Hogyan változtatta meg a vízellátás a mezőgazdaságot a TBIP hatására?

A Teesta Vízügyi Integrált Projekt (TBIP) jelentős változásokat hozott Banglades mezőgazdasági táján, különösen a termelési rendszerek és a termesztett növények körében. Az agrárkutatások és helyi tapasztalatok alapján a projekt bevezetése előtt a gazdálkodók átlagosan 0,5%-kal kevesebb terményt termeltek, mint ma, amikor már 20-25 sátrat is képesek betakarítani egy bigha földről. A változások, amelyeket a TBIP hozott, nemcsak a termelési szintek növekedését, hanem a termesztett növények típusainak átalakulását is eredményezték.

A változások nem csupán a növényfajták terjedésében, hanem az egyes termelési módok átalakulásában is megnyilvánultak. Míg a projekt előtt a gazdálkodók egy része saját tavacskájában halat is tenyésztett, jelenleg ezt a gyakorlatot már senki sem folytatja. Ugyanakkor egy másik érdekes jelenség, hogy a zöldségek termesztése, amely korábban szinte ismeretlen volt a területen, napjainkban 0,2%-os növekedést mutat.

Az agrárkutatók megfigyelték, hogy az öntözési rendszerek bevezetése nemcsak a növények növekedésére volt kedvező hatással, hanem közvetve hozzájárult a szegénység csökkenéséhez is. A gazdálkodók számára biztosabb jövedelmet biztosítottak a vízhez való könnyebb hozzáférés és az öntözési költségek csökkentése, miközben az új növényfajták, mint a rizs, lehetőséget adtak arra, hogy több termést hozzanak, így a családok bevétele stabilizálódott.

Az öntözés hatására nemcsak a növények választéka bővült, hanem más, kiegészítő jövedelemforrások is előtérbe kerültek. Azonban fontos megjegyezni, hogy a gazdálkodók nagy része, egészen pontosan 83,1%-uk, nem vesz részt kiegészítő jövedelemszerzési tevékenységekben, mint például a kertészkedés vagy a háziállattartás. Ezzel szemben a kisebb részük a gyümölcsök és zöldségek termesztéséből próbál jövedelmet kiegészíteni, vagy más állattenyésztési formákat alkalmaznak, mint például baromfitenyésztés vagy tehenek tartása. Azonban a kiegészítő jövedelmek keresete nem éri el a gazdálkodók többségét, akik az öntözött földekből származó bevételből próbálják fenntartani háztartásaikat.

Miért fontos figyelembe venni a geoengineeringet a klímaváltozás elleni küzdelemben?

A világ jelenleg egy klímakatasztrófával néz szembe, és a helyzet, legalábbis a jelenlegi állapotában, valószínűleg sokkal rosszabbá válik. A Pörtner et al. (2022) által az IPCC legfrissebb értékelő jelentésében rögzített megállapítások szerint az antropogén klímaváltozás számos pusztító hatással bír. Az átlagos globális hőmérsékletek emelkedése, az óceánok savasodása és a tengerszint-emelkedés mind mindennapi jelenségek lettek. A gleccserek visszahúzódnak, a biodiverzitás masszív csökkenése zajlik, és az extrém időjárási események, valamint az aszályok és áradások egyre gyakoribbá válnak. A tűzvészek kockázata nőtt, miközben a Föld egyre inkább elsivatagosodik, ami számos mezőgazdasági területet fokozott nyomás alá helyez. A víz- és élelmiszerellátás, a nem emberi állatok védelme mind veszélybe kerültek. A klímaváltozás hatására egyre több fertőző betegség terjed, például a dengue-láz és a nyugat-nílusi vírus. A klíma okozta halálesetek száma emelkedik, és folyamatosan nő a klímamenekültek száma. Mindezek gazdasági katasztrófát eredményeznek.

A geoengineering, amely különféle technikák és módszerek alkalmazását jelenti a globális felmelegedés hatásainak mérséklésére vagy megállítására, olyan kérdéssé vált, amelyre a tudományos közösség és a politikai döntéshozók is egyre inkább figyelmet fordítanak. A geoengineering célja az éghajlat gyorsabb és hatékonyabb helyreállítása, a napenergia visszaverése vagy a szén-dioxid eltávolítása a légkörből. Azonban ezek a technológiák egyelőre a tudományos és politikai viták középpontjában állnak, mivel még nem léteznek megfelelő jogi keretek és szabályozások, amelyek biztosítanák a geoengineering technikák biztonságos fejlesztését, tesztelését és alkalmazását. A geoengineering kutatásának és fejlesztésének felügyelete is hiányzik, és ezért jelentős kérdéseket vet fel a nemzetközi közösség számára.

A geoengineering leggyakoribb technikái közé tartozik a szoláris sugárzás menedzsment, amely az éghajlat hűtésére irányuló intézkedések sorát jelenti. Ennek része lehet a légkörbe aerosolok (pl. kén-dioxid) juttatása, amelyek csökkenthetik a Nap energiájának földfelszíni elnyelését. A másik fő technika a szén-dioxid eltávolítása, amely magában foglalja a CO2 megkötését és elraktározását a föld alatt, illetve annak ipari mértékű eltávolítását a légkörből. Mindezek mellett a politikai és jogi viták középpontjában nemcsak ezen technológiák hatékonysága, hanem azok globális alkalmazásának etikája és potenciális kockázatai is állnak.

A geoengineering melletti érvek között említést nyer, hogy a Föld éghajlatának gyors és látványos hatásokkal történő helyreállítása elengedhetetlen lehet, különösen akkor, amikor a hagyományos mérséklési és alkalmazkodási intézkedések nem elegendőek a gyorsan változó klíma kezelésére. Másrészt viszont számos kérdés és aggály merül fel e technikák alkalmazásának biztonságosságával, fenntarthatóságával és etikai vonatkozásaival kapcsolatban. A legnagyobb kérdés talán az, hogy miként lehet biztosítani, hogy egy ilyen globális beavatkozás ne okozzon súlyosabb következményeket, mint maga a klímaváltozás.

A geoengineering jogi kereteinek hiánya aggasztó, mivel jelenleg nincs egyértelmű szabályozás, amely biztosítaná a fejlesztés és alkalmazás biztonságos és felelősségteljes kezelését. A geoengineering technikák hatékonysága és a lehetséges negatív hatások alaposabb megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a döntéshozók megfelelő döntéseket hozhassanak. Ezen túlmenően fontos, hogy a geoengineering alkalmazása ne csökkentse a hagyományos mérséklési erőfeszítéseket, hanem inkább azok kiegészítéseként szolgáljon, figyelembe véve a tudományos és etikai megfontolásokat.

Miért voltak a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának reformjai eddig tabu a nemzetközi klímaváltozási tárgyalásokon?

A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának reformjával (FFSR) kapcsolatos nemzetközi klímaváltozási megközelítés sokáig elkerülte a figyelmet, és csak a legutóbbi COP26 konferencián kapott kiemelt szerepet. Az eddigi tárgyalásokban nem alakultak ki konkrét nemzetközi kötelezettségek a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának eltörlésére, és ennek több magyarázata is van. Az egyik ilyen oka a nemzetközi klímamegállapodások tradicionális hozzáállása, amely inkább az emissziócsökkentésre koncentrál, és nem a konkrét politikai eszközökre. Ennek következtében a legtöbb korábbi megállapodás, mint például a Kiotói Jegyzőkönyv, csupán ajánlásokat tartalmazott a klímakibocsátás csökkentésére irányuló intézkedésekről, anélkül hogy azok kötelező erejűek lettek volna. A politikai érzékenység, a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának elvonásával kapcsolatos társadalmi következmények, valamint a fejlődő országok helyi körülményei mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzetközi klímapolitika az eddigi megközelítéseket alkalmazta, amelyek elkerülték a konkrét politikaeszközökre vonatkozó döntéseket.

A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának eltörlésével kapcsolatos politikai érzékenység szintén kulcsfontosságú tényező. A támogatások megszüntetése gyakran nagy társadalmi ellenállást vált ki, mivel a fosszilis tüzelőanyagok árának emelése közvetlenül érinti a lakosság széles rétegeit, különösen a szegényebb háztartásokat, akik a legnagyobb mértékben szenvednek a támogatások eltörléséből. A középosztály és a gazdagabb háztartások inkább a fosszilis tüzelőanyagok kedvezményes árának élvezői, míg a legszegényebbek számára az árak emelkedése gyakran megfizethetetlen terhet jelent. Ezen problémák kezelése nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kihívásokat is felvet. A politikai érzékenység és a közvetlenül érintett csoportok érdekei miatt a nemzetközi közösség gyakran hajlandó figyelmen kívül hagyni a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának eltörlésére vonatkozó konkrét intézkedéseket, miközben más környezetvédelmi célokat előtérbe helyez.

A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának reformja különösen érzékeny kérdés a fejlődő országokban. Az ilyen országokban gyakran nincs elégséges adat a háztartások jövedelmi viszonyairól, és nincs kellő intézményi kapacitásuk a célzott támogatási rendszerek kialakítására és végrehajtására. Az Indiában és Iránban alkalmazott közvetlen pénzbeli támogatás példája azt mutatja, hogy bár a reformok elvileg lehetségesek, a legtöbb fejlődő ország számára még mindig nem elérhetőek azok a technikai segítségnyújtási és kapacitásépítési eszközök, amelyek szükségesek az ilyen rendszerek sikeres működtetéséhez.

Fontos, hogy a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának eltörlésére irányuló reformok, bár szükségesek, nem fognak egyik napról a másikra megvalósulni. A politikai, gazdasági és társadalmi tényezők figyelembevételével fokozatosan kell bevezetni őket, miközben biztosítani kell, hogy a szegényebb társadalmi csoportok ne szenvedjenek hátrányos következményeket. Ezen reformok hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen a fejlődő országok számára nyújtott technikai támogatás, valamint a célzott jövedelemtámogatási rendszerek fejlesztése. A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának eltörlésével kapcsolatos nemzetközi konszenzus elérése, különösen a szegényebb országok számára megfelelő biztosítékokkal, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a globális klímacélok elérésében jelentős előrelépést érjünk el.