James Comey utolsó napja, mint az FBI igazgatója, egy szokásos munkanapnak indult. 2017. május 9-én, kedden reggel, korán elindult, hogy részt vegyen egy találkozón Floridában, ahol a törvényhozó hatóságok vezetőivel egyeztetett, és azt követően továbbutazott volna Kaliforniába egy különleges toborzó eseményre, amelyet az FBI Los Angeles-i helyi irodája szervezett. Azonban az a nap, amely reggel még a szokásos rutinnak tűnt, hamarosan a történelem egyik sorsdöntő napjává vált.

A Washingtoni hivatalos körök még aludtak, mikor Damien Walke, Comey védelmi főnöke és Eric Smith, Comey vezető asszisztense már az FBI központjában voltak, hogy előkészítsék az utazást. Miközben Damien és Eric egy SUV-t pakoltak meg páncélingekkel, hosszú fegyverekkel és orvosi készletekkel, én felrohantam a főépület emeletére, hogy elhozzam a napirendhez tartozó titkos napi jelentést – egy olyan anyagot, amelyet minden este a CIA elemzői készítenek el a legfontosabb nemzetbiztonsági tisztviselők számára, köztük a külügyminiszter, az igazságügyi miniszter és természetesen a miniszterelnök számára is. Az elektronikus formátumban, amelyet napjaink csúcstechnológiája lehetővé tett, a napi jelentés színes grafikákkal és szervezeti ábrákkal érkezett, míg a korábbi években papíralapú, kemikális borítékban szállították. Bár a táblagép jelszóval védett volt, a legnagyobb stresszt az okozta, hogy a jelentést biztonságban tartottam. Ha valaha elveszett volna, az súlyos következményekkel járt volna. Egyik alkalommal például azt kiáltottam a sofőrünknek, hogy álljon meg az autópályán, mert nem találtam meg a táskámban, pedig végül csak eltévesztettem a zsebet, ahová bepakoltam. Milyen megkönnyebbülés volt, amikor Comey elolvasta a jelentést, és végre átadhattam a kommunikációs szakértőnek, hogy őrizetbe vegye.

Miközben a "pickup team" megérkezett Comeyért, Damien és én elindultunk a Potomac folyó túlpartján található Reagan Nemzetközi Repülőtér felé, hogy elérjük a gépünket. Az autó úton kicsit meglepődtem, amikor egy ismeretlen típusú gépet láttam parkolni, amely elfedte a mi szokásos helyünket, ahol az FBI saját Gulfstream repülőgépe szokott parkolni. A gép nem volt más, mint a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) négy hajtóműves Lockheed WP-3D Orionja, amit az úgynevezett „hurrikán vadászok” használnak a viharok figyelésére. Miközben elhaladtunk mellette, megjegyeztem, hogy remélhetőleg nem lesz zötykölődés a következő órákban, mire Damien szórakozottan csak annyit mondott: „Jó lenne, ha nem ezt a gépet kellene követnünk.” Comey, amikor megérkezett, gyorsan kiszállt a gépből, és a bőröndjével a kezében kávét szürcsölgetve nézte a gépet. Amikor meglátta a különleges meteorológiai repülőgépet, felkeltette a kíváncsiságát. „Mi ez a dolog?” – kérdezte, miközben az én utasításomra a fedélzetre lépett. „Ez egy meteorológiai repülőgép” – válaszoltam, bár nem voltam szakértője az adott típusnak. „Nem mondom, hogy hány viharban érhette már el a határait”, folytattam. Erre Comey annyit felelt: „Tudom, mit érzel.” Aztán az egyik táskájából előhúzott egy üveg vörösbort, és miután egy pillanatra felmutatta, visszarakta a táskájába. Ahogy a repülőútra készülve észrevettem, hogy Comey már nem először döntött úgy, hogy az üzleti útjaira magával hoz egy üveg bort. Igaz, hogy nem biztonsági okokból, hanem inkább gazdaságossági megfontolásból. Ugyanis Comey nem volt az a fajta személy, aki szívesen kimozdult volna egy-egy városban este, hogy étteremben vacsorázzon. Mindig inkább a szállodai szobában étkezett, megelőzve ezzel a személyi testőrök és sofőrök terhét, hogy a szabadidőben saját étkezésüket intézzék.

Ahogy a repülőtérre értünk, és már a felszállásra vártunk, valahogy mindketten nevettünk azon, hogy milyen nevetséges, hogy az FBI igazgatójának ugyanúgy sorba kell állnia, mint bárki másnak a repülőtéri terminálban. Comey szórakozottan mondta: „Ez biztosan nem történhetne meg, ha a hurrikán vadászgép lenne az, amelyik előttünk áll.” Ennek ellenére az egész helyzet megmosolyogtatott minket, hiszen végül is, a feladatok és a helyszínek állandóan változtak, és mindent figyelembe véve az idő volt a legfontosabb. A helyszín Los Angeles volt, ahol Comey ellátogatott az FBI helyi irodájába, majd este részt vett egy toborzó rendezvényen a város szívében.

A nap egyike volt azoknak, amikor az igazgató végigjárta az ügynökség helyi irodáit, találkozott az alkalmazottakkal, érdeklődött a napi ügyek iránt. Miközben a vezetők bemutatták neki az aktuális operációkat és feladatokat, a kötetlen beszélgetések is zajlottak. Mindezek alatt az FBI igazgatója folyamatosan reflektálva próbálta megérteni a napi teendőket, ugyanakkor erőt mutatva a gyakorlati és emberi oldalról, amit nem mindenki látott meg belülről.

Hogyan változtatta meg a „Spygate” narratívája az amerikai nemzetbiztonsági intézményeket érték támadásokat?

Rudolph Giuliani egykor a szövetségi ügyészség tisztviselőjeként ismert volt, aki a törvény betartatásának elkötelezettjeként tevékenykedett, azonban a Trump-korszakban olyan kijelentéseket tett, amelyek komoly feszültséget szítottak a nemzetbiztonsági közösség és a közvélemény között. Egyik legmegrázóbb kijelentése az FBI ügynökeinek náci „rohamosztagosokkal” való összehasonlítása volt, akik – szerinte – jogtalanul törtek be Michael Cohen lakásába és irodájába. Ez az analógia nem csupán sértő volt, hanem egyben a jogállamiság alapelveinek semmibevételét is tükrözte, hiszen az FBI munkatársai pusztán a munkájukat végezték, jogszerű kereséseket hajtva végre. Giuliani nem csupán nem vonta vissza a kijelentést, hanem ki is tartott mellette, így hozzájárulva a közbizalom eróziójához az intézmény iránt.

Az ilyen nyilatkozatok nem csak egyéni megnyilvánulások, hanem szimbolikus jelentőségűek egy olyan időszakban, amikor az amerikai demokratikus intézmények, különösen az igazságszolgáltatás és a nemzetbiztonsági szervek függetlensége volt az egyik legfontosabb védvonal az orosz beavatkozás elleni küzdelemben. Samantha Vinograd, korábbi Nemzetbiztonsági Tanácsi tisztviselő, kiemelte, hogy miközben a különleges ügyész komoly vizsgálatokat folytatott az orosz támadás kapcsán, Trump és körei folyamatosan dezinformációt terjesztettek, megosztottságot szítottak és aláásták a független intézményeket, azaz éppen azt tették, amit az amerikai hírszerzés szerint az orosz beavatkozás célja volt.

A „Spygate” narratívája, amelyet Trump és támogatói erőteljesen hangoztattak, azt a hamis állítást terjesztette, miszerint az Obama-adminisztráció titkos ügynököt ültetett be a Trump-kampányba, hogy politikai szempontból aláássa annak esélyeit. Ez a narratíva, bár valóságtartalom nélküli, jelentős politikai viharokat kavart. Az FBI által használt „titkos emberi forrás” nem egy rejtélyes kém, hanem egy rutin nyomozati eszköz része, amely az igazságszolgáltatás általános módszertanának természetes része. Az ügynökök nem rendelkeznek csodafegyverekkel, hanem jogszerűen működnek, és a források használata szigorú ellenőrzés alatt áll.

Az olyan szereplők, mint Devin Nunes, a Ház Intel Bizottságának elnöke, akik a forrásokra és az információk kiszivárogtatására irányuló kérésekkel intézményeket próbáltak megingatni, tovább rontották a helyzetet. Az igazságügyi minisztérium és a Fehér Ház vezetése azonban megértette a helyzet súlyosságát, és megpróbálta megvédeni azokat a titkos forrásokat, amelyek a nemzetbiztonság alapját képezik. A politikai nyomásgyakorlás ugyanakkor azt mutatja, hogy a hatalmi játszmák képesek aláásni a törvényes nyomozati folyamatokat és a hírszerző közösség függetlenségét.

Fontos megérteni, hogy a demokratikus társadalmakban a hírszerzési és igazságügyi intézmények függetlensége és jogszerű működése nélkülözhetetlen a hatalommal való visszaélések megakadályozásában. A dezinformáció és a politikai manipuláció veszélyes eszközök lehetnek, amelyek képesek megingatni a közbizalmat és megkérdőjelezni az intézmények legitimitását. Az FBI és más nemzetbiztonsági szervek működése nem konspiráció, hanem az állam biztonságának alapvető része, amelyet jogállami normák szigorúan szabályoznak. Ezért a politikai szándékú narratívákkal szemben fontos a kritikus gondolkodás és a független tájékozódás.

A források és módszerek védelme nem csupán a nyomozatok sikerének záloga, hanem a személyes biztonság és az állami érdekek megőrzésének garanciája is. Az intézményi normák megsértése, például a források azonosítására irányuló politikai nyomás, nemcsak a nyomozások eredményességét veszélyezteti, hanem a jövőbeni bizalmat is aláássa. A nyílt társadalom és a jogállamiság védelmében az állampolgároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az információgyűjtés és a titkos források használata a demokrácia védelmének eszközei, nem pedig a hatalom politikai eszközei.

Miért fontos az FBI hitelessége és mi áll a botrányok hátterében?

Az FBI, mint az Egyesült Államok legfőbb bűnüldöző hatósága, a hitelessége és integritása minden egyes munkatársa számára alapvető. Az FBI-nál dolgozó minden egyes ügynök tudja, hogy a hiteles és megbízható információk biztosítása nemcsak az ő karrierjüket, hanem az egész intézményt is aláássa, ha azt kockáztatják. A legnagyobb bűn, amit egy FBI-ügynök elkövethet, ha megsérti ezt a hitelességet, mivel ezzel az intézmény megbecsültségét is veszélyezteti.

A botrányok, amelyek a legutóbbi évtizedekben megrengették az FBI-t, jól mutatják ennek a hitelességnek a fontosságát. Az egyik legismertebb eset Peter Strzok FBI ügynökhöz kötődik, aki a 2016-os választásokkal kapcsolatos nyomozások egyik kulcsszereplője volt. Strzok ügye számos kérdést vetett fel a nyilvánosság előtt, hiszen ő volt az, aki részletesen nyomozott a Trump-kampány orosz kapcsolataival kapcsolatban, miközben személyes üzenetváltásai során nyilvánvalóvá vált, hogy politikai elfogultságot tanúsított. Az FBI vezetése nem habozott a szigorú büntetés alkalmazásában: Strzokot felfüggesztették és később eltávolították.

Ez az eset különösen figyelemre méltó volt, mert az FBI vezetése számára kulcsfontosságú volt, hogy az ügynökök és a közvélemény számára is világossá váljon, hogy az intézmény vezetői nem tűrik el a politikai elfogultságot, és hogy a büntetés nemcsak az egyéni esetre vonatkozik, hanem az egész szervezetre. Az FBI nem engedheti meg, hogy a személyes politikai meggyőződések befolyásolják a munkát, mivel ez az egész nyomozó testület hitelességét és működését veszélyeztetné.

Az FBI-botrányok, mint McCabe, Page és Strzok esetei, nem csupán a személyek jövőjére vannak hatással, hanem az egész intézmény jövőjére is. Az FBI munkatársai jól tudják, hogy a hiteles és megbízható nyomozás és a politikai befolyások elkerülése az ő szakmai hírnevük egyik legfontosabb alapja. Ha egy vezető nem tartja be ezt az alapelvet, akkor a többi dolgozó is elveszítheti a bizalmát a rendszerben, ami a szervezet hatékonyságát is aláássa.

Bár sokan úgy vélik, hogy a Trump-kampány orosz kapcsolataival kapcsolatos nyomozásban a cél a Trump elnöki pozíciójának aláásása volt, valójában az FBI-nál dolgozó emberek számára világos volt, hogy a nyomozás nem lehet politikai szándékú, hiszen a legfontosabb cél a nemzetbiztonság védelme volt. A választások előtt, 2016-ban, a Trump kampány orosz kapcsolatai még titokban folytak, és az FBI munkatársai nem tárták fel nyilvánosan a folyamatban lévő nyomozást, mert tisztában voltak a szakmai kötelességükkel, hogy titokban végezzék el nemzetbiztonsági munkájukat.

A "mélyállam" és a Trump-kampány összeesküvés-elméletek legnagyobb hibája, hogy nem veszik figyelembe az FBI működésének alapvető elveit: ha valóban politikai szándékok vezették volna az FBI-t, az nyilvánvaló lett volna, és a nyilvánosság számára hamar kiderült volna. Az FBI vezetői és ügynökei mindig is tudatában voltak annak, hogy a legfontosabb érték a hitelességük, és a nemzetbiztonság védelme előtt nem állhatnak semmiféle politikai előítéletek.

A Mueller-nyomozás során is ezt az alapelvet követték, mivel az FBI egy szakmai, a tényekre és bizonyítékokra épülő nyomozást végzett. Bár a nyomozás sokak szemében politikai támadásnak tűnhetett, a cél mindig az volt, hogy tisztázzák a Trump-kampány orosz kapcsolatait, és megbizonyosodjanak arról, hogy a nemzetbiztonság nem kerül veszélybe. Az FBI munkatársai nemcsak hogy szakmai integritásukat védték, hanem a közvélemény előtt is bizonyítani akarták, hogy függetlenek és pártatlanok maradtak a nyomozás során.

Ezek az események rávilágítanak arra, hogy az FBI és más hasonló szervezetek hitelessége elengedhetetlen a demokratikus intézmények működéséhez. A politikai befolyásoltság elkerülésének és a szakmai etika betartásának fontossága nem csupán az egyes ügynökök vagy vezetők karrierjét befolyásolja, hanem az egész intézmény hitelességét, és végső soron a közbizalom fenntartását is. A nyomozások során tanúsított pártatlanság és függetlenség biztosítja, hogy az igazságszolgáltatás és a közrend védelme valóban mindenki számára igazságos és pártatlan módon történjen.

Miért minimális a kinetikus energia görbéje és hogyan oldható meg a Brachisztochron probléma?
Milyen intézkedésekkel csökkenthetjük a munkahelyi és mindennapi egészségügyi kockázatokat?
Hogyan segíthet a kémiai vegyületek osztályozása és a tűzoltóhabok kiválasztása a tűzoltási biztonság növelésében?
Miért fontos a köldökzsinórvér-sejtek alkalmazása és a megfelelő illeszkedés a transzplantációk során?
Miért fontos megérteni a "bolond" két birodalmát és azok hatását a társadalomra?
Hogyan előzhetjük meg és gyógyíthatjuk meg a szívbetegségeket természetes módon?