A primer szklerotizáló kolangitisz (PSC) egy komplex, progresszív májbetegség, melynek egyik fő veszélye a cholangiocarcinoma kialakulása. A rendszeres éves MR-kolangiográfiás (MRC) és ultrahangos szűrés jelentősen javította a betegek túlélési esélyeit azáltal, hogy korán képes felismerni az epeúti rákot. A gallbladder carcinoma kockázata a PSC-ben szenvedő betegeknél körülbelül 1,3%, és különösen az életkor előrehaladtával, valamint ha epehólyag-polip vagy tumor jelenik meg a képalkotó vizsgálatok során. Az epehólyag-polipok malignus jellegére utalhat a 8 mm-nél nagyobb méret, gyors növekedés, ülő vagy tömegjellegű morfológia, illetve az artériás Doppler-jel. Ezekben az esetekben az epehólyag eltávolítása (cholecystectomia) indokolt lehet.

A hepatocelluláris carcinoma (HCC) ritkábban fordul elő PSC-s betegekben, általában cirrhosis kialakulása esetén jelenik meg, előfordulási aránya 0,8–1,8% között mozog. A cirrhosissal járó esetekben hat hónapos rendszerességgel javasolt az ultrahang és MRC vizsgálatok váltakozó alkalmazása, bár ezen megközelítés haszna még nem teljesen bizonyított. A colorectalis carcinoma és a PSC közötti összefüggés erős, különösen, ha a beteg egyidejűleg gyulladásos bélbetegségben (IBD) is szenved. A PSC-IBD kombó esetén a colorectalis daganat kialakulásának kockázata akár 4-10-szeres is lehet a puszta IBD-hez képest. Ez a rizikó a májtranszplantáció után is megmarad, ezért az alapos és rendszeres kolonoszkópos követés alapvető fontosságú, évente vagy kétévente végzett biopsziákkal.

A cholangiocarcinoma diagnosztikája PSC-ben leggyakrabban képalkotó eljárásokon alapul, ahol a daganatra jellemző tömeg vagy periductalis szűkület látható, mely késleltetett vénás kontrasztfokozódást mutat. A citológia az adenokarcinoma kimutatásában nagyon specifikus, de érzékenysége csak mintegy 50%, ezért gyakori ismétlések és a FISH (fluoreszcens in situ hibridizáció) vizsgálat alkalmazása növelheti a diagnózis pontosságát. A polysomia jelenléte a biliáris kefecitológián, különösen többszöri mintavétel esetén, jelentős gyanút kelt, főként ha emelkedett CA 19-9 tumormarkerrel vagy malignus szűkülettel társul. Ugyanakkor a CA 19-9 emelkedése nem mindig daganatos eredetű, és egyes populációkban nem expresszálódik, ezért mindig a klinikai kép és más vizsgálatok tükrében kell értékelni.

Az AMA-negatív primer biliáris cholangitis (PBC) esetén a betegek a klasszikus tüneteket mutatják, de az antimitochondriális antitest (AMA) hiányzik. Ez a betegek kb. 5%-ánál fordul elő, és ilyenkor további autoantitest-vizsgálatok (gp210, sp100) szükségesek, illetve májbiopszia a diagnózis megerősítésére. A betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz hasonló az AMA-pozitív formához.

Az AIH-val (autoimmun hepatitis) való átfedés (overlap) vagy variáns szindróma PBC vagy PSC esetében a magas aminotranszferáz szintek, valamint a jellegzetes histológiai képek alapján diagnosztizálható, kizárva más májkárosító okokat. Az overlap szindrómás betegek immunmoduláló kezelésben részesülnek, és prognózisuk a klasszikus PSC-hez vagy AIH-hoz képest eltérő.

A kis epeutak PSC-je a laboratóriumi cholestasis és májbiopszia alapján diagnosztizálható, miközben a cholangiográfia normális képet mutat. Ez a forma általában lassabban progrediál, és alacsonyabb a cholangiocarcinoma kockázata, bár a betegek egy része tíz éven belül klasszikus PSC-vé alakulhat.

A pruritus kezelése PBC és PSC esetében alapvető fontosságú a beteg életminőségének javításában. Cholestyramine a leggyakoribb gyógyszer, amely az epe savak szérumszintjének csökkentésével enyhíti a viszketést, de alkalmazásakor ügyelni kell az egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásra. Rifampin, sertralin, naltrexon és ultraviolet fototerápia is szóba jöhetnek refrakter esetekben. Az extracorporális hemofiltrációs rendszerek átmeneti megkönnyebbülést hozhatnak súlyos viszketés esetén, de a végső megoldást a májtranszplantáció jelenti.

A PBC és PSC-ben kialakuló osteoporosis kezelésének alapja a fizikai aktivitás, a kalcium- és D-vitamin pótlás, valamint a biszfoszfonátok alkalmazása. Különösen fontos a parenterális biszfoszfonátok előnyben részesítése varixok jelenlétekor a bélrendszeri mellékhatások minimalizálása érdekében.

A zsírban oldódó vitaminok hiányát rendszeresen ellenőrizni kell, mivel ezek súlyos következményekkel járhatnak. Az A-vitamin pótlása éjszakai látászavarok esetén, az E-vitamin kiegészítése antioxidáns hatás miatt, a K-vitamin pedig a véralvadási zavarok korrigálására szolgál. A D-vitamin súlyos hiánya megfelelő, nagy dózisú terápiával kezelendő, majd fenntartó adagolás szükséges.

Fontos megérteni, hogy a PSC egy komplex, multiszisztémás betegség, amely nem csupán a májat, hanem az epeutakat és a bélrendszert is érinti. A rendszeres és átfogó szűrővizsgálatok, a multidiszciplináris megközelítés és a beteg egyéni kockázatainak figyelembevétele alapvető a sikeres kezeléshez és a szövődmények minimalizálásához. Az időben megkezdett diagnosztika és célzott terápia jelentősen befolyásolja a túlélési esélyeket és a betegek életminőségét.

Hogyan befolyásolják a gyógyszerek a májat és miért fontos a gyors felismerés?

A gyógyszerindukált májkárosodás (DILI) ritka, de súlyos állapot, amely jelentős kockázatot jelenthet a betegek számára. A leggyakrabban használt gyógyszerek, mint a különféle antibiotikumok, antivirális szerek, illetve egyes fájdalomcsillapítók, jelentős terhet róhatnak a májra. Ennek a jelenségnek az okai, tünetei és kezelése közvetlenül befolyásolják a beteg állapotát és a kezelés sikerét.

A gyógyszeres kezelés során bekövetkező májkárosodás első jelei általában fokozatosan jelentkeznek. Az ilyen típusú állapotok gyakran együtt járnak a szisztémás toxicitás jeleivel, mint például láz, fáradtság, sárgaság, nyirokcsomó-megnagyobbodás, lépmegnagyobbodás és bőrtünetek. Ha a gyógyszeres kezelés folytatása mellett a máj működése nem javul, akkor a szövődmények súlyosbodhatnak, és az akut májelégtelenség (ALF) akár halálos kimenetelű is lehet. A legrosszabb esetben a májtranszplantáció válhat szükségessé.

A gyógyszerek, amelyek gyakran májkárosodást okoznak, közé tartoznak a karbamazepin, oxkarbamazepin és a foszfénytoin. Emellett fontos figyelembe venni az egyes gyógyszerek közötti keresztreakciókat, amelyek súlyosbíthatják a problémát. A kortikoszteroidok alkalmazása segíthet a gyulladás csökkentésében és az immunválasz módosításában, de ha a májelégtelenség előrehaladott állapotba kerül, a halálozási arány akár 40%-ra is emelkedhet.

A gyógynövények alkalmazása is előidézhet májkárosodást, mivel a növényi alapú készítmények összetétele és szabályozása változó. A betegek, akik már meglévő májbetegséggel küzdenek, különösen óvatosnak kell lenniük az ilyen terápiákkal. Bizonyos növények, például a Larrea tridentata (Mexikóban és az Egyesült Államokban használt chaparral), a kava (Piper methysticum, amely Hawaiin szórakoztató drogként használatos), és a jin bu huan (Lypocodium serratum, analgetikus és nyugtató hatású) különösen veszélyesek lehetnek.

A DILI prognózisa gyakran kedvező, és a betegek legtöbbje 6 hónapon belül felépül, ha megfelelő kezelést kapnak. Azonban vannak olyan tényezők, amelyek a kimenetel romlásához vezethetnek. Ilyenek például a MELD pontszám magas értéke (19 felett), vagy a Gilbert-szindrómához, hemolízishez vagy egyéb gyógyszerhatások okozta közvetett hiperbilirubinémiához kapcsolódó komplikációk. Az egyik legmegbízhatóbb prognosztikai tényező a bilirubin szint és az ALT, AST szintek mértéke. Ha a bilirubin szint meghaladja a kétszeresét a normál tartománynak, és az ALT vagy AST szintje háromszorosa a normál tartománynak, akkor a mortalitás 10%-ra emelkedhet.

A DILI súlyosságának felmérésére különböző skálák állnak rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott osztályozásokat az US DILIN és az International DILI Expert Working Group végzi. Az US DILIN osztályozás 5 szintet tartalmaz, amely a kórházi kezelést igénylő eseteket is figyelembe veszi, míg az International csoport 4 szintet alkalmaz, és nem tartalmaz kórházi felvételt indokoló kritériumokat. Az ilyen osztályozások segítenek az orvosoknak a helyes diagnózis felállításában és a kezelés irányításában.

A DILI prognózisának pontos meghatározásában segíthetnek olyan biomarkerek, mint a citokeratin 18, osteopontin és a makrofág kolóniát stimuláló faktor receptor 1. Ezek a biomarkerek egyre inkább elérhetők a gyakorlatban, és segíthetnek a transzplantáció szükségességének meghatározásában.

A gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos májkárosodás felismerése és kezelése elengedhetetlen a betegek túléléséhez. Az orvosi közösség számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy időben felismerje a gyógyszerek által okozott májkárosodást és gyorsan reagáljon a szükséges intézkedésekkel, mint például a gyógyszer abbahagyása, a kortikoszteroid kezelés alkalmazása, és a szoros monitorozás. A gyógynövényekkel kapcsolatos óvintézkedések és a prognosztikai markerek figyelembevétele szintén alapvető a helyes kezelés kiválasztásában.

Hogyan alakult ki a Hawaii Királyság bukása és milyen következményekkel járt az amerikai beavatkozás?
Hogyan érhetjük el az egészséges öregedést: Az integrált megközelítés szerepe és a ReCODE protokoll jelentősége
Hogyan befolyásolják a komplex rendszerek a társadalmi és egészségügyi ellátásban a gondoskodó környezetet?
Hogyan formálják az előítéleteink a megértésünket és a társadalmi kapcsolatokhoz való viszonyunkat?
Miért fontos a Ku Klux Klan közönségképének kontrollálása?