek. A hosszú és rövid magánhangzók közötti különbség, valamint a hangsúlyozott és hangsúlytalan szótagok precíz kiejtése nemcsak a kezdők számára kihívás, hanem még a haladó tanulók számára is folyamatosan gyakorlást igényel.

Hogyan alakította át a Tea Party az amerikai konzervatív politikát?
Jogosan várhatjuk-e el az állam részéről, hogy elősegítse migrációnkat vagy vallási gyakorlatainkat?
Miért van éhezés, ha van elég étel a világon?
Miért félreértjük a múltunkat? Az emberi történelem mítoszai és tanulságai
Hogyan diagnosztizáljuk és kezeljük a primer szklerotizáló kolangitist és annak szövődményeit?