A férfiak jogaiért küzdő aktivisták és az Alt-Right mozgalom követői azok, akik különösen nagy szerepet játszanak az online térben megfigyelhető társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásában és a különböző csoportok másként való ábrázolásában. A digitális térben, különösen a közösségi médián és az internetes fórumokon, a fehér, hegemón férfiasságok egyfajta kirekesztő mechanizmusként működnek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az „idegeneket” másodrangú státuszba helyezzék. Michael Salter úgy érvel, hogy a férfiak technológiai affinitása és a nők alacsonyabb szintű technológiai tudása közötti sztereotípia olyan mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy az a mindennapi életben, a munka világában, az oktatásban és még a technológia tervezésében is megnyilvánul. A technológiai ipar munkakörülményei éppen ezen sztereotípiák alapján alakultak ki, amelyek tovább erősítik a férfiasság és a technikai kompetencia kapcsolatát, ami számos esetben a nők szakmai lehetőségeit szűkíti, és gyakran maguknak a technológiai újításoknak a megformálásában is visszahat. Az egyes iparágak technológiai fejlődésében megfigyelhető férfi dominancia, amely például a programozás kezdeti szakaszában még jellemzően női munkaként volt jelen, az iparági "professzionalizálódással" kezdett átalakulni, míg végül a nők elnyomták a férfiak dominálta területeken.

A technológiai iparban a férfiak védelme a nők ellen gyakran nemcsak online, hanem offline is megjelenik, mint ahogy azt a Gamergate botrány is szemlélteti. Az online zaklatás és a nők megfélemlítése a technológiai kultúrában, például játékfejlesztők és újságírók esetében, azt a tényt tükrözi, hogy egyes férfiak a digitális világot kifejezetten a férfiak doménjeként tekintik, és minden egyes női belépés a szakterületre kemikusan ellenállást válthat ki, akár olyan súlyos visszaélések formájában, mint a „doxing” vagy gyűlölködő üzenetek.

A kutatások egyre inkább arra mutatnak, hogy az „online másítás” jelensége nem csupán a patriarchális hatalmi viszonyokat erősíti, hanem ezen viszonyok sokfélesége és összetettsége is egyre inkább megjelenik az online térben. A „másítás” több, egymásba fonódó és egymással összefüggő társadalmi helyzetet tükröz: a nemi szerepek, a faj, az etnikum, a vallás, az életkor, az osztály és a szexualitás mind fontos szereplői a digitális térben megjelenő kirekesztésnek és szimbolikus erőszaknak. A feketék feminizmusának kutatói rámutattak, hogy a különböző identitások - például a szexuális irányultság vagy a társadalmi osztály - hogyan formálják az online másítás tapasztalatait. Patricia Hill Collins és mások érvelései szerint a különböző típusú hatalmi viszonyok és elnyomásról szóló kutatások elméletei segítenek a komplexitás megértésében: az online másítás nem csupán egy egyszerű kérdés, hanem egy olyan szövet, amelyben a nemek, osztályok és etnikumok közötti dinamikák összefonódnak.

Külön figyelmet érdemel, hogy a digitális térben való másítás nemcsak hogy egy nemi és etnikai dimenzióban valósul meg, hanem gyakran a fogyatékosság, a szexualitás vagy a társadalmi háttér együttes hatása is erőteljes szereplővé válik. A kutatások kimutatták, hogy a politikai fórumok és közösségi média platformok egyes csoportjai, például a női politikusok, különösen, ha kisebbséghez tartoznak, gyakran válnak a kirekesztés és az online zaklatás célpontjaivá. A nők és más marginalizált csoportok online térben történő kirekesztése gyakran mélyebb társadalmi strukturális kérdéseket is érint, amelyeket nem könnyű kezelni, és amelyek szoros összefüggésben állnak a társadalmi elnyomás és a hatalom dinamikájával.

Az online másításnak azonban van egy jelentős problémája: annak szabályozása és büntetése. A digitális világ bűnözésének kezelése, mint például a zaklatás vagy a bosszúpornográfia, rendkívül összetett és sokszor következetlen. Az online zaklatás áldozatai gyakran nem találják meg a megfelelő jogi védelmet, mivel az állami hatóságok gyakran a sértettet hibáztatják, és nem biztosítanak megfelelő támogatást az online térben történő áldozattá válás kezelésére.

Az online tér bonyolultsága és az azzal kapcsolatos jogi és társadalmi problémák kezelése nem csupán a technológiai fejlődés, hanem a társadalmi igazságosság szempontjából is kulcsfontosságú. A digitális világ bonyolult hatalmi viszonyainak megértéséhez és kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a kutatók és a társadalmi szereplők komplex, keresztmetszeti megközelítést alkalmazzanak, amely figyelembe veszi a társadalmi, politikai és gazdasági tényezők együttes hatását.

Hogyan segítik a szülők a mozgáskorlátozott fiatalok digitális médiához való hozzáférését és szexuális tanulását?

A fiatalok, akik mozgáskorlátozottak, különleges kihívásokkal néznek szembe a digitális média használata során. Ahogy a társadalom egyre inkább az online világ felé fordul, úgy a digitális kompetenciák fontossága egyre inkább előtérbe kerül. Azok a szülők, akik maguk is bíznak digitális képességeikben, aktívan támogatják gyermekeiket az online tevékenységekben, miközben technikai korlátozásokat és megfigyelést alkalmaznak, hogy csökkentsék a kockázatokat. Ezzel szemben azok a szülők, akik kevésbé biztosak a saját vagy gyermekük digitális készségeiben, gyakran korlátozó intézkedéseket alkalmaznak, amelyek csökkenthetik a gyermek digitális részvételét.

A szülői közvetítés szerepe különösen fontos a mozgáskorlátozott fiatalok esetében, akik a digitális médiát nem csupán a szórakozás, hanem a szexualitás felfedezése és a szexualitással kapcsolatos információk megszerzése céljából is használják. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen fiatalok személyre szabott támogatásra van szükségük az internet használatában, és a szülők szerepe kulcsfontosságú a digitális technológiák telepítésében és a navigációban. Az internet az egyik eszköz, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerkedjenek a szexualitás különböző aspektusaival, és hogy anélkül gyakorolják a szexualitásukat, hogy a hagyományos szexuális normák korlátoznák őket. Ugyanakkor a kutatások, mint Lykens et al. (2017), Burkett (2015) és Scarcelli (2014), rávilágítanak arra, hogy a digitális és közösségi média növekvő jelentőséggel bír a szexualitás felfedezésében.

A mozgáskorlátozott fiatalok esetében a digitális média használata másként alakulhat, mivel ők nemcsak a szórakozás, hanem a mindennapi életük megkönnyítése érdekében is használják az internetet. A szülőknek nemcsak az online biztonságra kell odafigyelniük, hanem arra is, hogy hogyan támogassák gyermekeiket a szexualitás felfedezésében és megértésében anélkül, hogy túlságosan korlátoznák őket. Fontos, hogy az ilyen típusú támogatás személyre szabott legyen, figyelembe véve a fiatalok testi és szellemi képességeit, hogy valóban hasznos legyen számukra.

A kutatás, amelyet egy különleges iskolában végeztek az Egyesült Királyságban, olyan fiatalokat vizsgált, akik mozgáskorlátozottak, és akik számára az internet nem csupán szórakozást jelent, hanem lehetőséget biztosít az önállóságra és a szexualitás felfedezésére. A kutatás során a résztvevők video naplókat készítettek az internetes használatukról, amelyeken keresztül saját élményeiket és érzéseiket osztották meg, segítve ezzel a kutatót a további kérdések feltevésében. Ez a kutatás különösen fontos, mivel gyakran figyelmen kívül hagyják a mozgáskorlátozott fiatalok tapasztalatait, amikor az internetes szexuális tanulásról és felfedezésről van szó.

A szülők és a pedagógusok szerepe rendkívül fontos, mivel segíteniük kell a fiataloknak a digitális világban való eligibilis navigálásban, miközben tiszteletben tartják a személyes határokat és biztonságot. A digitális világ rengeteg lehetőséget kínál, ugyanakkor egy sor kockázatot is magában rejthet, különösen a fiatalok számára. A mozgáskorlátozott fiatalok esetében azonban az internet a társadalmi kapcsolatok, a tanulás és az önállóság kulcsfontosságú eszköze lehet.

Ezért a szülők és pedagógusok számára rendkívül fontos, hogy ne csupán a digitális eszközök használatát támogassák, hanem olyan etikai és biztonsági kereteket is biztosítsanak, amelyek segítenek elkerülni a potenciálisan káros hatásokat. Az online szexualitás felfedezése különösen érzékeny téma lehet, és fontos, hogy a fiatalokat támogassák ebben a folyamatban anélkül, hogy túlzottan beavatkoznának a saját tapasztalataikba. A kutatások azt is sugallják, hogy a szülők és pedagógusok közötti közvetlen és nyílt párbeszéd elengedhetetlen, hogy a fiatalok biztonságban és megfelelő támogatás mellett használhassák a digitális médiát.