A Babadook (Kent, 2014) című film, bár Donald Trump hivatalba lépése előtt készült, a háztartásban zajló trauma elnyomásának témáját olyan módon dolgozza fel, hogy az különösen rezonál az LMBTQ+ közönség körében, és a Trump áramlatot követő antihomofób politika szimbólumává vált. A film alapvetően a repressziós gyászról szól, amelyet egy szörnyűséges másik (a Babadook) testet ölt, és amelyet a közönség a különböző szexuális identitások elnyomásával párhuzamosan értelmezett. Az egyik fontos, kulturálisan és politikailag releváns szempont a film kapcsán, hogy a Babadook az elnyomott szexuális identitások, különösen a melegség, egyfajta ikonjává vált a közönség szemében, miközben szimbolizálja azt a traumát is, amely az LMBTQ+ közösségek tagjait érheti a társadalom részéről.

A filmben a főszereplő, Amelia Vanek (Essie Davis) élete tragédiával terhelt: férje halála után gyászolja őt, miközben egyedül neveli fiát, Samuelt (Noah Wiseman). Samuel a gyász és az apja halálával kapcsolatos traumák miatt szorongóvá válik, és megjelenése is az őt körülvevő világot tekintve egyre inkább rendkívüli viselkedéssel párosul. A filmben az elnyomott trauma fokozatosan lepleződik le, és az a feszültség, amely az anya és fia között létezik, nemcsak a gyászról, hanem a társadalmi elnyomásról és az elfojtott érzelmekről is beszél. A Babadook szörnyeteg metaforája éppen ebben a repressziós folyamatban játszik központi szerepet, mivel a film szörnyetege nem más, mint a gyász elfojtott formája.

A film egyik legérdekesebb aspektusa, hogy bár egyesek elsődlegesen a trauma ábrázolásaként értelmezik, mások a film szexuális alátámasztásának szempontjából is értelmezhetőnek találják. A Babadook a titkolt identitások és a szexualitás elnyomásának szimbólumává vált, ami különösen aktuálissá vált a Trump-korszak politikai környezetében. A gyászoló anya a fia traumaszintjéhez hasonlóan elnyomja saját érzelmeit, miközben egy szörnyeteg, a Babadook, megszemélyesíti azt a hatalmas szorongást, amely a társadalom peremére szorult, elnyomott szexuális identitásokban élő emberek mindennapjaiban is jelen van.

A film a szexualitás elnyomásának egy különösen erős szimbólumává vált, amely mind a filmkészítés eszközeivel, mind pedig a karakterek drámáján keresztül hatékonyan ábrázolja a belső konfliktusokat és a társadalmi elnyomás mechanizmusait. A Babadook szörnyeteg tehát nemcsak a gyász megtestesítője, hanem egyúttal a szexuális identitások elnyomásának és a marginalizáció folyamatának is vizuális metaforájává válik.

A film művészi szempontból különös figyelmet szentel a mise-en-scène elemeinek: a fényképezés, a hangzás, a látvány és az idő manipulálása mind hozzájárulnak a feszültség fokozásához és a trauma visszafogott, ám mégis drámai megjelenítéséhez. Mindezek az eszközök nemcsak a filmben ábrázolt belső feszültségeket erősítik, hanem összekapcsolják a társadalmi és politikai kontextusokkal, mint a Trump-korszak szexuális politikája és a közvetett erőszak megjelenése a filmekben és a popkultúrában. Az LMBTQ+ közösség számára a Babadook olyan szimbólum, amely elnyomott identitásokra és a társadalmi szorongás megjelenítésére épít, miközben azokat a témákat is körbejárja, amelyek a szexualitás szabadságának korlátozását és az identitás elnyomásának mechanizmusait célozzák.

Fontos, hogy a nézők és az olvasók tisztában legyenek azzal, hogy a film nem csupán egy szimpla horrornarratíva, hanem komplex társadalmi és pszichológiai dinamika része, amely a trauma, az elnyomás, és a szexualitás kérdéseit fonja össze. A Babadook nemcsak a személyes gyász, hanem a társadalmi elnyomás és identitás elfojtásának szimbolikus ábrázolása is, amelyet érdemes a társadalmi kontextusba helyezni, hogy teljes mértékben megértsük, hogyan működik a film üzenete.

A nő, a szörnyeteg és az új gazdaság: A férfiak hatalmának elvesztése és az erőszak szimbolikája a horrorfilmekben

A filmekben szereplő "szörnyek" gyakran nem a hagyományos értelemben vett szörnyetegek, hanem azok a karakterek, akik valós társadalmi és pszichológiai torzulásokat testesítenek meg. Chris Cleek, a The Woman című film központi alakja, egy olyan férfi, aki a nőkkel való kapcsolatában olyan sérelmeket keres, amelyek aláássák saját hatalmát és férfiasságát. Ő az, aki nemcsak fizikailag, hanem pszichológiailag is uralkodni próbál a női szereplők felett. A nő, akit Chris láncolt a pincéjébe, első ránézésre úgy tűnik, hogy ő a valódi "szörny", akinek a jelenléte megzavarja a középosztálybeli család látszólagos normális életét. Azonban ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy Chris és fia, Brian valójában azok a szörnyek, akik elnyomják a nőket, miközben egyre inkább saját vágyuk és hatalomra törekvésük rabjai lesznek.

A férfi, aki egy jogászi állásban dolgozik, és egy szinte teljesen passzív, unalmas életet él, igyekszik erőt és dominanciát keresni a vadászatban és családja feletti zsarnoki uralmában. Az ő hatalmát és erejét a film végig azt sugallja, hogy nem a tradicionális férfi ideálok mentén, hanem azok eltorzult megjelenítése révén éri el. Ezzel szemben a Nő, aki az erdőben él és vadászik, félelem nélkül, tükrözi Chris vágyait, de szinte egyetlen szóval sem kommunikál. Az ő viselkedése ellentétes a középosztálybeli férfi normákkal, és mint ilyen, minden, amit Chris próbál keresni, az önmaga megtalálása érdekében elnyomásra kerül.

Chris hosszan sorolja sérelmeit a filmben, kiemelve a nők feletti hatalmát és az élete során őket ért "sértettséget". Amikor azt mondja, hogy megunta, hogy a családja folyamatosan elvárja tőle a legjobb teljesítményt, miközben őt kihasználják, akkor ez a logika már nem csak egy személyes fájdalomról szól, hanem egy egész társadalmi problémát tükröz: a férfiak elmaradott állapota a poszt-ipari gazdaságban, amely már nem kedvez a tradicionális férfi értékeknek, mint a méret és erő. Ez a "férfi ideológia támadása" egy olyan valóságot hoz létre, ahol a férfiak úgy érzik, hogy a társadalom elhanyagolja őket, miközben a nők újfajta erővel és pozícióval lépnek előtérbe.

Ez a fajta megközelítés rendkívül figyelemre méltó párhuzamot vonhat a politikai diskurzusokban is, például az amerikai politikai tájékozódás során, ahol a férfiak és a nők közötti ellentétek hatalmas generációs szakadékot hoztak létre. A 2016-os elnökválasztás eredményei is azt tükrözik, hogy a társadalom egyes rétegei nemcsak gazdaságilag, hanem ideológiailag is elmaradtak, és ezt az elmaradottságot sokan erőszakos formában próbálják kompenzálni.

Egy másik film, a Don’t Breathe szintén hasonló dinamika köré épül, ahol a férfi, a Vak Ember, szintén láncra ver egy fiatal nőt, hogy aztán erőszakosan impregnálja, és így próbálja visszaszerezni mindazt, amit elvett tőle a társadalom. Az ő története is azt sugallja, hogy a férfiak ebben az új gazdasági környezetben elveszítik azt, amit valaha alapvető erőforrásként birtokoltak: a családot, a jövőt és a hatalmat. A Vak Ember élete, ami a Detroitot sújtó ipari hanyatlás egyik szimbólumává válik, egyszerre mutatja be a férfiak és a nők közötti generációs és gazdasági feszültséget, miközben a férfiak kétségbeesetten próbálnak visszanyerni valamit abból, amit elveszítettek.

A történet szereplőinek történetei nem csupán a horror műfajának megszokott karakterei, hanem a társadalom mélyebb feszültségeit és a férfiak szerepe körüli kérdéseket is megjelenítik. A fiatal nők, akik maguk is áldozatok, valójában azokat az új ideológiai és gazdasági erővonalakat képviselik, amelyek elérhetetlenné teszik a férfiak számára a régi, ismert erőt és hatalmat. A filmekben tehát nemcsak a horror szörnyei, hanem a mögöttes társadalmi és gazdasági feszültségek is megjelennek, amelyek a férfiak és nők közötti hatalmi egyensúlyt próbálják felborítani.

Hogyan tükrözi a "Twin Peaks: The Return" az amerikai társadalom kulturális és ideológiai konfliktusait?

A "Twin Peaks: The Return" (2017) sorozat epizódjain keresztül David Lynch egy olyan horrorisztikus világot tár elénk, mely mélyen tükrözi a kortárs amerikai társadalom feszültségeit, kulturális zűrzavart és ideológiai megosztottságot. A sorozat sajátos atmoszférája, amely a múlt, a jelen és a jövő között lavíroz, úgy van jelen, hogy a néző egy nyugtalanító, kaotikus világ részese lehet. E világot a szociális konfliktusok és a társadalmi anomáliák irányítják, miközben a sorozat szimbolikus eszközeivel reflektál arra, hogy milyen mechanizmusok működtetik az amerikai civilizáció szellemi és politikai struktúráit.

A "Twin Peaks: The Return" legfontosabb vonása, hogy nem csupán a mély melanchóliát és borongós hangulatot közvetíti, hanem valóságos, nyomasztó félelmet is: azt a félelmet, hogy az amerikai társadalom – a múlt sérelmei és a jelen társadalmi állapotai miatt – nem képes feloldani saját frusztrációit. Ezt az érzést a sorozat számos pontján tapasztalhatjuk, de talán a legemblematikusabb pillanat a 3. évad 7. epizódjában látható, amikor egy férfi kétségbeesetten rohan be a Double-R dinerbe, Twin Peaks egyik legmeghatározóbb helyszínére. A férfi segélykiáltása – "Billyt látta valaki?!" – semmiféle reakciót nem vált ki az étteremben ülő emberekből, akik továbbra is zavartalanul esznek, isznak és beszélgetnek. A helyiek közönyössége és a társadalmi kötődések hiánya rávilágít arra, hogy a közösség képtelen reagálni a város tagjait érintő súlyos problémákra. Ez a jelenet nem csupán az egyéni szenvedést ábrázolja, hanem azt is, hogy a közösségi rendszer nem képes megérteni, hogy mi is zajlik valójában körülötte.

A "Heads I win, tails you lose" mondat, melyet Red (Balthazar Getty) mond Richard Hornénak a sorozat egyik meghatározó pillanata során, a sorozat sötét, fatalista üzenetének esszenciáját adja vissza. A sorozat kifejezetten reflektál a modern neoliberalizmus és az amerikai társadalom hibás működésére, miközben a maga módján előrevetíti azokat a mechanizmusokat, amelyek végül egy, a politikai és gazdasági rendszertől erősen függő vezetőt, mint Donald Trump, a hatalom csúcsára emelhetik.

A sorozat hibrid formája, amely ötvözi a horror, a dráma és a szociális kommentárt, arra figyelmeztet, hogy a civilizációs hanyatlás nem csupán politikai és gazdasági problémák következménye, hanem egy mélyebb, kulturális és ideológiai zűrzavaré is. A sorozat narratívája és szimbólumvilága azt sugallja, hogy a múlt és a jelen, bár megpróbálják elválasztani egymástól, valójában összefonódnak, és így a jövővel kapcsolatos félelmek még nagyobb hangsúlyt kapnak. A történet szálai, a különféle karakterek és a szürreális, álomszerű elemek mind ezt a zűrzavart tükrözik, ahol az egyén és a társadalom közötti határvonalak elmosódnak.

A sorozat és annak társadalmi és politikai vonatkozásai nem csupán a néző számára kínálnak értelmezéseket, hanem hozzájárulnak egy átfogóbb diskurzushoz, amely az amerikai társadalom jelenlegi ideológiai állapotát próbálja megérteni. A kultúra, mint tükröződés, újraértelmezi a társadalom belső viszályait, miközben Lynch saját egyedi stílusában mutatja be a konfliktusokat.

Mindezek mellett az epizódok szimbolikusan is arra utalnak, hogy a társadalmi apátia és a politikai közöny valójában elkerülhetetlen következményei annak a társadalomnak, amely maga is képtelen szembenézni saját múltjával. A sorozatban megjelenő történetek és karakterek szinte mindegyike egy-egy torz visszatükrözése annak a világképnek, amelyben a nézők élnek. A jövő, amelyet a sorozat sugall, sötét és bizonytalan, és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan is formálódik a jelenlegi globális és amerikai társadalmi rend.

Hogyan alakultak a fehér nacionalista mozgalmak az amerikai történelemben?
Miért válasszuk a GridLayout-ot vagy a TableLayout-ot az Android alkalmazásokban?
Hogyan imitálhatjuk a Világmindenség gyorsuló tágulását az anyag eloszlásának anomáliáival?